Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-23 / 249. szám
1964. október 23., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Fáklyások f ■— Lassan gyülekeznek már — szól be izgatottan egy fiatalember a KlSZ-titkár- •hoz, Balogh Attilához, majd hozzáteszi: — Remélem, az idő is velünk lesz! És az idő velük volt. Kellemes, sokak számára emlékezetes októberi hétvége volt az elmúlt szombaton, amikor a kilencedik encsi ifjúsági napok rendezvénysorozat méltó befejezéseként ifjúsági nagygyűlésre készülődtek a helybeliek. Encs főterén este hét óra előtt nem sokkal bekapcsolták a hatalmas reflektorokat. Ide várták a békemenetel, amelynek'indulási helyéül a néhány száz méterrel távolabb levő művelődési házat jelölték meg. * — Te is eljöttél? Délután nem is mondtad — hallatszik innen-onnan az éjszaka fényeiben egymást felismerők üdvözlése. Általános és középiskolások, dolgozó fiatalok gyülekeznek a művelődési központ bejáratánál, miközben az egyenruhás gárdisták már javában szervezkednek: — Vigyázzatok arra, hogy a sorok szélén mindig legyen valaki! Nehogy a fáklyákkal baj legyen! — hallatszik a figyelmeztetés. Farmernadrágos, dzsekis lányok, fiúk kisebb-nagyobb csoportokban várakoznak. Beszélgetnek. Ki az alapszervezet délutáni meccséről, ki a szüretről, ki meg az esti , programról. Mellettem fiatal lányok ácsorognak: — Hányadikosok vagytok? — Én nyolcadikba járok — válaszol Hernádi Zsuzsa, de a többiek mar középiskolások. Mutat Csíki Csillára, aki a miskolci 101-es , számú Ipari Szakmunkásképzőbe, Novak Anitára, aki a tokaji gimnáziumba és Var- - ga Sándorra, aki az encsi gimnáziumba jár. — Először vagy fáklyás felvonuláson? — Igen, és megvallom kíváncsian jöttem. Otthonról alig engedtek el a szüleim, de később megenyhültek. Csak arra kértek, tízre menjek haza — mondja a legfiatalabb. — Ti bizonyára tovább maradtok... — fordulok a gimnazistákhoz. — Igen, szeretnénk végighallgatni Dinnyést és persze, Megkezdte üzemszerű működését a Beremendi Cement- es Mészmű új gumi- tüzelési rendszere. A már fel- újíthatatlan, teljesen elhasználódott gumiabroncsokból a klinkerégető kemencékben nyernek olcsó hőenergiát, s az utcabál is érdekel — felelik a lányok. — Békemenet. Mire gondoltok, ha ezt a szót halljátok ? — Most arra, hogy néhány perei múlva én is részese leszek egy békemenetnek. De eszembe jutnak azok a filmek is, amelyeket a tévében látok, amelyekről az újságokban olvasok — mondja Varga Sándor. — Eleget hallottam a háború borzalmairól nagyapáméktól. Azt is tudom, hogy itt a közeli legelőn nagy harcok voltak. Nekünk ez már történelem, de azért mi is tisztában vagyunk azzal, hogy békében élni nagyon jó dolog. — Nektek mi erről a véleményetek? — kérdezem a „harmincasok” képviselőit, Csurkó Lászlót, aki a BU- BlV-ban és Soltész Lászlót, aki a termelőszövetkezetben dolgozik. — Hiszek a békében, hiszek a békemenet erejében — jegyzi meg Csurkó László. — Lehet, hogy itt mellettem most összemosolyognak és azt gondolják: hű, de nagy szavakat használ! Pedig, ha belegondolunk, milyen háborús veszélyben élünk manapság és, hogy tőlünk nem is olyan távol egymást ölik az emberek, akkor szerintem minden jóérzésű embernek odafagy a mosoly az arcára. Igenis kell beszélni a békéről, a béke nélkülözhetetlenségéről. Fiatalnak, idősnek egyformán. Az én korosztályom szeret táncolni, szeret szórakozni, moziba járni, színházba menni. Tanulunk és dolgozunk, hogy jobban éljünk. Hogy is képzelhető mindez el a béke nélkül? ... * A nagygyűlés szónoka, Tóth Lajos, a KISZ Borsod megyei Bizottság titkára és a városi KISZ-bizottság titkára már a pódiumon várja a menet érkezését. Köszöntés, rövid összegzés után elhangzik a zárszó. Ezzel befejeződik a kilencedik encsi ifjúsági napok több hetes rendezvénysorozata. Nem sokkal később Dinnyés József, pol-beat énekes lép a színpadra. Dalai után későig tartó utcabál következik. Messzire hallatszik az együttes muzsikája. „Hogy is képzelhető mindez el a béke nélkül?...” (morvos) ezzel évente mintegy tízezer tonna fűtőolajat takaríthatnak meg. A tűzvédelmi követelmények szerint kialakított hatalmas tárolótereket a MÉH Vállalat, tölti fel különféle — főleg nagyméretű — gumiköpenyekkel. Rangos kisipar Ha egyszer én Ózdon kisiparos vagy kiskereskedői tevékenységre adnám a fejem, valószínűleg a vasas, az üveges vagy a vegyész szakma gyakorlására kérnék iparengedélyt a tanácson. De lehet, hogy kultúrcikkeket árusítanék, vagy éppenséggel kölcsönzőboltot nyitnék. Persze. akkor sem járnék rosz- szul. ha például a cipész mesterség mellett döntenék. Ez utóbbi szakmát ugyanis csak nagyon kevesen, és nagyon öreg mesterek gyakorolják már a városban. E tevékenységre egyébként köny- nyü volna a működési engedélyt megszerezni, hiszen elegendő, ha hároméves szakmai gyakorlatot igazol a kérelmező ... Bevallom, az ötleteket nem saját kútfőből merítettem. Az ózdi kisiparosok és magánkereskedők létszámának alakulását, e tevékenységek tapasztalatait összegezték a közelmúltban a városi tanács vb termelés-, ellátásfelügyeleti osztályán. Özdon jelenleg 338 kisiparos tevékenykedik és 78 szakmában állnak a lakosság rendelkezésére. A személygépkocsi-javítás személyi és tárgyi feltételei megfelelőek, mert korszerű műhelyekben három autószerelő kisiparos dolgozik — szakmunkástanulókat is foglalkoztatva. A helyzet nem ilyen kedvező a háztartási gépek és a híradástechnikai cikkek javításában, mert sajnos, meglehetősen gyakori a szükséges alkatrészek átmeneti vagy tartós hiánya. A város kisiparosai 18 építőipari szakmában állnak a lakosság rendelkezésére. Megfelelő az árufuvarozó és a személyszállító kisiparosok létszáma is, viszont a szűcs, s kalapos és n kovács mesterség népszerűtlenné vált napjainkban. Néhány, úgynevezett hiányszakma már lekerült a listáról, mert nemrégiben bőrdíszműves, száraztészta-készítő és látsze- rész iparengedélyt adtak ki a tanácson. Ismert: okok miatt özdon is növekedett a magánkereskedők száma az utóbbi időben. Jelenleg 63 magánkereskedő tevékenykedik a városban. A legtöbben divatárut kínálnak, vagy lángost sütnek, sokan pedig a melléktermékek. és a hulladékok gyűjtésében látnak fantáziát Nyílt ruhakölcsönző, falatozó, műszaki, sporthorgász-, illetve építő- és tüzelőanyag- kereskedés. Él el mi szer-t kereskedéssel 19-en foglalkoznak. n R. Klinkerégelés hulladék gumival Üveggyári fiatotok A Miskolci Üveggyárban dolgozó fiatalok az utóbbi tíz esztendőben a legmagasabb szinten teljesítették munkájukat. vállalásaikat, amelyeket kitüntetések sora bizonyít. Pedig az itt. dolgozó ifjúságnak is vannak gondjaik, amelyben első helyen áll a megoldatlan lakáshelyzet. ■ Kapnak ugyan kölcsönöket, különböző eszközöket a gyártól a magánerős építkezéshez, ennek ellenére többségük nem nevezhető optimistának, ha a mielőbbi lakáshoz jutásról van szó. Különösen azok nem, akiknek még szülői segítségük sincs. Éppen ezért örömmel olvasták az MSZMP KB legutóbbi ülésének anyagát, amely a lakáskérdésről kimondja: olyan hitel- és támogatási rendszer kialakítására van szükség, amely messzemenően képes segíteni a fiatalok lakásproblémájának megoldását. Az üveggyár udvarán jelentős mennyiségű készterméket tárolnak. A fiatalok, hogy ezt csökkentsék, állandóan leveleznék, vevőket keresnek a piacon. E munkájukban anyagilag is érdekelne tette őket a gyári vezetés. Elmondják, hogy nem tudják a targoncákat tisztán tartani, mert az elkészült mosót raktárnak használják. Járdát kérnek, hogy esős időben is közlekedhessenek az olyankor sártengerré változó udvaron. Mindezek igazolják. magukénak érzik a gyár gondjait, és törekednek azok megoldására. Az üveggyárban a pályakezdőkkel való törődés kifogástalan. Elégedettek a fiatalok beosztásukkal, anyagi megbecsülésükkel. Többségüknek nőtt az iskolai végzettsége, második szakmát, nyelveket tanulnak, ar arra alkalmasak bekapcsolódnak a szakmunkásképzésbe. Nem maradnak el a munkafolyamatok automatizálására szerveződő akciókban sem. Ennek folytatására anyagilag ösztönzi a gyári vezetés a fiatalokat. A KISZ-szervezettel — mint mondják — kissé elégedetlenek. Jobban kellene védeni az ifjúság érdekeit, több hasznos akcióra lenne szükség, nem kampányszerűen. hanem folyamatosan. Elmondható tehát: az üveggyári fiatalok olyanok, mint a megyében dolgozó ifjúság legtöbbje. A gyár vezetősége megbecsüli munkájukat, segíti őket. mert szorgalmasak, tehetségesek. Céljaikkal azonosulók, kritikusak, de mindenkor a jobbítás szándékával. (Boda) Tiszoladóny főutcája — délelőtt. ladányi utcán nincsen sár „Miről nevezetes Tokaj? Arról, hogy Tiszaladány közelében van.” (Az egyik, a községből már évtizedekkel ezelőtt elszármazott, de még mindig lelkes lokálpatrióta, Solymosi Tibor véleménye.) A tanácsházán lavórban a kézmosáshoz való viz, ha belenyúlunk, máris a község gondjának-bajanak középpontjába nyúlunk. Egészséges, azaz vezetékes ivóvíz még nincs Tiszaladányban. és nincs a csak kőhajításnyira fekvő társközségben, Tisza- tardoson sem. Víz éppen volna (a faluszéli kertek alatt mossa meg-megújuló erővel partjait az áradó Tisza), .sőt az a baj. hogy a kívánatosnál jóval magasabb a talajvíz szintje. Egyetlen kút ad csupán viszonylag jó minőségű ivóvizet, erre jár a község apraja-nagvja. Vezetékes ivóvíz még nincs a községben, de néhány éven belül lesz, a házak nagy részében már a csapból fog folyni, s használatba vétetnek a most még szárazz» várakozó fürdőszobák. A község lakosai példamutató társadalmi munkával gondoskodnak szülőhelyük fejlesztéséről, fejlődéséről, s nemcsak hogy az utolsó fillérig elköltik az állami támogatások összegét, hanem éppen megsokszorozzák azt. Csodálni vagy csodálkozni valóval nem találkoztunk a községben. Az új értekeket teremtő társadalmi munka hátterében egyszerű igazság rejlik. A helybeliek jó megélhetésre találnak a faluban, a szorgalmasabbak, munkabíróbbak pedig az átlagon felül is gyarapodhatnak ■— a második gazdasag, a háztáji szépen jövedelmez. Innen senki sem vágyik eL — Lehet mondani, hogy fizetség nélkül dolgozunk — tartja Rambács Józsefné —r, de a munka eredményét, hasznát mi, vagy a gyermekeink élvezik. Én is szívesen megyek, ha hívnak. Miért ne? Itt mindenki ismer mindenkit, évődünk, tréfálkozunk, s a munka is szaporán halad. A tiszatardosi legények a ladányi csapatban futballoznak, ha bál van az „anya- község” művelődési házában (közbevetőleg: a hagyományokhoz híven, hétfőn itt nyitották meg a tokaji iró- tábort) nem kell tartani tőle, hogy a két falu fiataljai ölre mennek. Nincs már rivalizálás, ellenségeskedés, sőt, ha lehetőség adódik, inkább segítenek egymáson. Ha sok az eső, akkor sár van. Ez a mindennapi igazság nem vonatkozik Tiszaladány és társközségének útjaira. A tanácselnök, a falu szülötte, Bévyei Miklós öi-ömmel vegyes büszkeséggel jelenti ki, hogy essék bármilyen bőséges csapadék a két faluban, nem nedve- sedik át, nem lesz sáros az utcákon járók cipője. — A tizennyolc kilométernyi úthálózat — mondja — döntő részére már aszfaltszőnyeget, vagy zúzalékot terítettünk. Ebben az esztendőben egymillió-hétszázezer forint értékű társadalmi munkára vállalkozott a két község összesen másfél ezer lakosa. Az általános iskola szűknek bizonyult — a tágas udvaron emelt épületben két új tanterem kapott helyet. A település naiv pa- rasztíestőjének emlékparkját ugyanúgy társadalmi munka segítségével építettük meg, tékű ravatalozót. Tiszatardo- son, ahol alig ötszázan laknak, 120 négyzetméteres ABC-áruház építésébe fogtunk bele, s a két község lakosainak tevékeny közreműködésével négy kilométernyi összekötő utat felújítottunk. Az öregek napközi otthonát — mert az már ugyancsak hiányzik — még ebben az esztendőben szeretnénk tető alá hozni. Mi a fortély ? Nézzünk egy konkrét példát. Az iskola bővítésére 1983-ban három- százezer forint megyei támogatást kapott a községi tanács. Annak rendje-módja szerint megrendelést küldtek a tokaji költségvetési üzem vezetőinek, akik elkészítették az árverést. Nyolcszáz- tizezer forintról. Az összeg bizony mellbevágó volt. A községi társadalmi munkát szervező bizottság nem nyugodott bele, így a helyi. Magyar Róna Termelőszövetkezet irodájának ajtaján kopogtattak. A költségvetést sorról sorra átolvasták, megvizsgálták, milyen munkát lehetne a község lakosainak összefogásával elvégezni, s mihez szükséges gép, szakember. A telelek sorából egyhamar kihúzták a tereprendezés, az alapásás. a felvonulási épület emelésének költségeit, ugyanerre a „sorsra” jutott a befejező munkákra, a festésre, mázolásra felszámolt összeg is. Pénzt a termelőszövetkezet építőbrigádjának csak a szakmunkáért, a gépek munkájáért fizettek. — Tiszaladány nem élne meg a „Magyar Róna” nélkül, de a termelőszövetkezet sem létezhetne a község nélkül — halljuk Dolycsák Pált; a párta lapszervezet titká rát; — Közösek a céljaink, egymásra vagyunk utalva, A termelőszövetkezet biztosítja a falusi építkezésekhez a gépeket és mi adjuk a szakJ munkások tudását, akik a munkát irányítják. Ez a „ti-; tok”, amit aligha kell véka alá rejtenünk. A Hazafias Népfront köz-; ségi bizottságánali elnöke; Kovács Gábor: — Nem kidoboljuk, nem levélben szólítjuk fel a község lakosait a közösség, és tegyük hozzá, a saját érdekükben végzendő munkára.1 Mindenkit személyesen megkérünk, jöjjön el, segítsen. A hívó szó sohasem talál süket fülekre, már csak azért sem, mert igyekszünk min-; dig olyan munkát kérni; amelynek eredménye valóban a község lakwwKiak érdekeit szolgálja. Tiszaladány 1950-ig Szat- már megyéhez tartozott. A a akkori megyehatárok módosítása során váltak Borsod-- Abaúj-Zefnplén megyeiekké.1 Nyertünk velük. Kép, szöveg: Udvardy József mint az egymillió forint érBölcs bagoly „vigyázta" a ladányi gyermekek játékát a község játszóterén, amelynek eszközeit a tokaji foforagótábor tagjai készítették társadalmi munkában.
