Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

19§4, ektóbef 2D,f siortibat i ESZAK-MAGYARORSZAG 7 E. Kovács Kálmán a Felveszünk olyan kvalifikált hóhért, Ki nemcsak akaszt, kínzáshoz is jól ért. HUMANIZMUS Keresünk megvételre rozsdamentes nyaktilót. FIGYELEM Zsoldosokat toborzunk, bérgyilkosok előnyben. VILÁGLAP TO.LLNOKOÍ SZERZŐDTET Nem számít, hogy éppen hol áll. Fontos a rugalmas morál. ALKALMAZUNK \ Körítőket minden mennyiségben. „SZABAD VILÁG” RADIOJA Merész mesemondók meggazdagodhatnak, Meredek mondáért prémiumot kapnak. i JÓL DÍJAZ Fegyvergyáros ügynököket. „Moralisták kíméljenek!” MEGBECSÜLJÜK Títkosrendor kegyben, Ki provokál egyben. Egy mikrodespotára — Rendőrség! Ügyészség! Kezemben a lista! — Kutya vörös fülét: megbíráltak, Pista. líiiÉIÉd „Szítad If-iaii SÜRGŐS JELIGÉRE Olyan sötét volt, mint a pokol. Egy-egy műszak után mocskosabb lettem az ördögnél.” — De hát az élet kel­lett! — mondta magának gúnyosan. Sokat vitatkoztak akkor a Frangepán utcai mun­kásszállón.' A társa pénz- párti volt. „A pénz. a pénz! — Ezt hajtogatta mindig. Munkával sok pénzt nem szerezhetsz. Meglátod, egyszer kilépek ebből az egészből. Ez csak átmeneti állapot. Üzletel- n- kell. apám. a többi le van szarva! — Én is mond­tam a magamét, de arra .olyvást legyintett. Elérte amit akart. Nemrég kocs­mát nyitott. Biztos sok pénze van: adni fog.” Egész úton reményteljesen sietett, de bizonytalanul, zavartan lépett be a ven­déglőbe. A főnök bent "olt. Ott állt a pult mö­gött, és téliszalámit fala­tozott. ..Azanvád. de iól megy neked!” Félig-med- dig csodálkozva köszöntek, régen nem látták egymást. — Mi járatban? Mizúj­ság, művész úr? — kérdez­te. A művész urat cinikusan kihangsúlyozta: ez volt a kedvenc szavajárása. Elő­ször kávét rendelt — nem akart ajtóstól vetődni a házba —, s rögtön kifizet­te. Próbatételnek iól is jött, de a kocsmáros egyből bc- markolta a pénzt. Nem ha­logatta tovább az ügyet. — Tudod, pénzre lenne szükségem. Megszorultam. — Mennyi kellene? — 2000 forint. — Mennél valahová? — Nem, nem. — Hát akkor meg mi­nek? — Gyerekem született. Olyan váratlanul bökte ki, hogy maga is megle­pődött. — Na komám?! — vág­ta rá a kocsmáros lesúj­tom mintha a gyermekál­dás lenne a világ legször­nyűbb tragédiája. — Sajnos 'nem tudok ad­ni. épp most buktam bele egv üzletbe. Megnősültél? Mikor? — Egy éve — telelte, de már egyáltalán nem fi­gyelt. ♦ Ktrkacosodni igazán nem szeretnék, de a pondróról mindenképp szólni kell, mert. a pondróról beszél a fél világ. Gondolom, ha a kuka­cok értesülnének ezekről a disputákról,' megelégedés­sel nyugtáznák a megálla­pításokat, miszerint népes családjuk az elmúlt évek megpróbáltatásai után vég­re nyugodtabb napoknak néz elébe. A kukacok •— fajra, nemre való tekintet nélkül —, végre igazi ál­lal.számba vétetlek, s mindinkább terjedni lát­szik a nézet: elhamarko­dottak voltak azok a ko­rábbi állásfoglalások, mi­szerint kukacokra semmi szükség. Persze nem arról van szó, hogy ezentúl ná­lunk is felkerül egyes ét­termek kínálatai közé a kukac, vagy pondró, ha így jobban telszik. Nem, a kukac másmilyen módon keli az embernek. Igaz, ez a kukacok szempontjából lényegtelen, őket az ér­dekli, ha foglalkoznak ve­le egyáltalán, hogy a ko­rábban rájuk mondott Ha­lálos ítéletet az ember bi­zonytalan idejű kegyelem­re változtatta. Az efféle döntésmódosí- tasok persze nem számíta­nak újdonságnak az élövi- / lág körében. A kukacok a távoli rokonaiktól. például a fókáktól, bálnáktól, és még ki tudná . elsorolni hány fajta, egykor pusztu­lásra ítéltetett faj képvise­lőitől már hallhattak vala­mi hasonlót, s úgy látszik, ez történt meg most velük is. Végveszélybe kerülvén, számuk olyannyira leapadt, hogy az már az ember szá­mára is kínossá vált, ezért aztán most nemhogy ke­gyelmet kaptak, de egye­nesen támogatást élveznek a. családalapítás terén. Az ügy hátterében — éppen úgy. mint szinte majdnem minden esetben —, ezúttal is természete­sen a pénz rejtőzik. Gyü­mölcstermelők körében fu­tótűzként terjed annak a nyugati felvásárlónak a híre. aki gyümölcsöt csak kukaccal együtt hajlandó vásárolni. Állítólag három forinttal többet ad annak az almának a kilójáért, amely között egy-egy ku- kacos gyümölcsöt lehet ta­lálni. Így van-e. megerősí­teni csak a hallomások út­ján szerzett híradásokkal tudom, melyek szerint a tőlünk gazdagabb orszá­gokban kétszer annyi pénzt adnak a kukacos gyümöl­csért, ami nem lehet vélet­len, hiszen az emberek az egészségükért bármilyen áldozatra hajlandók. Még arra is, hogy a korábbi, gyűlölt kukacot megtűr­jék a gyümölcsös kosárban, elfogadják asztalukon. A kukacot ugyanis nem lehet becsapni. A kukac—, bár szófián —. mégis sza­vahihetőbb egynémely em­bereknél. akik évtizedek­kel korábban igyekeztek meggyőzni az emberiséget a mindenféle műanyagok szerfölött ártalmatlan vol­táról. A műanyagok közé tartozik persze a nájloning, meg nájlonbugyi éppen úgy. 'mini az orkánkabát, a Bambi üdítő, és ezekről egykettőre sikerült belát* ni, hogy nem föltétlenül üdvözitöek. sót vaiameny- nyi, együtt is. de külön- külön is kepes pokolba vinni a leleménye.-, em­bert. Persze a nájloning, föltalálója biztosan tovább­ra is pamutinget hordott, s aligha hiszem, hogy a DDT kikísérletezője jó ét­vággyal ette volna azt a krumplifőzeléket, amelyről k ru mp! ibogár- ra ,i záskor az ö szerével riasztották el a kártevőket. A sort pedig folytatni lehetne, jószerivel a végte­lenségig, a kasza helyett „alkalmazott” Regionnal, a mindenféle nehéz permet- szerekkel. amelyekkel még egypár éve is tízszer-ti zen- ötször is meglocsolták a gyümölcsfákat egy szezon alatt. Meg is lett az ered­ménye. hatalmas piros al­mák csüngtek így szeptem­ber tájékán a fákról, igaz, ha a kiváncsi Évák, el­csábított Ádámok kései utódai szintúgy beleha­raptak. inkább érezhették magukat -Hófehérkéknek, azzal a különbséggel, hogy egy harapás almától ép­penséggel senki nem ke­rül a tetszhalál állapotába. Föltéve, ha idejében ki­köpte a hatalmasra pum­pált gyümölcs ízetlen fa­latét. Manapság pedig a leg­gazdagabb országokban a kukacot köpik ki, ami nem bai. mert ha van kukac; j­akkor nincs permetszer. hi- ii szén, mint említettem, a | kukacot nem lehet becsap- f ni. De ha leszalad az a í kukac, az se nagv trage- i dia. Nem kell róla tudó- ' mást venni, és akkor nincs. 5 Ezt a módszert különben a : cseresznyeevésen kívül az p élet számtalan területén.al- ' kalmazzák. miért éppen a ‘ gyümölcsök esetében mon- 1 dana csődöt. Persze az is igaz, ha a ‘ szájnál lejjebb csúszik az í a kukac, sorsa megpecsé- ' teltetett, de hát. a pond- | rók szapora jószágok, s » most, hogy segítséget kap- i tak, szaporodnak szépeit, i: nem kell már felni, hogy $ elfogynak. Előbb-utóbb bi- ? zonyosan jut belőlük a mi | asztalunkra is. hiszen ha - elért hozzánk a begyűrű­zés. miért éppen a pondró . kerülne ki bennünket. Hát í csak türelem. Es amíg megérkezik, együnk szór- . galmasan más egyebét is. es gyűjtsük a pénzt, mert — ; mondom —. nyugaton S pondróval a gyümölcs egy- ? szer olyan drága, mint nél- 1 küle. Nálunk pedig. • köz- | ismert, vagy inkább tapasz- j: falt,. tiogv a kukac nélkü- § li gyümölcsnek is igen szép jt az ára. De talán ezen is lehetne | segíteni. Ott a? a sok ve- C dös/er. amely a pondrók jj örömére, tartályokban ma- jt radt. Talán, ha a vegye- 5 szék egy kicsit átdolgoz­zák. még felhasználható ilyesfajta célokra. Hiszen az eiyiber. ezt a kukacok tudják a legjobban, ha kell, csodákra képes. Csendes Csaba jt t ■ »a wi ír.«., Ä középkori Örményor­szágban használatos ‘orvos­ságok.. receptjeit,, fedezték fel a jereváni Matenada- nanban, az ösd kézirattár­ban. A középkori gyógyítók a vesekövek feloldásához ürömből, csalánból, gyöngy- kölesből álló főzetet alkal­maztak. A daganatok gyó­gyításánál különös jelentő­séget tulajdonítottak példá­ul a zergevirágnak (Doro- nicum) és az aggófünek. A kibetűzött kéziratok arról tanúskodnak, hogy Örményországban már a harmadik században kórhá­zakat hoztak létre az elme­betegek. és leprakórháza­kat a bélpoklospk számára Az ideg- és pszichés beteg­ségeket gyógynövényekké és pszichoterápiával gyó­gyították. A Maiepadaran gyűjte­ményében körülbelül t500 kéziratos gyógykönw talál­ható. Ezeket a kéziratos könyveket — az elsők a X. századból datálódnak — a gy a ko rlati or vos tudó má ny nak, az anatómiának, a fi­ziológiának és a kortannak szentelték. A szerzők a kéz­iratokban olyan ősregi munkákra hivatkoznak amelyek nem maradtak lenn. Elvörösödött, verejtéke­zett. remegett a lába. He­begve elköszönt.1 és kitá- molygott az ajtón. Károm­kodott. gyalázkodott, ami­ért ilyen helyzetbe hozta magát. Sírás szorongatta. Otthon az ajtóra tűzve cé­dula várta: „MENJEN AZONNAL, A SZÜLÉS MEGKEZDŐ­DÖTT!” Lihegve állt meg a szü­lőszoba előtt. Hallotta, amint odabent jönnek- mennek. Az ablak résnyi- re nyitva volt. Merengésé­ből a felesége bosszú si­kolya térítette vissza. Meg­döbbeni. Ez a sikoly nem a fájdalom, nem a kín hangja voll. Lágynak, for­rónak. felszabadító erejű­nek vélte. Az ágyban a legnagyobb gyönyörűség csúcsain hallotta sokszor. Üjra és újra fölszakádt ez a teremtés előtti hang. Ügy érezte, mintha e pil­lanatban szeretkezne a fe­leségével. Mindent megér­teti . Mint aki nagy búnbánal közepette gyöngyöt érez a szíve helyén, szelíden, le- pogyva sírni kezdett. Klapedai múzeum A litván Klapedában az időmérés több ezer éves történetét bemutató múze­um nyílt meg. A Balti-ten­gernél talált időmérő esz­közök az ősi Hellász kultú­ráját idézik. Ez elsősorban a Litvániában talált és lit­ván mesterek. által restau­rált napórákra, vízórákra és tüzőrákra vonatkozik. Az új múzeum vezetője a 40 éves Romuldas Mar- tinkus. Hobbija — az idő­mérő eszközöd gyűjtése — óra történeti kutatómunkává változott. Az órák fejlődé­sét tanulmányozva, nem­csak gyűjtötte, hanem hely­re is állította az időmérő eszközöket. Felhívására, hogy adományokkal gazda­gítsák az óramvizeumot, a köztársaság különböző ré­szeiből több száz XVI— XIX. századbeli óra érke­zett. Védett ásatási - területet alakítottak ki a Szovjetunió déli részén fekvő Kalmük Autonóm Köztársaságban. Csak a szarpinszki sztyep­pékén mintegy 750, ősi te­lepülések nyomait őrző donibot találtak. Mestersé­ges holdakról készült felvé­telek is segítik e nagy tu­dományos értékű leietek la­pu Írná ny ozását. A földfel­színt ábrázoló kepeken ugyanis kivehetők a 10 mé-í térnél nem mélyebben fele-? vő régészeti objektumok. MX* >\*J ami ' A ; Carlo Manzoni: Veneranda úr belépett a gyógyszertárba. — Mi tetszik? — kér­dezte a patikus. — Kérem szépen — mondta Veneranda úr —. tud valamit adni fejfájás ellen? — Természetesen — fe­lelte a patikus —. nagyon jó és hatásos tablettáink vannak. — És magának fáj a fe­je? — kérdezte Veneranda úr. — Nekem? — válaszol­ta csodálkozva a patikus. — Nem, nem fáj. — Teiiát nem fáj a feje. Akkor szerencsés ember! — mondta Veneranda úr. — A fejfájás nagyon kel­lemetlen dolog, nem gon­dolja? — Egyetértek — mond­ta a patikus —, de ha' fáj a feje. vegyen be tablet­tát, és túl lesz rajta. — De nekem nem fáj a fejem — mondta Veneran­da úr. — Miért kéne. hogy fájjon? Kitűnően érzem magam. — Akkor mit akar? — kérdezte az álmélkodó pa­tikus. — Miért kért tőlem fejfájás ellem tablettákat?-- Dehogyis kértem, én csak azt kérdeztem, van-ej tablettájuk fejfájás ellen® — mondta Veneranda úi| —. mire maga azt felelte^ hogy van. Aztán azt mond-*: ki. hogy nem fáj a feje. é.-» mivel nekem se. hál szé-| pen megegyeztünk. Miért? kéne. hogy nekem fájjon á% fejem, magának meg nem '.f — No de ön tablettákat akart tőlem... — hebegte;, a patikus. — Én semmiféle tablet-! tát nem kértem magától —| mondta Veneranda —. és? mivel nem táj a fejem, } nem kell a tablet tája sem,| amije van. noha a maga| feje nem fáj. — Nem értem, nem ér­iem — jött ki a sodrából a patikus. — Ennek semmi köze az értéshez, vagy a nemértés­hez — mondta Veneranda : úr —. maga viszont meg­próbált engem felidegesí­teni és felbosszantani, hogy aztán csakugyan megfáj- j- dúljon a fejem. Hát akkor inkább elmegyek. Veneranda úr hátat fér-' dított a patikusnak, és fejb csóválva elhagyta a gyógjj}- szertárat. Zahemszky László' fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents