Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
at«.--wwwbnt X ■ - .. - ^ -- . AtLESZAK-MAGY^ROtíSZAG 7 VW? H ■ ■'w \%r' <4 \ Gyógytea Könnyű őszi náthám, amely azt gondoltam, idén csak azért jelentkezett, hogy kedves évszakom megérkeztéré fi gyei meztessen, makacsnak bizo- nyuli. Kitartónak, mint az őszi esők, amelyek soha nem látott bőségben csalták ki a mindenféle gombákat az erdők, mezők alján. hadd szedje jókedvvel, aki szereti az efféle étket. Mintha a természet kárpótolni kísérelne bennünket mindazokért a nyári sérelmeinkért, amelyeket a magas zöldség-gyümölcs arak miatt elszenvedni kényszerültünk. Aztán az őszi esők távoztak, ám amíg helyüket a melengető őszi déleiét- tök, a mézszinü délutánok foglalták el, addig könnyű náthám helyére makacs hurut, kiadós torokfájás telepedett. Tudj’ isten, mi oka lehet, hogy a medicinák sokadalmatói sem döntött a távozás mellett. Talán a fűszerszámos borok kellemes zamatai marasztalhatták. s én egy darabig a tétellel nyugtattam magam, miszerint nem minden orvosság keserű. Am az igazságnak — ' véltem makacs hurutom harmadik hetében — másik oldala is lehet. Nevezetesen: amit gyógyszer helyett fogyasztunk, meglehet, remek dolog az érzékszervek szamá- Ra, de nem biztos, hogy keílö gyófíyerövel bírnak a szervezetben letelepedett kórokozók eHen. Üj gyógymód után keH néznem, érett meg az elhatározás bennem egy fuldok- tesban töltött éjszaka után, ,ám az újdonság mibenlétét a- következő, ebien töltött éjjel csöndje sem segített 'kiokumlúlni. Ä' szeszek, az előkelő, és kevésbé hangzatos nevű teák tucattal már végigpróbáliam. Ettem mindenféle pirineket, porokat és vitamindrazsé- kat, ittam rájuk fagifort es mixtúra pectoralist, kis híján minden szert megpróbáltam, amit rendelvény nélkül az emberfia szamára a patikákban kiszolgáltatnak. Orvoskézre változatlanul nem kívántán magam juttatni. Az efféle kórokozók egy idő után vagy önszántukból távoz nak, vagy, ha erősebbnek bizonyulnak a gyönge testnél. ott nincs mit tenni. Nos, nálam a küzdele még javában tartott és az új gyógymódokat illetően tanácstalannak bizonyul tani. Megoldást, mint az élet minden kritikus pilla natában, most is. a szebbik nem kínált, ezúttal, kedvesem személyében. — Hoztam neked gyógy- teakat! — egyik este ezzel állított be módjavai berendezett lakásomba. Egymás után szedegetve elő egy feneketlen fóliazsákbol a különböző dobozkákat Ez köhögés, ez hurut, ez torokfájás -'elleni gyógytea- keverék, ezt szűrni, ezt forrázni, ezt főzni, emezt ke- vergetni kell, megint másokat csak langyitani, melegíteni vagy hűteni, s aztán tetszés szerint ízesíteni. Meglepett ábrázatái vághattam, amely egyszerre szolt az oly nyilvánvaló gyógymód előtaíálásának, s a mindenféle tüdőfülevelek és fehér-mályvák; kankalinok és ökörfarkkórók, martilapuk és kakukkfüvek együttesen oly varázslatos illatának. Látni véltem magam, miként sűrű gőzök közepette cg- kádban ülök, s effele szerekkel tól- tekezem. És felsejlett előttem a bizonytalan lehetőség. ugyan mi lesz, ha a tengernyi szertől valami gyógytea-élvező drogista válik belőlem, aki akaratát vesztve úton-útfélen gyűjti a saópneyü növényeket, hogy velük mmél gyakrabban elvezkedjen. Feleségem kitalálhatta gondolatom. — Az üzletben rengeteg- féle gyógyteát láttam. Ha kigyógyulsz makacs náthádból, lesz gondom rá, hogy szerezzek egy gyógytea elleni keveréket is. Csendes Csaba Diagnózis — Már majdnem felneveltem a gyerekeket, már majdnem felnőttek, és ilyenkor kell elveszítenem anyai tekintélyemet — meséli könnyes szemmel ismerősöm. — A hajam is őszül már, de soha nem volt nagyobb „ügyünk” a párommal, most meg, hiába vagyunk túl már szerencsésen mindenen, még mindig benne van a tüske, érzem, nem bocsátja meg soha ... — De hát mi történt? * — Tudod, gombát főztem vacsorára, jó tejfölösen ... — Csak nem? — Dehogynem. Elletve mégsem ... Szépen megvacsoráztunk négyesben, ahogyan szoktunk, és én éjszaka rosszul lettem. Hajnalig nem szóltam senkinek, de reggel már a mentőket kellett hívnom. Egyedül voltam otthon, iszonyú fájdalmaim voltaic, nem bírtam tovább ... — No és? — Kijöttek, megtudták, bogi’ gomba volt, a vacsora, engem bevittek a kórházba, és már mentek is a férjemért és a gyerekekért is az iskolába ... Hiába tiltakoztak szegények, nincs semmi bajuk, kitűnő a közérzetük, szigorúan kimosták a gyomrukat Ez alaposan megviselte őket, de gyorsan elfeledték, amikor én még mindig rosszul voltam. Ök elmentek, en maradtam. Néhány nap múlva a vizsgálatok megállapították, hogy epekövem van. Aprócska meg, de mégiscsak kő. Éreztem már én egy ideje, hogy nincs rendben valami, panaszkodtam is otthon, küldtek is orvoshoz, de tudod, hogyan van ez, mindig húztam, halasztottam... — Ez lett a vége. Ki kellett mosni az egész családnak a gyomrát, hogy megszülessék a te diagnózisod. Milyen tanulságot vonsz, le ebből ? — Soha többe nem eszem gombát, csak ezt bocsássák meg nekem ... 1- ff*r • ss«rutánit VOV KAZINCZY FtREMC: ~ A mi nyelvünk Isteni bója a szép Hellasnak, római nagyság, Francia csin és német erő sMiévé Hesperiának, És lengyel lágyság! titeket szép nyelvem irigyel. S ti neki semmit nem irigyeltek? Nyelve Hornéinak S Virgilnek, ha találtok-e mást Európa határin, Mely szent lantotokat ily híven zengve követné? Dörgő ő s nem csikorog; fut, ha kell, mint férfi fut a cé Nem tört pályáján: de szaladva, szőkéivé, sikamva. Lángol keble, ajakán mély bánat leble sóhajtoz, S mint te, olasz s lengyel, hévvel nyögdelli szerelmét. — Hull a lánc, közelít az idő, s mi közöttetek állunk. Sokunk szamára izgató a & kérdés: ólnek-e régibb irodalmunk klasszikusai a mai köz- tudatban. Gondolunk-e arra, hogy a száz vagy kétszáz évvel ezelőtt leírt gondolatok időszerűek lehetnek napjainkban is? Hogy elődeink sorsa és életműve tanulságul szolgálhat az idők múltával? Vannak jelek, amelyek igenlő válaszra serkentenek ugyan, de nem nyugtatnak meg egészén. Örömmel tapasztaljuk, hogy a legnagyobbak, közöttük például Petőfi, müveikkel élnek haladó hagyományaink fő vonalában, szavaikat jeligeként is sokszor idézzük. Érzékelnünk kell ugyanakkor azt is, mennyire kiszorul a közgondolko- zásból néhány olyan alkotó, akinek pedig van — volna! — mondanivalója számunkra. Vajon mit válaszolnának az utcai járókelők, ha egy riporter azzal a kérdéssel állítaná meg őket. hogy mi, jut az eszükbe a 225, évvel ezelőtt született Kazinczy Ferencről? Vajon néhány gondolata, élete példája visszhangzik-é még a most élő nemzedékekben? Ébreszt-e együttérzést az író sorsa, aki — ahogyan Kölcsey mondta — „félszázadig küzdött a pusztákon, s egy messzepií- lantás az ígéret földébe lón minden jutalma?” Vannak-e követői a „jót, s jól” intelmének? Azt hiszem, halkan kimondhatjuk a bizakodó „igen”-t. Kimondhatjuk, amikor látjuk, hogy évről, évre sok ezer ember keresi fel a sírt a széphalmi kertben, mintha Petőfi buzdítását követné: „Kötelessége volna minden emelkédeltcbb , lelkű magyarnak életében legalább égyszer odazarándokolnia.;.” Kimondhatjuk, mert az utóbbi években sikerük volt azoknak a könyveknek, kiadványoknak, amelyek Kazinczytól, illetve Kazinczy rol megjelentek. S kimondhatjuk, hiszen Kazinczy neve. áll a zászlón, amelyet a szép magyar beszéd mozgalmának indítói negyedszázaddal ezelőtt kibontottak. Oka van azonban annak is, hogy bizakodásunk kissé bátortalan. Kazinczy és kora egyre kevesebb lapot kap az irodalomkönyvekben; alig adunk segítséget diákjainknak egy korábbi nyelvállapot megértéséhez; kevés a népszerű szövegválogatás; nem használjuk ki megfelelően a Kazinczy-életmüben rejlő személyiségformáló lehetőségeket. Aki mai tankönyveinkben keresi Kazinczy jelenlétét, gyorsan végezhet az áttekintéssel. Az általános iskola nyolc olvasókönyvében egyetlen Kazinczy-müvet találtam, s az alsó tagozat becsületére szól: a negyedik osztályban. A „Híven szeretni” sorait közük itt kiegészitö anyagként. (Megjegyzem: Bacsányiról is többet tanulhat az alsós, mint a felsős gyerek!) A felső tagozatban „Az állalános iskolai nevelés és oktatás terve” csak a történelem 7. osztályos anyagában tesz említést Kazinczyról és a nyelvújításról. A gimnázium II. osztályában alig egy oldal szól Kazinczyról az irodalomkönyvben, a IV. osztályban szót ejtenek a nyelvújításról. De ebből a „gyorsmérleg”-böl nem akarok mesz- szemenő következtetéseket levonni. A tantervek és a tankönyvek szerzői bizonyára indokolni tudják szempontjaikat. Nem hallgathatom el azonban azt a meggyőződésemet, hogy kínálkozó nevelési lehetőségekről mondunk le Kazinczy mellőzésével. Számos dokumentum igazolja, hogy a széphalmi mester példája nemcsak a. hosszú életút során, hanem halála után is hatni tudott. Most elég talán Móricz Zsigmorfdra hivatkoznom, aki 1930-ban sárospataki felolvasásában így vallott; „A Kazinczy házához kivittek bennünket Széphalomra, s ez egy életre elhatározó befolyást gyakorolt rám.” Ezt a hatást ismerte fel az Akadémia, amikor a múlt században megszavazta, hogy 25 arannyal jutalmazza a zempléni diákság évről évre megrendezett széphalmi ünnepségeit Hiszem, hogy van üaenetehozi i Mips:: 1 il iQf Íl.^1 zánk Kazinczy Ferencnek ma isi Üzen magának az életútnak a példájával; közelebb kell tehát hoznunk Kazinczyt, az embert a mai olvasóhoz. Az embert, akiben a lehetséges, a szívós igyekezetét, a kor parancsainak teljesítéséi, az öníel- áldo'zást tisztelhetjük. Aki nem szoborszeré , merevséggel jelenik meg előttünk, hanem a körülményeivel viaskodó ember mindennapi mozdulataival. S úgy lesz igazán példa, ha azt is látjuk, milyen hétköznapi órák veszik körül az alkotás ünnepi perceit, s milyen szívósság építi a személyiségbe a környezetből gyűjthető értékeket. A Pályám emlékezete, a Fogságom naplója, az Erdélyi lewlek vagy a levelezés lapjairól sok olyan részletet lehetne kiválasztani, amely a mai tizenéveseknek is okulásul szolgál. Ösztönző lehet. megismerni, hogyan nyitja rá szemét a tízéves Kazinczy Kczs- rnárkon a természeti szépre, hogyan figyel föl a zene varázsára, s fedezi föl az olvasás gyönyörét. Az ifjú éppúgy kereste a látnivalókat, mint később a törődött agg. Élénk tekintete bejárja az eléje, kerülő tájakat, s színekkel, árnyalatokkal teli leírásokat sugall kezének. .Tó érzékkel fedezi fel a városok, múzeumok kincseit. A széphalmi megtelepedés örömei és gondjai ugyancsak tanulságosak. S valóban, ha valaki bele-belenéz levelezésének vaskos köteteibe, megtalálja évről évre >a kezdeményezés optimizmusát, s a szűkös lehetőségek okozta keserűséget. Életkörülményei ismeretében foghatjuk fel igazán Kazinczy irodalmi, kulturális, közéleti vállalkozásainak nagyságát, jelentőségét. Kazinczyn át talán mindenkinél teljesebben ismerhető meg a kor, amelyben alkotott. Sokat idézhetnénk a nagy kortársakról adott le- irásaiból. Kazinczy ismerte az akkori magyar világ szinte minden jelentős személyiségét. Sátoraljaújhelyen tanúja volt Kossuth Lajos pályakezdésének, egyengette Dayka Gábor, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc és mások költői útját (igaz, nemegyszer szembe is került velük), az Akadémia megszervezésében Széchenyivel dolgozott együtt.. Mint ifjú, Bessenyei Györgytől kapott úlravalót, mint öregember, Kisfaludy Károly érdemei előtt tudott, meghajolni. Szólhatnánk a teljesebb kép érdekeben a fogságot szenvedett író 2387 napjának élményeiről! Ott is voltak megrázó és fölemelő órái és percei: amikor Martinovicsok kivégzéséről, a börtöncellák életéről ír, | vagy arról a pillanatról, amikor Munkácsra vitetvén Pozsonyban újra hazai földre léphetett, és: „térdre estem, megcsókolám ujjom hegyét, s a magyar földre nyomóm a csókot.” Kazinczyn át megelevenedhetik a lexikonok és a tankönyvek ismeretanyaga, szemléiétcsebbé válhat az. emberről és a korról kialakított kép. Kazinczy alakjai >s akkor mérhetjük meg igazán, ha látjuk, hogy milyen háttérből emelkedik a magyar felvilágosodás egyik legnagyobb hatású iróalakja, hogy a körülmények milyen óriási visszatartó erejével dacolva haladt a maga i'U- jaa. fiit TI sj; Ui.il üzen aztán Kazinczy irodalmi. nyelvgazdagitó munkásságával is. Nem állíthatjuk, hogy Kazinczy minden itelete, vitabeli álláspontja helyesnek bizonyult, azt azonban igen. hogy közülük számosat ma is egyetértéssel. idézhetünk. Most is valljuk: „A magyar nyelv tanítására különös gond fordítandó, hisz ez tartja fenn a nemzeti jeliemet... ennek segítségével kell munkálni a jövő nemzedék ízlését, s helyesebb gondolkodását is.” A kor különböző. izlésirányai közt folyó pennaháborúban többnyire dőremu- tatóan, s eme .edetl erköicsiségge] vett részt. Költői termésében is több az olyan alkotás és gondolat, amely túlélte a múló idol, mintsem gondolnánk. Aki veszi magának a fáradságot. hogy kicsit „beleolvassa” magát a kor nyelvébe, örömmel fog Kazinczy verssorai között értékeket találni. S akkor nemcsak azért fogjuk tisztelni, mert műfajokat, versformákat honosított meg irodalmunkban. hanem a kifejezett érzések, mondandók hatásáért is. A Kazinczy alkotta szövegek nagyon alkalmasak arra, hogy olvasásuk,' tanulmányozásuk útján megértsük a nyelvújítás korának nyelvállapotát, s a folyton változó eszközrendszerünkhöz közelebb kerülve di alekti - kusabb, gazdagabb nyelvszemléletet alakíthatunk ki. S ez a szemléletmód talán Kazinczy legfontosabb üzenete a mai közgondolkodás számára. Alig van mai felfogásunknak olyan eleme, amelynek előzményére Kazinczy írásaiban rá ne találhatnánk. A most örvendetesen fellendülő beszédművelés kapcsán eszünkbe juthat, hogy ő már 1808-ban figyelmeztetette „nem csak írni, de jól kimondani sem tudjuk a szókat”. Vagy gondoljunk arra, amit a nyelvi szintekről. a nyelvváltozatokról irt; A stilisztika különböző nemeinek más meg más szavaik, más meg más frázisaik, más mpg más nyelvek van, s ezeket nem szabad összetéveszteni. .. Így az élet nyelvében is, hol másként szól az udvarnok, másként a falusi lakos, másként az úr és szolgája, másként a had s az iskolák nagyjai.” De tudta Kazinczy azt is — hogy egy harmadik példát is mondjunk —, hogy a nyelvi funkció mennyire fontos. Nemcsak a poétikai funkció betöltésére kívánta gazdagítani a nyelvet, hanem a mindennapi nyelvhasználat kifejező, befolyásoló, tájékoztató alapfunkciójára is. Hiszen így nyilatkozott: „a nyelv az legyen, aminek lennie illik; hív, kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a lélek gondol és érez”. Mai egyesített megyénk irodain* múltjának legjelentősebb alakja Kazinczy Ferenc. Születése 225. évfordulóján reá emlékezve, újra meggyőződhetünk arról, hogy szükségünk van Kazinczy üzenetére es példájára mai világunk • szolgálatában, a közgondolkodás formálásába*. Of. Kovals Darnel
