Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-07 / 236. szám

ESZAK« MAGYAROESZAG 4 T9&4, október 7., rasárnap / Ma délután a képernyőn • • Ünnepi vacsora Palotai Boris írta és Ré­vész; György rendezte az 1957-ben készült Ünnepi vacsora című magyar fil­met, amely a Tolnay Klári életművét reprezentáló so­rozatban ma délután, 13.55- kor az első műsorban ke­rül képernyőre. A film Varsa József főmérnök Kossuth-díjának családi megünneplése körül bo­nyolódik. A feleség ünnepi vacsorával szeretné emlé­kezetessé tenni az ese­ményt, a férj pedig sze­retné a saját rokonságát is meghívni ez alkalomra. Az ünnepi vacsorát elsősorban a benne felvonuló színész­gárda — Tolnayn kívül Básti Lajos, Tőkés Anna, Ascher Oszkár, Bulla El- ma, Makláry Zoltán, Olty Magda, Ladányi Ferenc, Ruttkai Éva, Kállai Ferenc, fa miskolci) Kováts Terus, Berek Kati, Szirtes Ádám és a kisebb szerepekben to­vábbi húsz ismert színmű­vész — teszi kiemelkedő élménnyé. Képünkön Básti Lajos és Tolnay Klári az egyik jelenetben. Beszélgetés a Láttam egy filmet és részt vettem utána egy beszélgetésen. A film címe: Beszélgeté­sek, epizódok a szerelemről, a vetítés utá­ni gondolatcsere résztvevői pedig ez eset­ben orvosok, egészségügyi dolgozók, egész­ségnevelők, pedagógusok voltak. Itt most az következnék, mondjam el, miről szólt a film. Mondjam el a tartalmát. Nem lehet elmondani, mert ennek a filmnek nincs ha­gyományos meséje, hiányzik belőle a szto­ri, noha dráma feszül benne nem is egy. Kisebb és nagyobb drámák sorjáznak még akkor is, ha a szereplők, akik elmondják, vagy eljátsszák, talán nem is érzik, hogy ez az ő drámájuk. Nem játékfilmről van szó, noha a film a MAFILM Objektív Játék- filmstúdióban készült. A film valójában egészségnevelési, elsősorban ifjúságvédelmi célra készült, Újlaki Tóth János forgató- könyve alapján és rendezésében, és az egészségnevelési napok, valamint a munkás- filnnnapot keretébem az illetékes egészség- ügyi szervek és a megyei moziüzemi vál­lalat közös forgalmazásában került és ke­rül nem széles körű bemutatásra. A filmben 15 és T9 év közötti fiatalok vallanak első szexuális kapcsolatukról. Több fiatallal összeismerkedünk, rendkívül érdekes kép bontakozik ki. Széles a skála az első találkozást nem ilyennek képzelt, ám továbbra is egészséges gondolkodású fi­atalembertől addig a leányzóig, aki meg­hökkentő cinizmussal beszél első kapcsola­táról és az azóta létesített kapcsolatainak soráról és a felvétel idején is két férfival folytatott rendszeres viszonyáról. A filmben szereplő fiatalok többsége nem ilyen. Kár lenne e lány után az egész fiatalságra ál­talánosítható következtetéseket levonni, mert hiszen a többségnél a kamaszos suta­ság jellemző első kapcsolatukra. Nem sorolom tovább a filmbeli példákat, mert a filmnek sem az volt a célja, hogy pikáns csemegével szolgáljon. A tizenévesek nagy része igen korán, igen fiatalon és tel­jesen íelvilágosulatlanul kezdi el nemi éle­tét. nagyon gyakran az első kapcsolat egész életükre kihathat. Megfelelő felvilá­gosítást viszont nagyon kevesen kapnak. A környezet, a barátok hatása inkább érvé­nyesül, mint a szakszerű felvilágosítás. E film azt vállalta fel, hogy a példák bemu­tatásával — amelyek valóban megtörtént esetek, döntő többségben a valóságos sze­replők általi újrajátszásai — diagnózist ad­jon fiatalságunk, kamaszifjúságunk életé­nek e vonulatáról, a szexuális élet kezde­teinek gondjairól, ellentmondásairól. S a diagnózissal kíván rádöbbenteni arra, mennyire helytelen az, ha mindenre felké­szül a fiatal, csak éppen életének erre az el nem hanyagolható velejárójára nem. Mindebből talán kitűnik, hogy ez a film nem vonulhat be a mozi szórakoztató mű­sorai közé. Feltétlenül szükséges azonban, hogy jól szervezett kis közösségekben lás­sák, és megfelelő felkészültségű, kellő if­júságvédelmi, egészségnevelő és pedagógiai gyakorlattal és tapintattal rendelkező feL nőtt segítségével megvitassák. Kell ez a vi­tavezetői felkészültség, mert bizonyos, hogy a fogadtatás nem lesz egyértelmű sehol. Ta­lán a fiatalság több megértéssel fogadja, mint a szülök, holott e filmet kettőjüknek készítették, kettőjüknek kell látni. A ka­maszkort már elért fiatalnak, és annak a szülőnek, akinek gyermeke e kor előtt áll. A beszélgetés, amin részt vettem, s amelyen a fentebb már említett összetételű közönség tagjai nyilvánították véleményüket, azt a következtetést engedi levonni, hogy igenis szükség van erre a fajta felvilágosító, egészségügyi nevelőmunkára, de elkerülhe­tetlen a megfelelő tapintat és a nagyon-na- gyon felkészült vitavezetés. Ezt a filmet csak úgy levetíteni, anélkül, hcígy utána gondolatot cserélnének, nem cél.szerű. Eddig már néhány helyen láthatták Mis­kolcon és Borsodban. Még látni fogják ugyancsak néhány helyen. Nem árt előre tudni, milyen filmhez, milyen céllal, kiket toboroznak nézőnek és beszélgetőpartnerneK. (bencdck) Kamarazenéi© fanárok A tanári munka mellett rendkívül megterhelő lenne szólóestre vállalkoznia egy zenetanárnak. Nem köny- nyebb, de rövidebb idő alatt megvalósítható egy kis ka­maraegyüttesben játszani, „kézben tartani” a hangszert. Zeneoktatói, hangszerre ok­tatói munkájuk is csak ak­kor lehet eredményes, ha számukra sem fejeződik be a képzés és a gyakorlás, a ta­nári diploma megszerzésével. Ezért nem véletlen, hogy a kamarazenélésnek igen szép hagyományai és bázisa ala­kult ki a zeneiskolákban — a megyében is. A kamara­zenei együttesek fellépési le­hetőségei ez ideig jobbára az iskola által szervezett taná­ri hangversenyekre szorít­koztak. Csak nagyon ritkán nyílt alkalom arra, hogy egy-( más ilyen jellegű törekvé­seivel, művészi teljesítmé­nyeivel megismerkedhesse­nek. Ezért is került sor —első ízben — a zeneiskolai taná­rok megyei kamarazenei ta­lálkozójára Mezőkövesden. A megyéből nyolc zeneiskola és ének-zene tagozatos általá­nos iskola huszonnyolc ka­maraegyüttessel képviselteti magát a találkozón, amelyen három hangversenyt tarta­nak. Szombaton két hang­verseny hangzott el, ma dél­előtt fél tízkor kerül sor a harmadikra az I. László Gimnázium és Szakközépis­kola dísztermében. A talál­kozó egyébként szakmai jel­legű tanácskozással folytató­dik ma, vasárnap. Főiskolai tanárok vezetik a beszélgeté­seket, amelyen értékelik az elhangzott produkciókat, szólnak az ilyesfajta zené­lés szakmai nehézségeiről, problémáiról. A közönséggel való találkozás mellett pe­dig nyilván hasznos tapasz­talatokhoz juthatnak a részt­vevők azzal is, hogy egymás munkájába, törekvéseibe is bepillantást nyernek. Muzsika peMnek Több új, fiataloknak szó­ló zenetörténeti sorozat indul az év hátralevő részében a rádióban. Az „Űj zene szol­gálatában” című, 11 héten, át hallható sorozatban Paul Sacher svájci karmester, a XX. századi zene kiemelke­dő alakja mondja el életé­nek főbb eseményeit: talál­kozásait századunk nagy ze­neszerzőivel, akiket új mű­vek írására ihletett. Negyedszázados múltra tv»-' kint vissza a kelemér-gö- mörszőlősi múzeumbaráti kör, melynek tagjai nagy'sze­retettel ápolják Tompa Mi­hály emlékét, s a helytörté­neti, honismereti mozgalom­ba is bekapcsolódtak. A mú­zeumi és műemléki hónap jegyében tartják meg ma, október 7-én, délelőtt 10 óra­kor a közgyűlésüket a keie­Ha lehet azt mondani, * két nagy világpusztítást szerencsésen vészelte át Juhász Imre. Es a békés életben is a kevesebb pa- nasz-okúak közé tartozik. — Az igazság, hogy so­kan voltak c. faluban is a sokkal rosszabb sorúak. Bi­zony az uradalomban a cselédeknek nagyon keser­ves volt... Nekem sok pa­naszra nem volt okom. És ma sincs. Őszintén meg­vallva, amikor a téeszek alakultak, én is húzódoz­tam, de 60-ban már lát­tam, hogy nincs más út. A mai számítás szerint éppen nyugdíjaskorú voltam, ami­kor téesztag lettem, 70 éves koromig dolgoztam. Négy­száz forinttal mentem nyug­díjba. Ma 2100 forintot ka­pok. A feleségem sajnos két évvel ezelőtt elhagyott. Nyolcvanévesen hunyt el a párom. Két szép unokám van, itt lakom a fiamék- kal. Gondom nincs semmi­re. — És hogy telik egy nap mostanában? — Általában 6 órakor már fent vagyok. Most őrizgetem reggelenként a szőlőt, meg a szilvát a kert­ben. Ezek a seregélyek ezt az időt választják a dézs­málásra. De nyáron Is el- motozgatok még, kapálga- tok itthon. A lábam miatt el nemigen járok sehová. Egyébként az egészségre nincs panaszom. A nyolcvanhárom eszten­dő persze nemcsak mun­kát és rossz emlékeket ha­gyott maga - után. Hozott „csodákat is”. Például a té­vét. Imre bácsi igy látja: — Nem is a szabad időt »•eszi ez el az embertől, mert nem muszáj mindent megnézni. Sok ismeretet le­het szerezni, csak azt lá­tom bajnak, hogy ront a fiatalokon azzal a sok bűn­ügyi filmmel. És az erköl­csöt is rontják, hogy muto­gatják azt a sok csupasz nőt, meg mindent... A híreket meghallgatja rádióból, televízióból, ol­vasgatja az újságokban. — Az én látásom sze­rint nem fogják merni az atomot bevetni. Az újsá­gok is világosan megírják, hogy győztes egy esetleges háborúban úgy se lesz! Ma már nincs távolság, s egyik fél se tud a másikra olyan csapást mérni, hogy meg­bénítsa. Elpolitizálgatunk még a világról, a mai emberek­ről, a fiatalokról. Nehéz lenne a beszélgetés sodrá­ban „megtippelni”, hogy Juhász Imre végigélte ezt a századot. Hogy már 83 éves . Ténagy József A múltból már többnyi­re csak az emlékek marad­tak meg ebben a faluban is. Az itt élő emberekben is. A jelenből visszafelé, a kezdetekhez indulunk mi is a beszélgetésben. Juhász Imre bácsi fiatalságához: — Sokszor emlegetik, .hogy a mai fiatalság életét össze se lehet hasonlítani a miénkkel. Ma már sok­kal több a lehetőségük. Például a szórakozásban is. A mi időnkben, amikor ki­kerültünk az iskolából, annyi szórakozásunk volt, hogy néha összeverbuválód­tunk öten-hatan az istál­lókban, ott helytelenked­Á századdal született Nem srerettéfc soha így egymást, s nem gyűlölték egymást soha. Nem volt az ember még ily gyámoK, — és soha ilyen mostoha. fty biztonságban nem élt senki,- s kit fenyegetett ennyi vész? Nem tett még soha senki ennyit, s nem volt még tett, mely ily kevés. Juhász: Imre: £1 ° kép megvan fél évszázados. Imre bácsi és testvére a „trónörökössel". A kép hátára irt szöveg szeiint\,.Nem nagyon vagy bátor komacsek!” Kérdezősködés, magya­rázkodás nélkül aligha is­mernénk egymásra. Pedig földiek-íalubéliek lennénk. '— Nemigen járok mára faluba, a lábam miatt gya­log nem' indulok el. A íia- mékkal ha megyünk kocsi­val, már sokszor csak cso- dálkozok:„ki építkezik itt?, kié ez a nagy ház?” ... Na­gyot változott itt minden, aki húsz-harminc éve nem járt nálunk, nem tudna el­igazodni most. Épp azt szoktam sorolni az unoká­imnak, hogy aki régen há­fe »noltdlr iwfndíg svemefényelt. Ez a fotó különösen h kedves emlék. Még együtt lehet feleségével tünk. Az volt akkor a szo­kás, hogy a fiatal legények az istállóban háltak. Ez nem is volt rossz. Néha legalább nem tudták meg, mikor keveredtünk haza . .. Az én apám nagy gazdál­kodó ember volt, így ter­mészetesen az iskola után az volt á jövőm, hogy én is ezt az életet folytatom. Az első világháborús éve­ket még „megúszta” Imre bácsi. „Rajtunk szakadt meg a sorozás, a mi évjá­ratunkon” — ahogyan ő fo­galmaz. Tizenkilencben az­rarf »Vart építeni, annak egy életen át kellett gür­cölnie. Most meg egy gon­dolat és húzzák is a fala­kat. Kapnak kölcsönt és az­tán kifizetgetik ... Juhász Imre az anya­könyvi bejegyzések tanúsá­ga szerint 1901. december 18-án délelőtt 1/2 12 óra­kor született Taktaharkány- ban. Itt él azóta is, a Hon­véd utcában. — No, nem ez a szül® ház, az kicsit fentebb van, az öcsémék élnek most ott. Ez a ház, meg a porta a nagybátyaméké volt. Máma már arra a régi házra, meg portára se lehetne ráismer­ni, ha a múltból keresné valaki. tón besorozták, de nem ke­rült sor a bevonulásra. A Horthy-rendszerben aztán Üjhelyben volt rendes ka­tona két évig. 31-ben háza­sodott meg. s aztán jöttek újra a háborús kavargások: „Amikor megkezdődött a kalamajka, 38-ban elvittek a Felvidékre, a másik év­ben Ruszinkóban voltam, egy év múlva Erdélyben ... Ritka volt az az esztendő, hogy kétszer be ne hívtak volna. Azt hál’istennek, megúsztam, hogy a Donhoz elvigyenek.. t Emlékülés méri Tompa Mihály kultúr­otthon ban. A negyedszáza­dos tevékenység elemzése után emléklapokat adnak át azoknak, akik a legtöbbet tettek a helyi hagyományok ápolásáért. A jubileumhoz kapcsolódva megkoszorúzzák Keleméren Tompa Mihály emléktáblá­ját: is. Nemcsak az emlékezés je­gyében telik el a mai köri összejövetelük. Délután az apróíajvak jövőjéről lefolyt faluviták tanulságait összeg­zi Hegyi Imre, a HNF me­gyei alelnöke. Bemutatnak egy filmet az aggteleki táj­védelmi körzetről — dr. Gyulai István természettu­dományos muzeológus kom­mentálásában. — A gömör- szőlősi galériában dr. Vég­vári Lajos művészettörté­nész nyitja meg a Borsos Miklós éremművészetét be- • mutató kiállítást. Délután 4' órakor pedig a sályi páva­kor mutatja be műsorál Ke­leméren.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents