Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-17 / 244. szám

ÉSZAK-MAGYARÖRSZAG 4

1984. október 17„ szerda

Sándor Pál pályakezdő filmjét, a közel két évtizede készült Bohóc o falon cimü, a hatvanas évek ifjúságának világát megjelenítő alkotását láthatjuk az első műsorban, ma, 17 árai kezdettel. E film elsősorban a középiskolások részére a később, október 25-én műsorra kerülő Kameraadáshoz szolgál illusztrációul, de nagyon érdekes lehet mindazoknak, akik e filmet akár koruknál fogva, akár azért, mert hajdan elmulasztották, nem láthatták, mert nagyon plasztikus vallomás egy korról, egyben pedig doku- mentumerejü, mint az azóta igen sikeres rendező első filmje. Képünkön a film egyik kockája.

(Via délután a képernyőn

Bohóc o faion

Rádió mellett

'A negyven év előtti gyászos október 15-e évfordulója körüli napokban természetes, hogy sűrűsödnek a megemlékezések, mementók a tömegkommunikációban, a nagy tömegekhez szóló újságokban, televízió- es rádióműsorokban. Természetes hát, hogy október 14-én, vasárnap este a Kossuth adó műsorán ötvenhét perces adással jelentkezett Bokor Péter, akit a legszélesebb tömegek efőtt a Századunk című televíziós dokumentumsorozata tett ismertté. A történelmi ismeretterjesztés olyan formáját valósította meg az eddig bemutatott huszonkilenc folytatásból álló sorozatával, amely a XX. századi magyar történelem megértéséhez pótolhatatlan adalékokkal szolgál és amely a dokumentumfilm és a dokumentum-játékfilm eszközeivel roppant érzékletesen képes megvilágítani háttérösszefüggéseket, történelmi tényeket. A történelem nyomon követésében Bokor még nem jutott el filmsorozatával 1944. október 15-ig — mint minap hallottam tőle, a most készülő újabb sorozata is csak 1944. október 14-ig jut el —, hiszen ahogy' közeledünk napjainkhoz, illetve előbb a második. világháború végéhez, annál több dokumentumanyag áll rendelkezésre és mind több a megvilágítandó esemény is. Most a Horthy-féle sikertelen fegyverszüneti kísérlet és a nyilas hatalomátvétel negyvenedik évfordulóján dokumentumdrámával jelentkezett a rádióban, hogy a rendelkezésre álló dokumentumanyagból készített művel újabb adalékkal gazdagítsa mindazok ismereteit, akik tegnapjainkra kíváncsiak, s ezek nem kevesen vannak.

Az Aggteleky kontra Hin- dy címmel sugárzott dokumentumdráma alapjában rokon Bokor Péter tévéműveivel.' Itt is eredeti hangfelvételek adják meg a játék hitelét és rekonstruált, színészekkel eljátszatott beszélgetések egészítik ki azokat. Alapvetően eltér azonban Bokor korábbi műveitől annyiban, hogy az itteni főszereplő fiktív személy, legalábbis annyira, hogy nem

egyetlen valóságos személyt jelent, hanem több éLö koronatanúból összegyúrt alakot produkált Bokor, egy bizonyos Doktor urat, aki névtelen kis szereplője volt akkor a történelemnek, s aki a Bakay Szilárd altábornagytól rábízott titkot, a fegyverszünet előkészítéséhez szükséges biztonsági terveket Aggteleky altábornagy helyett annak a Hin- dy vezérőrnagynak adta tovább, aki aztán Aggtelekyl letartóztatta, s a nevében adott ki olyan utasításokat, amelyek ellentétesek voltak Horthy és szűk köre elképzeléseivel. így történhetett, hogy mire Horthy prokla- mációja elhangzott, már vem állt mögötte semmiféle katonai erő, de a németbarát és nyilas tisztek már felkészültek Szálasi hatalomátvételére. Ismeretes, hogy Bakay altábornagyot is elrabolták a németek, és tulajdonképpen az intézkedésre jogosultak közül senki sem tudott semmiről, sem Bakay elrablásáról, sem Aggteleky letartóztatásáról' nem volt Horthyéknak tudomásuk. A Doktor úrnak nevezett tartalékos zászlós, egy nagyon befolyásos polgári család fia, olyan család tagja, ahol tábornokok és más vezetők naponta otthonosak voltak, hallgatott. Csak közel négy évtized múltán érzi. hogy valakinek ki kell már mondani, mi is volt Aggteleky és Hindy tábornokok között, mi volt az a talán legalapvetőbb hiba, az a banánhéj, amin a fegyverszünet elcsúszott. Mire a Doktor úr a hadifogságból hazakerült, Hindyt már felakasztották, de — mint mondja — egyébként sem tett volna vallomást Hindy ellen, hiszen akkor önmagát is vádolnia kellett volna. Így volt kényelmesebb, — tette hozzá kis gondolkodás, után.

Ebben a gondolkodásban, ebben a sokakat jelképező Doktor úrban markánsan tükröződik az akkori vezető réteg gondolkodása: így volt kényelmesebb .. . Amit ez a kényelmesség hozott, arról e dokumentumdrámában nem esett szó, de október 15-e előzményeinek talán legfőbb vonulatát igen érzékletesen mutatta, meg Bokor Péter.

(bcnedefc)

Folytatódott a vita az írótáborban

Rop él óz Mikii?

(Folytatás otz 1. oldalról)

vitáknak, van értelme az írók közéleti szereplésének, a közéleti magatartás felvállalásának, hiszen ez is része a szélesebb társadalmi vitáknak. Jogosan tették viszont hozzá a tábor résztvevői, hogy az eddigieknél jóval szélesebb társadalmi nyilvánosságra van szükség ahhoz, hogy az ország minden tagja érezze, érezhesse, közéleti felelősségét, hogy gazdának tekinthesse magát az ország minden dolgában.

NYITOTTSÁG: A fenti gondolathoz kapcsolódik, a nyitottság igényének megfogalmazása. Nyitottságot szeretnének látni, megteremteni a valóságos érdekegyeztetésekben, érdekütköztetésekben, a gondolatok, az

információk áramlásában legyen szó történelmi kérdésekről, oktatásról, gazdasági folyamatokról, a különböző döntéseket megelőző vitákról, vagy akár a piaci ellátásban mutatkozó hiányosságokról.

Produktivitás, teljesit- ménycentrikusság, érdekvédelem, nemzettudat, értékőrzés, értékteremtés ... jövőkép keresése . .. gyűrűztek az időnként egymást, érintő, egymásba kapaszkodó, máskor egymástól eltávolodó gondolatok az irótáborban.

A tanácskozás ma délelőtt folytatódik. Délután az író- tábor résztvevői Nyíregyházára látogatnak, ahol a 60 éve született Váci Mihályra emlékeznek.

(szendrei)

Konferencia

az ínterefnikus kapcsolatokról

A negyven év előtti gyászos októberi eseményre és annak következményeire emlékeztet a 41. számú filmhíradó, amely az elmúlt csütörtöktől szerda estig látható a premiermozikban, vasárnap este a televízióban pedig A Hét műsorában pergett. Róna Péter tízperces összeállítása rendkívül tömören, a dokumentumok megcáfolhatatlan hitelével idézi meg 1944. október Iáét, Horthy Miklós sikertelen — eleve megkésett és megalapozatlan, valójában nem is nagyon akart — fegyverszüneti kísérletét és Szálasi hatalomátvételéi. Már jól ismert képsorok idézik az előkészített fegyverek és nyilas egyenruhák kiosztását, az órák alatt megszerveződött — valójában régóta ugrásra készen álló — pártszolgálatos fegyveres alakulatok katonai rendbe állását. Szálasi „eskütételét”, és mindazt, amit ez az „országiás” hozott. S felidézi ez az összeállítás a népbírósági tárgyalást, amikor Szálasi melleit ott ült a vádlottak padján a nyüszítő-reszkető honvédelmi miniszter, Beregffy vezérezredes, meg a nyilas vezérkar többi tagja, halljuk a nepügyész mindmáig tanulságos vádbeszédét, s halljuk Szálasit, aki még akkor is, 1945-ben is a maga politikája mellett tesz hitet, kijelentvén: 1944. október 15-én a hadi es a gazdasági helyzetet olyannak ítélte, és utólag is olyannak látja, amelyben meg lehetett volna fordítani a háború sorsát, és a fasiszta erők azt megnyerhették volna. — Ezt a híradó-összeállítást ió lenne mind több nézőnek látni és megérteni. Amikor a minap sok-sok ifjú néző ült be a moziba, hogy megtekintse Woody Allen szexkomédiáját, kiséröműsorként láthatta ezt a híradót. De vajon miként rezonáltak benne a régi filmdokumentumok adta értesülések? Emlékezett-e valamire hazamenet, vagy csak Woody Allen szexes ceacs- kasógaá hagytak nyomot az emlékezetében?...

(hmí

Csontváry Múzeum

A század első harmada egyik jeles néprajzkutatónak megállapítása is elhangzott hétfőn délelőtt az ünnepélyes megnyitó során: „Európa népei nem is tudják azt, milyen közel állnak egymáshoz.”

Amint arról beszámoltunk, héttőn deielőtt Interetníkus kapcsolatok Északkelet--Magyarországon címmel nemzetközi konferencia kezdődött Miskolcon, a Miskolci Akadémiai Bizottság székhazában. Miről is volt szó? Üj- váry Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár (Debrecen) így fogalmaz az interetni- kus kutatásokról Északkelet- Magyarország népi kultúrájának vizsgálatáról szólva: „Már a múlt században (sőt korábban És) feltűnt a népélet, a magyarság kultúrája iránt érdeklődőknek, hogy a néphagyomány, a népi nemzeti kultúra számos jelensége hasonlít vagy megegyezik a szomszédos népekével, sőt a távolabbi népek vonatkozó kulturális emlékeivel. Igaz, hosszú idő telt el, míg a tudomány a hasonlóság, a kapcsolat, a párhuzam kérdéseit történeti,

gazdasági, társadalmi stb. összefüggéseiben kezdte vizsgálni.”

Nos, a hosszú idő után eljött az ideje, hogy a mai kutatások eredményeit ösz- szegezzék, a témában avatott szakemberek véleményt, cseréljenek. Erre vállalkozott a miskolci konferencia. A két nap során — hétfőn és kedden — közel harmincán számoltak be az ülésszakokon saját munkájuk eddigi ered. menyéről. A tanulmányokat már korábban kötetben megjelentették a rendezők (a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársainak évülhetetlen érdemével), így a konferencián idő és alkalom adódott arra, hogy vitázni, tisztázni lehessen.

Tegnap, kedden az esti órákban fejezték be tanácskozásukat a nemzetközi konferencia résztvevői. Ma tanulmányi kirándulásra indulnak, délelőtt Hollóstetői, Répáshutát és a Gyertyánvölgyet (egykori üveghuta elhagyott települése), délután Egerben folytatják és fejezik be a témához kötődő, tapasztalatok szerzésére hivatott útjukat.

A pécsi Csontváry Muzeum alapításának tizedik évfordulója alkalmából reprezentatív katalógust adott közre a Képzőművészeti Kiadó. A kötet húszezer példányban került közforgalomba, s természetesen nemcsak a kiállítás helyszínén, hanem a kiadó kepesboltjai- ban is kapható. A katalógus 26 színes és 21 fekete-fehér

Á diósgyőri Ady Művelődési Ház — többek között — két ígéretes programot hirdet a közeli napokra: október 26-án 18 órára várják a közönséget Huszti Péter és Piros Ildikó sanzonestjére, másnap, 27-én 17.30 és 20 órai kezdettel pedig Táncképet tortaimicz, szöveges részé pedig a magyaron kívül angol és német nyelve« mutatja be nemcsak a múzeumot, az ott látható müveket, hanem közreadja Csontváry több írásért is. Kitűnő vezető a múzeum látogatóinak, de hasznos tanulmánykötet mindenki számara, aki művészeti kérdések iránt érdeklődik.

fények címmel Gesier Gy örgy műsorát hirdetik. Ez utóbbira csak 16 éven felülieket várnak; a műsorban Gesier György, Szánti Judit, Ihász Gábor, az Eddy és Evelin páros, valamint a tánckar lép fel.

Az Aíiyia várják. „

Régi asszonyok

ARgba jut eszembe a tartozásom, ha most nem járok éppen otthon, s nem látom anyámat a kopott meszelővei.

Otthon? Ha jói -meggondolom, M) éves koromig éltem otthon — azóta csak vendég vagyok a szülői háznál (ami persze már nem is a szülői ház), s mégis! Nem tudom, nem lehet másként mondani, csak úgy: hazamegyek, otthon voltam. Amíg él anyám, hazamehetek ... Szerencsére az én — önálló otthonnal bíró — felnőtt lányom is hozzánk jön haza.

Egyszóval hazamegyek, s látom, hogy anyám meszel. Ilyenkor sok mindent kellene és lehetne mondani — gondolják az idegenek. Különösen, ha az, aki a meszelő nyelét fogja, már elmúlt hetvenéves, s éppen fél évszázada, hogy egy család háztartási gondjait a nyakába vette. De én nem szólok semmit, mert tudom, a falusi „erkölcsöt”, ami szót kér akkor is, ha valalfi évtizedek óta városban él. Ez pedig kimondja: meszelni muszáj! S mindenki éppen úgy komolyan veszi, mint egykoron a hajós népek szentenciájukat: navigare necesse est.

Mert, aid már nem tud

(azaz nem bír) meszelni . .. Anyám még tud, s — gondolom — emiatt is jókedvű. Meg azért is, mert a fal szép; nem foltos, nem csíkos, nem fog leperegni.

— Láthatják majd, ha visznek ki a házból — mondja nekem csak úgy munka közben, valami olyan természetességgel, hogy megint csak nem tudok szólni. De kitalálja, hogy mire gondolok, s folytatja.

— A szomszédasszonnyal megnéztük a nyugdíjasok házát. Na, nem mintha komolyan gondolnék a dologra (csak nem fogom a saját házam elherdálni), de hát lássuk, hogy laknak, mint élnek az öregek; az időnkből kitelik.

— Mit mondjak neked ... Rend, tisztaság, kényelem. A lakásoknak jő a beosztásuk. Elég nagy fürdőszoba, étkezőfülke. Aztán közös helyiségek is. Kérdezem egyik asszonytól, aki behívott bennünket a lakásába (képzeld, még új bútorokat is vett a beköltözéskor), hogy mit csinált máma? Csak hímezett, hámozott; bizony kiderült, hogy semmit nem csinált.

— Megnéztem aztán a hivatalos programot — amit a nyugdíjasoknak ajánlanak. Közös sétáig kirándulások, aztán egy-egy film, vagy színház.

— Meszelés nincs a programban? — vetem közbe, mert hogy anyámnak van humorérzéke. De nem nevet velem, csak azt mondja: — Nem értitek ti ezt.

A többes szám jelzi a húgomat, s általában a gyerekeket, a fiatalokat. Akik már nem is olyan fiatalok, csak éppen más generációhoz tartoznak.

*

Ekkor jutott eszembe a tartozásom. Nem, nem az, amivel az anyámnak tartozom. Ez magánügy. Hanem amivel a régi asszonyoknak tartozom. Akiknek még emlékszem a nevére, vagy arra sem, csak egy-egy mozdulatukra, ahogy nyújtják a rétest, sodorják a kiflit, sza- kajtják a kenyeret, gyomlálnak, fejnek — teszik, amit kell. Van, akinek már arca sincs elfittem, de hallom a hangját: „A szögény embör befogta a talyigába egyetlen gebéjét, oszt mögindult az erdőije fájér. Mer’ sok vót\a gyerök, sok éhös száj — á kinyér mög kevés. Na, indult is vóna a szögény ember, csakhogy mögállítja a felesége: Hallod-e hé, én olyan furcsát álmodtam az éccaka ...”

Kicsit még most is megborzongok. Ez a dédnagy- anyám hangja, öreg, rekedtes hang, de még van ereje, színe. A ténsasszony már nem bírja lábon az egész

napot, szürkületkor le kell feküdnie. (A tyúkokkal — ahogyan emlegette.) Az ágya mellett gyertya lobog, annak fényénél olvasgat estenként- Van ugyan lámpa is a szobában, mégpedig nagy körégős, csak a petróleum kevés. Ez pedig összefügg a politikával. Nagy-nagymamát (ahogyan én neveztem, mert volt „rendes nagyanyám” is, a dédi kifejezést meg nem ismertem) érdekli a politika. Kitekint az újságból, s megkérdi apámat: „— ha most ez a Ruzvelt, Sztálin, mög Csurcsil találkozik, akkor hová fordul a mi katonáink sorsa?”

Hogy ez Teherán, vagy Jalta előtt leheteti, azt bizony már nem tudom. Déd- nagyanvámat is csak abból a szempontból érdekelte a három politikus, akiknek a nevét saját ízlése szerint ejtette, hogy mi lesz a katonáinkkal. Nem az országgal, szent hazánkkal, a magyarsággal, ezeréves — vérrel öntözött — örökünkkel. „Csak” a katonáinkkal. Vagyis: — mondom én most — a magyar néppel. Mert biztos vagyok benne, hogy öreganyám is azokra a „szögény' embörökre” gondolt, akikről mesélt is nekem. És akik valahogy, a mese vé-