Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-28 / 254. szám

cg m« a/v » ,1984. október 2&« wssÄrnap (Folytatás az 1. oldalról) a művészek képviselői is te­vékenyen részt vesznek a bé- kemozgalomban, s hagyo­mányosan jelentős részt vál­lalnak a feladatokból a val­lásos emberek és egyházaik. Az utóbbi évek eredménye, hogy a békemozgalomba mind nagyobb mértékben kapcsolódtak be a hazánké­ban élő nemzetiségiek. — Mozgalmunk eredmé­nyeinek forrása a gyümöl­csöző együttműködés a társa­dalmi és tömegszervezetek­Elöljáróban köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, s át­adta az ' MSZMP Központi Bizottsága, és személy sze­rint Kádár János szívélyes üdvözletét, jókívánságait. — A X. országos békekon­ferencia hazánk fontos poli­tikai eseménye, hiszen Önök olyan kérdésekről tanácskoz­nak itt, amelyek népünk, s az egész emberiség szent­pontjából — a szó szoros ér­telmében . — életbevágóak. Tanácskozásuknak súlyt és te­kintélyt kölcsönöz az a mun­ka, amelyet az elmúlt évek­ben az Országos Béketanács folytatott, és égisze alatt a cselekedni kész, békaszerelő honfi társaink végeztek. Az egységes magyar békemozga­lom teret és kibontakozási lehetőséget ad a kezdemé­nyezéseknek; igazi közössége a különböző társadalmi réte­gekhez és korosztályokhoz tartozó, vilá gnézet ükét te­kintve gyakran különböző embereknek — hangsúlyozta.-1- Örvendetes, hogy mind a munkában, mind a konfe­rencia küldöttei közt meg­nőtt a fiatalok száma és ará­nya. Lendületük, teltrekész- ségük éppen úgy nélkülözhe­tetlen a békéért vívott küz­delemben, közös ügyünk to­vábbvitelében, mint az idő­sebb nemzedékek élettapasz­talata. Meggyőződésünk, hogy a magyar békemozgalom a jö­vőben is akti van kiveszi ré­szét a békéért folyó világ­méretű küzdelemből. Honfi­társaink ott voltak a szerve­zett béke-világ mozgalom szü­letésénél, és nem hiányoztunk azóta sem a ' küzdők közül. Éppen napjainkban van a nemzetközi békemozgalom létrejöttének, szervezeti ki­alakulásának 35. évfordulója. A történelem tanulságait fel­ismerve, . nagy felelősséggel jártak ei mindazok, akik erejüket latbavetve munkál­kodtak a wroclawi és a pá­rizsi békekonferenciák össze­hívásán, a Béke-világtanács megalapításán. Felismerték, hogy a II. világháború ször­nyű pusztítása után a köz­vélemény a politika fontos tényezőjévé lép elő; a töme­gek megnyerése és mozgósí­tása megsokszorozhatja a bé­kemozgalom erejét. A világ 35 év alatt sokat változott, ez a felismerés azonban időt­állónak bizonyult. Ezt tanú­sítják azok az új békemoz­galmak is, amelyek az el­múlt években jöttek létre a világ különböző részein, el­sősorban az amerikai köze­pes hatótávolságú rakéták túszává tett Nyugat-Európá- ban. — Népünk, minden ember boldogulásának legfontosabb feltétele a béke — mondotta a továbbiakban. — A feszül­tebbé vált nemzetközi lég­kör. a világgazdaság válto­zásai próbatételek elé állíta­nak bennünket, de gondja­ink ellenére békében élünk. Igaz. a földkerekség több pontján véres összecsapások zajlanak, de nem lehet elég­gé becsülni, hogy Európában, ahol a két világrendszer köz­vetlenül érintkezik, s ahol máig is a legnagyobb a ka­kel, mozgalmakkal és az áj békemozgalmi közösségekkel. Azt kérjük tőlük, hogy az eddig kialakult jó kapcsola­tokat ápolva továbbra is ki­emelt módon szolgálják és képviseljék a béke ügyét — mondotta az OBT főtitkára, s külön kitért a Hazafias Népfronthoz, társadalmunk legátfogóbb politikai tömeg- mozgalmához fűződő kap­csolataikra. — Tanácskozásunktól azt várjuk, hogy széles körű, őszinte eszmecsere bontakoz­zék ki mozgalmunk felada­tonai szembenállás mértéke, már csaknem 40 esztendeje sikerült megőrizni a békét. Ez nyújt lehetőséget az anyagi, szellemi, erkölcsi gyarapodásra, ad alapot ar­ra, hogy az emberek, csalá­dok, kisebb-nagyobb közössé­gek normálisan élhessenek, 'célokat tűzhessenek maguk elé, megtervezhessék jövőjü­ket A különböző társadalmi berendezkedésű országok bé­kés egymás mellett élésének körülményéi között a gazda­sági kapcsolatokból kölcsönös haszon származik, a nemzet­közi munkamegosztás elő­nyeit százmilliók élvezik. Századunk népvándorlása, a turizmus a személyes élmé­nyek és kapcsolatok erejé­vel köti össze a népeket, erősíti barátságukat, békevá­gyukat. Az emberiség valódi kulturális értékei hamarabb válnak közkinccsé. Emlékez­zünk és emlékeztessünk a hidegháborús korszakra, ami­kor mindez elérhetetlen voU, amikor népek szigetelődtek el egymástól. Mindennek kárvallottja az emberiség volt. A magyarság több mint ezer éve Európa közepén él, itt, ahol a történelem során a hadak útjai oly sokszor találkoztak, s a fegyvereket annyiszor mérték össze. Sor­sunk úgy alakult, hogy a mi népünk többet szenvedett há­borúktól, elnyomástól, mint sok más nép. Magyarország — történelmi okokból — so­hasem volt olyan gazdag, mint például az angol, a hol­land vagy a francia biroda­lom, sőt népünk többször is szinte gyarmati sorban élt, s fájdalmasabban, nehezebben tört előre a társadalmi ha­ladás is országunkban. Az a nép, amely annyit szenve­dett. mint a miénk, soha nem felejtheti el. hogy mit jelent számára a béke. Az a nép, amelynek nemzeti létét nem­egyszer fenyegette végve­szély, igazán tudhatja és ér­tékelheti, mit jelent számá­ra. hogy kevés híján négy Szombaton elutazott Moszk­vából Dzsarnbin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a Mongol Népköztársaság miniszterel­nöke. Batmönh csütörtökön ér­kezett a szovjet fővárosba munkalátogatásra, az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívásá­ra. Moszkvai tartózkodása alatt megbeszéléseket folyta­tott a kétoldalú kapcsolatok­ról és néhány időszerű nem­zetközi kérdésről Konsztan- tyin Csemyenkóval, az SZKP KB főtitkárával, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökével és Nyikolaj Tyihonowal, az SZKP KB PB tagjával, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökével. A mongol vendéget a re­pülőtéren Grigori j Romanov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára és Ivan Kapita­nov, az SZKP KB titkára bú­csúztatta. tatról. A szekcióülések is irrt célozzák, hogy minél töb­ben juthassanak szóhoz; s olyan állásfoglalást fogad­junk el, amely világosan megfogalmazza céljainkat és segíti napi munkánkat — mondotta végezetül Barabás Miklós. Ezután megkezdődött a vi­ta az OBT beszámolója és a konferencia elé terjesztett ál­lásfoglalás-tervezet felett. A vitában felszólalt Né­meth Károly. évtizede szabad, a társadal­mi haladás élvonalában me­netel. Megőriztük és ma is őriz­zük történelmi sorsfordulónk tanulságait. Elsősorban azt, hogy békénk megőrzése, gaz­dasági és társadalmi fejlődé­sünk csak a haladás oldalán, a szocialista országokkal szo­ros szövetségben biztosít­ható. Ezért — miközben ma is tisztelettel adózunk a fasiz­mus szétzúzásában döntő részt vállaló szovjet népnek — békepolitikánk sarkkövé­nek tartjuk együttműködé­sünk, barátságunk, szövetsé­günk erősítését a Szovjet­unióval és a szocialista kö­zösség országaival. Az a meg­győződés vezérel bennünket, hogy nemzeti érdekeinket és a béke ügyét is akkor szol­gáljuk legjobban, ha a két világrendszer küzdelmében egyértelműen állást fogla­lunk, és a társadalmi igaz­ságosságért. az emberibb jö­vőért, a szocializmusért küz- dő erőkkel szövetségben ha­ladunk. Őrizzük és változatlanul időszerűinek tartjuk azt a ta- tanúlságol is, hogy az agresz- szió, "a háború erői megfé­kezhetek, és legyőzhet ól:, ha az emberiség józanul gondol­kodó, nagyobbik része össze­fog a legfontosabb, az élet megőrzése érdekében. Pár­tunk és kormányunk ennek szellemében tevékenykedik a nemzetközi életben. Követ­kezetesen törekszünk arra, hogy bővítsük országunk po­litikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatait, a különböző társadalmi berendezkedésű országok állampolgárainak találkozási, ismerkedési le­hetőségeit. Keressük a közös fellépés lehetőségét mind­azokkal. akik felismerték: a fegyverkezési hajsza, a kon­frontáció politikája értelmet­len, veszélyes és minden nép­nek, Keleten és Nyugaton egyaránt felmérhetetlen ká­rokat okoz. Németh Károly ezután ar­ról szólt, hogy napjainkban nagy veszély fenyegeti föld­részünk és a világ békéjét. — A fegyvergyártásban ér­dekelt, és a realitásokat fi­gyelmen kívül hagyó' impe­rialista körök mindent elkö­vetnek azért, hogy eltemes­sék Helsinki szellemét. A po­litikai enyhülés nem volt ínyükre, hiszen, az a katonai enyhülés felé mutat. Rágal­mazzák a békemozgalmakat, a keletieket és a nyugatia­kat egyaránt. Hatalmas esz­közöket fordítanak erre. és ha nem megy kívülről, meg­próbálnak belülről zavart kelteni. A fegyverkezési ver­seny fokozásával azt a nem titkolt céljukat is szeretnék elérni, hogy gazdasági ne­hézségeket okozzanak a szo­cialista országoknak. Az em­beriségnek tudnia kell, hogy lakhelyüket, a Földet kik fe­nyegetik pusztulással, hogy kiknek a lelkén szárad az anyagi és szellemi erőforrá­sok mérhetetlen pazarlása, miközben vérlázító nyomor­ban élnek embermilliók. A fegyverekre költött hatalmas összegek bőven elegendőek lennének ahhoz, hogy a föld­kerekségen mindenki boldo­gulhasson, emberi körülmé­nyek közé kerüljön, hogy a világon minden .gyermek is­kolába járhasson. Ezt ki kell harcolnia az emberiségnek. A nemzetközi helyzetet azok a szélsőséges imperia­lista körök élezik, amelyek a fegyverkezési versenyt fo­kozni akarják. Önös érdek­ből arra törekszenek, hogy a történelmileg kialakult kato­nai erőegyensúlyt — amely­nek létrehozása a szocialis­ta közösség országainak nem kis áldozatába került —, fel­borítsák, s erőfölényre te­gyenek szert. A Szovjetunió, a szocialis­ta országok ezt semmikép­pen sem engedhetik meg. Nemcsak a szocialista orszá­gok népeinek, de minden más népnek is életbevágó érdeke, hogy az erőegyen­súly fennmaradjon. Mi, a Varnói Szerződés többi tag­államával együtt azt hirdet­jük. arra hívunk fel. hogy ne fegyverkezzünk, hanem tárgyaljunk, mégpedig olyan megállapodásról, amelyen minden érdekelt fél egyenlő biztonságát garantálja, a fegyverzet mainál lényege­sén alacsonyabb szintjén. Közös nemzetközi állásfogla­lásainkat; önálló külpolitikai lépéseinket az vezérli, hogy a békére szóló felhívásaink visszhangra találjanak, s győzzön a kérdések realista megkö zel ítése. Pártunk, kormányunk nem­zetközi tevékenységét né­pünknek az a leghőbb óhaja vezérli, hogy szocialista épí- tőmunkáját békében folytat­hassa. és valamennyi népnek azt kívánja, hogy békében élvezhesse munkájának gyü­mölcsét. Ennek érdekében összefogunk minden békesze­rető erővel, együttműködünk mindenkivel, aki kész részt venni abban a küzdelemben, amely az egész emberiséget pusztulással fenyegető világ­háború elhárításáért folyik. Örömmel látjuk, hogy a magyar békemozgalom, a tár­sadalom különböző erői — köztük a társadalmi szei-ve- zetek, a tömegszervözetek, a tömegmozgalmak, az egyhá­zak — e tekintetben azonos célokat követnek. A rendkí­vül nehéz nemzetközi hely­zetben fellépésük hozzájárul ahhoz, hogy helyreállítsuk a bizalom légkörét, gálát: ves­sünk a fegyverkezési hajszá­nak, hogy a két világrend- szer vitája ne a harcmezőn, hanem békés versengésben dőljön el. Helyeseljük, hogy a magyar békemozgalom nö­velni kívánja erőfeszítéseit ezen a téren. Érdemes meg­őrizni, sőt gyarapítani azt a nemzetközi megbecsülést és tekintélyt, amelyet a párbe­széd, a nyitottság és a meg­értésre való törekvés híve­ként mozgalmunknak és ha­zánknak szereztek — han­goztatta a Központi Bizott­ság titkára, majd így foly­tatta: — A világ közös ügyeiért akkor tesszük a legtöbbet, ha A konferencián felszólalt Romes Csandra: tolmácsolta a tanácskozás résztvevőinek a Béke-világtanács üdvözle­tét, s hangsúlyozta a nuk­leáris háború elleni világmé­retű összefogás szükségessé­gét. A vitában részt vevők meg­győződéssel vallották: a vi­lágháború elkerülhető, a bé­ke megőrzése elérhető cél. Még akkor is így van ez, ha napjainkban feszültebbé vált a nemzetközi helyzet, lefé­keződött az enyhülési folya­mat: nem reménytelen az Európában milliókat meg­mozgató békevágy, nem hiá­bavalónk e békeakarat újabb és újabb megnyilvánulásai — hangoztatták a felszólalók. Az eredményes küzdelemhez azonban az szükséges, hogy a békemozgalmak világszer­te mind több embert kész­tessenek szembenézésre a há­borús veszély okaival, oko­zóival; a fegyverkezési ver­seny, a tömegpusztító eszkö­zök növekedéséből fakadó súlyos problémákkal, a tő­kés világ — mindenekelőtt az Egyesült Államok szélső­ségesen reakciós köreinek — törekvéseivel. A konferencia első napjá­nak plenáris vitájában fel­szólalt Báriffy György szín­művész; Pongrácz Tiborné, a KSH tudományos főmunka­társa; Boldizsár Iván író, Debrei Csaba, az Eötvös Lo­itthon rikerrri mtéznük dol­gainkat, eredményeoen mun­kálkodunk mindazért, amiért közvetlenül felelősek m­gyünk. Több a gondunk, nagyob­bak a feladataink, de napról napra azt is érezzük és ta­pasztaljuk, hogy a hatékony cselekvés szolgálatába ál­lítható társadalmi erő is gyarapszik. Egyre szilárdabb az emberek elhatározottsága, hogy történelmi vívmányain­kat, amelyekért megküzdöt­tünk, eredményeinket, ame­lyeket évek során sok erő­feszítéssel elértünk, megvéd- jük és továbbfejlesztjük. Ea a határozott szándéka pár­tunknak is, amely XIII. kongresszusára készül. Az el­múlt évek nem voltak köny- nyűek, és az a program, ame­lyet az előző kongresszuson vállaltunk, még a vártnál is nagyobb erőfeszítéseket igé­nyelt. Bár a végleges' mér­leg még nem kész. azt fe­lelősen elmondhatjuk, hogy helytálltunk a nehéz körül­mények közt, az ország fej­lődött, s ez dolgozó népünlí érdeme — hangoztatta a töb­bi között Németh Károly. ránd Tudományegyetem hallgatója; Szántó Péter, a mezőkovácsházi Üj Alkot­mány Termelőszövetkezet fő- ágazatvezetője; Meruk Jó­zsef, a Magyar Távirati Iro­da munkatársa, Simái Mi­hály akadémikus; Menyhárt Lajos, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem do­cense; Paskai László, kalo­csai koadjutor érsek, Pólyák Ferenc fafaragó népművésa és Molnár György, a Mecse­ki Szénbányák vájára. A hozzászólásokat követő­en Sztanyik B. László, az OBT elnökhelyettese bejelen­tette: az 1978-ban, a IX. magyar békekongresszuson megválasztott Országos Bé­ketanács mandátuma lejárt. A testület tagjainak köszö­netét mondott munkájukért. Ezután Vályi Gábor, a jelö­lő bizottság vezetője ismer­tette az új, a konferencián megalakuló. 379 tagú tanács létrejöttének körülményeit­Elmondotta, hogy -— a korábbiaktól eltérően — a küldötlválasztás és a tagok jelölésének jogát ezúttal azok a közösségek — vál­lalatok, intézmények, társa­dalmi és tömegszervezetek — gyakorolták, amelyek az elmúlt években számottevő­en hozzájárultak a béke- mozgalmi feladatok megol­dásához. Az új testület ősz- szetétele megfelelően tükrö­zi a lakosság foglalkozási és életkori jellemzőit, földrajzi megoszlását. A testület tag­jai közül csaknem kétszá­zan vidéken élnek és dol­goznak. s több mint százan még nem töltötték be 35. életévüket. A Béketanácsban helyet kaptak a fizikai mun­kások. az alkalmazottak, áz értelmiségiek, az egyházak képviselői egyaránt. A X. országos békekonfe­rencia plénuma egyhangú­lag kimondta az úi testület megalakulását, maid döntött az. ..Örázágos Béketanács tiszteletbeli tagja” cím meg-’ alapításáról is, s megerősí­tette a jelölő bizottság ja­vaslatát: húsz. a békemozga­lomban évtizedeken át ered­ményes munkát kifeitett ne­ves személyiségnek déllé oda a mp«('S'zielő címet. A konferencia színhelyére a délelőtti plenáris ülés szü­netében érkezett meg a hét eleién indult békestaféta, amelv hazánk valamennyi megyéiét 450 települését érintve békeüzenetek soka­ságát hozta magával. A békekonferencia ma is­mét plenáris üléssel folytat­ja munkáját. Szovjet—mongol tárgyalások Legfelső srintű szovjet—mongol tárgyalások voltak pénteken Moszkvában. Képünkön: a Konsztan- tyin Csernyenko által vezetett szovjet, és a Dzsarnbin Batmönh által vezetett mongol delegáció « tárgyalóteremben. Németh Káfosy: Íz agresszió, a láierú erői megíékezhelők, legyőzhetik taiácskezás vitája

Next

/
Thumbnails
Contents