Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-02 / 206. szám
ESZAJC-MAGYAROKSZAG 4 1984. szeptember 2,, vasárnap Lumir Kucboras Karel-Georg Nesztler Nándori Gyula Nem mennek üres kézzel... A mérnök legyen kutató is Célnk, tapasztalaink Maria Feiiszova Nemzetközi tudományos diákköri konferenciát rendeztek ezen a héten’ a Nehézipari Műszaki Egyetemen, amelyen Bulgáriából, Csehszlovákiából, az NDK- ból, a Szovjetunióból és Lengyelországból, valamint a miskolci egyetemről 75 egyetemi hallgató és oktató vett részt. A konferencia tapasztalatairól és céljáról beszélgettünk a küldöttségek vezetőivel. — Milyen céllal szervezték a tanácskozást? Karel-Georg Nesztler, a Kari-marx- stadti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára: — Ez már a kilencedik nemzetközi tudományos diákköri konferencia, amelyet tartottunk. Tíz évvel ezelőtt éppen a mi egyetemünk kezdeményezte, hogy működjünk együtt az egyetemi hallgatók tudományos munkájának segítésében. Többféle célja van ennek az együttműködésnek. Elősegítheti a szocialista országok diákjainak szocialista nevelését, egymás kulturális értékeinek megismerését, s ami ugyancsak fontos, össze tudjuk így hasonlítani szakmai teljesítményüket is, jó értelmű szakmai vetélkedés is kialakulhat a tudományos ismeretekben. Ami predig ezzel összefügg, segíthetjük így egymást a kutatási eredmények megismerésében. Lumir Kucharzs, az ostravai Bányászati Egyetem tudományos rektorhelyettese: — Ezen a tanácskozáson a fémszerkezetekkel foglalkozó egyetemek, intézetek és tanszékek hallgatói vesznek részt. Minden országból a legjobb diákok. Nálunk Csehszlovákiában például 11 olyan intézet van, ahol fémszerkezetekkel foglalkoznak, az NDK-ban nyolc. A miskolci tanácskozásra a nemzeti konferenciák után jöttek el a legjobbak. Itt és így nyilvánvalóan lehetőségünk nyílik arra, hogy ne csak azokat az elméleti, magas szintű ismereteket foglalják össze, amit tanultak, hanem, hogy összehasonlítsuk az oktatás tartalmát, színvonalát. — A nemzetközi tudományos diákköri konferenciának lényegében két vonulata van. Az egyik a diákok előadása, bemutatkozása egymás előtt. A másik ezek szerint az oktatásra vonatkozik? Lumir Kucharzs: — Nyilvánvaló, hogy értékelni tudjuk azt is, hogy mit tanulnak a diákok, elemezhetjük az oktatás módszereit, tartalmait is. Ami minket foglalkoztat, az az, hogy mit lehet ebből nemcsak a tudományos képzés, hanem a gyakorlat számára is hasznosítani. Ma is a fém az egyik legfontosabb alapanyagunk, s az marad még a század végére is. A legmodernebb technikát kell tudnunk nyújtani — közösen. Maria Fetiszova, a Ívovi Műszaki Egyetem tanszékvezető docense: — Ügy gondoljuk, hogy a technika századában lehetetlen, hogy a mérnök ne legyen kutató is. A szakemberképzésben ezért van igen nagy jelentősége a tudományos kutatómunkának. Ez a munka a tanszékeken kezdődik el, a diákok számára is, s ennek egyfajta összegződése a tudományos diákköri tevékenység. Végül is meggyőződésem, hogy a tapasztalatok felhasználódnak a népgazdaság különböző ágazataiban, hiszen a tudományos diákköri mozgalom beépül a tanszékek munkájába, a tanszéki kutatásokba. Ez m egyik. A másik, hogy a végzett mérnök magával viszi a termelésbe az ismereteit. Nem vesznek el. De én is hiszem, hogy ez a nemzetközi együttműködés nemcsak szakmailag fontos és hasznos, hanem emberileg is. — Hogyan értékelik a miskolci konferenciát? Karel-Georg Nesztler: — A felolvasott 45 dolgozatból 17 előadást emeltünk ki, mert értékes ismereteket adtak, hasznosítható ismereteket, és jól adták elő. Ez utóbbi egyébként nem kis teljesítmény, hiszen a hallgatók oroszul mondták el előadásaikat. De tűi ezeken a számokon, azért el kell mondanunk, a jók között a legjobbakat emeltük ki. Említettük már, hogy ide a legjobb diákok jöttek el. Az NDK-ban például 100 előadásból választottuk ki azt a nyolcat, amely Miskolcon elhangzott. Csehszlovákiában 120-ból a tizenegyet. Ami p>edig a tartalmat illeti, meggyőződésünk, hogy szervezetileg, az előadott ismeretek korszerűségét tekintve is folyamatos a fejlődés. — A továbblépés érdekében milyen javaslataik vannak? Nándori Gyula, az NME tanszékvezető egyetemi tanára: — Több javaslatot is terjesztünk majd a szocialista országok egyetemi rektorainak tanácskozása elé. Vannak közöttük szervezeti jellegűek, így például megállapodtunk az elkövetkező konferenciák helyében. Jövőre Krakkóban, 1986-ban pedig Karl-Marx-Stadtban rendezzük meg. De javaslataink között vannak olyanok is, hogy a most elhangzott előadásokban mi volt olyan, ami hasznosítható az iparban is. De teszünk javaslatokat a korszerű oktatás tartalmi és metodikai fejlesztésére, összekötve azokat a szocialista nevelés sajátosságaival. Ügy gondolom, ez a fajta együttműködés mindannyiunknak hasznos. Hasznos maga a tudományos diákköri mozgalom is, a leendő mérnökök a tanszéki kutatásokon keresztül nagyon sok ismerethez jutnak. A nemzetközi tanácskozás újabb lehetőséget, ad számukra a korszerű, az új ismeretek megismeréséhez. Ezeket az ismereteket pedig elviszik magukkal, hasznosíthatják őket, akár mint újításokat. Egy biztos, nem mennek üres kézzel. Csutorás Annamária Fotó: Fojtán László üj régészeti lelelek Gorsiumban Gorsium, a hódító római katonák által 46—49-ben alapított római kori település idei feltárásánál újabb értékes leleteket hoztak felszínre a székesfehérvári István király Múzeum régészei. Hetven méter hosszan kibontották a város nyugati falait. A védművek viszonylag épen maradtak, s feltárásukkal újabb adatokkal gazdagodott Gorsium építészetének története. Mint kiderült, a város falait 1,4 méter szélesre építettek, s a talaj felett 20—60 centiméteres lábazattal erősítették meg. A tornyok ferde tetővel, cserépburkolattal készültek. Gorsiumban az elmúlt 27 év alatt számos monumentális épület, hajdani palota maradványait bontották már ki. Az idén újabb nagyméretű épület feltárását, kezdték meg. Az oszlopokkal díszített ház, méretei alapján, középület lehetett, s feltehetően a 4—5. századból származik. Kibontásával az idén már nem tudnak végezni, a munkát jövőre folytatják. Évadnyitásra íanszersEQÉly a nagfcsaláMnak Szolnok megye vállalatai a tanévkezdés előtt több millió forint tanszervásárlási és beiskolázási segélyt folyósítottak a több gyermekes családoknak és a gyermekeiket egyedül nevelő dolgozóiknak. A Jászberényi Hűtőgépgyárban 240 család negyedmillió forint támogatásban részesült. A segély összege a családok helyzetétől és létszámától függően, 400 és 2500 forint között változott. A Május 1. Ruhagyár Szolnoki Gyáregységének jóléti keretéből 78 dolgozó 200 gyermekét segítették százezer fox-inttal az iskolai felszerelések megvásárlásában. A Kőolajkutató Vállalat 130 több gyermekes olajbányász családnak és 29, gyermekét egyedül nevelő szülőnek átlagosan 1500 forinttal könnyítette meg a tanszerbeszerzés gondjait. A jóléti alapjából hozzájárult a tanszerek beszerzés séhez a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szakszervezeti bizottsága is. Beiskolázási segélyként 173 család 141 ezer forintot kapott. Százezer forintot költött ugyanilyen célra a martfűi Tisza Cipőgyár. A Tiszamenti Vegyiművek vállalati alapjából 20 három- gyermekes család iskolai kiadásaihoz járult hozzá. Holnap délelőtt, tizenegy órakor évadnyitó társulati ülésre gyűlnek össze a Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagjai. Ott lesznek a párt- és tanácsi szervek, a minisztérium képviselői, a színház vezetői, majd bemutatják az új tagokat, ismertetik az elkövetkező hónapok munkájának gerincét, a műsortervet, a legfontosabb művészeti és egyéb vonatkozású tudnivalókat. A bérleti hirdetmény rrjár kint van az utcákon, hetek óta folyik az árusítás, igen sokan már meg is váltották régi széküket az elkövetkező hat nagyszínházi premierre, a színház tagjainak egy kisebb csoportja meg már jó néhány napja próbálja Örkény István világsikerű darabját, a Tóté- kat, Csiszár Imre rendezői irányításával, hogy a közeljövőben ismét a fővárosban adjon bizonyságot a miskolci színházi élet színvonaláról, s ezzel a darabbal majd a miskolci nézőket is megörvendeztesse. Majd. Igen, mert az évad holnap valóban megnyitott- nak nyilváníttatik, de a közönség számára még nem kezdődik el. A holnapi társulati ülés bizonyára pontos információkat ad majd arra is, mikor kezdődik a színház 162. évada a miskolci színházbarátok számára is, mikor telik meg élettel, ünneplőbe öltözött közönséggel a bársonyszékek sora, hogy igazán színházi éleiről beszélhessünk. Mert a színház nemcsak a színész és a rendező. meg a tervező művészi önmegvalósításának lehetősége, tere. hanem a közönség szórakoztatásának, jóértelmű kiszolgálásának, művészi élménj'ben részelteté- sének fóruma is, s e kettő együtt jelenti a nagybetűs Színházat. Egy hónappal ezelőtt volt harmincöt esztendeje, hogy államosították a magyar színházakat és a miskolci öreg teátrum is merőben új életet kezdett. Valójában 41. szabad évadját kezdi meg most a színház: 1944. decemberében már játszott, már felhangzottak benne Kacsóh Pongrác örökbecsű dallamai. Nagy múltú színház a miskolci; olyan múltat tudhat maga mögött, amely kötelez is. És van jelene, meg jövője, ami a mában, meg nagyrészt a múltban gyökerezik. Miskolc színházbarát közönsége, Borsod színházra vágyó lakossága bizalommal tekintett és tekint a színházra. Az élő színháznak, a színművészeinek kijáró tisztelettel, a saját színháza iránti bizalommal várja az új évadot. (bm) „Tisztelt Ügyiéit A menynyi ben nem tart igényt az általam küldött fotókra, úgy legyen szíves azokat visszaküldeni, s én posta- fordultával megtérítem az ön kiadásait. Tisztelettel: ............... fényképész.” E me sorokat tartalmazó cetli kíséretében három színes, levelezőlap nagyságú fénykép ömlött az asztalra, mely a levél címzettjét ábrázolta, a diplomaátvétel ünnepélyes pillanatában. A Címzett hangulata azonban ebben a pillanatban a legkevésbé sem volt ünnepélyes. Mondjuk inkább azt; hirtelen elöntötte a méreg. Mert: vajon milyen alapon nevezi őt ez a számára ismeretlen fényképész „ügyfélnek”, amikor esze ágában sem volt igényt tartani a szolgálatára, és nem kérte fel képek készítésére. Ennek ellenére alán vétel es levélben tukmál rá három képet (amiből kettő ráadásul ugyanazt a mozdulatot rögzíti) qsszésen 160(!) forintért, amit egyébként át sem vett volna, nem tartózkodván azonban napközben otthon, amikor is ugye a posta általában érkezik, egy gyanútlan rokona kifizette a küldeményt. Ezzel rákény- szerítették egy ajánlott levél feladására, aminek nem is annyira a nyolcforintos összege bosszantó, hanem az a tény, hogy most heteket várhat a pénzére. A Címzett tehát morog, és elgondolkozik azon, lám- csak, némely maszek fényképészek élelmessége nem ismer határt, hogy megvívják harcukat a konkurencia egyre zsúfoltabb mezején. Még arra is képesek, hogy egy-egy beépített emberrel (ez esetben a Címzett főiskoláján) listát állíttassanak össze a kuncsaftnak kiszemeltek lakcíméből, és a hátuk mögött, a tudtuk és megkérdezésük nélkül orvul lefényképezzék őket, majd pediglen meglepjék az olcsónak semmiképpen nem nevezhető ajánlkozásukkal. A meglepetés ugyan az ő esetében rosszul sült el, ám a Címzett nem volt rest.’ és gyors szorzással kiszámította, vajon a lésipuskás fényképész mennyit kasszírozhat be akkor, ha azon a bizonyos diplomaátvételen mindenkit sikerült (és miért ne sikerült volna) ilyenformán lencsevégre kapnia. Ugyanis több mint hétszázan vehették át akkor — egy kézfogó gesztus kíséretében — az eredményes tanulmányaikat dokumentáló okmányt. Címzett tömör véleménye e kézfogást aligha érdemlő üzletszerzési ’gesztusról: remélhetőleg hétszázszor nyolc forint az eredmény. A posta javára ... — k — g — Diósgyőriek két hete A kohász, az esztergályos, a hengerész, a kovács, a va.söntő, a géplakatos, az acélgyártó, a számítástechnikai szakember .. . diósgyőri munkások mutatkoznak be a kővetkező két hétben. A testvérgyórak múltjáról, jelenéről, az elődök és utódok feladatairól, eredményeiről, terveiről adnak számot. Közös gondolkodás, közös munkálkodás, közös kul- turálódás, közös szórakozás jellemzi majd a hetedik alkalommal megrendezendő diósgyőri munkásnapokat, melyet hivatalosan hétfőn délután nyit meg a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Herezeg Károly. A programok már vasárnap elkezdődnek a Vasas Ifjúsági Parkban, ahol amatőr beategyüttesek találkozójára hívják az érdeklődőket. A bevételt a megyei vértranszfúziós állomás építési költségeihez utalják át. A kéthetes rendezvénysorozat fő célja, hogy bemutassák a két’ diósgyőri vállalat sokágú kapcsolatait, és keressék az egy üllm unkáikor! ás bővítésének lehetőségeit. A közös gondokat szeretnék felvetni a gazdaság- politikai fórumon, a kereskedelempolitikai tanácskozáson, az innovációs értekezleten. a szocialista brigádvezetők fórumán, az LKM, a DIGÉP és a Vasas Művelődési Központ, vezetőinek találkozóján. A nagyközönségnek bemutatják a legjellemzőbb termékeket, és lehetőség nyílik majd a külső vállalatokkal,, kutatóintézetekkel folytatott munkák értékelésére, a további feladatok megtervezésére. Nemcsak a két gyár kollektíváját érintő témákról, hanem hazánk gazdasági, politikai feladatait összefoglaló kérdésekről kapnak majd kerek képet a Vasas Művelődési Központban tartandó munkásgyűlés résztvevői, melyet szeptember 11-én rendeznek meg. A gyűlés előadójául Grósz Károlyt, az MSZMP KB tagját, a megyei pártbizottság első titkárát kérték fel. A múlt és a jelen politizálása ötvöződik majd az 1943. szeptember Ű-i béketüntetés évfordulójának megünneplésén, ahová meghívják az egykori demonstráció ma is élő tagjait. A jövő szakmunkásaira is gondoltak, amikor az újmas- sai őskohó környékén kialakítandó ipari emlékparkot megtervezték. Szeptember 8-án adják át a különböző szakmák képviselőinek a területeket. Szó szerint emeli majd a baráti találkozó fényét az ünnepi csapolás, Fa- zoláék kohójának életre keltése. Kinyitják a gyárkapukat. A művelődési ház elöl óránként induló autóbuszokon mehetnek be a gyárakba a fiatalok, hogy megismerhessék szüleik munkahelyét, megfordulhassanak azokban az üzemekben, amelyekben az édesapák keresik a mindennapira valót. A számos szakmai, politikai találkozó mellett nosztalgiabálon, humorparádén, koncerteken és erőt. ügyességet próbára tevő sportversenyeken bővíthetik az elkövetkezendő két hétben a baráti-ismerősi köröket a diósgyőri munkások. Sz. I-
