Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-09 / 237. szám

1984. október 9„ kedd ESZM-.MAGYARORSZAG 5 Jó tudni Parkolás közterülelon R 3502 Miskolc 2 1690 — 21 Ajánlott levél, Ricsére VISSZA a feladónak Ismeretlent Levélíró! Szívesen címezném a nevére a választ, de Kiesén járva kiderült, hogy Ön nem a sa­ját nevét írta oda a szerkesztőségünkbe kül­dött sorai alá, éppen elég kellemetlenséget okozva azoknak az embereknek, akiknek ne­vét — finoman szólva —, kölcsönvette egy pár levél erejéig. De hadd magyarázzam meg az olvasók­nak is, miről van szó. Levelet kaptunk az elmúlt hetekben Ricséről. Helyesírásánál csak tartalma volt megdöbbentőbb. Két sű­rűn irt oldalon át ecseteli szerzője nagyköz­ségének szerfölött aggasztó állapotát. Neve­zetesen : ebben a faluban évtizedek, óta nem épült semmi, itt még egy presszó sincs az egyetlen kocsmán kívül, amelyet viszont nyolc órakor bezár a szőrösszívű csapos, fél nyolckor nekilátván az ivó kiürítésének. A falu tele van tengő-lengö fiatalokkal, akik. szívesen járnának könyvtárba, meg műve­lődési házba, de hát Kiesén az sincs, és kü­lönben ha volna is, mit néznének, hiszen errefelé ki tudja mióta még a madár sem járt. Előadóművészekről, énekesekről, írók­ról, költőkről nem is szólva, s hiányzik az újságíró is a faluból, — az ismeretlen levél­író szerint. („Ide riportéi- csak minden szö­kőévben jár!”) Nos, nem ezért indultunk el a levél nyo­mába. Miféle település hát ez a bodrogközi falu? Eélve tettem föl a kérdést a falubeliek­nek; igaz-e, hogy ;itt mindössze egyetlen kocsma Van, és semmi több? Nein az ide­gennek, inkább egy Mars-lakónak kijáró tekintettel néztek rám mindenütt, de hát azért indultam Ricsére. hogy ismerkedjem a községgel. Az utóbbi években új orvosi ren­delővel, hozzá tartozó lakásokkal, óvodával, postával gazdagodott a l'alu, s korántsem aka­rok itt leltárt készíteni, hiszen ön, elrej­tőzött levélíró, sokkal jobban tudja, hogy itt épült az a vízmű, amely nemcsak Riese, de számos környékbeli település lakóinak juttat egészséges ivóvizet. Jobban tudja, mint én, hogy a község út­jainak java része szilárd burkolatú, így hát nem kell a sarat dagasztania Önnek sem, mikor postára adja levelét. Azzal viszont biztosan nincs tisztában, hogy a művelődési házat nemrégiben újították fel, s nem ke­rült különösebb megerőltetésébe azoknak az embereknek, akikkel beszéltem, bogy ösz- szeszedjünk néhány nevet, kik leptek fel Ricsén az elmúlt egy-két évben. Egynéhá­nyat ideírok, hátha kedvet kap ön is és legalább egyszer elmegy abba a művelődési házba, amely levele szerint nem is létezik. Hiszen ha nem rágalmazó levelek irkálásá- vul töltötte volna elmúlt heteit, találkozha­tott volna Ricsén Hoíival, Kovács Katival, Korda Györggyel, Béres B'erenccel vagy Ta- labér Erzsébettel, gyermekeit bábszínházi előadásokra vihette volna, s minden bizony­nyal akadt volna hely azokban a buszokban is, amelyek rendszeresen Üjhelyre viszik, színházba, érdeklődő lakótársait. De hát, úgy látszik a levélírás kényelme­sebb foglalatosság, a furkálódás, vádaskodás pedig — sajnos — egyelőre nemegyszer ki­fizetődőbb is, mini a hónapról hónapra vég­zett becsületes munka. Valójában kíváncsi vagyok, s ezt a kíváncsiságom nem sikerült kielégítenem, miféle erők, indulatok mun­kálhattak Önben, mikor nekilátott a levelek irogatásánál;:. Mert azt majd elfelejtettem mondani, hogy nemcsak szerkesztőségünkbe, de a megyei tanácsra, pártbizottságra, népi ellenőrzési bizottságokra, de még a Minisz­tertanács titkárságának is írt hasonló leve­let. Kíváncsi volnék, vajon valami szemé­lyes bosszún kívül vezérelte-e még valami? A Ricsén töltött nap után azt gondolom, nem. Átlapoztam az utóbbi évek ricsei falu­gyűléseinek jegyzőkönyveit is, vélvén, hát­ha sikerül valahol összeakadnom önnel, de nem sikerült. Tudom, habár levelében azt állítja, aligha a fiatalabb korosztályhoz tar­tozik. Ám ha így volna, s tényieg érde­kelné saját lakóhelyének sorsa, biztosan részt venne a lehetőségek adta módon an­nak alakításában, s akkor Máté István ta­lán más megállapítást tesz a múlt év de­cemberében tartott falugyűlésen, minthogy „a fiatalabb korosztály részéről jóformán egyetlen személy sincs jelen.” Igaz, ennek a megállapításnak a tényén elgondolkodhatnak, azok az emberek is, akik az ehhez hasonló fórumok szervezésében részt vesznek, hiszen az is egyfajta véle­ménynek tekintendő, ha valaki nem nyil­vánít véleményt, esetleg meg sem jelenik ezeken a fórumokon. Befejezésül éppen az ön által írt levél utolsó mondatairól szeretnék szót ejteni. A pártbizottság és a KISZ-bizottság központ­jait hagyta „adujának”, nevezetesen, hogy hozzájuk fog fordulni panaszai orvoslása ér­dekében. Azt gondolom, sajnos nincs egye­dül, akik ezeket a szerveket afféle mu­musként felhasználva igyekeznek ijesztgetni vele másokat. Ám talán éppen ez a végső „érve” bizonyítja leginkább, hogy Ön sem bízik véleménye igazságában. Ha levelem nyomón — végre igazi nevén —, jelentkezik, várom válaszát. Ám. ha eh­hez nincs bátorsága, javaslom, a kétíorint- nyi postaköltségen iratkozzon be a helyi könyvtárba. Hasznosabb időtöltés. Csendes Csaba Hrvízvériemi készültség Első fokú árvízvédelmi ké­szültséget rendelt el az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tegnap reggel fi órától a működési területé­hez tartozó Heves megyei Tárná mentén. Közepes ár­hullám vonul le a múlt heti Savanyú a tej, és válto­zatlanul sok a csöpögő te­jeszacskó. Az utóbbi időben mintha megszaporodtak vol­na ezek a panaszok, melye­ket továbbítottunk a Bor­sod megyei Tejipari Válla­lathoz. ahol jegyzőkönyvi hitelességgel a következő tá­jékoztatást kaptuk Szeke­res Béla termelési osztály- vezetőtől : — Augusztus végéig OH!) ezer 770 liter tejet hoztak vissza vállalatunkhoz a bol­tokból hibás csomagolás, il­letve minőségi problémák miatt. Ugyanebben az idő­szakban tavaly 1 millió li­ter volt a visszáru. Szó sincs tehát arról, hogy az idén több a probléma a tejjel. Ez­zel nem azt akarom mon­dani, hogy vállalatunk elé­gedett az eredménnyel. Ta­valy a zacskós tej 2,2 szá­zalékát kaptuk vissza mi­nőségi problémák miatt. Az idén vállalatunk célul tűzte ki a selejt visszaszorítását, 1.6 százalékban szabtuk meg a selejtarányt. Munkafegyel­met szigorítottunk, extra prémiumot juttatunk ennek érdekében dolgozóinknak. A szeptembert 2 százalékos se­zivatarok, valamint a vasár­napi csapadékos időjárás ha­tására, melynek következté­ben 30—40 milliméter eső hullott a Mátra északi te­rületére, a Tárná vízgyűj­tőjére. lejtaránnyal zártuk. Az el­múlt kél, keddi adat: 1.61 százalék a selejt a zacskós tejnel. Szerdán valamivel lóláb, 1,7 százalék volt a se­lejt... Ugyanebben a témában legutóbb ez év májusában kerestük fel a Borsod me­gyei Tejipari Vállalat illeté­kes szakembereit. Megírtuk, hogy a selejt csökkentése érdekében olyan premizálási rendszert vezettek be. amely érdekeltté teszi a vállalat dolgozóit: a gépkezelőket, művezetőket, leszedöket, gépkocsikísérőket a precíz munkavégzésben. A gépek karbantartására alakult gaz­dasági munkaközösségekről adtunk hírt, és beszámol­tunk arról az örvendetes kí­sérletről. miszerint bevezet­nek egy ob'an technológiát a tejeszacskók lezárására, ami biztonságot, nagyobb te­herbíró képességet garantál. Mondták: a szóban forgó Honismereti, helytört.é- # neti, történeti, nép­rajzi szakkörök szer- * verése, feladatai címmel Nagy Károly iskolaigazgató tart előadást 10-én, szerdán 15 órai kezdettel Ózdon, a múzeumi és műemléki hónap keretében, a Liszt Ferenc Művelődési Központban. technológia, azaz a párna- hegesztés úgy zárja le a te­jeszacskókat, hogy a he­gesztési varratok nem ke­resztezik egymást, ugyanis a legtöbb hiba. szakadás eze­ken a helyeken lordul elő. Megírtuk továbbá, hogy gé­peiket folyamatosan küldik felújításra a Tejipari Szol­gáltató Vállalathoz, ahol a javításokkal egyidejűleg már ezzel a korszerű hegesztési technológiával látják el a berendezéseket. Az ígért technológiával, sajnos, még nem találkoztunk. Beszél­tünk viszont boltvezetőkkel, akik tarthatatlannak vélik a csöpögés tejeszacskók jelen­létét a kereskedelemben. Ha­sonlóan vélekednek a hely­zetről a vásárlók is. — Miskolcról eddig egyet­len adagológép került Bu­dapestre, javítás céljából a Tejipari Szolgáltató Válla­lathoz, A gépet az említett módon korszerűsítették, de Felcsillan a szeműnk, ha valamelyik zsúfolt közterü­leti parkolóban forgolódva végre megpillantunk egy szabad helyet, ám azon nyomban le is hervad a mo­solyunk, ha közelebb érve ott egy rendszámot találunk felfestve. Vagyis az. a hely is foglalt, csak éppen nincs ott a jármű, amelyiknek fenntartották. De fenntart- haló-e egyetlen hely is a közterületi parkolóban, és mi a helyzet a gyárak, vál­lalatok, intézmények bejára­ta körül felrajzolt ilyen mó­don ugyancsak foglalt par­kolókkal? Mennyire kell a felfestést komolyan venni? Általában igaz, hogy a köz­területi parkolókban minden rendelkezésre álló szabad parkolóhelyet igénybe lehet vyvnni. akár válogathatunk is azok között az érkezés sor­rendjében. Ám ahol egy ko­csi rendszámát találjuk fel­festve, az azt jelenti, hogy bérlője területfoglalási adót fizet a nagyjából tíz négy­zetméternyi terület rendsze­res használatáért. Persze, nem arról van szó, hogy ily módon a város, vagy bár­melyik település köztéri par­kolóit fel lehet parcellázni. A gyárak, intézmények be­járatánál az ott gyakran megforduló járművek számá­ra garantálják ily módon a mindig szabad beálláshoz szükséges helyet. Megint más az. ha a vál­lalat a saját területén belül alakít ki olyan parkolót, ahol a munka szempontjá­ból fontos járművek helyét ugyancsak kijelölik, mert ez is magától értetődően termé­szetes. Ahol kevés a hely és nagyon sok az esténként beálló jármű, ott érthető azoknak az autósoknak az igénye, akik a házukhoz kö­zeli helyen szeretnének par­kolni, és ehhez engedélyt kapni. Ha ezt megkapják, jól teszik, ha a rendszám mellé felfestik az engedély számát is, aminek alapján azt a bi­zonyos tíz négyzetmétert használják, ami után havon­ta fizetnek. Ezzel egyértel­művé teszik az ott tartóz­kodás jogosságát és lényege­sen megkönnyítik az ellen­őrzést is. Mostanában ugyan­is gyakran az az érzése tá­mad az embernek, hogy sok helyütt elégségesnek tartják a helyfoglaláshoz azt: is, ha ott áll nagy számokkal, be­tűkkel a kocsi rendszáma. — nagy j. — mert másutt még rosszabb a helyzet és nagyobb szükség mutatkozott a korszerű tech­nológiára. a szóban forgó gép nem került vissza üzemünk­höz. Ez nem jelenti azt, hogy ígéretünket nem telje­sítjük. Az új technológiát bevezetjük, de később, mint ígértük. Eredetileg ez év má­sodik felérő] volt szó, de időközben az ütemterv mó­dosult. Pillanatnyilag a kö­vetkezőket mondhatjuk: a legkésőbbi határidő az ígért technológia bevezetésének megkezdésére a jövő év első negyede. Ebben egyébként vállalatunk is érdekelt, hi­szen ismeretes, hogy itt vi­szonylag alacsony a haszon­kulcs, így egyértelmű, nogy nem közömbös számunkra: mennyi tej megy veszendő­be évenként. Tízmillió forint értékű visszáruról van szó, tehát lépnünk kell és lépni fogunk! D. H. Csöpögő zacskók Tízmilliós savanyodás Nemesek a hazai, ha- ® nem a külföldi turisták is szivesen keresik fel az aggteleki karsztvidéket. Hétvégeken még mindig telt ház van a kempingben, a szállodában is, sokszor Kési­nek bizonyul a nagy forgalmú bisztró, mint ahogy nagy ke­letje van a helybeli emlék­tárgyaknak, könyveknek, kiad­ványoknak, képeslapoknak it. Nagy keresletnek örvendenek a helybeli motívumokkal dg- ' szítért kerámiák. A csoportos barlanglátogatásokra túravezetövel kerül sor. Kicsik és nagyok élvezik a napsütötte táj szépségét. Adóm István felvételei Sulyomszedők A Duna és a Tisza holt­ágaiban, ahol még gazdag a vízi növényvilág, ismét gyűj­tik a sulymot. Kevesen tud­ják, hogy a víz tetején úszó súlyom termése, amely ilyen­kor érik be. főve, sütve a szelíd gesztenyével egyenér­tékű csemege. A négycsúcsú, kemény, fekete héjú sulyom- termést ladikokból, a parti részek közeléből pedig vízbe gázolva gyűjtik be. Legna­gyobb lelőhelyei a bajai Du- na-holtágak, de a lakiteleki Holt-Tiszában is gazdag ;» termés. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents