Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-28 / 254. szám

1984. október 28., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Seqits, öreg Démokritosz! Amennyiben hív a fordítás — és miért ne lenne az —, akkor Démokritosz, ama régi demokráciában megfogalmazta a mi demok­ráciánk egyik fontos feltételét is. Máskép­pen: lehet, hogy a bölcselő szakállas (volt), de igazsága nem az. Az ezredeken átsütő teljes szöveg szóról .szóra: „Sem a test, sem a vagyon nem te­szi boldoggá az embereket., hanem az egye­nesség és a sokoldalú értei messég.” Azért, böködi a kíváncsiság ördöge az ol­dalam: vajon ifjú korában is ezt vallotta a görög bölcs? Vagy csak hosszú élete (ál­lítólag kilencven évig élt) alkonyán, amikor piái- nem hiányoznak az élvezetek, az érzé­ki örömök, s a vagyon sem tesz boldoggá. De hát Démokritosz nem aszkétizmusra biztat, hanem egyenességre és sokoldalú ér- telmességre. Vagyis: az élet minősége szem­pontjából ezt tartja a. legfontosabbnak. . Milyen nálunk az élet minősége? A sok vélemény közül, bennem a BBC szerkesz­tőjének szavai visszhangzanak. Körülbelül ezeket, mondta a tévé nyilvánosságának: A magyarok rendkívül sokat dolgoznak, de qsak anyagi célokat tűznek maguk elé. Per­sze alacsonyak a munkabérek... Ámbár, mintha azt is hozzátette volna, hogy más országokban is járt, ahol nincsenek maga­sabb keresetek, jövedelmek, viszont más cé­lok is vannak. Ezt. nem vitatom, csakhogy különböző kultúrákat összehasonlítani, vagy valamely kultúrát átültetni nem éppen veszélytelep. Mindenesetre söpörjünk a magunk portája előtt. A KULTÚRA SZŰKÉN - TÁGA« „Kultúra” szavunkat ezúttal a legtágabb értelemben említem. Gyanítom, hogy erre csak nálunk kell figyelmeztetni. Például azokban a szerkesztőségekben, ahol valaha is dolgoztam, a legritkább alkalmakkor eseti: szó a lap egészéről, mint kultúra hordozó produktumról. A „kultúrát” csak a kultu­rális rovat, jelentette; az az oldal, ahol a közművelődési, irodalmi, művészeti, oktatási publikációk kaptak helyet. Olykor felme­rült, hogy talán sole is a kultúra a lapban, hiszen fontosabb a politika, meg a gazda­ság, sőt még a sport is. Es ha már kell kul­túra, akkor az „munkáskultúra” legyen, mert a mi városunk munkásváros. Ma már talán nem kell magyarázni, hogy kultúra nélkül nincs politikai kultúra sem. Es, hogy kultúra nélkül sem közlekedni, som étkezni, sem gyógyítani, sem sportolni, sem lakni, kommunikálni, sem vitázni nem tudunk eszményeinkhez méltóan. Hogy kul­túra nélkül csak kvázi közösségek léteznek, hogy demokratizmus helyett csak látszat demokrácia van. S, ha már a „munkáskuitúrát” említet­tem, azt sem árt tisztázni, hogy a munkás- osztálynak vannak megőrzendő művelődési hagyományai, szokásai. Van sajátos mun­ka-, tárgy-, környezet- és szellemi kultúrá­ja. Van a munkásság életét tükröző iroda­lom és művészet, sőt volt proletkult is, de „munkáskultúra” nincs. Nagyon fontos azonban — a mi szőkébb hazánkban különösen az! — hogy kultu­értelmesség” rált legyen a munkásság. Ahogy a paraszt­ság, az értelmiség; azaz minden osztály és réteg. Kicsit szimplifikálva nem más ez, mint sokak — a tömegek — sokoldalú értelmes­sége. SZAKASZOLVA - ARASZOLVA Igen ám—hallom az ellenérveket — csak­hogy mi nagyon messziről indultunk. Jog- íosztottak. ruhátlanok és éhesek voltunk. Húsz éve még az elemi civilizációs lehető­ségek is hiányoztak. A lakáskörülmények­ről jobb nem beszélni. Aztán tanultunk és dolgoztunk. Ma félmillió diplomás van Ma gyarországon. Minden harmadik embernek van kocsija, minden második családban van lemezjátszó, magnó (ennek fele már sz.le- reó). rádió és tévé szinte már sehol nem hiányzik. Ki kívánhat ennél löbbet. a fejlődés — a kultúraieremlés — extenziv szakaszában? Most következik majd az intenzív folyamat. Hát következzék is. mert a diplomások „termelése” közben érezhetővé (érezhető ve­széllyé) vált a kontraszelekció. A kultúra terjesztői a konzumkultúrát is terjesztik. Van alapozó iskolánk, de nem jól alapoz. A bérezésünk (mivel a hierarchiában el­foglalt hely és a szolgálati idő számit fő­ként) „teljesítmény idegen”. így mondják a szakemberek. Pontos hát, hogy ne csak az érdekek, ha­nem az értékek is érvényesüljenek, hogy őrizzük és megújítsuk ezeket az értékeket, hogy mobilizálni, sőt mozgósítani tudjuk a szellemi tőkét is. Mért enélkül hiába tű­zünk ki gazdasági célokat. Igen, igen most kezdődik az intenzív sza­kasz ... Valóban most kezdődne? Nem úgy van az, hogy az ismeretek megszerzésének, a javak létrehozásának minden fázisában érvényesülnie kell a minőségi követelmé­nyeknek? PSZEUDO PÉLDA Vajon mit szólna ehhez Démokritosz? Bi­zonyára példabeszéddel válaszolna, mond­juk imigyen: Ismertem egy szobrászt, aki ne­hezen élt és így gondolkodott. Soha nem lesz palotám, ha nehéz munkával — sok­szor újra kezdve, hogy a tökéleteset meg­közelítsem — faragóin szobraimat. Hanem ha olcsó és puha kőből, vagy netán agyag­ból készítem figuráimat — majd arannyal belestem azokat miként a márványt — ak­kor sokra juthatok. Sok szobor — sok ta­lentum! Az idea tetszetősnek tűnt, a szob­rász mégis tovább gondolkodott: De hát mi marad így utánam? Nem lesz, mi megőrizze nevem. Aztán mégis meg vigasztalódott, mondván magában: Csak addig csinálom a silány szobrokat, míg sorsom jobbra ionéul. Aztán ismét oly műveket alkotok, melyek méltó másai lesznek az isteneknek. S meg­kezdte gyártani silány portékáit, amikből nem sok idővel később nagy gazdagságra tett: szert. De istenszobrokat mar soha töb­bé nem tudott iaragni __ g yarmafi Bt*» Na változik a szabályozó Sok kritika érte a gazda­ságirányítást, hogy nem ösz­tönöz eléggé a nagyobb tel­jesítményekre. Van abban is igazság, miszerint olykor az átlagosnál gyengébb teljesít­ménnyel is felszínen lehet nálunk maradni. Vajon med- •dig? Még alig több mint két hónap, s a maitól lényegesen eltérő szabályozók lépnek életbe. Az új esztendő a gaz­daságirányításban is egy új korszak kezdetét jelenti, Na­gyon bízunk benne, hogy a gazdasági irányítás tovább­fejlesztése azt eredményezi majd, hogy a termelési és kereskedelmi folyamatok a fokozódó hatékonysági köve­telményekhez igazodva ala­kulnak, s a. gazdaság job­ban alkalmazkodik majd a világpiaci, valamint a belső kereslethez. Természetesen evégett jobb feltételeket szükséges teremteni a ter­melési tényezőknek, az esz­közöknek, s a munkaerőnek. Napjainkban sok szó esik a bérgazdálkodásról, amely a jövedelemszabályozás lé­nyeges része. Nem véletlen, hogy a gazdaságirányítás to­vábbfejlesztéseként a kor­mány éppen a bérgazdálko­dásban határozott el alapve­tő változtatást. Többféle bérszabályozási rendszer lép majd életbe, döntően attól függően, hogy a gazdálkodó szervezetek milyen kölele- zettsegre vállalkoznak. S az új „felállásban” azok a vál­lalások járnak jól, amelyek jövedelmezőbben gazdálkod­nak. A vállalati bérszabályo- zás a tervek szerint megte- lelö feltételeket teremt ah­hoz. hogy a jól dolgozó, na­gyobb eredményeket > felmu­tató üzemek, szervezetek gyorsabban fejlődjenek, na­gyobb1 jövedelemhez jussa­nak. Mindez kifejezésre jut a béremelési lehetőségekben is. így válhat valóra az a cél, hogy csakis a munkával elért eredmény, teljesítmény szabja meg a végzett munka elismerésének mértékét. Hogy eddig bizony nem volt minden rendben ezen a területen, a példák egész sorával lehetne bizonyítani. De talán elegendő, ha csak azt említjük, hogy megyénk­ben az egy főre eső terme­lés mutatója igencsak elma­radt az egy dolgozóra jutó átlag!; ereset növekedő se t öl. Ebből egyértelműen követ­kezik. hogy a bérek ér, a tel­jesítmények kapcsolat:' ’nem kie'éáítö. s •-supún néhány, dinamikusan fejlődő válla­lat. ölelve, a kísérleti jöve- ö< k"nSv.abuiyozásba vont gazdálkodó .szervezetben nö- vokedvti • kívánatos mér­tekben a termelés, a yáHa- lati eredmény, s a kon-veri»- bilis export. Jó lenne eléírni a jövőben, hogy a vállalati nyereség jobban tükrözze a hatékony­ságban, a versenyképesség­ben meglévő különbségeket, ugyanakkor elősegítené egy hosszabb távra szóló, egy­ugyanazon célokat tartalma­zó vállalati és egyéni érde­keltség kialakulását. Az egyik üzemben nem­rég tellek szóvá: mivel ma­gyarázható. hogy a vállala­ti gazdasági munkaközössé­gekbe tömörült dolgozók termelékenyebben. szerve­zettebben. vagyis nagyobb hatékonysággal termelnek, mint ahogyan azt általában a főállásban teszik. I gaz. lé­nyegesen több bért is kap­nak érle. Ám azt sem Ülik elhallgatni, hogy többet is dolgoznak a vgmk-ban. Vajon azért van ez. így, mert a vállalati gazdasági munkaközösségek saját ér­dekeiktől vezérelve, felismer­lek a népgazdaság, a válla­lat érdeket is? Jó lenne el­érni. hogy ezután a nyolc­órás, azaz a fő munkaidő­ben is ugyanilyen szervezet­ten, .termelékenyen s ered­ményesen dolgozzanak a vál­lalatoknál. T/Osn** T,«■>•<» Korszerű tenyésztés, hagyományos betakarítás Őszi r r Tokajban — Jó közepes termés ígér­kezik az idén — fogadott bennünket Molnár József ha­lászmester. aki tulajdonkép­pen a mindenes szerepét töl­ti be a tokaji Tiszavirág Halászai i Termelőszövetke­zet tógazdaságánál, ö vezeti a kis tehergépkocsit, éjsza­kánként nalőr és önkéntes rendőr is. Három évtizede halász, ebből huszonhatodik esztendeje szülőhelyén. Tár­sával, id. Tóth József bri- gádve/.etövel a napokban kaptak dicsérő oklevelei és pénzjutalmat. A szövetkezet hét halasta­vának vízterülete megközelí­ti a 10(1 hektárt. A két nádas- tavat már augusztusban le­halásztak. főleg ezüst kárászt adott, és csak tíz mázsa bu­sát. Szeptember eleje» az 1. számú, 12,5 hektár vízfelüle­tű tóból 88.5 mázsa ponty, busa és angolna került a há­lóba. Ezt követően a IV. számú tó — amelynek a leg­kisebb, 9,8 hektáros a víz­felülete — 90 mázsa halat adott. E hét elején kezdték meg az V. számú, a 19.4 hektárnyi vízfelülettel ren­delkező, a legnagyobb tó le­halászását, amely eltarthat e hónap végéig is. A leg­jobb fogás, tér,mes itt; kínál­kozik. A munkát aizouba« lassít­ja. hogy nem használják, nem használhatják a hal­ágyakat, ezeket a tavak vé­gébe épített betonteknőket, amelyeket zsilipek rekeszte- nek el a termelő tavaktól. Nehezen, lassan vonul le gravitációs úton a tavakból a viz, a vízzel a hal. A hal­ágyak betonkarója nem meg­felelő, rongálja, szaggatja a hálói. Ezért most hagyomá­nyos módon folyik a betaka­rítás, az őszi lehalászás. A tógazdasági dolgozóké*» kívül itt vannak az igazi, a szabadtéri halászbrigád tagjai Sárospatakról, közöt­tük Orosz József, Hegyes Zoltán, Vámosi Zokon és Béla — testvérek — és Mol­nár Gyula is. A munkaru­hájuk fölötti védőruházat nem a legjobb állapotban van. («4 szövetkezei vezetői már a nyár eleien meg! rr. döfték az újat, de még nem érkezett meg.; A 74) méter hosszú 1*040! kxtek segítaé- gével helyezik el az iszapos tól'elülete'.. Aztán — akinek van — tnagasszáré gumi­csizmával, sokszor ágyékág gázolva az iszapban, meg­kezdik a háló szűkítését. A bekerített halak egyre nyug­talanabbul keresik a kiutat. Később már szinte pezseg az iszapos vív. a jókora pontyok, amurok, busók vergődésé­től ... A gáton utt v-uoikí*. a te­hergépkocsik, a felállított speciális hahmérteg es a vá­logatóasztal. Merítőhálóval, kézzel szedik ki a még csap­kodó állatokat.. Műanyag tá­rolókba kerülnek, aztán a mérlegre. A kis asztalkán lé­vő füzetbe újabb adatot rög­zít a ceruza. Es amikor a kis teherautó platója meg­telik. elindulnak a hűtőház fele. majd a válogatás után a tárolóiéhoz. A legnagyobb példányt, egy amurt külön is lemértek. Több mint tíz- kilogrammos voilit... A halászok megpihennek rövid időre, meglő rlik víz­től, hidegtől kékülő kezüket, és rágyújtanak. Figyelmesen szemlélnek egy kettészakí­tott pontytetemet. Azt. mond­ják. a vidra vitte el a másik felél. De nemcsak a vidrák, hanem a vízimadarak is kárt tesznek, Különösen a gémek, amelyek — ahogy mondják —, naponta agy kiló halat ♦r meg tudnék enni. A kér­A hálóból a szállítóedényekbe Molnár József halószmester a W kilós amúirol. tevők ellen riasztói el­vesekkel védekeznek. De mit tegyenek a sűrűn ide lá­togató orvhalászok ellen? A halászmester annak tudója, aki önkéntes rendőr, s már távoli vidékekről is ideté­vedt. hívatlan látogatókat is kénytelen volt a rendőrségre előállítani . .. A szövetkezet új elnökét, Pjcppi Jánosnál június ele­ien választót ták meg, az­után, hogy Kiss Ferenc el­nök nyugdíjba került. Fér­jé. Huppt János most ága- aatvezelö -helyei, leskén t irá­nyítja a tógazdaság munká­ját, mivel ifjú Kiss Ferenc ■mérnök katonai szolgálatát tölt;. Mint elmondottá, az idén négy mesterséges tóval dolgoznak, a III. számú ta­vat nem halásszák le most. mert ez szolgálja a többi ta­vak vízpótlását, es téli tá­rolóként is igénybe veszik. Lehalászására majd kora ta­vasszal kerül sor. Ekkor kez­dik meg az ivadéktelepilést is, de ez már most is fontos téma a szövetkezetben. Drá­ga a tenyészanyag, amelyet a dinnyést ivadéknevelő tógaz­daságból és a szegedi halá­szati termelőszövetkezetek­től vásárolnak. Emellett 120 mázsa pontyivadékot kötele­sek november folyamán a szabad vizekbe, a Tisza, a „Szabadság! Tégy gazdag­gá minket!” címmel szocia­lista brigádok részére hir­dettek vetélkedősorozatot az elmúlt év elején. Tegnap, október 27-én már a megyei elődöntőkhöz érkezett a ve­télkedő. A Diósgyőri Vasas Művelődési Központban és kerül a termés. Bodrog és hoK ágaiba tele­píteni. Ez önmagában HOC ezer forint, Latolgatják an­nak lehetőségét, hogy esen a téren is önállóságra kelle­ne berendezkedniük. A szabadvízi halászat 8 Tisza jobb partján, a kara di révtől az őszi ara révig a Bodrog teljes hazai szaka­szán és a holt ágakban egy­re szegényesebb. Ügy véle­kednek, hogy a viztolyásol egyre szetvnvezettebbek, ezért kerül kévés nemes hal a há­lókba. Az idén például eddi alig 25 mázsa csukát zsákmá- ayoltak. Pedig az itteni ha lászok mesterei szakmájuk oak. Az alig száz fővei itríWé dó közös gazdaságban 40 he - lász dolgozik. A telepítései:, a tenyésztésen kívül keret kedelmi tevékenységet is folytát a szövetkezet. Nem­csak helyben van halcsárda- juk, halsütójük. halesamo- kuk. hanem Miskolcon. Mis­kolc-Tapolcán és Sátoralja­újhelyen is. November el< jétöl konyhakész, tálcázo fagyasztott, fóliázott pontyo1 és busát szállítanak a keret, kedeleninek. A háziasszo nvok körében valószínű, ken veltté válnak az öt-,hat szó let pontyot.- busái tártaim-' zó csomagok. Az idén 20 millió forint» árbevételt terveztek. M; most látszik, hogy ezt csa megközelíteni tudják. Peti;, az idén sem dolgozták ke­vesebbe; . rosszabbul, min előtte. Reális terveik, elkép­zeléseik vannak. A halá­szok optimisták. Ezért is in­dulnak el mindennap, haj­nalok hajnalán a ködös vi zekre... Kazincbarcikán a BVK Rad­nóti Miklós Művelődési Ház­ban huszonkilenc szociali'-t.a brigád versengett a tovább­jutásért. A megyei döntőbe, amelyet december 8-án tar­tanak — 1-5 brigád jutói; vább. Oravec János Kép: Laczn József Tizenöt Irinád a döntőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents