Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 1984. szeptember 29a szómba!-- -■ __ . - - - - - H elyére kerül-e a tervezés? Mit hoz a jövő Az elmúlt esztendővel új korszak kezdődött, a hazai tervezői gyakorlatban is. Ma már minden ott dolgozó szakember tudja: a túlkínálat korszaka, amikor a megrendelők egymás kezébe adták a kilincset, és a vállalat képletesen szólva, a jobbnál jobb lehetőségek között válogathatott — a múlté. A beruházások visszafogásával az építőipar alapvető változásokon ment át, és a tervezőket — közte a BORSODTERV-et is; — most érte el a szerkezeti változásokat is hozó láncreakcióknak az az előszele, amely a központi utasítások erősen szabályozott légáramlása és a piacorien- tációjú szemlélet szabálytalanul érkező fuvallata között Van. Ez az új hatás kisebb Vágy nagyobb erővel minden tervező vállalatot megérintett, s míg egyesekre kevésbé hatott, a BORSODTERV-et meglehetősen kemény hatásként érte. *• — Mit tehet az új helyzetben a vállalat? Hogyan védhet ki olyan erőhatásokat, amelyeket lényegében nem befolyásolhat? — A beruházások visszafogása utáni alapvető változást az elmúlt esztendőben éreztük élőször — mondja Dúsa Károly, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese. — Ez a változássorozat abban mutatkozott meg, hogy megszűnt a túlikínálat és 1983- ban egyensúlyba került a vállalati kapacitás, és a je- lentkézö igény. Ez a válto- Eássorozat azonban tovább folytatódott, és az idén már n tervezői kapacitásunknak csak mintegy 75 százalékára kamtunk megrendelést. Számokban kifejezve, a korábbi 40 millió forint helyett mindössze 30 mi Rió forint értékben. és ez a csökkenés igen (keményen érintett bennünket. Ez a tény alapos szemléletváltozást követel a tervezőktől és a vezetőktől egyaránt. Ismert, hogy korábban egy tervezővállalat íratlanul is hatósági jogkört gyakorolt, ő volt a központi akarat letéteményese, az állami pénzek elköltésének első lépcsője. Most ez a hatás, ez a kiváltság megszűnt, és a kereslet-kínálat viszonylagos egyensúlya a helyére tette volna a tervezőt. De ez sajnos, nem következett be, a demokratikusan haló piaci hatások most nem érvényesülhetnek. Helyette számunkra a túlélés problémái vetődtek fel. — Hogyan próbálták kivédeni e drasztikus igényesükkenés hatásait? — Ez a 25 százalékos rendeléscsökkenés valóban nehéz helyzetbe hozott bennünket, annál is inkább, mert tudjuk, hogy hosszabb távon is ilyen feltételekkel* kell számolni. Megszűntek a nagy- beruházások, és számos más beruházás is. A drasztikus csökkenés miatt ebben az évben mi 35 fővel mérsékeltük a létszámot. Mivel a jövő évben is igen kevés a rendelésünk, megpróbálkoztunk piackutatással, és szervezéssel is. Továbbá az is egy lehetőség, hogy színvonalasabb, igényesebb munkára törekszünk, de mindezek csak kisebb mértékben javítanak a helyzetünkön. Ezért a helyzet javítására a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalattal gazdasági társulást hoztunk leire. Ennek kapcsán a különféle versenytárgyalásokra. közösen készítjük el az ajánlatainkat, együtt vállalva a tervezést, és a kivitelezést is. Ezt a formát a jövőben szeretnénk továbbfejleszteni, és arra gondolunk, hogy vállaljuk majd a lebonyolítást is. Így a beruházás lényegében a tervezéstől a kulcsátadásig ennek a gazdasági társulásnak a keretei között folyna. Az élet tehát feszegeti a korábbi formákat, amikor semmi kapcsolat nem volt a tervező, a beruházó és a kivitelező vállalat között. Nyilván a jövőben a gazdaságosabb, versenyképesebb forma boldogul jobban. — Jelenleg min dolgosnak? — .Jelenleg több település rendezési tervét készítjük, illetve néhány régebbit átdolgozunk. Ezek többsége kisebb község, égy Tiboldda- róc, Kács, Aggtelek és vannak nagyobb települések, amelynek a rendezési tervével foglalkozunk. Egyebek között Mezócsát, Szentist- ván és Szendrő jövőképének kialakításán is fáradozunk. Az említettek mellett Tokajba, Sárospatakra, Sátoraljaújhelyre is készítünk terveket, részben rekonstrukciókhoz, részben új létesítményekhez és lakásokhoz. Az elmúlt időszak változássorozatának következtében tehát úgy tűnt, hogy a tervezői munka az érdemének megfelelően, a helyére került. — Most hogyan látja « folyamatot, jó irányba megy-e ex a változás, vagy nem? — A szakma helyzetéről szólva az a véleményem, hogy a mostani versenyeztetési forma a tervezést a rossz irányba viszi. Ez a verseny ma a folyamatot csak a legolcsóbb építészeti megoldások irányába mozdítja el. Az nyeri el ugyanis a megrendelést, aki olcsóbb tervet készít, ez pedig egyértelműen az igénytelenebb, sivár tervek készítésére csábítja a szakembereket. A másik, legalább ennyire súlyos problémának azt látom, hogy az építészet ellenőrzése ma kicsúszott az állami tervezői vállalatok műszaki ellenőri szervezetének hatásköre alól Mivel korábban csakis állami tervezővállalatok készíthettek a dokumentációt, a minősített szakembergárda és az ellenőri szervezet biztosíték volt arra, hogy minőségben és célszerűségben jó tervek készülnek. Hiszen ennek a műszaki ellenőri szervezetnek kettős feladatköre volt, részben ellenőrizték a szakmai színvonalat, részben a tervezési koncepciókat. Ma ennek a biztosítékát nem látom, hiszen az egymással versenyző különféle szervezetekben olyan tervezők. is felelősségteljes munkához juthatnak, akik ehhez a tevékenységhez nem rendelkeznek kellő félkészültséggel. Sajnos, ma nincs olyan szervezet, amely a munkájukat kontrollálni tudná, hiszen nines például mérnöki kamara, így lényegében a produkcióikat nem minősíti senki. — fiz tehát orz egyik hátrány. De hátrányban van az állami vállalat-, nevezetesen a DO RSODTERV pénzügyi tekintetben is, több kon kurrensével szemben. — Elsősorban a pénzügyi szabályozórendszer az, amely a hátrányt okozza, hiszen ma nincs mód arra, hogy nálunk egy tervező annyit keressen, mint egy szövetkezetnél, vagy vállalkozásban. Ez a hátrány csak akkor küszöbölhető ki, ha egységes alapokra helyezik a gazdálkodást és kialakulnak a minőségi versenyzés feltételei. De ehhez az is kell, hogy a tervezőktől olyan független ellenőrző apparátus is kialakuljon, amely a munkákat felülvizsgálja, és azt minősíteni is tudja. Hajdn Gábor Nincs szándékomban misztifikálni az ő szakmáját, sőt ahogy hallgatom öt, az a konklúzió kristályosodik, bennem, amit évekkel ezelőtt valaki így fogalmazott meg: — Nem az az igazán fontos. mi az ember foglalkozása (minden szakmára szükség van a társadalmi munkamegosztásban), hanem az, hogy azt a foglalkozást jól gyakorolja-e. Lehet tehát utcaseprő is, a lényeg az: az utca, amelyet seper, mindig tiszta legyen. Peisze, egy gazdászember- nél célszerűbb portát említeni, aminél természetesen úgyannyira . fontos, hogy tiszta, rendezett legyen, akár a példaként felhozott utcánál. Szóval, az alapkérdés ez: jól csinálta, jól csinálja-e az ember? És én úgy vélem, a Hejő- menti Állami Gazdaság portája már több mint egy évtizede tiszta, rendezett. Mi következik ebből? Az, hogy dr. hódi György igazgató jó gazdája volt a Hejőmenti Állami Gazdaságnak. Volt? Igen, múlt időben kell beszólni, mert ez év nyarán tizenkét év vállalat,vezetés és harmincöt év agrárszolgálát után átadta a stafétabotot a fiataloknak. Átadta, mert mint. mondta: ez az élet mndje. De térjünk vissza az alapkérdéshez. — Jól csinálta-e? Két éve kapta meg az égjük legmagasabb szakmai elismerést, a Nyisztor György-dí- jat. Most nyugállományba vonuláskor pedig a Munka Érdemrend arany fokozatát. Akármiért, akárkinek — csak úgy — egyiket sem adjak. Mivel azonban a kitüntetés voltaképpen okozat, válaszoljunk a kérdésre, a kiváltó okokkal is. Amikor 1972' őszén átvette a Hejőmenti Állami Gazdaság igazgatását, előtte az üzemet Ifi,5 millió forint veszteséggel szanálták. Ma 40 millió évi nyereségnél tart a gazdaság. ez az eredmény évek óla jellemzője a gazdálkodásuknak. A dr. Lődi György irányította évek alatt két alkalommal miniszteri oklevelet. három alkalommal pedig Kiváló Vállalat címet érdemeltek ki.. Ezt pedig 5 mondja: — Növénytermesztésben adottságainkat; meghazudtolva, 50 mázsás kalászos, húszmázsás napraforgó-, fiO mázsás kukoricatermést takarítunk be a rossz, kavicsos területről, mégpedig költségtakarékos technológiával, jó önköltséggel, s a nagy volumenű állattenyésztésünknek önellátó- an biztosítva a takarmány bázis. Az állattenyésztésen belül a sertéságazat ez idő alatt megnégyszerezte a hús- kibocsátását, s ma évi 2,3 ezer tonna húsértékesitésnél ta r t unk. S za rv as mar ha létszá - műk másfélszeresére, tejtermelésünk háromszorosára nőtt, s megközelíti az. évi 4 millió liter tejet. Kertészeti ágazatunkban a fő növény az alma, amelynek kedvező önköltségű előállításáért és nyereséges értékesítéséért országosan is az elsők között tartanak nyilván ... Harmincöt munkásév. Az egykori szatmári parasztfiú friss agrármérnöki diplomával, 1949. szeptember 1-én — pontosan emlékszik a dátumra — a Szerencsi Nemzeti Vállalat vilmányi gazdaságban, mint alapító tag, ségédagi'onómusként kezdte. Káeébb huszonkét évet a Harmincöt munkásév Art ÜW Sajósrenfpéteri Uveggyóróbon késiülnek többek között a pezsgős és rajnai borospalackok. A felvételen láthotó olvasztókemencében 24 óra alatt közel kétszázezer palack előállítására elegendő alapanyagot állítanak elő, ebből a mennyiségből három műszakban 54 ezer pezsgés és 95 ezer rajnai borosüveget gyártanak a fehér hutában. Fotó: Cs. Gf. Esztendő mű!fán a rövidített munkahétről Megnövekedett szabad idő, hasznos programok, tartalmas időtöltés, többet egj’ütt a családdal. Ezekről a témákról gj'akorla olvashatunk és többször beszélnek a különböző fórumokon is. Erről ▼olt szó a legutóbb a Szak- szervezetek Borsod megyei Tanácsának elnökségi ülésén is. HATÁROZAT AZ ÁTÁLLÁSRÓL Az MSKMF Központi Bizottsága 1983. április 12—13-i ülesenek állásfoglalása alapján határozat született, amely a heti negyvenórás munkahét bevezetésére adott lehetőséget. A határozatot a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben, az ötnapos munkahét tapasztalatainak felhasználásával hozták meg. A határozat az elmúlt esztendő őszén módot adott az iparban és az építőiparban foglalkoztatott dolgozók munkaidejének fokozatos csökkentésére. Előírta a feltételeket az államigazgatásban. valamint az igazságszolgáltatásban dolgozók kedvezményes munkáidé jenek bevezetésére is. Az érintett területekre Irányelveket dolgoztak ki, melyekben megfogalmaztak, hogy* az áttérést a munkáltatóknak önerőből kell megvalósítani. Olyan programok termelés iránjrításában az állami gazdaságok, középirá- nvitó szervénél töltött, előadótól kezdve a főosztályve- zető-helvettes címig, végigjárva a ranglétrát. — Amikor 1972-ben kinevezlek az állami gazdaság élére, sokan mondták: eddig adtad a tanácsot, most a gyakorlatban is mutasd meg. mit tudsz! Életem egyik nagy öröme, hogy sikerült rpegmutatnom. Ezt azok is elismerik, akik kételkedtek annak idején benne, hogy tudunk pozitív változást véghezvinni a Hejő mentén. Mindehhez mj kellett? Először is személyes példa, szorgalom. szaktudás. Ezekből következett a tekintély. A tekintély következménye pedig: javult a szervezettség, javult a munkafegyelem. Továbbgondolva az okozatot: megmaradlak a jó szakemberek. szemléletben, magatartásban változtak a dolgozók, nőtt a termelés, javultak a keresetek, bővültek a szociális juttatások. Milyen igazgató volt dr. Lődi György*? Számtalan dicsérő jelzőt hallottam róla. leginkább a következő ragadott meg: sok vezető tőle tanulta meg. hogy jó traktorosok, elletősök, állatgondozók. magi árosok nélkül nincs jó gazdaság. (hajdú L) kidolgozásával, módszerek alkalmazásával, amelyek mellett nem csökkenhet a dolgozók bére és természetesen nem mérséklődhet a vállalat, az intézmény hatékonysága, jövedelmezősége és gazdálkodásának színvonala sem. A tennivalók korántsem voltak egyszerűek, hiszen az áttérésnek fontos előírásai voltak. így például: a kiesett munkaidő pótlására nem emelhették * meglevő munkaerők létszámát, túlórákra sem számíthattak ilyen indok kaL VÉLEMÉNYEK, ELLENVÉLEMÉNYEK, JAVASLATOK A rövidített munkaidő bevezetésére vonatkozó mechanizmus kidolgozásába a legtöbb helyen bevontak a munkahelyi kollektívákat. Előfordult viszont az is, hogy a kis létszámú egységek dolgozói csupán az utasítás megjelenése után értesültek a valamennyiüket érintő módosításokról, mint ahogy megyénkben például a KO>- KÖV szállítási üzemben is. A végrehajtásra vonatkozó módszerek kiválasztására számos javaslatot tettek és több helyen ugyancsak eltérő vélemények hangoztak el. Vitáztak például a dolgozók a munkakezdés és befejezés időpontjának meghatározásában. Másik vitatott téma volt a kieső munkaidő pótlása. Sokan úgy vélték, technikai fejlesztéssel nem lehet behozni a kieső óraszámot, mivel a fejlesztési alapok csökkentése ezt eleve megkérdőjelezi. Mindezek ismeretében tehát nem volt gond az átállás, amelj'et a helyi, sajátosságok és az előírások figyelembevételével az érintett vállalatok igyekeztek a legoptimálisabb fettételek mellett, fokozatosan megvalósítani. MÓDOSÍTOTTÁK A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSEKET Borsodban eddig 85 gazdálkodó szervezet tért át a heti negyvenórás munkaidőre, amely megközelítően fi9 ezei\ dolgozót érintett. Valamennyi munkahelyen elkészültek a kollektiv szerződések módosított változatai, amelyeket a szakszervezettel egyetértésben kihirdettek. Módosítás többnyire a munkakezdésre, befejezésre, az étkezési időre, a szabadnapok beosztására vonatkozott. A heti munkaidő kétórás rövidítését a napi munkaidő egyenlő mértékű csökkentésével oldották meg. Megszüntették a korábban bevezetett, úgynevezett „hoszszú műszak”-ot is. Bogy a bérek ne csökkenjenek, az órabéres dolgozók körében 4,8 százalékos emelést hajtottak végre, a teljesítmé- nyeseknél pedig hasonló ará-. nyű normaszigorítást határoztak meg. A kieső munkaidő pótlására különféle szervező munkák, korszerűsítések kezdődtek, amelyek főként az anyagellátás javítására, a gépek jobb kihasználására vonatkoztak. Tervek és felmérések szerint ezáltal öt- ven százalékot pótolhatnak a kiesésből, további ötven százalék azonban a munkahelyi fegyelem megszilárdításával, a munkavégzés fefté- te lenek javításával érhető HL HOGYAN FOGADTAK A DOLGOZOK? A negyvenórás mtmkaM kiterjesztésével a dolgosok egyetértettek. Ott vrszoot, ahol már eddig is csökkentett munkaidőben dolgoztak, sérelmezték, hogy a kedvezőtlen munkakörülményük miatt szerzett előnyüket így elveszítették. Igaz, akadt kivétel, mint a Borsodi Vegyi Kombinát is, ahol az eltérő munkát a munkahelyi pótlék kifizetésével elismerték. Rossz tapasztalathoz tartozik, hogy az első fél évben a túlórák száma 4,8 százalékkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy a törvényes munkaidő-csökkentést nem minden vállalatnál tudták ellensúlyozni az intézkedésekkel. Tovább éleződött a lépcsőzetes munkakezdésről és befejezésről kialakult vélemények közöt-, ti ellentét is, mert sok helyen nem vettek figyelembe a dolgozók javaslatait a munkaidő csökkentésére vonatkozóan. MILYEN HATÁSAI VANNAK? Az áttérés a vállalatoknál nem okozott gazdálkodási nehézségeket. Ösztönzően halott a munkaidő megrövidülése a gazdasági munkaközösségek létrehozására. A lakossági szolgáltatást érinti, hogy* e területen a munkáltatók az igényekhez alkalmazkodva. módosították ügy*- félfogadási rendjüket, megszervezték a munkaidőn túli ügyeleteket, diszpécserszolgálatokat. (Sajnos, ez ideig úgy tűnik, a lakosság nem él elégge a kedvezményes lehetőségekkel.) Igaz az is, néhány’ lakossági szolgáltatást végző intézmény ügyr- félfogadási ideje nem alkalmazkodik az általános munkarendben foglalkoztatottak munkaidejéhez, amelyen lelte! len ül változtatni kell. Monos Márta |
