Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

É$ZAlL*MAúíMCmZAG 4 5t«t&4 október 6., szombat Szűk negyven percre a Matyóföld nagy hírű községe, Tárd életének egy sajátos es sajnálatos vonulata került képernyő­re szerdán este — kel kupameccs közé ekeive, akkor is a második műsorban, tehát eleve korlátozottabb publicitással. Az Útjaink című sorozatban, Egy asszony meg a faluja címmel jelentkezett a riport műsor, amely gyakorlatilag és a bevezetőben bevallottan is, egy korábbi, Mezőkövesdről szóló hasonló riportonüsor „függeléke”, amely — noha Tárd Mezőkövesd vonzáskörzetébe tartozik — .jellegénél, tartalmi gazdagságánál lógva, nem férhetett be az említett adásba, igy került most külön a képernyőre. Nagy hírű községnek említettem Tardot, s valahogy így emlegette nem kevés bölcselkedéssel dúsított bevezetőjében Kispisla István riporter is. Nagy hírű, hiszen közel fél év­századdal korábban Szabó Zoltán könyve, A tarái helyzet nagy visszhangot váltott ki, sokféle következménnyel is járt. (Szerzője éppen a közelmúlt hetekben hunyt el — távol hazájától.) Az a Tárd, amelyről ez a szociografikus írás szólt, már a múlté, de a három matyó település egyike — megváltozott életében Is — megkülönböztetett figyelmet leap himzoművészete, népviselete, újabban tájiláza és nem utol­sósorban mai életének eredményessége révén. Útjaink a sorozat címe. Ez — a bevezető szerint — azt ie jelenti, hogy az utakon eljutunk valahová, ezek az utak néha göcsörtosek is, göröngyösek is, s nem ritkán mi ma­gunk tesszük olyanná. Ilyen göröngyössé lett az az út is, amit Gál Kálmánná, a népművészet mestere járt és jár. Ö a műsor alcímében — Egy asszony meg a faluja — jel­zett főszereplő, akinek problémájában a falu gondját kíván­ták tükröztelni. Hozzá tehetjük az adás után: nemcsak Tárd eleiére vonhatunk lé következtetéseket a látottakból. Egy nagy „miért?” vonul végig a műsoron és a riporter által a végén pontosan meg is fogalmazódik: miért alakul­hatott ki ez a helyzet Tardon, miért kell valójában egy cé­lért dolgozó embereknek olyan ellenségeskedésben élni, amelynek végülis a közösség látja kárát? A választ — saj­nos — nemcsak a riporter nem tudta megadni, de aligha tudna bárki is pontos receptet adni napjainkban Tárd éle­tének ismertetett kórjára. i Miről is van szó? A riport bemutatja Gál Kálmánnét, íelídézteti múltját, a sökat emlegetett summáséletet, majd hímzóművészetéről, közétett tevéken,ységéröl. esik szó. Ez az energikus asszony ugyanis nemcsak a népművészet, mestere, a. hímző szövet­kezet csoportvezetőbe, hanem a falu közművelődési, életének aktiv munkalója. Vigyázott a népművészet hagyományaira, a népdalra, a tárgyi emlékek otthontartésára, szót emelt a népművészeti tárgyak elkótyavetyélése, az azokkal való teuf ár kodás ellen, kezdeményezője volt a két éve megnyi­tott tarái tájház létesítésének — megnyitása óta ő annak az őre-gondnoka. is —, s ő voít a lelke a hajdan jó hírű helyi pávakörnek, amely sok dicsőséget tudhatott magáé­nak, s amely már gyakorlatilag a múlté. E pávaköri elsor­vadás látszik az ellenségeskedés alapjának, okának. Ugyanis Gáláié szerint az általános iskolai igazgató magatartása az alapvető oka a pávakor megszűnésének, mert, kizárta. Síel; az iskoláiból, amely otthont és próbalehetőséget adott szá­mukra. Az iskolaigazgató szerint a kör már fellazulóban vott, éppen azért próbálták azt gyermekekkel feltölteni, s azok fegyelmezetlensége miatt kellett az iskolában való próbákat bizonyos formában korlátozni. Ugyanakkor meg- alaldtották és százezer forint, költséggel csinosan felruház­ták a gyermek-pávakört — láttuk Is a gyerekeket a felvé­tel kedvéért talpig lardi népviseletbe bújtatva kézimunkáz-, ni —, de arra nem kaptunk választ:, miért nem lehet kö­zösen működni a Gálné saervezte-vezette körnek és az is­kolainak. Nem tudtuk meg, miért szűnt, meg a felnőtt pá­vakor korábbi anyagi háttere, biztonsága. A helyi tanács­elnök és népfront titkár is csak arról beszélhetett, hogy ez igy nem jó. De különösen nehéz azt. megérteni, rmkérat telhet eó egy fél évtized egy kis faluban olyan szembenállásban, amely­nek eredményeként Gálné — aki maga sem tagadja, hogy kicsit erőszakosan célratörő, s nem enged a negyvennyolc­ból — sorozatosan panaszt, feljelentést tesz az iskolaigazga­tó ellen minden elképzelhető fórumon, az igazgató meg nem tudja már, mi az alapvető oka a feljelentésáradatnak, s nem tudja már senki pontosan körülírni, mi is az éllen- ségeskedes oka. Csak annyi biztos, hogy feszültség van a faluban Gálné és az iskolaigazgató között, a régi pávakör meg nincs. Viszont van gyermek-pávakör. És látszólag nem nagyon van Gálnéban közeledési hajlam, az igazgató meg — mint mondja — nem is tudja, mi van körülötte. És biz­tos az, hogy ennek — noha egy pávakör nem a legdön­tőbb a falu életében — az egész közösség csak kárát láthatja. Az alapvető „miért?”-re a riport sem adhatott választ. A Pintér József szerkesztette, Kispisla István vezette, Wie­dermann Károly rendezte riportfiim olyan diagnózist adott Tárd ügyéről, amelynek megismerése után csak az mond­ható, hogy ezeket a feszültségeket helyben kell feloldani és azon munkálkodni közökén, hogy Tardot inkább népművé­szetéről, népviseletéről, mai szorgos életéről ismerjék és is­mertessék, mintsem hasonló megválaszolatlan „nőért?”-je vigye országos reflektorfénybe. Benedek Miklós Figyelnek a városkörnyékre 'A városkörnyékre is sze­retné jobban kiterjeszteni hatását a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat ka­zincbarcikai városi szerveze­te. A hozzájuk „csatolt” községekben élő értelmisé­gieket is bevonják a városi ismeretterjesztő hálózatba. A Borsodi Vegyi Kombinátban működő helyi csoport mel­lett így már kialakítottak egyet-egyet Sajókazán és Zádorfalván is. Ügy terve­zik, hogy a már említett két községben is szerveznek, a városban már bevált baráti kórokét, és szabadegyetemé előadásokat. A baráti körök tagjainak elsősorban az is­kolásokat szeretnék meg­nyerni. Kazincbarcikán rend­kívül népszerű a „Kis ma­tematikusok baráti köre” mozgalom, de elterjedőben van a számítástechnikai tan­folyam is. A nyelvtanfolya­mok iskoláskorú résztvevői­nek száma is emelkedett. A gyerekek általában szép eredményeket érnek el a különböző szaktárgyi verse­nyeken, s ezért is gondol­ják, hogy a városkörnyéken is szívesen veszik majd eze­ket a lehetőségeketr I Ma este a képernyő® Hollőnegyed Ma este, 21.35-kor, az első műsorban foly­tatódik Bo Widerberg svéd filmrendező élet- müsorozatának bemutatása. Most az 1963- ban készült Hollőnegyed című filmje kerül képernyőre. A film 1936-ban játszódik, főhő­se a fiatal Anders, aki munkanélküli apjá­val és a mindennapi gondok között őrlődő anyjával a Hollónegyednek nevezett külváros egyik bérkaszámyájában él, Anders egyre vallatja az őt körülvevő világot, és körben rr,.. A filmet a magyar mozik is bemutat­ták, és többször felújították. Képünkön; a film egyik kockája. Fergeteges sikerű szezonkezdet A BBC Singers Miskolcon Még a „palánkjegyek” is elkeltek a Bartók-terem október 2-i koncert­jére. Ritka alkalom, amikor a bér­leti sorozat legelső koncertje az „ász”, s hogy előzetes várakozásaink beigazolódtak, azt az óriási siker igazolta. — Több kortárs magyar szerző művét énekeljük eredeti nyelven. Erről tudomást szerzett Kurtág György, aki maga is komponált már nekünk, és most meghívta együttesünket Magyarországra — tá­jékoztat ' az énekkar menedzsere, Geoffrey Mitchell. A kiváló karmester, John Poole által vezetett 30 tagú együttes mű­sora ízelítőt adott a XX. századi an­gol kórusirodalom remekeiből. A ma már klasszikusnak számiló Elgar ké- sőromantikárá. támaszkodó sajátos stílusú Oh Wild West Wind és Sweet Music című kompozícióin kívül De­lius kifinomult hangulatfestésre tö­rekvő On Craig Ddu című kórus­műve, Holst a humor egyéni zenei megfogalmazását tükröző Evening Watch című darabja, vagy Bax cso­dálatos Mater Óra Filiuma átfogó szelete volt a századforduló brit ze­nei irányzatainak. Felhangzott még Musgrave, Sandstrom és a magyar származású Ligeti egy-egy darabja, amely bizonyította, hogy kortársi ze­neszerzőink alkotásainak megszólal­tatása is nagy felkészültségű művé­szeket igényel. — Csak kortárs zenét énekelnek? — kérdezem ismét Geoffrey Mit­chell!. — Nagyon szívesen teszünk eleget ilyen feladatoknak, hiszen erre a magyar turnéra kimondottan ky- runk muzsikáját kérték. De termé­szetesen repertoárunk nagyon szé­les. A BBC énekkaraként sokféle feladatnak kell eleget tennünk. — Úgy tudom, hogy az együttes­nek több zeneszerző komponált már műveket. Volt arra példa, hogy egy Önöknek szánt kompozíciót vissza­utasítottak. mert .nem tetszett? — Hogyne! Általában mi kérünk fel zeneszerzőket, de sokszor jelent­keznek olyan ajánlattal, amely nem nyeri meg az együttes tetszését Ilyenkor könyörtelenek vagyunk. Nem csoda, hogy korunk legki­válóbb zeneszerzőinek fantáziáját mozgatta meg a körülbelül kél vona­las c-löl a nagy f-ig terjedő hang­anyagú kórus. így például Pende­recki és Boulez is írt már számúk­ra. Több világhírű operaénekes in­nen került ki, így Peter Pears is. — Gyakran járnak külföldre? — Luxusnak számít, ha megen-' gedhetünk magunknak egy-egy tur­nét, mert; nagyon sok elfoglaltságot nyújt, az angol rádió. Eddigi legna­gyobb kiruccanásunk az 1981-es iz­raeli turné volt. A közeljövőben Hollandiába készülünk, és jövőre valószínűleg eljutunk az Egyesült Államokba is. Hogy a magyar közönséget is meg­hódították, azt, mi sem jelzi jobban,' mint hogy az egyes műsorszámojs után jó néhány másodpercig a? ámu- lat csendje ült a nézőtéren, s csak ezután robbant ki az élményt köszö­nő taps. (Bcélyt N ein keil mifxíenüít kő balta Hálózatépi fés ­tartalmi feladatokkal Beszélgetős ár. Szabadfalvi József megyei múzeürnigazgetóvaJ Meglehetősen egyenetlen múzeumi hálózatot örökölt 1963-ban a Borsod-Abaúj- Zemplen megyei Múzeumi Igazgatóság. Gyakorlatilag az abaúji részben egyetlen in­tézménye sem volt, Zemp­lénben is csak a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tarto­zó sárospataki vár műkö­dött. A hatvanas években létrejött múzeumok es gyűj­temények — itt említhet­nénk a tokaji, a szerencsi, a mezőkövesdi múzeupnokat, illetve gyűjteményeket —• sem voltak még igazi mú­zeumok, hiszen hiányoztak a szakemberek. — Egy fejletlen és kiépí­tetlen múzeumi hálózat szinte a szemünk előtt tere­bélyesedett ki és erősödött meg. Mit jelent a gyakorlat­ban az, hogy az elmúlt év­tized a megyében a mú­zeumfejlesztés extenzív idő­szaka volt? — A számok nyelvén azt, hogy amíg 1973-ban 1 600 000 forintos költséggel gazdálko­dott a megyei múzeumi igazgatóság, addig ebben az esztendőben 15 millió forint a költségvetésünk. Ugyan­ezen időszak alatt megötszö­röződött a létszámunk. A múzeumügy egyébként nem­csak nálunk kapott megkü­lönböztetett figyelmet az or­szágban, de alighanem igaz, hogy a miénk volt a legerő­teljesebb fejlődés. Az oda­figyelés nem szívesseg kér­dése volt. A társadalom egy­szerűen felismerte — es ezt tükrözik a számadatok —, hogy a rosszul ellátott mú­zeumi hálózat nem tudja el­látni a társadalom által reá rótt feladató Ivat A megyé­ben ez úgy is jelentkezett, hogy voltak muzeológiailag ellátatlan területek. A há­lózat fejlesztése, a létesítmé­nyek kiépítése körülbelül még két évig tárt. Fogal­mazhatnánk úgy is, hogy ez az erőteljes fejlesztés két év múlva fejeződik be, a pácini és a szerencsi múzeum el­készültével. Azután a beiső intenzív, a tartalmi munka erősítése lesz a feladat. — Mennyire volt tudatos a hálózat, szervezése? — A hálózatszervezés nera mindig matematika, bár a fejlesztésnél figyeltünk arra, hogy muzeológiailag ne ma­radjanak ellátatlan terüle­tek. Meggyőződésünk, hogy indokoltak voltak a fejlesz­tések, bár sok esetben a helyi igyekezet is hozzájá­rult ehhez. Sátoraljaújhelyen például már 1973-ban felve­tődött egy múzeum alapítá­sának gondolata. Forrón is erőteljes volt a helyi kezde­ményezés. Pácinban is a helybeliek vetették fel, ér­demes lenne múzeumi célok­ra használni a műemlék épületet. A helyi akarást egyébkent nagyon fontosnak tartjuk, lenyeges ugyanis, hogy akarjak es szeressek a helybeliek. Múzeum viszont természetesen csak ott jö­het létre, ahol a kiállítóhe­lyen túl is tud funkcionál­ni. Van szakembergárdája, legalább egy, de két mu­zeológus is dolgozik ott. — A hálózat kiépülése csak alap. A múzeum tar­talommal való megtöltésének mikéntje dönti majd el, hogy mit ér a valóságban. . — Van, ahol ez szerencse­sén, magától adódik. Sze­rencsen például a képes le­velezőlap-gyűjtemény amely tudomásunk szerint a harmadik legnagyobb a világon —, természetesen adja, hogy állandó kiállítási anyagként ezt mutassuk be. És ehhez megfelelő kataló­gust is készítsünk. Sátor­aljaújhelyen szintén a hely szelleméből adódhat az ál­landó kiállítás anyaga. Itt élt Kazinczy, itt lépett a po­litika színpadára Kossuth. Ha a felvilágosodástól a re­formkorig mutatjuk be a történéseket az állandó ki­állításon, akkor ez mintegy folytatása is annak az anyag­nak, amit a Rákóczi-emlék- liely Sárospatakon ismerhet meg a közönség. Ezzel az elképzeléssel — ezt nyíltan meg kell mondanunk — nem mindig találunk megértés­re. Ügy is felvetődik: ha már van múzeum, akkor a kobaltétól napjainkig mutas­sa be az ember fejlődését, hogy hasznosíthassák például az iskolai történelemoktatás­ban. Ezt az igényt vélemé­nyünk szerint lehet méltá­nyolni. időszaki kiállításé'-' kon. Viszont nem lenne jó, ha uniformizálnánk múzeu­mainkat. — A kiépüli múzeumháló­zat feladata lenne e terület szélesebb körű megmutatá­sa, is? — Pontosan. Ha valaki például figyelmesen megné­zi mai anyagunkat és gyűj­tőkörünket, észreveheti, hogy milyen kevés anyagunk van a zempléni és az abaúji te­rületről. Nyilván ezt is fel­adatunk lesz felkutatni. A , mi feladatunk az is, hogy I kiházasitsuk majd az új múzeumainkat, megalapoz­zuk a gyűjteményeket Szer­vezési területen óriási fel­adatok várnak a megyei mú­zeumi igazgatóságra. — Nyilvánvalóan az irá­nyításnak is nagyon sok új feladattal kell -majd szembe­néznie, hiszen egy óriásira duzzadt múzeumhálózat tar­talmi munkáját kell gondoz­nia. — Főfoglalkozásban 100— 110, összesen pedig körülbe­lül 200 múzeumi szakember munkáját kell irányítani, ha két év múlva befejeződik a: szervezeti gyarapodás. Ez egyébként önmagában is mu­tatja, hogy a múzeumlétesí­tés nem elhatározás kérdésé, nagyon „súlyos” létszám- Uövetkezménvei is vannak. 1985-ig 21 állást, kellene be- töltenünk. Anyagi vonzata nem csekély. Be kell lát­nunk, hogy a megyei tanács, többet most nem bír el. De távlatokban érdemes gon­dolkodni azon, hogy egy-egy alközpontot hozzunk letre. Ez oldaná a muzeológus ma­gányosságát, központos! tolta n hathatósabban fejleszthet­nénk a tudományos munká­hoz elengedhetetlen könyv­tárakat. Egyébként arra most is törekszünk, hogy a vidéken dolgozó muzeológu­sokat bevonjuk a tudomá­nyos munkákba. — A múzeumok iránt érezhetően megnőtt nap­jainkban áz érdeklődés. Hi­szen tavaly országosan 18 millió látogatót jegyeztek. — Ebben nincsenek ben­ne azok, akik a megszapo­rodott múzeumi rendezvé­nyek látogatói. A 18 millió mind kiállításlátogató. Két­ségtelen, hogy a múzeumok egyfajta nyitott házakká váltak. Többet is vár el a társadalom, mint amihez adottak a feltételek. Alap­vető feladatnak tekintjük itt Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében a műtárgyak gyűj­tését, megőrzését, tudomá­nyos feldolgozását. És ter­mészetesen hozzátartozik eh­hez az is. hogy a múzeumi szakember alkotó módon közreadja saját anyagát. Ez hozzátartozik a múzeumok demokratizálódásához. Csutorás Annamária Iskolamozi Hétfőnként és szerdánként vetítések lesznek a miskolci 114-es Szakmunkásképző In­tézetben és a hozzá tartozó kollégiumban. A kollégiumi filmvetítések elsősorban a fiatalok kikapcsolódását, szó­rakozását segítenék, az isko- laiak pedig a magyar iroda­lom, a történelem tanításá­hoz, illetve az osztályfőnöki órák témáfhoz adnának mű­vészi kiegészítést. A felté­teleket már megteremtették az iskolamozi működéséhez. Nagy Lajos, az intézmény igazgatója elmondta: olyan művelődési lehetőségeket kí­vánnak teremteni, amit ké­sőbb a környező lakótelep is élvezhet. >

Next

/
Thumbnails
Contents