Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-28 / 254. szám

-. mu» j**em*£Wi*& 4

1984, október 28., vasárnap

Az ajtókat már kinyitottak

A műveltséget

«0 MN ■ Ilii ———————

az iskolában alapozzuk

M«

képernyőn

Szent Kristóf tópufnája

Mincten bizonnyot bosszú időre emlékezetes száz percet jelent majd százezreknek, vagy több millió nézőnek a ma este 20 óra 05-kor jelentkező tévéfilm, a Szent Kristóf kápolnája, amelyet Galgóczl Erzsébet kisregénye nyomán rendezett Nemere László. A fordulatos történetben, amelyhez egy falusi kápolna oltárképének restaurálása adja a keretet,, két egymással párhuzamos és egymástól jellegében mégis nagyon eltérő emberi sors tárulkozik fel: két magányos embernek a története, olyanoké, akik sosem találhatnak egymásra. Az egyik a falu* öreg plébánosa, a másik pedig a fiatal, de igen sok keserűséget megért restaurátornő. Kettejük története mögött rendkívül plasztikusan rajzolódik fel mindennapi életünk sok figyelmet érdemlő, jellegzetes vonulata, meg egy felbecsülhetetlen értékű műkincs-gyűjtemény feltárása. A film legfőbb szereplői Páger Antal, Bodnár Erika, Gobbi Hilda, Temessy Hédi, Bács Ferenc, Bitskey Tibor. Képünkön: Bitskey Tibor és Bodnár Erika.

Könyvböngészó

Két kiadó hét könvve

f Reprezentatív felmérések sora igazolja, hogy a felnőttkori művelődési aktivitás alapvetően függ attól, hogy az egyén gyermekkorában milyen mértékben kapcsolódott be az iskolán kívüli művelődés formáiba. Sok minden más is befolyásolja természetesen a művelődési szokások alakulását, többek kö- ; zött maga az iskolai végzett- ! ség, de persze nem elhanya- i golhatóan a családi háttér is.

! Mostanában nem véletlenül ! esik szó hangsúlyosan ezek- ! ről a kérdésekről, hogy csak az országos közművelődési tanácskozáson elhangzottakra utaljunk ezúttal. A társadal- ! mi előrelépés minden sxrot- I jét befolyásolja ugyanis a ! társadalom általános művelt- í eégi szintje. Fogalmazhatunk í ügy is, hogy a műveltségi t szint emelése nélkül sem a i gazdaság, sem a társadalom i előtt álló feladatokat nem ! tudjuk kellőképpen megol- \ -dani.

i A művelődésben, a műve- j Jődési szokások alakításában « család mellett az iskola I prioritása a döntő. Nemcsak erről van szó, az elsőbbség- . adásnál, hogy a szűkösebb gazdasági körülmények között a közművelődési hálózat ! fejlesztésére kevesebb pénz : jut. Sokkal inkább arról van i szó, hogy ha nem is lehetet- • len, de sóikkal nehezebb fel- i nőtt!tarban kialakítani ésala- | kítani a művelődési szokásokat. Az, hogy olvasunk vagy i nem olvasunk, — hogy csak egyetlen példát említsünk —

. gyermekkorban válik szokássá, reflexszé Túl azon —, hogy maradjunk a már említett példánál —, hogy az olvasóvá válás feltételezi'azt, hogy a gyermek jól megtanult olvasni, s ezt megtanítani az iskola feladata, a család mellett nyilvánvalóan a pedagógusok tehetik a legtöbbet. Intézményes szinten az iskola az, amelyik minden hatévesnél idősebb, tan- kötelezett állampolgárát, elérheti, s amely rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel a gyerekben nemcsak az érdeklődést keltheti fel, de érdekeltté is teheti benne. Többek között erről is szóltak annak a tanácskozásnak a résztvevői, amelyen az iskolai és az iskolán kívüli közművelődés kapcsolatáról szóltak a Miskolc városi Népfront két munkaközösségének tagjai, s amelyen Gépelné Tóth Rózsa, a városi tanács elnökhelyettese mondott vitaindítót.

Az iskola meghatározó szerepe a művelődési szokások alakításában aligha vitatható. Az oktató-nevelő munka tartalma önmagában is műveltségmeghatározó szereppel bír, de ezen tűi is sokat tehetnek a pedagógusok azért, hogy a gyerekekben az igényes művelődés szokásrend- szerét kialakítsák. Általában tapasztalat, hogy az iskolák és a különböző művelődési intézmények keresik egymás felé az utat. De nem mindegy, hogy hogyan! Amint azt Kálmán László, a Földes Gimnázium igazgatója is fejtegette hozzászólásában. Az iskola például általában, is felhívhatja a figyelmet a különböző művelődési lehetőségekre. Ennek sem elvileg, sem gyakorlatilag nincs akadálya. De nem biztos, hogy ez a leghatásosabb, leghatékonyabb módja a művelődé- ;< *i szokások alakításának.

Nagyon sok múlik a tervezettségen. azon, hogy menynyire tudatos a művelődési intézményhálózatok, együttműködése.

Tovább gondolva kicsit a tanácskozáson elhangzottakat, nyilván nagyon sok elgondolkoztató mozzanata volt annak a hozzászólásnak is, amelyik a gyerekek és a színház kapcsolatát boncolgatta. Azt például, hogy a legtöbb iskolában szívesen vállalt kötelesség a színház- látogatások szervezése. Csakhogy az évi egyszeri színházlátogatás igazán nem hatékony, s ,nem mindig van a repertoáron olyan darab, hogy minden korosztály találjon neki megfelelőt. A művelődési házakban vendégeskedő gyermekdarabok pedig hasonló gondokat hordoznak magukban, arról nem is szólva, hogy sokszor nincs is róluk kellő információjuk a pedagógusoknak, A szervezéskor a darab címén kívül alig van más ismeretük, lényegében nem is tudják, hogy mire szerveznek.

Gond — különösen Miskolc egyes részei n —, hogy a zsúfoltság korlátokat szab a lehetőségeknek. A napköziben is, amely pedig jó tere lehetne annak, hogy kiegyenlítsék az ottlevő gyerekek műveltségbeli hátrányait. Pedig, és ezt azért hangsúlyozni kell, az elmúlt években történtek nagyon pozitív kezdeményezések. Fogalmazhatnánk úgy is, hogyha még nem is tágra nyitottak az ajtók, de már nincsenek bezárva. Gondolunk például arra, hogy rendszeressé váltak a városban a múzeumi órák, múzeumi foglalkozások, van példa tárlatlátogatásra, hogy a könyvtárak színvonalas és sok esetben már iskolai elvárásokhoz is igazított programokat kínálnak a gyerekeknek. Van példa arra, hogy az iskola vállalja fel a lakókörnyezetben kiállítások, hangversenyek rendezését. Tulajdonképpen a tanulóinak, de megadja a lehetőséget a környezet lakosságának is, hogy részt vegyenek rajta. Korántsem a teljesség igényével, de nyilvánvalóan a művelődési szokások alakításához kell sorolnunk a szakköri tevékenységeket, a nyári táborokat, hogy csak néhányat említsünk.

A példákat sorolhatnánk tovább. Van példa. De ettől függetlenül igaz, hogy minőségileg javítani kell ezt a munkát, akár úgy is, hogy a tanulóifjúság mellett egy picivel több figyelmet szentelünk a családnak, a családi művelődési szokások alakításának. Ma a felmérés adatai szerint, a gyerekek 27 százaléka nem tölti szabad idejét a családjával a hét végén. Harminchét százalékúk egyedül nézi a tévét. Márpedig a művelődési intézményhálózat, beleértve természetesen az iskolát, nem fejthet ki eredményes nevelőmunkát, ha nem erősíti fel hatását a család. Ez az egyik. A másik: az elkövetkező években a közművelődési intézményhálózat lehetőségeinek, tárgyi feltételeinek nagymérvű javulására nem számolhatunk. Az iskolát is szorítani fogja még a zsúfoltság. Ha valamivel eredményesebben akarunk nevelni és művelődési szokásokat alakítani, akkor sokai összehangoltabb, tudatosabb és elkötelezettebb együttműködésre van szükség

Cswterás Annamária

A közelmúltban megjelent

könyvek közül két könyvkiadó hét könyvét böngésztük át. Azokról szólnak rövid információi nk.

CORVINA KIADÓ

A képzőművészetek kedvelői bizonyara érdeklődéssel fogadják a Corvina Kiadónál megjelent művészeti albumokat. Ezek sorában található például a Goldman című, Theisler György munkája. Negyvenegy esztendősen, a fasizmus áldozatául esett szobrászművész életműve a korszak magyar plasztikájának ériékes, egyéni hangú vonulata. Pályája során művészi útkeresése gyakran érintkezett generációs társai törekvéseivel. Ugyanakkor számos vonásában önálló, egyedi. Témavilága, műfaji tájékozódása és stílusváltásai gyakran párhuzamosak a korszak szocialista művészeinek derékhadával. Elkötelezett művész volt. Életét, pályáját nagyszabású tanulmányban mutatja be a szerző, s a kötetet Goldman hetven művének reprodukciója teszi teljesebbé.

Az egyetemes festészet mesterei sorozatban — a íe- ningrádi Auróra Kiadóval közösen — adta közre a Corvina T. Znamerovszkaja Ti- ziane albumát, amely az olasz mester műveinek válogatását, illetve azok reprodukcióit, valamint a szerzőnek róla írt tanulmányát tartalmazza. A Pécsett élő Mar- tyn Ferenc ötven rajzát tartalmazza a következő kötet. A most 85 éves művész Kaposvárott született és töltötte fiatalságát Rippl-Rónai József házában. Ö volt az első tanítómestere is. Munkásságát, egyes műveinek elemzését Láncz Sándor tollából olvashatjuk a nagyméretű albumban.

A képzőművészeti irányzatok fejlődése iránt érdeklődő olvasók a kubizmussal ismerkedhetnek Albert Glei- zes A kubizmus című könyvéből. A szerző festő és teoretikus. A húszas években írt és a kötetben olvasható tanulmányaiban a mozgalom virágzása után, egy teljesen más, megváltozott művészet- történeti helyzetben tekint vissza a tízes évekre, bevezeti az olvasót a XX. századi művészet alapjainak, a kubizmus által megalkotott „formatudat”-nak a megismerésébe, s felkészíti a napjainkig tartó művészeti fejlődés egyik f övön u la ián ak

mélyebb megértésére. A kötetet gazdag képanyag egészíti ki, valamint He gin Lóránd utószava teszi teljesebbé.

Merőben eltérő jellegű a Corvina hatodik kötete: A legújabb kori magyar pénzek (18Ú2—1081). Ebben Ra- dóczy Gyula a XX. század magyar valutarendszereinek papír- és fémpénzeivel kapcsolatos ismeretanyagot,.gyűjtötte össze és adja közre. Pénztörténeti összefoglalás vezeti be a kötetet, a katalógus pedig az elmúlt száz esztendő három hazai valutarendszerének pénzeit ismerteti, megvilágítva az azok kiadásával, bevonásával kapcsolatos körülményeket, a pénzek esetleges változatait, leírását. Numizmatikusoknak, a gazdaságtörténet iránt érdeklődőknek egyaránt érdekes, hasznosan forgatható és a kortárs számára is igen sok meglepő adalékot kínáló kötet.

AKADÉMIAI KIADÓ

Régi magyar glosszárium címmel adta közre a kiadó a szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótárát. A kötet az 16(M-ig közzétett szótárak, szójegyzékek, glosz- szák, összesen 58 szótári jellegű nyelvemlék anyagát tartalmazza. a mintegy hatvarv- ezer szóadatot körülbelül 7500 szócikkbe rendezve adja közre. Megjelenésével nyelvemlékeink korszerű szempontok alapján egységessé szerkesztett szótára kerül az olvasó kezébe.

Művelődéstörténeti alapművet tett hozzáférhetővé a kiadó, amikor reprint kiadásban megjelentette a Mózes öt könyve és a Haftárák című, ötlíöteies művet. E mű eredetije negyevenöt évvel ezelőtt jelent meg Budapesten, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat kiadásában, dr. Hertz, a Brit Birodalom főrabbija által szerkesztett Tóra-kiadás alapján. A Hertz-biblia néven ismert kiadás különös jelentősége — többek között —, hogy a szerkesztő „szabad kivonatokat készített zsidó és nem zsidó, 6kox*i, középkori és modern kommentárokból”, a ezzel az értelmezések történeti áttekintését is lehetővé tette. Ez a hatalmas mű ebben a szerkesztésben az előzetes bibliai ismeretekkel nem rendelkező, de a művelődéstörténet iránt érdeklődő olvasó számára is nélkülözhetetlen. (bm)

Nekem közönségesen nem tetszik,

sőt kimondottan fáj, ha az íróasztalom belső peremébe belevágom a lábikrámat. Legszívesebben visítanék a fájdalomtól, de csak egyet jojóitok, s utána legfeljebb sziszegek néhány keresetlen szót a fogaim közt.

Mit tehetek? Esetleg előveszem a szskercémet, s fűrészemet, a sarkokat lefaragom, lefűrészelem, s bár igen furán fest az egész alkotmány: így gondolom, így is teszek. Láttam tizenévest, aki — kilépve a boltból — már nyiszálta is le a nadrágszárát, no nem azért, mert hosszú lenne, dehogy. Csupán mert divat. Az is divat, hogy az újdonlagost kopottra dörzsöljük egy féltéglával, és a fiúk sem átallanak huncutkákat fodrászkodni hosszúra növesztett hajukba. Lehet, hogy így szebbek, tetszetősebbek, miként a nadrág is azzá válik, ha az egyik szára kurtább, a másik rojtosabb. Régebben énekelték még, hogy valakinek a babája addig mesterkedett szeretője gatyaszarával, míg az egyik hosszabb, a másik rövidebb lett, ezért a megcsúfított gatya tulajdonosa, az említett hölgyszemély szeretője, nótában kigúnyolta- „Látod-e babám, jói elszabtad a gatyám szárát . ..” Micsoda frappáns, tömör tiltakozás a csúffá tevés ellen. Hát nyúlhatok én szekerce után, hogy a lábikrámat védjem? Nem nyúlhatok, hanem óvatosabban ülök ezután a székembe, ha netán dolgom akadna az íróasztalomon, teszem azt írni szeretnék. Még az is eszembe jut, ha netán a szomszédom egyszer éjnek évadján — rossz álmából felébredve, félig még kábultan — neki megy a falnak, melynek átellenes oldalán én éppen a Népsportot olvasom visszafelé, hátha akad benne valami kedvező eredmény. Nagyot koppan a szomszéd feje, de nemhogy elhallgatna, üvölt és lerohan a pincéjébe, ahol történetesen akad egy csáknw«. nekiesik a v*Vr»1»*-.

n«k, a téglának, mígnem vigyorogva

megáll előttem és vagy az újságot kéri kölcsön, avagy csupán kurtán közli velem, hogy ezt a falat nem jó helyre rakták, hallhattam, amikor jajgatott, mert fejjel nekiment: — szóval eltakarítja az útból a fránya térelzáró szerkezetet. A buszon, vonaton és a vendéglőkben látom, hogy a székek és ülőkék bőrpárnáÁtalakítók

zata is útjában van valakinek, mert összevagdalják, megcsonkítják. Lehetséges, hogy egy túlontúl kurtára nyiszált nadrág tulajdonosa tette, amiért a műbőr a bőrét izzadásra serkentette, míg a kilógó szivacsvagy' lószőrtömedék kellemesen csiklandozza és birizgálja a testikéjét. Van annak húsz éve, hogy valahol olvastam: az Egyesült Államokban a nagy drámaírónak, Shakespeare- nek az összes műveit kiadták 178 oldalon. No, nem óriás méretű könyvről van szó. Nem! Normál méret, mondjuk A/5-ös. A többit „meghúzták”. „Lebárdolták”. Ennél hajmeresztőbb operációról Móra Ferenc számol be, fiatal újságírói éveire visszaemlékezve. Az ő harmincsoros kéziratából a szerkesztő negyven sort húzott ki . . • A dolog úgy történt, mint írja, hogy a szerkesztője tíz kemény soi‘l még hozzáírt a zsengéjéhez, de azt is rossznak találta és kihúzta . .. Egyik ismerősöm mondja: az ő cseresznyéjét a sihe- derek úgy szedték le egy szemig, hogy kiváglak a fát .. Kényelmesebb, igaz, s nem kis leleményre vallana a kamaszok eme ötlete ha nem tudnánk, úgy is lehet a szobát «zeltőz+etní, hogy hamutartót belevágunk az üveg közepébe. Vasárnap,

országos tévévita, sportadás előtt, nyilván nagy nézőközönség előtt. Mit tud még az emberfia? Moliére-t a rendező átalakította. No. nem a szerzőt, erre már -nincs módja. A művét alakította át, úgy, hogy egyes részeket megcserélt, némely részeket kihagyott, az egyéb részeket pedig átírta. Ahogyan mondták, hangsúlyossá tette a művet. És még annyit tett a rendező, miközben alkotott, azaz rendezett, hogy a komédiából drámát csinált; aki netán eddig nevetett a Nők iskoláján, az most sírt, s nem tudta, mi van vele, hiszen netán olvasta, vagy látta eddig e zseniális szerző művét, és ha forrót várt, hideg vizet kapott, ha jégre készült fel, altkor leperzselte szőrét a lobogóan forró víz.. . Hiába, átrendezünk mi mindent, kérem, nyakra-főreViszket a tenyerem, bizseregnek az ujjaim: mit kellene átrendeznem? Az íróasztalomat? Nem, kérem, én megbízom az asztalosban. Buszon, vonaton párnázatot? Nekem nem kurtább az egyik nadrágszóram a másikénál — hagyom úgy, ahogyan van. Nem vágom ki a cseresznyefát, mikor megérett az édes bogvója, szeretnék róla jövőre is gyümölcsöt enni. A falat sem ajánlott lebontásra, kopogjon be a szomszéd, ha a Népsportomat szeretné kölcsönkérni.

Gyáva, maradi fickó vagyok, látom. öskonzervativ.

Apám korholó jóslata jut az eszembe.

— Nem viszed sokra, meglásd, fiam!

Ugyanis nem voltam hajlandó lenyelni a csukamájolajat, ha belém- erőszakolták, kihánytam: a spenótot meg egyenesen gyűlöltem.

Hát tessék, itt az eredmény: egyetlen eredeti ötletem sincs!

Barátli Lajos