Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-23 / 224. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1954. szeptember 23., vasárnap Befejezte látogatását testvérmegyénk delegációja Vendégeink a miskolci Tanácsköztársaság lakótelepen Lengyelországi testvérmegyénk, a kalow.icei vajdaság 'politikai delegációja —, amely Bogumil Ferensztajn, a LEMP vajdasági bizottsága első titkárának vezetésével, több napig megyénkben tartózkodott, tegnap befejezte látogatását.- Itt-tartózkodá- suk alatt ellátogattak Lenin- városba, megismerkedtek a Tiszai Vegyi Kombinát munkájával, Sárospatak és Tokaj-Hegyalja nevezetességeivel, megbeszéléseket folytattak a testvérmegyei kapcsolatok továbbfejlesztéséről és aláírták az 1984—85-re szóló együttműködési megállapodásokat. Katowicéi barátaink tegnap délelőtt, Dudla Józsefnek, a Miskolc városi Pártbizottság első titkárának és Rózsa Kálmánnak, a városi tanács elnökének kíséretében városnéző sétán vettek részt. Tájékoztatták a vendégeket a megyeszékhely életéről, a várospolitika fontosabb kérdéseiről. Testvérmegyénk politikai delegációja tegnap, a kora délutáni órákban hazautazott Katowicébe. Feiszabsdaiási ünnepség Battnnyán (Folytatás az 1. oldalról) emberiség számára a legsúlyosabb veszély, s hogy megsemmisítéséért minden áldozatot és erőfeszítést vállalni kell. — Tisztelettel hajtjuk meg az emlékezés zászlaját azok előtt a hősök előtt, akik mint a román és bolgár hadsereg katonái, mint angolszász repülők, és más népek fiai életüket áldozták a mi szabadságunkért. A szovjet hadsereg előrenyomulásával fokozatosan szétverte, kiszorította az országból a német haderőt, menekülésre kényszeríletle a fasizmus hazai kiszolgálóit is. Mind nagyobb területen jött létre a múlttal való leszámolás, az új viszonyok megteremtésének lehetősége. A magyar nép tudott élni a lehetőséggel, mert voltak soraiban, akik hozzákezdhettek a demokratikus politikai élet és közigazgatás megszervezéséhez. A társadalmi és politikai átalakulás élén azok a magyar antifasiszta, haladó gondolkozású és forradalmi erők álltak, amelyek végig- küzdötték a negyedszázados ellenforradalmi rendszert, túlélték az üldöztetést, a vésztörvényszékek ítéleteit, a bebörtönzést. Ezeknek az erőknek a legelső vonalát alkotta a munkásmozgalom, amelyben ott voltak a szervezett munkásság képviselői, a kommunisták, a szociáldemokrata párt aktivistái, a szakszervezeti vezetők. Aruházunk hetenként más-más cikkek utánvéttel történő vállalja. Ha a meghirdetett héten megbíz bennünket, akkor megrendelését beérkezési sorrendben kipostázzuk. Felemelő érzés nekem, a szakszervezeti vezetőnek, arra emlékezni, hogy a magyar munkásmozgalom volt ebben az időszakban a nemzet élő lelkiismerete —mondotta a szónok. — A szervezett munkásság, amelyre a Horthy-rendszer nyomása, a háború szörnyű megpróbáltatásai nehezedtek, az egész nép sorsáért érzett felelősségtudattal vívta küzdelmeit. Az út, amelyet negyven év alatt bejártunk, a felemelkedés útja volt. Igaz, voltak buktatói és kitérői is. A magyar nép a felszabadulás kínálta lehetőségek birtokában, a munkásosztály, a párt vezetésével fordított a sorsán, független és szabad hazájában szocialista viszonyokat teremtett. Él még az a nemzedék, amely személyes tapasztalataival tanúsíthatja, s jelen vannak itt képviselői, hogy ez a nép a huszadik században átélt két világháborút, fehérterrort, mély gazdasági világválságot, munka- nélküliséget, megszállást, éhezést, a frontra hajtott második magyar hadsereg pusztulását, deportálást, munkaszolgálatot és ostromot, de soha nem adta fel a jobb, emberibb élet reményét. Amint lehetett, munkához látott és szinte két kezével, a romok alól kaparta ki városai, falvai új életét. Magyarországon szilárd a néphatalom, törvényesség és biztonság van. A felszabadulás óta eltelt évtizedekben valóságos demokráciát, olyan szocialista demokráciát teremtettünk, amelyben minden osztályhoz, réteghez, csoporthoz tartozónak módja van érdekeit kifejezni, befolyást gyakorolni a közügyekre és véleményt mondani a helyzetét érintő kormányzati elgondolásokról. A Magyar Szocialista Munkáspárt betölti vezető szerepét, élvezi az emberek bizalmát, politikáját valamennyi társadalmi erővel szövetségben, az egész lakosság támogatásával valósítja meg. Az ünnepi beszéd elhangzása után Vlagyimir Bazov- szkij szólalt fel. Méltatta azt a nagy véráldozatot követelő Ijősi helytállást, amelyet a szovjet hadsereg a hitleri fasizmus leverése, hazánk felszabadítása során tanúsított. Szólt arról, hogy a magyar nép a szocialista országok közösségének tagjaként az elmúlt négy évtizedben élni tudott a kivívott szabadsággal, s kimagasló eredményeket ért el a szocialista épitőmunkában, amelyhez újabb sikereket kívánt. Ezt követően az lnternaci- onálé hangzott fel, majd megkoszorúzták a felszabadító harcokban Batlonya felszabadításáért hősi halált halt szovjet katonák sírjait. Mew Yorkban, kedden megkezdődött az ENSZ-közgyűlés 39, ülésszaka Hintaszék: 1200 Ft Daílas vászonnadrág 30—33-as méretig 750 Ft Postacím: Centrum Áruház, Miskolc. Széchenyi u. 111. 3527 Érdeklődni lehet: a 35-791-es telefonszámon. Negyven éve történt Szeptember 23., 10 óra 30 perc Amikor a szovjet hadsereg egységei elérték hazánk határát, kevesen hitték, hogy néhány évtized múlva a történészek vitákat folytatnak majd az akkori események részleteiről. A történelem ugyan harckocsik lánctalpainak dübörgésével, lövegek tüzének morajlásával érkezett, de tulajdonképpen mégis észrevétlenül. A szovjet hadsereg, amely a Volgától űzte vissza a náci hadsereget, s a Don mellől a velük szövetséges horthysta katonaságot, ebben az időben, 1944 őszén már nem kilométerekkel, s nem is községekkel mérte hadi útját, hanem országrészek, sőt országok jelezték felszabadító menetét. Felszabadulásunk 15. évfordulójának előestéjén a Szovjetunió Fegyveres Erői Minisztériuma Vezérkarának dokumentációs osztályához fordult egy magyar riporterekből alakult munkaközösség, amelynek — ma is örömmel, sőt némi meghatódottsággal emlékszem rá — magam is tagjai voltam. Kértük, bocsássák rendelkezésünkre az egvkori dokumentumokat. A szovjet hadsereg had- történészei e dokumentumokból állapították meg. hogy a 18. szovjet harckocsi-hadtest kötelékébe tartozó Brjuhov hadnagy harckocsi-különítménye lépte at elsőnek Batlonya térségében a magyar határt. Az alakulat hadinaplójában feljegyezték a pontos időpontot is: „1944. szeptember 23., 10 óra 30 nerc". Battonya 14 000 lakosa voltaképpen észre sem vette. milyen történelmi esemény zajlott le a közsée határában. Ekkor már napok óta teljes zűrzavar uralkodott a községben, s egyben — ha ilyesmiről háború idején, a front köze- lédtekor beszélni lehet — teljes nyugalom. A batto- nyái lakosok már régen tudták: csak napok kérdése. hogy bevonulnak — ahogy mondták — az oroszok. Az elsősorban nincstelen földmunkásokból álló lakosság úgy vélte, hogy nincs mitől félnie. Pedig a negyedszázados kommu- niistaellenes propaganda, s különösen a háború idején iszonyú erővel harsogó szovjetellenes uszítás mindent megtett, hogy szinte babonás félelem töltse el az embereket. Battonyáról el is menekültek azok, akik elhitték a hazug híreszteléseket. A hatóságok vezetői, a főjegyző, a jegyző, a rendőrbiztos, a végrehajtó, a járásbíró. a földbirtokosok, a katonatiszt-feleségek szekéren vagy kézikocsival — ki. hogyan tehette — futottak. Attól féltek, hogy az első szovjet járőr megnézi a tenyerüket, s ha az nem kérges, nem tanúskodik a kétkezi munka nyomairól, akkor falhoz állítják és agyonlövik őket. De hát mitől féltek volna a battonyai földmunkások ? A község a Viharsarokban fekszik. A régi köz- igazgatási beosztás szerint Csanád vármegyéhez tartozott. amelynek Makó — ez Battonyával egy napon, szeptember 26-án szabadult fel — volt a székhelye. A battonyai parasztok sokat szenvedtek a földnélküli- ségtől és a földbirtokosok kapzsi önkényétől. Nem csoda hát. hogy a magyar agrárszocialista mozgalom első lépéseinél a battonyai- ak együtt meneteltek munkástestvéreikkel. 1891. június 21-én lázadás tört ki. amelyben együtt vettek részt magyar, román és szerb földmunkások. A csendőrsortűz négy halálos áldozatot követelt, s a „rend helyreállítását” követő bírósági tárgyalások egyformán sújtottak minden nincstelent. Battonyán ettől kezdve megerősített csendőrkülönítmény vigyázott a rendre. Kegyetlenül bántak el 1919 után is azokkal, akik Tanács-Ma- gyarország harcosai voltak. És fényesen éltek, hintóik- ból gőgösen szemlélték birtokaikat az urak. A legnagyobb földbirtokos, Purgly Emil országszerte ismert potentát, 1800 holdjával nem tartozott ugyan a Fes- tetichek, Esterházyak, Zi- chyk közé, de magának vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úrnak volt a sógora. S egyben üzlettársa is, mert ő kezelte Horthy Miklósné 506 hold- nyi bérelt földjét. A felszabadulás előestéjén a magyar katonák már szeptember 25-én reggel eltávoztak a községből, de egészen másnap délutánig nem vonultak be a szovjet alakulatok. Az idegtépő várakozást elviselhetetlennek érezték 'az emberek, szerettek volna már mindenen túl .lenni. Szerették volna megtudni, milyen lesz az új világ, amelyet vártak, de amelytől azért tartottak is. Szerettek volna megbizonyosodni arról, hogy valójában milyenek is azok a szovjet katonák. Szeptember 26-án már délre járt az idő. s az ablakok mögül leselkedő bat- tonvaiak még mindig nem láttak egyetlen szovjet katonát sem. Dél felé aztán elterjedt a hír, hogy a szovjetek üzenlek az embereknek. Még egy kis türelmet, elnézést kérnek, de nem akarnak piszkosan, szakállasán a község lakóinak szeme elé kerülni, A katonák előbb tisztálkodnak, mert sárosak, mint az ördögök, és nem szeretnék, ha valaki ördögnek nézné őket. Legyenek ' csak a battonya iák nyugodtak, délután bevonulnak a faluba, senkinek nem esik semmi bán- tódása. Ez az első legenda, amely hazánkban a felszabadító szovjet csapatok útjáról született. A parasztember, aki azt állította,, hogy maga a szovjet generális.küldte őt a tanyáról az üzenettel, meg is esküdött rá, hogy igazat mond. Egyszerű tanyai ’ember volt, ma már a nevét sem lehet megállapítani. Azt azonban igen, hogy mint a népmesék világában - általában, e legenda szülőatyját is a szive vezette. A képzeletbeli üzenet mindenesetre megnyugtatta Battonya lakóit. Most már kevesebb kétséggel várták a szovjet katonákat, akik déjutánra meg is érkeztek. Igaz, hogy némelyikük sáros volt, mint az ördög, s legtöbbjüknek nem volt módja megborotválkozni. Ez azonban cseppet sem vett el a jelenet pátoszából. Battonya neve úgy íródott be a magyar történelembe. mint az elsőnek felszabadított magyar község. A még újabb kutatások szerint azonban Csanádpa- lota -volt az, amely először üdvözölhette a szovjet katonákat. A harcok váltakozó szerencsével folytatódtak. Battonya határából a szovjet harcosok még ideiglenesen visszavonultak, de nemhiába várták őket Bat- tonyától Nemesmedvesig. Négy évtized múltán elmondhatjuk: történelmi igazsággá . vált immáron a Vörös Hadsereg parancsnokságának felhívása: „A Vörös Hadsereg nem mint hódító jött Magyarországra, hanem mint a magyar nép felszabadítója a német fasiszta iga alól". r. i.
