Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-09 / 237. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. október 9., kedd Nem csapón e tánc előadása közben ilyen jókedvűéit a táncosok. Mindig. Felvételünk a miskolci előadáson készült. Vendégeink voltak Pác ia-dance a jókedv húrjaira Nem érdemtelen megjegyezné ennek a közreműködőnek a ne*ét. Stan Loren. Tízesztendős - és cúnbalommestes. r Az autót már ismerjük. A táncosokkal, dalosokkal, zenészekkel október eddig el- i telt napjaiban ismerkedhettünk meg. Szerencsésebb te- , lepüléseink folklórt szerető I közönsége került közeli kap- | csolatba a szimpatikus és te- j hetséges együttes-tagok pro~ J dukciójával. Miskolciak, sá- i toraljaújhelyiek, aggtelekiek, í és a cseppkőbarlang éppen , vendégei, taktaharkányiak | tudnának minderről mesélni, í Apropó ... Taktaharkányban j kerültek — ez a többi hely- i szín ismeretében bizton ál- . lítható — leginkább testkö- ; zelbe a Dácia együttes tán- . cosai a közönséggel™« De , erről majd később. ; Október 1-én érkezett meg megyénkbe Romániából, a Pit esti Dácia Autógyár Énekes Táncegyüttese. A szakszer - . vezet és a megyei művelődési központ házigazdasága viszonzás volt — a miskolci í Avas Táncegyüttes augusztus végén, szeptember elején szerepelt Pi testi ben és környékén. Október 2-án este Miskolcon mutatkozott be a romániai együttes, s ezzel megkezdődött a megyejárás, naponkénti szerepléssel-műsor- ral. Mi az, ami leginkább megragadja a nézőt-hallgatót a Dácia együttes jelenlétében? A temperamentum jó kedvű buzogása. Az, hogy ezek a táncosok tudnak táncolni, az az alap. Hogy a táncot megélik és átsugárzóan tudják közvetíteni — ez az a plusz, ami nélkül hiába lenne minden. Hiába lenne a húrokon jár- tatott vonó — ha csak húzo- gatásra használnák kezelői; s nem éreznénk mi, hallói a Számos család neveli odahaza értelmi fogyatékos kis- és nagykorú gyermekét. Sokszor vállalva azt is, hogy valakinek vele kell maradni, így annak keresete kiesik a családi kasszából. Az üzemek, gyárak ma sem nagyon lelkesednek munkába állításukért, pedig a tapasztalatok kedvezőek. Húskombinát. — Azt a csoportot keresem, ahol értelmi fogyatékosokat alkalmaznak. — Ugyan kérem, nincs nálunk ilyen. Hová is tetszik gondolni... Szabó László igazgató viszont nem lepődik meg, amikor hall a fenti beszélgetésről. — Tizenketten-tizennégyen dolgoznak nálunk az elmúlt év októberétől. Eddig balesetük nem volt, meglepő, 90—95 százalékos a teljesítményük. Konzerves dobozokat címkéznek, sőt, rájuk lehet bízni a főtt húsok tisztítását is, amihez éles eszköz nem szükséges. Munkabírásuk ezekben, a más embereknek monotonnak tűnő «unkákban kitartó és emiatt muzsikának a játszók magatartásából, szeméből-tartá- sából villanó közvetítést. S hiába lenne elbűvölő-kelle- mes hangja a dalosoknak, a szólistáknak — ha a hanghoz nem hordoznák eltéphetetlen kötelékül a „rivaldán átjövő!” ... Taktaharkányban láttam és hallottam a Dácia Ének- és Táncegyüttesének a műsorát. Itt igazán nem is volt rivaldafény. Mert a művelődési ház ezt nem tette lehetővé. Csak a zenekarnak jutott hely a színpadon, a táncosok — a tizenegy pár — „leszorultak” a nézőtérre. S a baj, a hiány okán most igenis előnyt emlegethetünk; a test- közelség „színházias” nélkü- lözését-hiányát. Ott és akkor — vasárnap este — tulajdonképpen az történt meg a kényszerű körülmények között, ami a leglényege az efféle találkozásoknak. A köis toleránsak velük szemben a dolgozóink. Sőt, egyiküket teljes, normás dolgozóvá tudjuk minősíteni! — Mik voltak a feltételek? — Hat-nyolc órát dolgoznak. Itt figyelembe kell venni alkalmanként betegségál- lapotuk fokozatát, annak esetleges problémáit. Tizennyolc-huszonegy évesek, felügyelet alatt dolgoznak, a tapasztalatok szerint jót tesz nekik a közösség. A borsod, szí rá ki tsz rehabilitációs üzeméből kerültek ide. Általában reggel hétkor kezdenek. Kifogástalan a munkafegyelem, de egyelőre nagyobb létszám alkalmazását nem tervezzük. Borsodsziráki rehabilitációs üzem. — A rehab.-üzem — rövidít Jávor Attila ágazatvezető — 1981-ben jött létre, azzal, hogy föágazattal is bővül. Pillanatnyilag kilencvewrtség, a közeibe tudni hozás, az együttlét egymásba lélegzése. Akár a tánc által. Miért jó e® az együttes? Bizonyára más-más választ fogalmaznak mindazok — ezrek —, akik látták őket megyénkben az elmúlt napokban. Gondolom, helyszínektől függetlenül a biztos táncos tudás és a virtuóznak hallatszó zenekari munka a fölényes biztonságú szólóénekesi teljesítmények mellett — mindenütt a közvetíteni tudás, az átélés, a „produkciós jelenlét” megélése az, ami a jó élmény nyomát hagyja azokban, akik látták és hallották ezt az együttest. Kuriózum volt? Nem hihetjük, hiszen itthon is tudunk hasonlót. Kuriózumnak mégis voltak, s hogy voltak, hasznára lettek valamennyiünknek. Megőrzésre tartjuk Kalen Valér hat különböző hangszeren előadott játékát; nen dolgoznak. Két éven át különféle változásokon ment át az üzem gazdasági szervezése. A kilencven főből 54 csökkent munkaképességű, 16 értelmi fogyatékos, heten mozgáskorlátozottak. Az üzem termelő egység, fgy bizonyos normateljesítés után kapják a dolgozók a fizetésüket. Sokfajta gazdasági kísérlettel próbálkoztunk, a Húskombinátban jó partnerra leltünk. A rehabilitációs üzemben maradottak is felügyelettel dolgoznak. S hogy mennyire akarják a családok, hogy gyerekeik jó körülmények között dolgozhassanak, azt az is bizonyítja, hogy két mama is feladta más vállalatnál lévő munkahelyét, és felügyeleti munkát vállalt a rehabilitációs tizemben. — Melyek a léhetőségek a megyében? — Az értelmi fogyatékosok jelentős része alkalmas a Gheorghc Floroin vezette zenekart; s a „bombát” természetszerűleg nem feledhetjük: Stan Lorent, ezt a törékeny testű, izzó lelkű, tíz- esztendős zenészt a cimbalommal... , S mindez? Mindez elég lenne-e ahhoz, hogy a közel kétórás műsor éltesse a nézőt és hallgatót? Bizony, nem lenne elegendő. Ember kell ahhoz, hogy ezt — magyarán mondva — összepofozza. Nos, a Dácia együttesnek van ilyen embere: Dórin Oanceá. Negyvenegy éves. Profi a mi mindennapi értelmünkben is, hiszen a Theatr „AU. DAVI- CA” egyik művészeti vezetője. (Egyébként az együttes minden tagja, zenészek, dalosok és táncosok az autógyárban dolgoznak.) Kiválóan tudja a színpadi hatás- mechanizmust; a kontaktusteremtést. Magyarországon járt már, 1971-ben, Szegeden. Élete feledhetetlen élményének, jövő munkája egyik húzó célpontjának mondja: „Láttam a Sparta- eust Szegeden... A legjobb volt, amit életemben láttam . . . Legnagyobb álmom, hogy ezt a szívemnek ünnepet otthon is megrendezhessem .. Mun témából való eredeti táncokat, meg romániai tánc- folklórt — „mozaik, de még nincs egészen készen" — hoztak magukkal a táncosok megmutatásra. Különböző stílusú dalokat és zenei műveket a zenészek. Eggyé állt mégis ez a kavalkád, ez a sokszínűség: a jókedv, az életöröm, a közösség tudatának reprezentálójává; a nyelv nélküli közlekedés ősi formájává. Huszonkét éves a Dácia Ének- és Táncegyüttes. Ar- gesi tartományukban a legjobbak, s országosan is a jelesek között jegyzik őket. Jó, hogy találkozhattunk velük itt, Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyében (tegnap En- esen, ma Lenin város ban). Ténagy József valamilyen munkára — sorolja Bodonyi Antal, a megyei tanács szociálpolitikai osztályának vezetője. — Intézményhálózat van a megyében, ezeken belül vannak munkalehetőségek, mint például Putnokon, ahol a plasz- tilíngyártás munkafolyamatait végzik, olyan jó eredménnyel, hogy exportra kerül a termékük, és a gyár üzemrészbővftést tervez. A legfontosabb azonban a családban élő, középsúlyos állapotúak munkába állítása lenne. A gyakorlat, hogy az üzemek és gyárak saját dolgozóikat, azok hozzátartozóit egy-két, esetleg több esetben alkalmazzák is. A csoportos értelmi fogyatékos foglalkoztatás azonban nem jellemző. (köpeezl) Értelmi logyatétosoL. urtáliii?) A képernyő előtt Boldogtalanok — Két Bíró-egyfelvonásos Ritkán látható értékű drámai élménnyel ajándékozott meg a televízió az elmúlt hét szerdáján, amikor Füst Milán 1914- ben írt Boldogtalanok című drámáját sugározta. Hetvenegy esztendővel ezelőtt egy rövid hírlapi tudósítás adta tudtul a tragikus végű, „szenzációs” szerelmi drámát, amelyben egy egyházi nyomda nyomdásza, aki két szeretőjével élt együtt egyszerre, miként a nőt maga ellen fordította és ti konfliktus véres tragédiába torkollott, ám nem a nyomdász lett annak áldozata. A következő évben, írta meg ebből drámáját Füst Milán, azonban a mű bemutatására éppen egy fél évszázadot kellett várnia, majd ezt követően rövid másfél évtized után, 1978-ban követte Szolnokon a Székely Gábor nevéhez fűződő színpadra állítás. Székely — immár Budapesten —, 1982-ben, a Katona József Színházban újra megrendezte a Boldogtalanokat, majd ennek az előadásnak tévéváltozatát rendezte meg. Ezt láttuk szerdán. Füst Milán drámája azt az in/ernót tárja elénk, ahová a szatmári egyházi nyomdász Huber Vilmos jutott, ahogyan mérgezi maga körül a környezetét, lehetetlen életvitele szinte szörnyetegként jelenik meg; olyan emberként, aki előtt semmi sem szent, semmi sem tiszteletet érdemlő, akiből minden emberi érzés hiányzik —■ akár anyjával, akár szeretőivel, akár testvérével, vagy a szomszéd hentessel (aki mellesleg az egyik nőre pályázik) való kapcsolatát tekintjük —, s aki magatartásával maga körül szint« mindenkit megaláz, elvadít, embertelenné tesz. Talán csak pici gyermeke a kivétel, de az is meghal. Alapjában bűnügyi történet is lehetne, de az írót a történésnek nem ez a vonulata érdekelte, hanem az érzelmek hullámzása, azok meggyalázása, a rettentő körülmények között és környezetben élő, vagy oda sodródó emberek i^tja. — Székely Gábor a képernyőn is gyakorlatilag színházi előadást produkált (mint említettem, 1982-es előadásából készült a tévéváltozat), szereplői szinte ki sem mondulnak az egyetlen zárt térből, egy rettenetesen lehangoló, csaknem teljesen üres lakószobából — Székely László tervézése —, a külvilág csak többszörös áttételekkel szüremlik be ide. a rendező minden mozzanattal arra készteti a nézőt, hogy az ebben a szobában folyó történésekre koncentráljon, ennek fojtó levegőjét érezze és érezze meg a bekövetkező tragédia elkerülhetetlenségét, s ne sejtse meg a végső fordulatot, amikor mégsem a gyűlöletes férfiú lesz az áldozat, hanem az egyik tiszta szívű szerető. Sinkó László tökéletesen jelenítette meg Hubert, ezt a lélektelen embert, annak minden morális törvényt átlépő, mindenkin átgázoló szörnyetegségét; kitűnő partner volt Csomós Mari és Paj Vera a két szerető, Gobbi Hilda pedig az anyja alakjában. E négy főszereplő mellett kitűnően helytállt kisebb szerepekben egy sor színész, akik közül mindenképpen kiemelést kíván Üjlaky Dénes, a hentes, Rajhona Adóm, egy pap alakítója. — Ügy tűnik, gyakorlattá kezd válni a Magyar Televíziónál, hogy egy-egy magvasabb-értéke- sebb mű bemutatása után a szerzőről is szó essék valamilyen formában. Így volt a múlt héten Székely Jánossal, s így most, amikor — mert Füst Milán már nem lehetett jelen — A semmi hőse címmel vasárnap este emlékműsorban idézték meg emlékét írók, színészek, Képzőművészek, s tíz emlékforgácsból rakódott össze a kép az 1967-ben elhunyt Füst Milánról. ♦ Nagyjából ugyanabból a való, a századelőt idézte a képernyőre „Oh idők, oft erkölcsök” címmel Bíró Lajos két egyíelvonásosának Bé» Mohert rendezte tévéváltozata. A századforduló idején baloldali újságíróként dolgozó és szépíróként elsősorban novellistaként ismert és sikeres szerző színdarabjaiban is gyakran ábrázolta a nagyváros különc alakjait, jól ismerte a pénz előtti leborulást, a kispolgári eleiből mindenáron a pénz felé történő törekvést, akár nem eppen elismerésre érdemes módon, akár meghökkentő eszközökkel is. A most tévésített két egyfelvonásos közül az egyikben — Vali pályát választ —, a vidéken csendes, szerény tisztességben élő iparoscsalád legkisebb lánya csábul nővéreit követve a fővárosba, hogy a maga hamvas,ságát kamatoztatva alapozza meg anyagi jövőjét, a másikban — A vőlegény — egy bárói pártfogó segítségével oldódik meg meglehetősen szokatlan körülmények között (a vőlegényt halálra gázolja esküvő előtt egy autó) a várandós menyasszony sürgős férjhez juttatása. — E két kis játék (együtt ötven perc) becsülettel, tisztességgel, ám emlékezetesebb jellemzők nélkül igyekezett eleget tenni a vállalásnak: a televízió több milliós nézőtáborát közel hozni Bíró Jajoshoz, illetve valamit megmutatni az író munkásságából a nézőknek. Ám félő; hogy ezt a két kis játékot 'nagyon hamar elfelejtjük. Benedek Miklós 11 megfej könyvlár liras kiadványa Második esztendejébe lép a miskolci II. Rákóczi Ferenc megyei Könyvtár hasznos kiadványa, az iskolások számára. Dr. Környei Lászióné, a könyvtár igazgatója ötletét valósítja meg a könyvtár fiatal hölgykoszorúja: Barlha Éva. Boros Mária, Kiss Tóth Mariann, Szabó Mariann, Vasas Andrea és Veréb Ágnes. A Miskolci Fiatalok, Figyelem — rövidített becenevén MIF (a fiatalok már így nevezik) — a miskolci kulturális intézmények, zenemű újdonságok programját ismerteti, ám a szokásos műsor-ismeretterjesztő annyiban tér el más kiadványoktól, hogy közli, milyen könyveket találnak a diákok a könyvtárban, ha a koncerten, színházban, kiállításon szerzett élményeiket tudományosan is meg akarják alapozni, benyomásaikat irodalmi utalásokkal akarják kiegészíteni. A kiadvány szerkesztői bevezetőjükben arról is tudósítják a diákokat, hogy a könyvtárban felállítanak egy „MIF-ládát”, amelybe az olvasók bedobhatják véleményeiket. kívánságaikat arról, mit szeretnének olvasni a következő számban. Klubot is szeretnének létrehozni, ahol a könyvtár egy-egy osztályának dolgozója közvetlen eszmecserén tájékoztatná az érdeklődőket az' osztály munkájáról. Ebből a szempontból figyelemre méltó. hogy nyelvi részleggel bővül a könyvtár, itt a látogatók tökéletesíthetik nyelvtudásukat; magnón hallgathatnak idegen nyelvű szöveget, felvilágosítást kaphatnak továbbtanulásukhoz. Ezt egyébként a felnőttek is igénybe vehetik, ők is profitálhatnak belőle. A hasznos füzet szeptemberi száma már megjelent, rövidesen az októberi is követi, és havonta megjelenik az iskolaév végéig. :— in —
