Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-06 / 235. szám
1934. október 6., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Táncoló cigányok munkáról, éleiről r Újhelyi beszélgetés Nem lceFI az árvát bántani, kenyérrel kell megkínálni, ha a kényért nem fogadja, úgy kell útjára bocsájtni. Ütnek körben a fal mentén, a sátoraljaújhelyi művelődési ház klubtermében. Szaggatott daluk koszorúba fogja őket. Nem távolodnak el egymástól, nem vesztik el a ritmust, nem csap egyikőjük hangja sem a másik elé, fölé. Együtt vannak. Együtt vannak dalban, a városszéli utcákon, az üzemi konyha ebédlőjében, a tanácshoz eljuttatott kérvényekben, a színpadon a táncban, az ország más részeiről kapott meghívásokban, és most a közös szavakban i A közelmúltban az ország különböző részeiből meghívott résztvevőkkel cigánytábort szervezett Tatán a KISZ Központi Bizottsága. Azóta már több sajtóorgánum beszámolt a tábor lényegéről, céljáról, az ott elhangzott, országos méretű gondokat feszegető eszmecseréről. A legnagyobb csoport megyénkből utazott Tatára. Köztük voltak az újhelyi cigányklub tagjai is, akik egyben egy cigány táncegyüttest alkotnak. Mit vittek magukkal Tatára? Mit kaptak Tatán? Miről beszéltek a többieknek? Miről beszélgetnek egymás között? Mit mondanak a táncoló cigányok munkáról, életről? Indokolt, vagy indokolatlan a dalba foglalt árvaság? Mekkora és milyen a kenyér, ha az ember cigány? — tettem fel a kérdéseket. — Dzsanesz a romanesz?, kérdezik gyakran a cigányok egymástói, ha összetalálkoznak — kapott a kérdéseken Lakatos Dezső. — Vagyis, hogy beszéled a cigányt? Nem mindenki tudja közülünk a nyelvet, márpedig ez egy nemijét egyik alapvető meghatározója. Láhatod már ebből is, hogy nem lehet nemzeti, vagy nemzetiségi alapról indulni. Mi nem is tettünk ilyet. Ezt á nézetet persze nem találod még meg minden cigányban, de bízunk benne, hogy nemcsak kívülről, hanem belülről is etnikumnak tekinthetjük majd magunkat. Olyan etnikumnak, aki ad magára munkában, kultúrában, magatartásban. Csakhogy ez ügyben még mindig sokféle fogalom- és viselkedési zavar van közforgalomban. — Én sokfelé dolgoztam ebben az országban — közelített a gyakorlati gidairól Lakatos Tibor. — Idevalósi vagyok, tehát hazajöttem... Itt szeretnék élni és segíteni a cigányokon. Nem tagadom akt sem, hogy ez volt a fő szempontom is, amikor jelentkeztem a pártba. Igaz, még Ott sem csupa segítőkész emberrel találkoztam . . . bizalmatlanok voltak velem szemben néhányan, pedig nyolcévi tisztességes munka után álltam elő a kéréseimnél. Alapjában véve az a meglátásom, hogy aki kinyújtja a kezét, mint például a tanácselnök-helyettes Fleskó Kack bácsi, ő is elsősorban emberként, lelki ismerete által vezérelve teszi, de sajnos nem jelem- zi ugyanez a humánum valamennyi hivatali embert. — A locsolókocsi már nem jön el a mi utcánkba, ott lehet térdig érő por — ment még közelebb a napi tapasztalatokhoz Kalocsai András. — A Gelka velünk nem köt átalánydíjas javítási szerződést. A pénz már nem ugyanolyan a Bihari utcában, mint a Kossuth utcában? És, hogy essen az, amikor azt halljuk, hogy a cigánynak jó az alja munka is? Mert ez is megesett már. Sőt, azt is mondta egy főnök, hogy a cigány nem lehet sohasem olyan értelmes, mint a magyar, mert más a biológiai felépítése ... — Én nem akarok a cigánytelepen építkezni — mondta Bubkó Bála —, pedig ahol lakom, gyakran kell a patkányokat kergetni. Hiába jönnék el, nem kapok tisztességes helyen telket... — Ivrit mutatnak a statisztikák? — vette ’vissza a szót Lakatos Tibor. — A városban 1600 cigány él. Közülük csak négynek van érettségije, és a legtöbb analfabéta is közülünk kerül ki. Azt is látnunk kell, hogy magas a cigányok között a bűnözők, munkakerülők, gagyizók száma. De nem mindenki ilyen! Nem mindenki jár lopni, csavarogni, nem1 mindenki gyereke kerüli az iskolát, nem mindenki akarat nélküli cigány. Hogy mást ne mondjak, az Elzett soha nem hozná a tervét a cigány munkásai nélkül. Mégis ők vannak a bérfejlesztés végén, nekik adnak legutoljára jutalmat, ha egyáltalán adnak, az ő gyerekükről nem beszélnek az iskolában az. osztályfőnöki órán, még akkor sem, ha történetesen jó tanuló a gyermek. — Én öntő voltam'— tér vissza a munkára Lakatos Dezső. — Szereztem egy betegséget, ami sóira nem hagy el. Kaptam a vénás injekciókat, a rengeteg gyógyszert, valamennyire rendbe hoztak, de amikor visszamentem dolgozni, azonnal beállítottak kubikolni. Nagyon legyengültem, néhány órai munka utón sokszor majd’ megfulladtam. És ezt látták a munkatársaim, akik nem cigányok... a főnök nem látta. Ha itt mindenkinek egyformán ott van a munkája a közös kalapban, akkor, akik beletesznek, de csak azok! egyformán is vehessenek ki belőle. — Van egy szó: tolerancia — nyúlt ismét az elejtett gondolatért Lakatos Tibor. — Nem akarunk ezzel visszaélni. De aki megérdemli, az kapja meg, aki pedig nem szolgált rá, ne élvezzen kivételezettséget. Mi azért is jövünk itt össze, hogy példát adjunk. Példát akarunk adni a nem cigányoknak a közeledési vágyunkról, a tenni akarásunkról, a kultúraápolásunkról, és példát akarunk adni viselkedésből a cigány társainknak is. Szeretnénk, ha minél többen ismernék fel a tisztességes, munkás élet lehetőségeit, szeretnénk, ha a cigányok úgy illeszkednének az egész ország népébe, mint a kulturális értékeit őrző, azzal hazánk kultúráját gazdagító, és az egész társadalmunk törekvéseit, céljait felvállaló népcsoport. Tudjuk, nagyon nehéz évszázados beidegzettségeket, szokásokat, magatartásokat megváltoztatni, nehéz a cigány emberek életmódján, életformáján alakítani, és nehéz a velünk szemben —, nem alaptalanul — kialakult ítéleteken és előítéleteken oldani. Ehhez az oldódáshoz mindenkinek, mindenhol keresni kell a lehetőségeket. Nekünk a tánc — azt mondják — adottságunk — tért vissza á klubhoz Lakatos Tibor. — Így lehet, de ezt, mint minden mást is csak tisztán, megkomponáltan érdemes csinálni. Talán a táncban sikerült, hiszen a csoportunk ezüstérmet nyert az országos hagyományőrző minősítésen, és utána sokfélöl kaptunk meghívást. Ne tűnjék dicsekvésnek, de mindenhol óriási sikerünk volt, és a táncművészet egyik szaktekintélye, Foltin Jolán is igen elismerően beszélt rólunk. Mi ezt nemcsak magunkért tettük, hanem a többi cigány- testvérünkért és a városunkért is. Tehát a tánc az alap, de ez csak az öröklött képességünk, a tánc mellett keressük a tá- gabb lépéslehetőségeket is, és szeretnénk, ha ebben a táncban minél több ember kezét foghatnánk meg, minél több ember keresné a kezünket... legyen akár cigány, vagy nem cigány. összekapaszkodtak. Egyetlen kacsintásra, egyetlen szemvillanásra mozdultak a lábak, pörgött fel a ritmus, szakadt ki a dal, indult a körtánc: Putinának nő a hasa, benne van a kis csávócska. Ha fiú lesz, Andriska lesz, ha kislány lesz, Évike lesz. Megvan már a kis Putina, azt sem tudja, ki az apja, szegény gyerek honnan tudja, mikor az apját sose látta. Szendrei Lőrinc Speciális jármű Az országúton Ai esős idő utón megnő a munkája a KPM speciális járműinek, amelyek a műanyag oszlopokat mossák. Az esőben a jármüvek szürkére „festik" ezeket a fontos oszlopokat, amelyek az éjszakai vezetésnél szinte nélkülözhetetlenek. Az „ügyes” masina pillanatok alatt tisztára mossa a foszforeszkáló (fényvisszaverő) oszlopot. Fotó: Laczó József A szántói boltokban Hiánycikk az eladó? A kereskedelem, a7. áruellátás és a szolgáltatások helyzetét vitatta meg a minap Abaújszántó nagyközség Tanácsa. A téma túlmutat a nagyközség határain, hiszen Abaújszántó a környékbeli települések között még a múlt században olyan rangot szerzett a kereskedelem tekintetében, amely rangnak, vagy mondhatjuk előnynek is, a megtartása a település legrosszabb napjaiban is sikerült. A szokás pedig nagy úr, ennélfogva aztán hiába került Szántó közelébe új magyar város, Encs, azok az emberek, akik eleddig megszokták, hogy Abaújszántóra járnak bevásárolni, ezt teszik ezután is, nem figyelve a településfejlesztéssel foglalkozók elképzeléseire. Hiszen nem ritkán előfordul, hogy, Encsről is Abaújszántóra járnak megvásárolni mindazt, ami a legkisebb magyar városban éppen nem kapható. A kereskedő pedig a megszerzett vevőt igyekszik megtartani, még akkor is, ha közvetlen érdeke mást diktálna, mivel a dolgok egymással összefüggenek, különösen Szántó esetében, ahol a kereskedelmi ellátás java része a Szerencs és Vidéke Áfész feladata. Huszonhárom kiskereskedelmi egységet, öt vendéglátóiparit, cubrászüze- met, szikvízüzemet. két felvásárló egységet, valamint egy szállítórészleget működtetnek a nagyközségben. Elhangzott a tanácsülésen, hogy a kereskedőik számára nemegyszer okoz nehézséget például a tej- és kenyér- ellátás, s ennek nem áruhiányra visszavezethető okai vannak, Abaújszántó, fekvése miatt, nem ritkán szerepel a Hegyaljara, vagy Zemplén irányába vezető < kirándulások megállóhelyeként. Egynéhány, turistákkal teli busz pedig felboríthatja a nagyközség élelmiszer- üzleteinek egyensúlyát, legalábbis ami ezeket a gyorsan romló élelmiszereket illeti. A kereskedő pedig tanácstalan, hogy mennyit rendeljen, hiszen a száraz kenyeret csak leárazva tudja továbbadni, a savanyú tejet meg csak féláron veszi visz- sza a tejipar. A vágott baromfi, vagy hús eseteben is előfordult, hogy megintcsak Encsről is Szántóra mentek vásárolni a városlakók, akik esetenként üres pultot találtak az encsi üzletekben. így aztán a kereskedőnek esetleg egy órával később azoknak a törzsvásárlóiknak kell széttárt Ivarokat mutatniuk, akik évek óta a nagyközségbe járnak. Abaújkérből, Abaújalpárról, vagy egyéb, szomszédos településekről. Ha pedig a vevővel ilyesmi több alkalommal előfordul, megesik, hogy leszokik róla, hogy Szántón vásároljon. Ha pedig egy boltnak csökken a forgalma, akkor keve.sebb árut kénytelen majd idővel rendelni, a szállítók pedig — ez közismert —, éppen úgy nem kezelik egyenrangú félként a kisebb kereskedelmi egységeket a nagyokkal szemben, mint amennyire az utóbbi évekig legfeljebb csak papíron rendelkezett hasonló lehetőségekkel a városlakókkal szemben a községek lakossága, s ezeknek a lehetőségeknek az érvényesítésére módja nemigen nyílóit. A kereskedőt fjedig a forgalom élteti, így az imént leírt láncreakció, az áfész szakembered szerint, remélhetően nem fog lezajlani. További gondot jelent a nagyközség ellátásáért felelős embereknek. így Kardos József tanácselnöknek, hogy vezető hiányában hosszabb ideje zárva kell tartani két zöldségboltot, s egy élelmiszer-háztartási boltot. A tanácsülésen jelen voltak az áfész képviselői is, akik elmondták, hogy nem\ elszigetelt jelenségről van szó, mert sajnos, más községekben is, így Tiszalúcon, Rátkán, Tály- lyán is • bizony zárva tart nem egy áíész-bolt. Hovatovább, a kereskedő az egyik legnagyobb hiánycikk az üzletekben, s ez csak látszólag egyszerű probléma, mert felelős vezető hiányában ezek az üzletek nem vehetnek részt az ellátási feladatok megoldásában, így a többire feltehetően nagyobb rész hárul, illetve, ha hasonló üzlet nem üzemel, akkor bizony marad a maszek, am náluk épp a konkurrencia hiánya miatt, szakszerű kifejezéssel elve. „árfelhajtó tendencia” érvényesül. És mivel a kereskedőhiány nemigen természeti csapás, amelyet esetenként lehetetlen kivédeni, bizonyára meg lehet találni a módját annak is, hogyan léphetnek újból munkába ezek az üzletek. A helyi szakközépiskola igazgatója tett erre javaslatot, melyet nemcsak érdemes lehet, de kell is továbbgondolni. A szakközépiskolában ugvapis áruforgalmi szakon is folyik képzés, ily módon, közakarattal, minden bizonnyal lehetne találni olyan, szántói születésű diákokat, akik az iskola elvégzése után, szívesen vállalnak kereskedelmi munkát a nagyközség valamelyik üzletében. Egy olyan kereskedelmi h agy omá nv okkal ren del kez.5 nagyközségben, mint Szántó, biztosan el lehet érni. hogy ne romoljon, de inkább javuljon az ellátás színvonala. Hiszen ez, egyebek között, egyik meghatározó tényezője mindannak, amit együtt életkörülményeknek, életminőségnek nevezünk, s amelynek kedvezőbbé tétele ebben az esetben még csak különösebben nagy pénzeszközöket, beruházást sem igényel. Csendes Csaba Bejelentem, javaslom, panaszolom... Napilapok levelezési rovatának munkatársai a megmondhatói: milyen sok panaszos levél érkezik nap mint nap a szerkesztőségbe, hányán kérik a lap közbenjárását ügyes-bajos dolgaik intézésében. De enyhén szólva. bosszantó, amikor az derül ki, hogy az ügyel el lehetett volna intézni egyszerűbben és gyorsabban, a levélíró hamarabb is választ kanhatott volna kérdésére, ha először nem az újsághoz, hanem az ileltékes intézményhez fordul panaszával. Szük- •Biges a lakosság ás az állami, tanácsi, gazdálkodó szervek közvetlen kapcsolatának erősítése. Minden bejelentés, ha közérdekű, ezt a célt szolgálja. Nem véletlen, hogy éppen ezzel a témával foglalkozott a Mezőkövesdi Népi Ellenőrzési Bizottság, amely másfél év tapasztalatait összegezte a tanácsi és a szövetkezeti egységeknél. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy az utóbbi időben nőtt a lakosság aktivitása, és a jogos, egyéni érdekek érvényesítésén túl az állampolgárok igénylik a részvételt a közügyek intézésében. Jogos igény, hogy érdemi beleszólást akarnak lakóhelyük, közvetlen környezetük, munkahelyük dolgainak alakításában. Elsősorban a javaslatokat 'artalmazó, közérdekű bejelentések száma növekedett a szóban forgó időszakban. A gazdálkodó szervekhez főként jogi, munka ügyi panaszok érkeznek, és gyakori az olyan levél, amelynek írója a szolgáltatások javítását sürgeti. A legtöbb közérdekű bejelentés azonban a tanácsi munkával kapcsolatos. Közművek, utak, járdák építésével, vagy éppenséggel, meg néni építésével kapcsolatban kérdeznek, panaszkodnak a levélírók. Többnyire jogos igényekről van szó, ám a megvalósítás függ a pénzügyi lehetőségektől. Tájékozatlanságra, túlzott igényre, vagy rosszindulatra visszavezethető bejelentések csak elvétve fordultak elő, hiszen a közérdekű bejelentések 95 százaléka megalapozottnak bizonyult. A népi ellenőrök, érthetően, kíváncsiak voltak a nagyszámú bejelentéssel kapcsolatos ügyintézésre is. Megnyugtató, hogy a tanácsi szerveknél például ágazati rendszer biztosítja a bejelentések szakszerű vizsgálatát, és egyetlen, esetben sem fordult elő 30 napon túli ügyintézés. Ez egyébként a gazdálkodó szervekre is jellemző. mert — egy eset kivételével — minden ügyet gyorsan intéztek, és részletes válaszlevelekben tájékoztatták a bejelentőket. A hozzáértő, alapos ügyintézés, az elfogulatlanság erősítette a lakosság bizalmát. Jóllehet, a javaslatok mindegyikét nem sikerült megvalósítani, és a korlátozott pénzügyi lehetőségek miatt, elutasító válaszra esetenként a jövőben is számítani kell. D. H.
