Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-07 / 236. szám

11* *84, október 7„ rasómap (ESIAK-MAGYARORSZAG 5 Egy szignalizáció története megtérült, felejtsük el?... „A hotósógok kötelesség«, hogy a bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő, a büntetőeljárás során felderített okokról és kö­rülményekről, a további bűncselekmények megelőzése végett, oz intézkedésre illetékes szervet (, . ,) értesítsék. Az értesített szerv harminc napon belül köteles a hatóságot oz intézkedéséről tájé­koztatni,“ (Az idézőjelbe foglalt szö­veg a büntetőeljárásról al­kotott törvény 117. parag­rafusából való. A paragrafus végrehajtását szakmai ber­kekben szignalizációnak ne­vezik.) Az FBT 50 típusjelű fala­zóblokk kitűnően helyette­sítheti a családi házak eme­lésére szolgáló téglát. Mai építőanyag-hiányos időnkben nagy keresletnek örvend, vin­nék, mint a cukrot, a fala­zóblokkhoz hozzájutni, vagy inkább megszerezni azonban nem egyszerű művelet. Az építőanyag megvásárlása jel kondicionált idegeket, birka­tű reimet, kemény kitartást igényel. A családi ház épí­tője elmegy a Tüzép-telep- re, kivárja sorát, előre befi­zeti a szükséges összeget. A boldogító számla birtokában kiszimatolja, hogy a gyár­ban mikor juthat hozzá az anyaghoz, s ekkor fuvarost keres (átadja a számlát), aki — természetesen nem kis ha­szon fejében — az épülő házhoz szállítja az anyagot. Aki nem akarja végigjárni a tortúrát, fizet. Bőkezűen. És ekkor — lass „csodát” — egykettőre portáján terem az anyag. Kissé csikorog a foga, hogy így megvágták, de belátja . _ A fuvaros x gondolata Kajára József, m egyik *•­kamazi magánfuvarozó kis­iparos a Beton- és Vasbe­tonipari Művek Miskolci Gyára bodrogkeresztúri egy­ségéből 1982. szeptember ele­jetői szállított. Alig több, mint három hét után felis­merte, hogy némi ügyesség­gel könnyen és gyorsan, de főként munka nélkül rneg- fiadztathatja pénzét. Csen­des beszélgetésbe elegyedett a gyár egyik portásával. Ar­ról. hogy mindketten jól jár­nak. ha a köztulajdon vé­delmével is megbízott por- isis a' kocsija láttán behuny­ja a szemét, természetesen akkor, amikor a jármű k!- felé tart a telepről. Az ügyes fuvaros általában 500 falazó­blokkra elegendő számlával rendelkezett, kocsijára ugyanennyi fért az építő­anyagból. A számlával a be­csületes út elejét tisztesség­gel végigjárta, azaz bekopo­gott vele a gyár számié ité- sére, majd a rakodótérre gör­dült kocsijával. Itt a térmes­tertől egy kézzel írott „iga­zolást” kapott, amely tartal­mazta a gépkocsi rendszámát is. A cetlivel a szállítási orz- tályra ballagott, ahol szállí­tójegyet és kapujegyet ka­pott. A kapuban a portás egybevetette a kapujegyet, a számlán szereplő és’ gépko­csin található mennyiséget, s ha stimmelt a dolog, már in­dulhatott is a teherautó. Ho­gyan lehet ezt az ellenőrzé­si rendszert, kijátszani? Pró­bálják tisztelt olvasóink vé­giggondolni .. . Ha nem sike­rült kitalálni, mentőkérdést teszünk fel: mi lesz akkor, ha a kapujegyet nem ve*zi el a portás? ... A rendőr­kapitányság levele 1.. akkor bizony bűncse­lekmény lesz! A fuvaros és a szemhunyó, ám marKát tartó portás harminchárom- szor ötszáz FBT 50 jelű fa­lazóblokkot juttatott ki a gyár területéről, anélkül, hogy az építőanyagért valaki egy petákot is fizetett volna. Munkálkodásuk simán, ola­jozottan zajlott. Zajára Jó- asef egy .számlával bement • gyárba, leadta. Felpakolt, a cetlit biztos helyre dugta és a kapujegy birtokában ví­gan elhagyta a gyár terüle­tét. a keresztúri Tüzép-telep mellett lerakodott és újra fordult. Az utolsó fuvar al­kalmával járta végig az előírt bizonylati ntat. Bod- rogkeresztúron becsületes emberek élnek, a falazóblokk megvárta az ügyes, ..szor­galmas” fuvarost. De a korsó csak addig jár­hat a kútra, amíg el nem törik. A falazóblokkos mani­puláció híre eljutott, a Sze­rencsi városi Rendőrkapi­tányságra is. A nyomozók egyhamar rávilágítottak a fe­ketefuvarok titkára, s az öt­let megbukott. Annak rend- je-módja szerint megvizsgál­ták az ügyet, lezárták az ak­tákat, átadták a Szerencsi Városi Ügyészségnek, ahol már elkészítették az iratot, amelyben Za.iácz Józsefet és örményi Józsefet jelentős ér­tékre, üzletszerűen és bűn­szövetségben elkövetett lo­pás bűntettével vádolja, a fu­varost mint tettest, a portást mint bűnsegédet. A kapitány­ság bünügvi osztálya azon­ban — elsősorban a meg­előzés érdekében — tovább­ra sem nyugodott. Az idén jtffittéban levelet küldtek a BVM Miskolci Gyárának, él­tek a szignalizálás lehetősé­gével. Idézünk a levélből: „Amennyiben az árukiadó szigorú számadású, több pél­dányos nyomtatványt töltött volna ki, abban az esetben a napi ellenőrzéskor össze le­hetett volna hasonlítani a ía- kodótérről elszállított és a kapun kiengedett mennyisé­get. Az esetlegesen hiányzó bizonylat sorszáma alaoián felderíthető lett volna a bűn­cselekmény. Helytelen fa­korlát volt az elszámolásban az is, hogy a készáruraktár negyedévenként mutatkozó hiányát egyszerűen leírták, mint selejtet. Így a selejt magába foglalta az eltulajdo­nított mennyiséget is”. A betongyáriak intézkedése Érthető, hogy nem szolgált Nagy Árpád igazgató örömé­re a bűncselekmény híre. Kö_ telességéhez híven azonnal intézkedett, amelynek során súlyos megrovó szavak, na- tározott felelősségre vonások hangzottak el. Augusztusban válaszlevet küldött Szerencs­re: „A bizonylati rendszerOivk­ben tapasztalt hiányosságot a bűnügyben eljárt igazságügyi szakértők véleménye alapján már korábban észleltük, s a hiányosság kiküszöbölésére 1984. június 10-től a követ­kező változtatásokat vezettük be a 3. sz. telep termékeinek kiszállításánál:” (Itt az új el­lenőrzési eljárás részletezése következik.) „Úgy gondoljuk, hogy ez. az eljárás alkalmas lesz az Önök által is joggal kifogásolt korábbi hiányossá­gok véglege» kiküszöbölésé­re. A depómia téren tárolt árukban mutatkozó hiány az előzőek hatására véle­ményünk szerint csökkenni fog. a deponálás közben st- lejteződött termékek leírását p>edig a vonatkozó előírások szerint fogjuk végezni. A hiányosságok megszünteté­sére küldött felhívásukat kö­szönjük.” A kár egyébként megté­rült. A portás a feketefuva­ronként kapott. 1500 forinto­kat összegyűjtötte, s csak 14 ezer forintot költött el. ös­szesen 50 ezer forintot ka­pott a fuvarostól. így a ma­radék 36 ezret lefoglalták. A kisiparos pedig egyhamar kifizetett 90 ezer forintot. A társadalmi tulajdonban oktv- zott kár tehát megtérült, c'e az esetet ne felejtsük el. Az alkalom szüli a tolvajt, a hiány termeli az ügyeske­dőt. tldvardy József B izonyos vállás ideje is elérkezett októberrel, az időnként nyirkos, kö­dös, hűvös napokkal, a jel­képes stafétabotot át leltet adni. Mert: telefon. ..Halló! Nálunk a cm fűtenek! Még csak nem is langyos a ra­diátor. A höszolgáltatónak? Miért szólnék oda? Hogy­hogy miért nem őket hí­vom?’’ Es újabb telefonok és levél is érkezik a fűtést, az­az fűtctlenséget kifogásolva. Később, ha majd leesik a hó, más jellegű panaszok ér­keznek telefonon, levélben. „Miért nem takarították el a havat? Hol vannak a hóto­lók, a hómunkások, miért nem büntetik meg a villák tulajdonosait a. havas, jeges járda miatt?” Ugyancsak eb­ből az időből jönnek majd a panaszok„Nagy a tömeg Bánkúlon, nem férni be a vendéglőbe, a turista ház szo­bájában füstöl a kályha, kint túl hideg ran, megfa­Staféta gyott a hó, túl meleg van, kásás a hó.” Vagy: „Nem kapható fenyőfa, ugye most is kevés, miért nem készül­tek fel rendesen?” „Túl sok a fenyőfa, itt megy pocsék­ba. kár volt kivágni, miért nem készültek fel rendesen?” Még később, tavasz tájékán: „Miért engedik meg az er­dők felgyújtogatását, száraz az avar, a fű még nem nőtt ki, nem kellene hagyni, hogy ilyentájt az erdőkben csalin- g ázzanak mindenféle egyé­nek!” „Miért nem viszik ki szervezetten a gyerekeket a friss, tavaszi levegőjű erdők­be, hiszen mar vége a szür­ke télnekf Még később: „Be­jött a nagy meleg, apadnak a források, takarékoskodjunk a vízzel! Íme, a miskolci Széchenyi úton most is fo­lyik, ömlik már egy hete, pedig már kétszer szóltunk az újságnak,” f s ezzel a kör bezárul. A hideg megérkeztével, a távfűtés, legalábbis a próbafűtés kezdetével a sta­fétabotot átveheti a Távhö Vállalat, a vízügyesektől. Az ivóvíz gazdái pihenhet nek ki­csinyég a tavaszi, vagy nyári melegekig, a fűtésért felelő­sök pedig rákapcsolhatnak. Mi pedig hallgatjuk a pa­naszokat. észrevételeket ám­bár miként a vízvezeték csapja sem. ugyanúgy a fű­tés kapcsolója sincs nálunk. A stafétabotot viszont szíve­sen átvesszük és továbbít­juk. tpriska) TANGÓ szerdán és pénteken Egy szerdai perspektíva. Még hajnali keléssel is csak órányi veszkődés után jut; ki manapság az ember a Zsarnaira, vagy másképpen tangó-, bolha-, ócska-, illet­ve KGST-piacra. Tömött buszok, áruval feltornyozott személykocsik döcögnek lé­pésben a Gömöri felüljárón, mert a másik utat lezárták, építik. Szerda van. A hónap első szerdája, ami azért is lénye­ges, mert ilyenkor nemcsak sertések cserélnek gazdát az állatvásáron, mint egyéhsor, hanem szarvasmarhák, bir­kák, lovak és kecskék is. Könnyű léptű csikók, nagy testű muraközi lovak da­gasztják patáikkal a sarat a felazott rétén, kupecek es parasztgazdák futtatják kör­be a jószágokat, s ha nem is e rövid futamokból, de dé­lig mindenképpen eldől, ki­ből lesz vevő ... Délig per­sze a poharak is sűrűn ürülnek, ki a kudarcra, ki a sikeres adásvételre iszik. Mint például az a kisöreg, aki délre már csak a meg- árvult kolompot lóbálja ke­zében pohár bora mellett... * Útirányunk nincs, a tömeg sodor magával. Iszonyú a lökdösődés, különösen ott alakulnak ki fojtó ember­gyűrűk, ahol valami jó vé­telt remélnek. Kis Polski áll egy hatalmas tócsában, a motorháztetőt elborítják az ágyneműk és törülközők. Egymás kezéből tépik ki az asszonyok. Nem csoda, mert a vastag, szép, bolyhos tö­rülközők ára — mérettől függően — 40—100 forint. Kollégánk lencsevégre kap­ná e tülekedést, de többen is kényeken ragadják: ugyan mennyiért adná el Minolta fényképezőgépét? Egy órán belül össze sem tudjuk szá­molni, hányán kérdezik. Be­lemegy a játékba, utolsó ára 40 ezer forint — és lenne rá vevő. És még ezt hívjuk ócskapiacnak .. .1 aligha falusi embernek kí­nálja magát. Egy fejkendős vidéki néni nevetve meg is kérdezi: „Bácsi, hát ez a rokka mire való még?” Csattan a válasz: „Tudja azt maga jól, mi köll ma a vá­rosinak.” A városi itt valóban kutat a régiségek után, jóllehet, mi ezen a napon nem sok értéket fedezünk fel. Sok-sok cirádás hamisság bazudja az antik jelleget (porcelánok, csillárok, gyertyatartók). Egyedüli érdekesség, a mi szemünkben legalábbis, a Pesti Hírlap 1934—39-es ké­pes melléklete, ötven lapot kínál a bácsi, darabját 50 fillérért. Könyvgyűjtők szá­mára is akad azért csemege. Beöthy Zsolt egy regényére például előre megbeszélt idő­re érkezik a vevő. * Odébb van még a délidő, de néhány kocsi már meg­próbálja magát kiverekedni a sárból. lengyel rend­számú autók kitartóan ma­radnak; az utolsó percekig nagy a kereslet az. egy- és kétplatnis gázfőzők (áruk 400—600 forint között van), és a nálunk borsos árú, rá­adásul gyengébb minőségű tetőcsomagtartók iránt. Itt aztán bőven akad, és alkud­ni is lehet, Alkusznak ám az ólomkristályra js, ami szin­tén jóval olcsóbb, mint a ha­zai üzletekben. Olcsóbb az ezüst is, igaz, árusítója és vevője egyaránt kockázatot vállal; hadd ne magyaráz­zuk, miért... A vevőnek persze nemcsak a „hatósági” kockázattól kell tartania, ha­nem attól is. hogy hamis a nemesfém. Halomnyi ezüstii- vzött láncot, gyűrűt és fülbe­valót látunk — ezüstáron. Sokan kedvelik a lengyel Byc Mose parfümöt is. Né­hány kupak letekerése után rájövünk, nemcsak a való­dit árulják 20 forintért... * más sokaságban becsület é* becstelenség ütközik össze. Szemünk láttára fognak el egy tolvajt, s az egyik piáéi felügyelő meséli, hogy gyak­ran „vérre menő” harcot kell vívnia a helypénzek be­szedéséért. Fel hergelt pecse- nyések kiabálnak a seesrSk után: „Néznek, mint a bir­kák, oszt nem vesznek sem- mit!” ... vagyis elég egy ro**- szul időzített szó, hogy »ob- banjon a szikra. * Zsibi. Itt egyedül a jóked­vet merik ingyen. Látunk üres Napóleon-konyakos üveget potom 25 forintért (egy sznobra és bo«i 1b»-; nyakra várva), látunk ssent- veszejtő zöld bársony öl­tönyt, s a termetes cigány- asszony mérgesen szitkozó­dik: „Mé’ nem köll senki­nek, mikor Törökből ho» az ember?”, és találkozunk Sá­rával, . akit egy 70 literes akácfa hordóért cseréltek. Sára, anyai örömök elé néz­vén, bizonyára sok derűs percet szerez majd a kádár- mester unokáinak. Gidáival.' A hordóknak ezen a napon nincs túl nagy keletje; több volt a hordó, mint a kecs­ke... * Délután két óra. Kocsik éviekéinek ingerült dudálás­sal a buszt rohamozó tö­meg között. Kijönni ide ne­héz. hazajutni még nehezebb.' Több százan várakozunk a 8-asra, s aztán, türelmünket veszítvén, leintünk egy Trabantot. Alkalmi „sofőJ rünk” Kecskemétről jött ide, és nem először. Most autó- alkatrészeket, gázfőzőt vett és még néhány apróságot a gyereknek. Azt mondja, meg­éri... * Persze, van itt azért ócska áru is elegendő. Az ember el sem tudná képzelni, meny­nyi elnyoniorodott cipó, molyette, gyűrt kabát, el­nyűtt gyermekruha. horpadt fejfedő, agyonmosott fehér­nemű. blúz. pulóver, stop­polt zokni hever iti a földre terített pokrócokon. Nincs nagy kontraszt a kínált hol­mik külleme, minősége és az árusok ruházata között sem. Hasonló öltözetnek a vevőik is. Sok a kispénzű ember, aki a Zsarnain gyakori ve­vő... * Igaz, nem minden ócska, ami régi. Az egyik kocsi te­tején például fényesre lak­kozott rokkát látunk, ami Zsibi. Pénzek forognak kézen-közön, s a tarka, lár­Kcresztény—Lévay Foió: Laczé Csendélet

Next

/
Thumbnails
Contents