Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-13 / 215. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. szeptember 13., csütörtök Filmlevél Királygyilkosság I. Sándor, Jugoszlávia királya és Barthou francia külügyminiszter, az 1934-es Marseille-i merénylet áldozatai. Miskolcon a premiermozik reggeltől estig A Jedi visz- szatér című amerikai, feliratos sci-fit vetítik. Bizonyára igen sokan fogják megnézni ezt a filmet, amelyet „ű világ eddigi legkasz- szasikeresebb filmjei folytatásának" reklámoznak. Ugyanis A csillagok háborúja és A Birodalom visz- szavág az előzményei ennek a történetnek, és azok sikerének ismeretében ez újabb film nézettsége felől sem lehet kétségünk. Ugyanakkor kerül országos bemutatásra a Királygyilkosság című színes magyar film, amely Borsodban — a műsorosztásból adódóan — most elkerüU a premiermozikat, ám a megye egyes városainak közönsége már a mai naptól láthatja. Természetes talán, hogy erről a filmről szólok. A Királygyilkosság egész műsort betöltő olyan dokumentumfilm, amelyben a valódi dokumentum-képsorok váltakoznak színészekkel eljátszatott, illetve újrajátszatott, a valóságos történetet megidéző jelenetsorokkal. I Pontosan úgy, mint a tele- I vízió nagyon népszerű, las- I san húsz esztendeje rendszeresen visszatérő Századunk című sorozatában. Ez annál kevésbé feltűnő, mert a Királygyikosságot a Századunk alkotója, Bokor Péter írta és rendezte, a MAFILM Objektív Stúdió, a Magyar Televízió és egy wuppertali fi lm vállalkozás koprodukciójában. Bokor és munkatársai — Sára Sándor és Ku- I mez András operatőrök — ugyanazzal a módszerrel dol- I goztak, mint a televíziós sorozatnál, az egyes szereplők megszemélyesítői pedig Mécs Károly, Inke László, Avar István, Szersény Gyula, Ba- lázsovits Lajos és Tóth Enikő. Ennek a filmnek van egy alcíme is: Egy merénylet anatómiája. A merénylet 1934. október 9-én történt Marseille-ben, ahol az odalátogató I. Sándor jugoszláv királyt és az őt fogadó Louis Barthou francia külügyminisztert a kikötőtől pár száz méterre gyilkos merénylet érte. Mindketten meghaltak, s a merénylőt a karhatalom emberei a helyszínen agyonverték. Mivel rendkívül nagy politikai fontossága volt a 1 jugoszláv király látogatásá- ) nak, fogadtatását filmopera- 1 török és fotográfusok örökí- 1 tették meg, így magát a me- ] rényletet is. Azonban ezt a ' terrorista akciót az akkori ! közönség nem kísérhette 1 nyomon a kamerák segítségével, mert a filmriportot betiltották. Aki ma elmegy megnézni a filmet, viszont láthatja. ötven esztendő telt el a merénylet óla, de emlékeznünk kell rá. Akkor Európában egymást követték a különböző terrorcselekmények: Ausztriában meggyilkolták Dolt'uss kancellárt, a náci Németországban Hitler végzett ellenfeleivel a „hosz- szú kések éjszakáján”, s e Marseille-i merénylet szervesen illeszkedik e sorba. Okkal kérdezhető, vajon mi indokolja mindezeken túl, hogy magyar film szülessék erről, s a válasz nagyon egyszerű. Azt az usztasa csoportot, a horvárt szepara- tisták nyíltan fasiszta eszközökkel operáló tagjait, amely a merényletet előkészítette, majd el is követte, hosszú kiképzés során Magyarországon, a dél-dunántúli Janka- pusztán készítették fel az akcióra, innen indították útra. (Erről szólt, vagy másfél évtizeddel ezelőtt Jancsó Miklós filmje, a Sirokkó is, természetesen az a játékfilm nyelvén, művészi átfogalmazásban.) A Királygyilkosság alkotója, Bokor Péter nemcsak levéltári kutatásokra támaszkodott, nemcsak a régi filmdokumentumokat használhatta fel, és az írásos dokumentumok alapján eljátszathatta a történéseket, hanem egy olyan interjúalannyal is készíthetett felvételeket, akinek a véleménye, illetve tanúsága ebben az ügyben perdöntőén fontos és cáfolhatatlan dokumentumhitelú. Ez pedig nem volt más, mint Pierre Mondanel, a francia bűnügyi rendőrség akkori főnöke, aki most kilencvenöt évesen is rendkívül friss szellemiség birtokában emlékezett a nyomozás minden egyes mozzanatára — emlékeit a dokumentumok is alátámasztották —, s most a film alkotója első számú segítőjének bizonyul. Rajta kívül még több „koronatanút” sikerült Bokornak felkutatni, s így az ötven év előtti esemény, a merénylet anatómiája, a királygyilkosság körülményeinek vizsgálati anyaga drámai feszültségű dokumentumfilmet produkált, amely a mai világunkban sokfelé tapasztalható terrorizmus mechanizmusának ismeretéhez is segítséggel szolgál. Történelmi lecke, izgalmas dokumentumfilmben. Ez a Királygyilkosság, s ezért ajánlható. És talán a későbbiekben Miskolc közönsége is megismerheti. Benedek Miklós Öröm jön a házhoz f Az Alföld című irodalmi, í művelődési és kritikai fo- i lyóirat szeptemberi száma , adja közre a miskolci Ser- j fő 5 Simon költő hangjáté- j kának szövegkönyvét. A nap- | iáinkban játszódó dráma falusi környezetben játszódik, egy idősödő falusi házaspár és városi kömyzetben élő gyermekeik kapcsolatát-, illetve az egyik fiú és felesége megsegítésének gondját ábrázolja. A hangjáték címe: Öröm jön a házhoz. A Miskolci Szimfonikus Zenekar ma. szeptember 13- án délelőtt tíz órai kezdettel tartja huszonkettedik évadját megnyitó társulati ülését. Külön jelentőséget ad az évadnyitásnak, hogy azt már az együttes új, végleges otthonában, a Jókai utcai lakótelepen, az egykori Pallos utcai Flórián-malom épületéből kialakított új székházukba.n tarthatják — huszonegy esztendei vándorlás és albérlet után. Piheíifipark az Árpád-hegyen A szerencsiek által régóta kedvelt kirándulóhely az Árpád-hegy. Kora tavasztól késő őszig több ezren töltik ott szabad idejüket — pihenéssel, játékkal múlatva az időt. A természeten kívül ez ideig más nem munkálkodott a mintegy kéthektárnyi terület szépítéséért. A Szerencsi városi Tanácson ebben az évben határozták el, hogy pihenőparkká fejlesztik az Árpád-hegyi kirándulóhelyet. Az előzetes számítások szerint körülbelül hárommillió forintra van szükség a terv megvalósításához. A város lakói a költségek nagy részét — csaknem 2,5 millió forintot — társadalmi munkában átvállalják a tanácstól. Tavasszal meg is kezdték a szóban forgó területen a földmunkákat. A nyárra elkészültek az utak alapozásával, és sza- losinasütő helyeket alakítottak ki a területen. A megkezdett munkát most folytatják — az erdei játszótér és a szabadtéri színpad kialakításával. A pihenőpark átadását jövőre tervezik. Vidák István kecskeméti nemezkészítő mester tart bemutatót a miskolci Herman Ottó Múzeum Papszer utcai kiállítási épületében szeptember 14-én, pénteken 10- től 16 óráig a múzeum Mesterek — 'mesterségek című sorozatában. Rudolf Svoboda (csehszlovák): Lépő Pierrot Dietrich Nrtzsche (NDK): Memento - pora holisztikus motivum VI. nemzetközi kisplasztikái kiállítás a budapesti Műcsarnokban Az eszme 1971-ben vált valóra: a világ szobrászai seregszemlén mutatkoztak be Budapesten abból a célból, hogy közös mérlegen tisztázzák művek segítségével a plasztika távlatait. Izgalmas kísérletek érkeztek a világ minden részéből, s a magyar szobrászat fejlődése fel is hosznált az elmúlt évtizedben bizonyos tanulságokat. Nemcsak mi, magyarok, hanem mindenki a világon, aki részt vett, vesz e bemutatkozáson, mely ma már fontos és nélkülözhetetlen nemzetközi műhely lett. Először két-, most három- évenként, triennálé formájában hívják az alkotókat a hagyományok alapján. A Művelődési Minisztérium, a Fővárosi Tanács és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége által közösen rendezett nemzetközi kisplasztikái kiállítás szervezeti szabályzata kimondja: „A kiállítás célja, hogy minél teljesebb képet adjon a kisplasztika legaktuálisabb eredményeiről, összevesse a különféle eszközök és technikai eljárások kifejezőerejét és szerepét a művészeti kommunikációban”. Ez állandó motívum lett és maradt; hozzájárult az új lehetőségek felfedezéséhez és általánossá tételéhez. Annál is inkább, mivel az idén is — az eddigiekhez hasonlóan — négy földrész 26 országából érkezett mintegy 351 mű, 94 szobrász alkotása. Mindez egybeesik a Műcsarnok felújításával; valóban méltó keretek közé érkezhetnek most a világ új kisplasztikái. Bizonyos változást is megvalósított a rendezés, mely eddig Baranyi Judit nevéhez, most Frank János munkájához kapcsolódik. Eddig a szobrok nemzeti keretben jelentek meg, most hasonló tendenciák, stílusok, elvek szerint csoportosították az érkező anyagot, hogy a számbavétel, a kiállítás mérleg jellege erősödjön, a szakm« éa a közönség számára használhatóbb legyen. A magyar szobrászatot az ország minden részében dolgozó művészek alkotásaiból válogatták, tényleges értékeket és életképes kísérleteket mutatunk be. Külön kollekcióval — mintegy a példa, a mértékadás, a tisztelgés jegyében — a nemrég elhunyt Vitt Tibor munkásságát is megtekinthetjük. Tanulni akar és tanulni tud egymástól a világ a kötelező tárgyilagosság jegyében. Szép sapkás szerint az idén is külön kamarakiállításon matatják be az elmúlt 1981- es nemzetközi kisplasztikái triennálé díjazottjának, a finn Mauno Runar Hart- mannak a szobrait, vázlatait, festményeit. Ez a kollekció a Dorottya utcai kiállítóteremben várja az ország és a nagyvilág minden részéből érkező vendégeket. L. M. fiz anyagiak és a szellemi munka A szellemi munka értéke, ha úgy tetszik, hatása, vagy hatékonysága bizonyos területeken enyhén szólva nincs szinkronban annak anyagi elismerésével. Néha úgy érzi az ember, a fizetségét jobban befolyásolja a munkaerőpiacon a kereslet és a kínálat nem kívánatos mechanizmusa, mint a szakmai felkészültség. Mondom ezt azért, mert hónapok óta szorgalmasan olvasgatom az álláshirdetéseket, és meglepő adatokkal találkozom. Nyilván nem azért kínálnak 6—8 ezer forintos havi jövedelmet segédmunkásoknak, mert az általuk előállított termékek értéke ezzel a bérrel arányos, hanem azért, mert kevés van belőlük. Tehát bérüket kimondva, kimondatlanul a hiányból fakadó érték motiválja. „Anélkül, hogy szembeállítanék fizikai és szellemi munkát — mondta nemrégen pártfórumon a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem oktatási réktorhelyettese —, de furcsa, hogy a kezdő mérnök, vagy egyetemi oktató fizetése jóval alatta marad a betanított munkásénak”. Azt már én teszem hozzá: a Lenin Kohászati Művekben a műszakiak átlagbére úgy öt és fél ezer forint körül mozog. Restell- kedVe vallom meg, hogy az előbbi munkahelyekre csak jelentkezni kell, míg az utóbbiakat pályázattal hirdetik meg. Ezért fordulhatott elő, hogy 25 évi szolgálat után gyáregységi főmérnök és üzemvezető termelőszövetkezeti melléküzemágat választott — lényegesen jobb jövedelemért. Zárójelben említem, saját szakmánkra hagyatkozva, hogy országos nevű újságíró, ügyes tollforgató fiatalembert próbált megnyerni a pályára, de amikor üzemvezetőjétől . érdeklődve megtudta, hogy szakmájában 8 ezret keres, ő pedig jószerével alig többet, mint a felét tudja ígérni — fájó szívvel lemondott róla. Nos, akik kohómérnöknek, pedagógusnak, közgazdásznak, netán agrármérnöknek mennek, azok nem elsősorban anyagiaktól indíttatva választják a pályát. Elhatározásukban nyilván nagy szerepe van a hivatástudatnak, az alkotni vágyásnak, a nevelés szeretetének. Mert a mérsékelt anyagiak ellenére is felelősséggel mondom, hogy például Miskolc szellemi életének arculatát sajátos módon éppen a „hátrányos” helyzetű műszaki és természettudományos kultúra befolyásolja — azzal együtt, hogy dicséretes és országos hírű humán kultúrával rendelkezik a város, és a jogi kar léte, meg a közgazdaságtudományi egyetem kihelyezett kara a műszakiak mellett élénkítette a társadalomtudományokkal foglalkozók műhelymunkáját. Megintcsak az igényes alkotó szellemi tevékenység hordozója az is, hogy a városban mintegy 130-an rendelkeznek tudományos fokozattal — igaz, többségük műszaki. De a szellemi pezs- dülést tanúsítja, hogy 9 ezer mérnök, orvos, közgazdász és jogász, 3900 pedagógus él az Avas alján. És amíg a tudományos. élet új műhelye az Akadémiai Bizottság, addig a közművelődésben a színházi életre, a szimfonikus zenekarra vagy a múzeumi tevékenységre lettünk büszkék, hogy a város 12 állandó kiállítást ne is említsem. Jóllehet, a példák önkényesek, de az adatok tényszerűek — bizonyítva, hogy a szellemi életet, a magas színvonalon alkotó tevén kenységet, nem elsősorban a guruló forintok, sokkal inkább az elhivatottság, sőt, megkockáztatom, az elkötelezettség motiválja, mint az önmegvalósítás sajátos megjelenési formája. De> pontosan a fejlődés, a szellemi értékek tudatosabb mobilizálása, az újat teremtés serkentése érdekében ezen a területen is kényszerpályára kívánkozik a teljesítmények valós értékelése, és ennek az értéknek, uram bocsa’, ha úgy tetszik, anyagiakban történő elismerése. Ez ugyanis valahol feltétele annak, hogy az alkotóan okos embertípus valamivel vonzóbb legyen, mint az ügyeskedőén pénzhaj baszó, az anyagiakat mindenek elé helyező törtető. Végezetül talán még any- nyit: nem volt szándékom semmiféle szellemi tevékenységet fetisizálni, még kevésbé meglevő különbségeket mélyíteni. De a gyakorlat, az álláshirdetések sandasága, meg a munkaerő- piacon fellelhető hiánygazdálkodás arra figyelmeztet, hogy a teljesítmények értékén. vagy legalábbis értékarányosan történő kezelése nálunk hosszú távon nem lehet rovatolt forintok sne- kulatív eloszlása, sokkal inkább tudatos mérce, a masa erkölcsi és anyagi konzekvenciájával. l’aulovils Ágoston Mesterek, mesterségek
