Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-21 / 248. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. október 21., vasárnap A konkrét helyzet... Barcika környékén jobbat akarnak Ma este a képernyőn Déry Tibor novellájából írta és rendezte Szántó Erika az Óriás cimü - a Magyar Te­levízió és a MOKEP közös produkciójaként készült - filmet, amely egy, a háború után vidékről Budapestre ke­rült nagy erejű fiú és egy tö­rékeny lány találkozásáról szól és a lírai szerelmi törté­net hátterében ad hiteles ké­pet a lassan fellélegző fővá­rosról, a feketézőkről, ügyes­kedőkről, s arról, hogy e fia­tal pár tragédiától sem men­tes történetének hátterében hogyan kezdődik meg az or­szág újjászületése. Képünkön a film egyik kockája. Közé­pen Bubik István, a férfi fő­szereplő, akit csak egyszerű­en Óriásnak neveznek. (A mozik 1984. április elején mutatták be a filmet.) Óriás Kapocsnak tenni h istóa és a munkahely között ! Most aztán mivel kezdjük? Viccről persze nincsen szó — rosszról és jóról azonban igen. Kezdjük az utóbbival, ' Végre. Ez villant át újra és újra gondolataimon, ami­kor a több mint harminc­oldalas helyzetelemzést — a Kazincbarcika városkörnyéki településein működő könyv- tárak és művelődési házak — elolvastam. Lapozgattam oda , és vissza. Nagy általánosság­ban kirajzolódott kép nem volt „összekent”. Nem ebből adódtak az olvasó, az isme­reteket tovább adó közle- , mény tanulmányozójának I gondjai. Világos és tiszta | munka: 1984. január 1-től t Kazincbarcika városkörnyéki 1 településeinek száma 2'3 köz- ' séggel bővült, így 29-re emel- j kedett számuk. Ezeken a te- I lepüléseken készítették el a ! konkrét helyzet konkrét elemzését a városi művelő­dési központ és könyvtár munkatársai. íme — a hely­zet, ami van. íme — tud­juk, hol, mit kell csinálnunk. Régóta várat magára köz­művelődésügyben egy efféle elemző munka megyénkben. Nem kívánom a barcikaiak érdemét fokozni, régóta lát­szik gyakorlatban, hogy azt csinálták, amire a tovább­lépéshez szükség van. A ta­nulmány, a helyzetelemzés megismerése után ültünk le beszélgetni Hazag Mihállyal, a Kazincbarcika városi Mű­velődési Központ és Könyv­tár igazgatójával: — Feladataink és lehető- négeink vonatkozásában dön­tő tény az, hogy a január 1-i közigazgatási átszervezés­sel Kazincbarcika mellett, s a korábban hozzánk csatolt települések közművelődési gondjai mellett további 23 község kulturális kérdéseivel, problémáival kell foglalkoz­ni. A most. hozzánk tartozó 30 községből 9 alsó fokú köz­pont, 21 alapfokú település; 10 község a volt edelényi, 12 a volt ózdi, 2 pedig a volt miskolci járás közigazgatási egységéből került Kazincbar­cika városkörnyéki közigaz­gatási rendszerébe. Azt sze­rettük volna megtudni, hogy a városkörnyéki települése­ken a művelődési házak és a könyvtárak objektív és szubjektív feltételeiben egy adott településen képesek-e a ma adódó kérdések!« vá­laszt adni.- — Ügy védem, hogy siral­masnak nevezhető a helyzet, ami például a művelődési házak létéit illeti. — Nem szeretném, ba túl siralmasnak látszódna a kép. — Rendben. Akkor idézek néhány leírást, megállapítást idézek az önök helyzetei em- nésébőL Ezek csak a műve­lődési házakra vonatkoznak, ha kérhetném, maradjunk is csak ebben a körben. Te­hát ..A művelődési ház épü­lete rendkívül leromlott ál­lapotban van, ablakai betör­tek, a vakolat leperegve, bel­ső terei elhanyagoltak.” Ez a sommás megállapítás — véleményem szerint — jel­lemző az összes település közművelődési intézményére is. — Elismerem, hogy pár település kivételével nagyon rossz állapotban vannak e művelődési házak. A falak rogyadoznak, a tetőn beesik az eső, a fűtés nem meg­oldott, Ehhez hozzáteszem még, hogy a berendezések nagy része hiányos, rossz ál­lapotban van. A művelődési otthon jellegű intézmények döntő többsége nem csaloga­tó jellegű, nem otthonos. Van­nak, hogy statisztikailag le­gyenek. — Ezek az objektív körül­mények. Azonban szól a ta­nulmány, a helyzetelemzés a szubjektív oldalról is. Pél­dául arról, kik „csinálják a közművelődést” e körülmé­nyek között? A kérdés úgy fogalmazódik, lehet-e egyál­talán elvárni tartalmi mun­kát ilyen feltételek között még a leg megszálló tta-b em­bertől is? — Kezdem azzal, hogy megállapításaink szerint a költségvetésele összege csu­pán a fűtésre, a takarításra és a bérre fedezik a kiadást. Tartalmi munkára tehát nem marad pénz. Jogos a felve­tett kérdés. Nem lehet kö­vetelni ezektől az emberek­től olyan munkát, amiket a közművelődési elveink hir­detnek. Mondok egy példát, iksz, ipszilon főiskolai vég­zettséggel tíz éve vezetője' egy művelődési háznak. Kap ezért havonta 320 forintot. A jogszabály háromszáztól ezerötszáz forintig állapítja meg a hasonló munkakört végzők munkabérét. Ez nem egyedi példa. — Rendben. (?) Ebben a helyzetben végül is mit kez­denek az ismereteikkel? Mit akarnak csinálni, hogyan akarnak tovább lépni? Tud­juk: beáznak a falak, pereg a vakolat, rosszak, elavul­tak a berendezések, nincse­nek megfizetve az emberek, mit. kezdenek akkor ezzel a helyzetelemzéssel ? — Mi azért csináltuk a konkrét helyist konkrét elemzését, hogy ennek is­meretében meg tudjuk ha­tározni, hol, mi a leg­szükségesebb tennivaló. Akár a falak helyreállításában, akár a tető rendbehozatalá­ban, akár személyi kérdések­ben. — Üjra felmerül bennem a kérdés: vajon az adott te­lepülésen élő emberek szük­ségét érzik-e egy művelő­dési ház létének? — Ez a legfontosabb do­log, amiről szó van. Lehet, hogy első igényként nem fo­galmazzák meg, hogy ők mű­velődési házba akarnak jár­ni. De ha van egy ilyen rendben tartott, nyitva tar­tott épület, akkor bizonyo­san be fognak oda menni, meg fogják mondani mi a problémájuk, hogy milyen kérdésre, milyen választ vár­nak. Nem az a lényeg, hogy egy leromlott állapotú ház­ban hány rendezvény van egy évben, hanem az a lé­nyeg. hogy ebben a házban emberek találkozhassanak egymással. Rendezvényeken kívül is. A régi igazság ma is áll: helyben tudják azt, hogy mi érdekli az embe­reket. Ehhez kell szabni az adott településen a közmű­velődési feladatokat. — És mit segíthet ebben a barcikai művelődési köz­pont stábja? , — Csak partneri kapcso­latot ígérhetünk népműve­lőink és könyvtárosaink ne­vében. Mi az elemzéseink után mindig leírtuk a konk­rét javaslatainkat is. Tudom, ezek sokszor és többnyire pénzvonzatúak. Azt tervez­zük, hogy közművelődési ala­pot hozunk létre Kazincbar­cika városkörnyéki települé­seinek közművelődési igényé­nek támogatására. Ehhez hozzájárul a Kazincbarcika városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága, az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár. Elképzeléseink szerint minden település la­kói létszámának megfelelően „dob be a közös kalapba”. Ennek alapján tudjuk majd — teljesen demokratikus ala­pon — kijavítani a falak­ban rejlő hibákat., megszün­tetni a tetők „áteresztő” ké­pességét, a belső berendezé­sek nívóját így tudjuk egy­behozni a mai igényekkel. — Az önök intézményében dolgozó emberek eddig csak Kazincbarcika gondjaival vol­tak megáldva. 1981-től már voR öt városkörnyéki köz­ségük, most jött újabb 23. Hogy fogják bírni ezt a tem­pót? — Többet keffl dolgoznánk. — Ennyi? — Mit mondjak rá? Azon »ár keseregni, hogy ehhez a feladathoz nem kaptunk státust, hogy e feladat el­végzéséhez nem kaptunk több pénzt. Kár ezen nyavalyog­ni. Hogy több a féladat és rosszabb körűimén vek között kell dolgoznunk, arra azt tu­dom mondani, amit nekünk is mondtak: „Már megol­dottatok ti nehezebb felada­tokat is.” — Akkor jó surfét kívá­nok. Ténagy József Mennyire megfontolt, át­gondolt elhatározás egy ti­zenéves pályaválasztása? Mi­lyen lehetőségeik vannak az elhelyezkedésre? Miként fog­lalkoznak az újonnan érke­ző, ifjú munkaerőkkel a vál­lalatoknál, intézményeknél ? S mindezek érdekében mit tesz a KISZ, hogyan segíti a fiatalokat, a többnyire életre szóló és életet meg­határozó pályaválasztásnál, munkakezdésnél ? Ezekre a kérdésekre ke­resték a válaszokat a KISZ Borsod megyei Bizottságának legutóbbi ülésén. A fiatalok munkássá válásának folya­matában az ifjúsági szerve­zet is feladatot vállalt, ezért a megyei bizottság 1982 jú­niusában határozatot hozott e témában. Nézzük, milyen tapasztalatok születtek ennek nyomáa. Pályaválasztás Bizony nem könnyű dolog a képességhez, tehetséghez legjobban illő pályát kivá­lasztania, Nagy gond a szü­lőnek, a tizenéves gyermek­nek. Segítséget, választási lehetőséget ad az iskola és a Pályaválasztási Tanácsadó Iroda. Hasonló feladatra vállalkoznak az intézmények, vállalatok is. A Borsodi Szénbányák Vál­lalattól például rendszeres időközönként ellátogatnak az általános iskolákba, ismerte­tik a bányász szakmát A Diósgyőri Gépgyárban is ha­gyománya van már a „nyi­tott kapuk” elnevezésű prog­ramnak, rendezvénynek, amely arra ad lehetőséget a tanulóknak, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzenek az ottani munkáról, munka- körülményekről. A Borsod­nádasdi Lemezgyárban évek óta bevált gyakorlat a köze­li és a környékbeli általános iskolások patronálása. Ha­sonló kapcsolattartás jellem­zi az Ózdi Kohászati Üze­mek és a Lenin Kohászati Művek, valamint a már em­lített Diósgyőri Gépgyár dol­gozóit és a helybeli iskolá­sokat, mert kiváltképp ezek­ben a szakmákban okoz gon­dot az utánpótlás. Ám, mindezek ellenére, van még javítanivalónk a pályára irányító felvilágosí­tó munkában, az utánpótlás biztosítása érdekében létre­hozott kapcsolatokban. (Prob­lémát jelent az. érettségizett, szakmával nem rendelkező fiatalok munkába állása, kü­lönösen a lányok esetében.) A kapcsolattartáshoz tar­tozik az üzemi KlSZ-szerve- zetek és egyes iskolák rosz- szul értelmezett együttmű­ködése. Egynémely iskolában ugyanis csupán karbantartó­szolgáltató tevékenységet igényelnek anr. ifjúsági szö­vetség tagjaitól, a patroná- lási rendszer lényegesen tá- gabb lehetőségeinek — mint mondjuk az utánpótlás ne­velésének — kihasználása helyett. Ajánlatos lenne, a KISZ által javasolt szakmai-tech­nikai jellegű szakkörök meg­szervezése is az oktatási in­tézményekben. Segítséget ad­na a különböző foglalkozási ágak jobb megismeréséhez. Rossz tapasztalatok A munkába állás témakö­rébe tartozik a szakmunkás- tanulók gyakorlati idejének eltöltése a különböző mun­kahelyeken. Jócskán találha­tunk rossz, követésre egyál­talán nem méltó példát. A leninvárosi, lOU-os számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet és Szakközépiskolában például nevelő és diák egy­aránt kifogásolja, hogy a munkahelyeken letöltendő kötelező gyakorlati idő nem­hogy hasznára, inkább hát­rányára válik a tanulóknak. Egyrészt azért, mert nem kapnak sem megfelelő, sem elegendő munkát, másrészt, mert nem nevezhető éppen példamutatónak — a gyere­kek megítélése szerint sem — leendő munkatársaik tna- gaviseiete, munkához való viszonya. Harmadrészt pedig panaszolják a gyerekek azt a sértő, lekezelő stílust, amellyel a felnőttek viseltet­nek irántuk. Megemlítendő az is, hogy sok vállalat a munkahely vonzását úgy igyekszik nö­velni, hogy magasabb ösz­töndíjat ad. Igv is lehet, ámhár nem biztos, hogy hosszú távon ez „kifizetődő”. Sorolni lehet a negatív példákat, hiszen már az. ok­tatásban sem kap megfelelő hangsúlyt sok helyen a mun­kára nevelés, a fizikai mun­ka megbecsülése, tisztelete. Ezért fordulhat elő, hogy szakmától függőén, hosszabb- rövidebb idő után új mun­kahelyet keresnek a fiata­lok. A kereskedelemben pél­dául 20—80 százalékos, a gépiparban 30 százalékos az úgynevezett pályaelhagyás. Társadalmi és egyéni feladat A munkássá válás terén eredmény csak úgy érhető el, ha a vállalatoknál, a társa­dalmi, politikai szervez.etek- nél nem csupán felsorolják a hiányosságokat, tudomásul veszik a teendőket, hanem megszívlelik a legillelékeseb- bek: a pályaválasztás előtt álló és a pályakezdő fiata­lok javaslatait is. Tudomásul veszik az igényeket, ame­lyek nem is olyan nagyok. Bejutni egv igazi, összetar­tó közösségbe, ahol a mun­kát tisztelik, becsülik, ahol a jól végzett munkál meg is fizetik. Ez tulajdonképpen nem csupán a fiatalok igénye Az MSZMP Központi Bizottsá­gának 1984. október 9-i ülé­sén is megfogalmazódott: „Az ifjúság fő kérdéseinek megoldása társadalmi fel­adat, ugyanakkor sorsuk ala­kításáért a fiatalok maguk is felelősek.” Általános és középiskolai igazgatók s gper- mekszociális intézmények vezetői tanácskoz­tak Sárospatakon, vagy hatvanan. A városi művelődésügyi osztály vezetője — korábban maga is éveken át gyakorló tanárnő — mindenre kiterjedő áttekintést adott az új tanév kezdetének tapasztalatairól és a -fon­tosabb oktatási, nevelési feladatokról. A sze­mélyi és tárgyi feltételek egyaránt kielégi- tőek — hangsúlyozta —, így a tanév a vá­rosban és a körzetéhez tartozó községekben nyugodtan indulhatott. Hosszasan foglalkozott a nevelésükben ve­szélyeztetett és a hátrányos helyzetű gyer­mekek sorsával, amely napjaink egyik leg­égetőbb pedagógiai és szociális kérdésévé vált, s a megoldása vagy legalább vala­melyes javítása a legsürgetőbb oktatási-ne­velési feladatok közé tartozik. De az iskola egymagában nem tudja magára vállalni ezt a nagy feladatot. Ebből a szülői háznak, a családnak kell a nagyobbik részt vállalnia. Így hát az új tanévben a család és iskola kapcsolatának kiszélesítéséért, erősítéséért kell az eddiginél sokkal többet tenni. Ennek azonban az is előfeltétele, hogy harmonikus legyen az iskolai élet út. Bé­kesség, egyetértés légköre hassa át a tan­Ne legyen a; iskolában szereleilenség testületeket, s a nevelők szeretettel foglal­kozzanak tanítványaikkal. A legfontosabb — emelte fel az osztályvezetönö a hangját, de. nem felszólitóan, hanem inkább kérőén, szelíden —, hogy ne legyen az iskolában szeretetlenség. Igen, „jó iskolát akartok? Legyenek jó oskolamestereitek!’’ — jutottak eszünkbe a Leges Scholae Saaros-Patachinae, azaz az I. Rákóczi György fejedelem állal 1621-ben jóváhagyott pataki kollégiumi törvénykönyv passzusai. Ezek szerint tanár, nevelő csak az lehet, aki „jámbor, jólelkű, becsületes ember, alapos képzettségű, a bölcselet mű­velője, a tudományokhoz szükséges nyelve­ket tudja, hú, szorgalmas, tanulékony, mun­kás, kedveli az erényeket és szereti az em­bereket, elsősorban a tanítványait." Tankönyvekről nem szól a törvénykönyv, de órarendről már igen, hozzátéve, hogy ezen a tanár a tanulók kárára nem változ­tathat. A tanárok az előadásokat pontosan tartsák meg. Ha vendégül hívják meg őket, vagy valamilyen elodázhatatlan ok miatt nem tarthatják meg órájukat, gondoskodja­nak a helyettesítésről. Ha a tanár künn la­kik a városban, idejében jelenjen meg az iskolában... A tanár minden tekintetben, még a szép és helyes beszédben is, jó pél­dái mulasson tanítványainak. Mindezek a mai pedagógiának is legszebb, legértékesebb alapelvei közé tartoznak. Ha­sonlóképpen a következő sorok, amelyeket a latin nyelven írt pataki kollégiumi tör­vénykönyvből idézünk: „A rectorok — az­az a tanárok — egymással békességben él­jenek, egymást kölcsönösen tiszteljék és testvérileg szeressék. Egymást ne szólják meg, ne szidalmazzák, ne gyalázzak és be ne árulják.” Írjuk még ide befejezésül ezt a nagyon is elgondolkoztató sort: „Turpe est enim lit te­rns nosse absque moribus”, ami magyarra fordítva ezt jelenti: „Csúnya dolog ugyanis ha valakinek van tudománya de nincs er­Ir A* 7 c ** Monos MArtn

Next

/
Thumbnails
Contents