Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG < T9S4, ektőbef 20.i «embert 9 rx^vtausastumu^í^ta^aur.. L&p* \ mva. n w m ®* i? • v ;r ^'; ; " í: ^ w iMiW'ími hU^íí íj B Hasztalan intenek bennünket, mi álmodozunk. Ébren természetesen, csak éppen történelmi tudatunkat altatjuk él. Ezek az álmok rendszerint így kezdődnek: mi lett volna, ha ... Mi lett volna, ha nem következik be Hunyadi Mátyás hirtelen halála? ...ha1 nem bénítja meg a tetterőt Kossuth és Görgey ellentéte, vágy ha nem siet a cár a rebellis magyarok megfékezésére? S hányszor lejátsszuk a mohácsi csatát. Természetesen értő hadvezetéssel és II. Lajos halála nélkül. Talán még Zápolya is megérkezik ... Vagyis győzünk Mohácsnál! „Nemzeti n^gy létünk nagy temetője” egyszerűen töröltetik. Tudjuk: mindez tudománytalan, történelmietlen, s káros, mert illúziókat kelt. De hát nehéz az álmoktól szabadulni. S jo ideig táplálták is ezeket az álmokat. Hány édes-bús dallam, olcsó kis nóta ringatta (próbálta elringatni) ezt a népet a trianoni béke után, a két világháború között »Hol szóke sellő, lenge szellő /játszik a Tiszán. / Ott él egy nép, legendák népe, / ott az én hazám! / Az ősi Kárpát őrzi álmát. / s hű Csaba vezér, / ki csillagoknak égi útján / visz- sza-visszatér. / Hogy jön, szívünk visszavárja, / s hogy félzeng a trombitája...” Szabó Miklós tette közzé a dal szövegét a Históriában C1984/4), melyet ma már nem sokan ismernek, a refrénjét azonban — „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország" ’ — még. igen. Milyen lehetett az a világ, ahol egy operettbetét — a szerzők számára is váratlanul — szinte vallásos hevülettel és áhítattal szólalt meg? Hát bizony, operett-világ volt. Legalábbis magasról nézve. De hát ítéljék meg. Továbbra is a Históriát lapozgatom, onnan való a szöveg : „Kértem én már valaha pénzt maguktól?” „Igenis, Kegyelmes Ür, kérni tetszett.” „Na és visszaadtam-e?” „Nem kérem, bizony nem tetszett visszaadni.” „Hát akkor mit félnek tőlem és az ígéreteimtől...” Ez a párbeszéd bármelyik operettbe beilleszthető. Nem kétséges, hogy így beszél egy magyar úr a hitelezőivel. Csakhogy az a magyar úr, akinek ez a szöveg a szájába adatik, egy ország miniszterelnöke, s ebben az országban már elfogadták a zsidótörvényeket. Hogy mennyi a valóság- alapja az anekdotának? Ki tudja? Azaz majdnem biztos, hogy ez a párbeszéd nem hangzott el Kállay Miklós és az öt kállósem- jéni birtokán felkereső helybeli zsidók között. A valóságnál azonban erősebb az igazság. „Mindenki tudta — idézem Vida István közleményét —, hogy Kállay Micu olyan ember, akivel lehet beszélni. Kállay elküldte a szokásos üdvözlő táviratokat Hitlernek és Mussolininek, amelyekben hemzsegtek a sablonos frázisok a »magyar—német—olasz sorsközösségről", a »vállvetett harcról", a »biztos győzelembe vetett hitről" stb., de ezt nálunk senki sem vette komolyan, mindenki tudta, íiogy ez csak a szükséges »papírforma", semmi 'más.” Nevetni kellene, ha mind- , ez nem volna — következményeiben — annyira tragikus. Vidéki urak regnáltak ebben az országban, akik — Werbőczin nevelkedve — legfeljebb egy — tartalmában feudális — megyei adminisztrációt tudtak ellátni. Jellemző, hogy az angoloktól eltanulták a fa lka vadászatot, de az ipar- telepítést már nem. A Kállay család ahelyett, hogy értelmes és hasznos munkával látta volna el a birtokán élő rászorulókat, éh- bérérfc nagy homokhalmot hordaitobt össze (ma is látható), s még büszke is volt földesúri gesztusára. Tudniillik, hogy némi keresethez juttatta a parasztokat kubikosokat. Mert a balomra, — ezt mondanom sem kell nem volt szükség. Viszont munka nélkül ugyebár, semmilyen formában nem fizethető pénz, mert az demoralizál. Egyszóval a jobbágyivadékok mindenképpen robotoljanak. Földesúri logika. Nagykállóban jóval később szállt fel á páva a vármegyeházára ... (Az épület időközben új funkciót kapott, az „ínség-dombnak” — így nevezi a nép — azonban még ma sincs funkciója.) . Egyszóval volt nálunk egy — magát történelmi osztálynak nevező — vezető réteg, mely képtelen volt világfolyamatokban gondolkozni. Kállay 1942' márciusában lett miniszterelnök, s az ország' német megszállásakor, 1944. március 19-én, a török követségen kért politikai menedékjogot. Közben sűrűbben kellett volna a térképre pillantania. Pedig a korabeli viccet biztosan ismerte. Az érdeklődő kisfiúnak megmutatják a térképet: — Látod, ez Németország, ez meg itt a Szovjetunió. Hitler le akarja győzni. Á gyerek nézi, nézi a mappát, majd megkérdezi : — Hát Hitlernek nincs térképe? Kállay és köre azonban abban bízik, hogy a háború kompromisszummal fog végződni. „Németország vereséget szenved, meggyöngül ugyan, de hatalmi tényező marad, s Magyarország továbbra is befolyási övezetéhez fog tartozni.” Persze, Sztálingrád után már másként vélekedik. Még akkor is menthetnénk, ami menthető ... 1943. dec. 1-én Roosevelt, Sztálin és Churchill aláírásával megjelent a te- heráni nyilatkozat: „...a német haderő szétzúzására irányuló terveinket összeegyeztettük. Teljes megegyezésre jutottunk a kelet, nyugat és dél felöl meginduló hadműveletek terjedelme és időzítése tekintetében. Itt elért egyetértésünk biztosítéka annak, hogy miérik lesz a győzelem ... Nincs az a hatalom, a földön, amely megakadályozhatna bennünket abban, hogy Németország hadseregeit a szárazföldön, tengeralattjáróit a tengeren és hadianyaggyárait a levegőből megsemmisítsük. Támadásaink könyörtelenek és egyre erősebbek lesznek.” A három hatalom nyiüteft- kozata a háborút követő békével is foglalkozik, s nem hagyható figyelmen ikívü] következő mondata: „Keresni fogjuk minden olyan nemzet — legyen az nagy vagy kicsi — együttműködését és cselekvő részvételét, amelynek népei a mi népeinkhez hasonlóan, szívvel és értelemmel ragaszkodnak a zsarnokság és rabszolgaság, az elnyomás és a türelmetlenség megszűr tetőséhez.” Ezek után (bár tudom, történelmietlen) kikívánkozik belőlem a kérdés: mi lett volrta, ha ... De hát ebben a „vidéki országban” a vidéki urak nem akarták elhinni, hogy valahol máris rajzolják az új térképeket. (Jaltában és Polsdamban majd meg is tekinthetők ezek a térképek.) Nálunk még így kell imádkozni: „Hiszek Magyarország feltámadásában.” Nem kérdezem még egyszer, hogy ma lett volna, ha ... Most — vagyis a múlt és a jövő metszéspontján — az a kérdés: mennyire vagyunk még vidéki ország? Mert az urak — személy szerint akár patriarchálisak, akár joviálisak,' akár buták, akár gazemberek voltak — már eltűntek. De eltűnt-e a provincializmus, a vidékiség? Magyarán: érezzük-e, követjük-e a világban végbemenő változásokat? Elsősorban a gazdasági és kulturális mozgásokat; az értékteremtés folyamatait. Remélem! Arm® is f*»kább, mert azt már tudjuk, hogy a „csillagoknak égi útján” nem Csaba vezér közlekedik. Gyarmati Béla j Világosság! Á községi - tanácsülés utolsó percei morzsolódnak. Amikor az emberek a közhangulatot befolyásoló minden apró dologgal előhozakodnak. Hogy X helyen kidőlt egy betonlap és életveszélyes, hogy Y utcában sódert kellene leborítani a sártenger ellen, s a közhangulat fontos részét képező közvilágításnál tartanak éppen, amikor ünnepélyes torok köszöl'üléssel «ólásta emelkedik egy öltönyös, nyakken (fős fiatalember: — Eeenök elvtárs ... Má nem azér, hogy panaszo- jam, de a Dankó-telepen egész nyáron nem égett egy szál lámpa sem. Most oszt ugye gyön a nagy se- tétség, az ember az orráig sem lát, meg kéne már áztat csináltatni... Az elnök hangjában csipetnyi inger ültséggef válaszol. — Hát persze, hogy nem égett, mikor egyik nap, ha megcsináltatjuk, másnapra ismét kiverik az égőt, gyakran a lámpatestet is. Drága mulatság ez a falunak kérem... A fiatalember komolyságánál már csak a hite megingathatatlanabb. Ismét föláll, igazít egyet a nyakkendőjén, majd imigyen szól: — Ebben igaza van az eenök elvtársnak, de erre mán kár szót vesztegetni. Az a körte egész nyáron nem égett, begyött már annak az ára...- k - * 'muíta.' unnosérv;* ■■■■■mm« v.»tct_cc. Ezeréves iparváros Senki sem gondolta v»#,í na, hogy' a Keletd-Pamir-;; | ban (szovjet Közép-Azsia) | a . megközelíthetetlen szik-jj !: lás magasságokban valami-ji I kor ősi ipari központ léte-i zett. A véletlen segitebfj. megtalálni az eltűnt város’ maradványait. Geológusok kutattak aj; Bazar-Dara hegyszorosban: Négyezer méter magasság-:, ban jártak, amikor valamiféle épületmaradványokal véltek felfedezni, bár a romokat betemette a föld. Jelentették a Tadzsik Tudományos Akadémiának, é? hamarosan meg is érkeztek az archeológusok. Az ásatások bebizonyították, hogy a Jasilkul-tó közelében. a IX—X. században egy ipari város állott. Lakói ezüstércet bányásztak és kiolvasztották. A város közelében az archeológusok felfedezték a vágatokat is, ahonnan egykor az ezüstércet kitermelték. A házakban selyemből ésjf pamutból készült ruhák ma radványait is sikerült megtalálni, sőt, ősi tadzsik nyelven Íródott okiratok foszlányait is megőrizte az idő. iaasimetiHejmBkXtK.wrA w El etm o rzsá k Az a csodás táj! I — Na, megérkeztünk* Gyerekek, kiszállás! De j gyönyörű a táj! Te, hoztál sót? Nézd azokat az égig érő fenyőket! A család kipakol. Pokróc a tűre, rá a legkisebb gyerek kedvenc kispárnája, ö, némi tipegés után már le is fekszik, s ujjával cumizva elszenderül. — Mama, készítsd el a ezalonnasütéshez a cuccot, ji addig én a sráccal nyársat keresek, rozsét gyűjtök. Azzal nekivág a nagyobb fiúval az erdőnek. Vagy hét zsenge gallyacskát tördel le, de azon nyomban el is Furcsa ? merke, állj Mt — Ne tedd a kezed * szádba! , ~ Peterke, ®j már lei dobalja azokat, mondván: , ez vékony, ez rövid, ez meg túlságosan vastag. Végre sikerül megfelelőt találni. Még szerencse, hogy a tűzrakáshoz száraz fa szükségeltetik ! Szalonnasütés után jelentősen megváltozik a táj képe: szalvéták, paprikacsutkák, hagyma- és kenyérhéj, zsíros papírok szanaszét. Tarkáitik a kis tisztás a szétdobált szeméttől, tudatva az erre járókkal, hogy itt is érvényesült az ember „természetátalakító” szerepe... gyerek — Ne ugrálja 1 — Pelerke mozogj már egy kicsit! — Miért reeim nyalod azA a fagyit? Teljesen elolvad, es a ruhádra csöpög! — Ne nyald olyan gyorsan azt a fagyit, mert meghűl a torkod! — Ne rugdosd a követ, mert levered a cipőd orrát! — Hogy néz ki a ruhád? Már megint leetted magad! —■ Gyere ide! — Hagyj már olvasnál — Ne tologasd a székeket! * — Te, mi van ezzel a gyerekkel, olyan furcsa! Egész nap csak ül a szobában, és semmit nem csinál. Olyan, mintha bántaná valami . Mészáros István • Fölebrecft. A feje in ellett úgy sorakoztak az üres sörös üvegek, mint egy kivégzőosztag. Cigaretta után matatott. Idegesen gyújtott rá. — A fene egye meg! Hát mit akarok én? Hunyorgó szemmel nézte a házi küklopszot. A televíziót nevezte igy. Odaképzelte az általa legbái— gyúbbnak tartott játékmestert, aki udvariasan, nyájasan kérdez. — Kicsoda ön? I — Mit akar egyáltalán? ' — Miből él? — Szereti önmagát? — Sajnos veszített. A szpíker torzított arccal gyereksírást u tánzott. — Tűnj el a fenébe te szemét! — ordított magából kikelve. „Pénzt kell szereznem. Nincs több idő.” Napok óta azon gondolkodott, kit keressen föl. Számba vette rokonait, ismerőseit, de mind reménytelennek tűntek. Mióta elváltak a szülei, az apjával szinte nem is találkozott. Csak az utóbbi időben újította fel vele a kapcsolatot. HaöszG.Nagy Míán2 szefuíottak az utcán, megállította. Mégiscsak az apja, ha ő erről hosszú ideig meg is feledkezett. A beszélgetés többnyire úgy végződött, hogy az öreg meghívta sörözni. Mindketten érezték annak a hiányát, ami régen megbomlott közöttük. A fiú az apját hibáztatta. „Egy gyerek soha nem vétkes. Kiszolgáltatott és tiszta.” De a régi dolgokról már nem beszélgettek. „Ha apámtól kérnék, még azt hinné, ezért volt e nagy közeledés. Pedig leróhatna ezzel is valamit. Biztos adna”. Hamar elvetette ezt a lehetőséget. „Legalább az apjával szemben legyen tartása az embernek”. Ha az édesanyjától kér. kiderül, hogy mennyire nyomorult. Ezt pedig erősen titkolta. Régebben nem törődött vele. ha saját sorsa miatt fájdalmat okozott; egy ideje azonban szépítgette a dolgokat. Nem volt már ereje ahhoz, hogy nézze, miként bánkódik kilátástalannak 'tűnő helyzetén. A többi rokon számításba se jöhetett. Nem értették, hogy lehet valaki ennyire hülye. Ha pedig így akarta, akkor vállalja a következményeit. Barátai ugyanabban a bárkában eveztek. — Na, még ezt a kis aprót is elittam — mondta. miközben a maradék sört összeöntötte. — Mégis jobb inni. mint enni. ha semmije sincs az embernek. Hirtelen eszébe jutott egyik régi cimborája. Valamikor együtt dolgozlak Angyalföldön. ( „Angyalföld! Micsoda telitalálat.
