Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-02 / 206. szám

1984. szeptember 2., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ellenőrökkel az Avasl lakótelepen Vásárlás inkognitóban Fillérest?) tévedések Miskolcon, az Avasi lakó­telepen csaknem 40 ezer em­ber él a hegyen — panelhá- zakban... Üj Chicago, emlegetik, akik nem szeretik, merthogy má­sodik Rózsadomb lehetett volna, ha ... Eger nagyságú városrész. Város a városban. A háziasszony egy okosat tehet: „a városban” — már­mint Miskolcon, az óváros­ban — vásárol, akkor leg­alább nem kell kétszer meg­másznia a hegyet. Szidják azok, akiket szanállak. Di­csérik, akik sokévi várako­zás után otthonra leltek itt. Nemcsak a lakásokat, az egész városrészt be kellene lakni. Élelmiszerellátás. Alapvető dolog, hogy a háztartáshoz szükséges dolgainkat lakóhe­lyünk közelében vásároljuk meg. Rendszerint minden kapható, ha egy boltot fel­avatnak. Márpedig az Ava­son az elmúlt években több új áruházat adtak át. De mi a helyzet később? Arra kértük az SZMT köz- gazdasági osztályának poli­tikai munkatársát, Dienes lmrénét, szervezzen meg egy körutat a társadalmi ellen­őrökkel. Szép sorjában vé­gigjártuk az üzleteket, az­tán ... Így utólag bevallva: az öt­let kissé naiv volt. Mert a hír — ellenőrök járnak a lakótelepen (!) — mindig fu­tótűzként terjed. Nagy az „összetartás” a boltok között, de néha maga a vevő viszi — érdekes módon — a hírt egyik boltból a másikba. Négy társadalmi ellenőr jött el a szerda reggeli kör­útra. Fenyvesi Ferenc és Barna Tibor a DIGÉP-ből, Vaszilkó István és Hunyadi Mátyás pedig a Lenin Kohá­szati Művekből. Huszonhat, 20, 8. illetve 21 éve gyűjtik es adják tovább a tapaszta­latokat. Még mindig emlékezetes az az eset. amikor egy is­kola konyháján 15 kiló bü­dös húst találtak; ecetbe áz­tatva. vegye el a szagot a pác. Részt vettek lakodalmi ebédeken, ahol az Ujházy- tvúklevesben mindent ta­láltak, csak éppen húst nem. Kóstoltak 400 személyre fő­zött húslevest, amiből 12 kiló hús, és 8 kiló csont hi­ányzott. Egyik alkalommal pedig két korsó sörért kért .12 forinttal többet tőlük a pincér. Csoportunk az Avason ket­tévált, Dienesné és a kohá­szok az 1 évvel ezelőtt meg­nyitott 929. sz. ABC-áruház- ba mentek, míg a DIGÉP- esek és jómagam a 927. sz., Engels utca 24. szám alatti ABC-ben tettünk próbát. A próbavásárlás során si­került megőrizni inkogni- tónkat. Két kosárra valót vásáro­lunk: 207.30. illetve 113,40 forintot fizetünk. Az 1-es pénztárban kérni kell a blok­kot. a 4-es viszont, kérésre sem tudja odaadni, mert a gép tegnap óta nem adja ki A mezőgazdaság művelési ágaiban kedvező változás következett be: hosszú évek óta egymás után immár má­sodszor növekedett a szán­tóterület. Ugyanakkor a me­zőgazdaságilag müveit terü­let csökkenése — amellyel különben közép- és hosszú távon egyaránt számol a r.epgazdasagi terv — mér­séklődött —, ezt állapította meg a MÉM elemzése az idei, május végi felmérések összesítése alapján. A kormány 1982-ben ho- •olt határozatot a földvédel­a számlát. Középen a két pénztárgép jó, de azokat csak nagy tömeg esetén használják, mondja később a vezető, mert a szélső gépek mellől jobban szemmel tart­hatják a pénztárosok a bol­tot. „Lopnak az emberek. Na­ponta 4—5 gyerek csór, cso­kit, sprayt, és a felnőttek között is vannak tolva­jok” __ N a. mérjük vissza az árut. Két mérleg nyelve fél de­kával élőbbről indult a 0- ponttól. Az első csomag után 3,50 forinttal, a másodikért 1,30 forinttal fizettünk töb­bet. A Badacsonyi szürkeba­rátot a pénztárnál nem cso­magolták be, a kenyeret pe­dig mi nem tudtuk becso­magolni a kirakott, zsebken- dönyi selyt.npapírosba. A csemegeárukat tároló polcon hiába kerestük a ter­mékek árát jelző cédulákat Tőkehúst csak 'akkor kap­hatunk, ha jó nekünk ott a polcon az a darab karaj, vagy a másfél kilónyi vék- nya. Utóbb „bekukkantunk” a raktárba, és bizony, az üz­let egyáltalán nem volt hí­jával a húsnak. Csakhogy ilyenkor délelőtt nincs aki kimérje, mert csak egy hen­tes van, de az délutánra jár, amikor nagyobb a forgalom. Más meg nem ért a hús fel- darabolásához (?). Rögtön a bejáratnál van az a gondola, amelyiken a leértékelt árukat kínálják. Van fagylaltpor, másfél év­vel ezelőttrói, leginkább ci­pőpasztához hasonlatos a szakadt dobozból kifolyt megszáradt massza. Kínálnak hasonlóan gya­nús, szójás, és egyéb ízesí­tésű pelyhet — gyermekek­nek. Kekszeket, krémeket és egyebeket. A leértékelt árat nem tüntetik fel a dobozo­kon. A bolt napi forgalma 150 —300 ezer forint között vál­takozik. Egy-két tétel azonban a nagy forgalom dacára sem fogy úgy’, mint ahogy a ke­reskedők számítják. Így pél­dául lejárt a szavatossági ideje, de eredeti áron kínál­ják a kakaós süteményport és a karácsonyi díszpapír­ba (!) csomagolt csokoládé szeleteket. Hiába kerestünk az üzletben feliért érmékét (egyszerű csomagolásban, jó minőségű, olcsó árut) — nemiég fogyott ki, hangzik a válasz. Egész nyáron gondot oko­zott a füstölt, azaz a száraz áruk hiánya is. Gyakran szerepelt a hiánycikklistán a borsodi világos sör. és egy hónapig — július közepétől augusztuk második feléig — a kenyérellátás is akadozott. Ezt egyébként a vásárlók is megerősítik, hozzátéve, hogy mi alap létrehozására. Éven­te 150—200 millió forinttal támogatják az úgynevezett rekultivációt, amelynek ke­retében korábban rosszul hasznosított, elhanyagolt és jobbára csak a statisztiká­ban nyilvántartott földeket ismét szántóföldi termesztés­re tesznek alkalmassá. E mellett fokozatosan fölszá­molják , az elöregedett és gyakran különálló gyümöl­e kenyérrel azelőtt is, azóta is gond van a lakótelepen. A minőségiből már nem igen jut annak, aki hétköznap délután, vagy szombaton vá­sárol. Július 26-i bejegyzés a vá­sárlók könyvéből: „Hét vé­gére szerettem volna bevá­sárolni. Többek között csirke- aprólékot, szárnyat, zúzát, akartam venni, de ezek a boltban nem találhatók 18 óra után. Hatig dolgozom. Nekünk miért nem jut az ol­csó árukból?” Ugyanebben a vásárlók könyvében olvashatjuk, hogy meglepően sokan hagyják pénztárcájukat a boltban, és a bejegyzések szerint na­gyon köszönik, hogy hiány­talanul visszakapják a pén­züket. „Kifli, kakaó rendszerint csak 8 óra tájban érkezik az üzletbe ...” A másik csoport tagjai ugyanabban az időpontban végeztek szúrópróbaszerű el­lenőrzést a Klapka úti 929-es ABC-ben, amelyet 1 éve avattak. A választék azóta is bőséges — kivéve a száraz­árut, no és a kenyeret. A ki­rakott sima kenyér tegnapi sütésű, amíg el nem viszik az utolsó darabot is a ve­vők, bizony, nem teszik ki a raktárból a frisset, a mele­get, a minőségit. Elvégre jövedelem-érde­keltségű arz üzlet. „A melós, reggel, lm más nincs, a tegnapit is elviszi. És elviszi az előre csomagolt kolbászt, hurkát is". Amire — ez alkalommal — potom 1,20 forinttal többet írtak mint kellene. A boltok előtt maszekok, zöldséget árulnak. A paradi­csomot például 7 forinttal (0 drágábban veheti meg ittaz ember, mint a piacon, és drágábban mérik a többi zöldséget-gyümölcsöt is. (Az üzletben csak krumpli és hagyma van.) Két meglehetősen nagy forgalmú ABC-ben végzett vizsgálat alapján egy egész lakótelep ellátására vonatko­zó általános következtetése­ket levonni nem lehet. Leg­feljebb jelzéseket rögzíthe­tünk. És ezek elsősorban az alapvető, illetve az olcsó élel­miszerek rendszeres árusítá­sát sürgetik. Azt pedig keser­nyésen írjuk le, amit az egyik eladó mondott, hogy érzé­keltesse az itt élő emberek vásárlási szokásait. Vélemé­nye szerint itt ugyanis job­bára „15 dekás” vevők él­nek. Azaz mindenből csak 15 dekát vesznek. Tizenöt dekával pedig ' ugye nehéz számolni. Így gyakran elő­fordul, hog\r téved az eladó. De miért- mindig a vá­sárló. és soha nem a bolt rovására? Dcvald Hedvig esősöket, a felszabaduló te­rület egy részére növények kerülnek. Ily módon az 1981- ben még csökkenő szántóte­rület 1982-ben már megálla­podott, majd 1983-ban 2000 hektáros növekedés követke­zett be és ennél is nagyobb az idén; a május végi össze­sítés szerint 0000 hektárral nagyobb a szántó 1984-ben, mint egy évvel korábban volt. Növekvő szántóterület Parkban Az aggteleki tájvédelmi körzetben kisebb-nagyobb madáretetők százai találhatók. Igaz, mész - sze még az idő, amikor a madarak rákényszerülnek majd az etetőkre, de a terület gazdái már most nézegetik, s ba szükséges megjavítják az etetőket. Miskolci úttörő a fjordoknál Jelvények, prospektusok, színes ragasztólapok, plaká­tok borítják be az íróasztalt, ahogy János sorolja az él­ményeket; mutogatja idegen­ből hozott emlékeit. — Minden ország delegá­ciója készített rövid ismer­tetőt hazájáról, és fényképet magukróL Ezek itt a kana­daiak, az amerikaiak, své­dek, norvégok, dánok, japá­nok, franciák, mexikóiak, nyugatnémetek, olaszok __ G yere^cképek, gyermekkor zek munkái. Vidám rajzok, cím- és születésnapjegyzék. — Nagyon fiatal volt min­denki a táborban — sorolja Pintye János, aki ugyan már elsős a Kilián gimnázium­ban, élményei még vissza vi­szik a 35. számú Altalanos Iskolába, ahol kiváló úttörő­munkát végzett, így került nemzetközi jutalomtáborba. — A legtöbb gyerek tizenkét éves volt, mi magyarok ti­zennégy. A tábor vezetője 21 év körül lehetett. Oslótól 1155 kilométerre van Tromsó, a fjordba nyúló város. Itt szervezett nemzet­közi gyermektábort a CISV gyermekszervezet. ahová magyar gyerekek is elju­tottak. az Üttörőszö vétség jutalmaként. Két budapesti lány, debreceni, és miskolci fiú alkotta a delegációt, amelyet tavasszal választot­tak ki a zánkai úttörőakti­visták táborának résztvevői közül Nyáron rövid csille­bérci felkészítés, aztán Dá­nián keresztül érkeztek meg Norvégiába. — As iskolában híradós, krónikás voltam, szerveztük a híradós-rádiós szakkört, részt vettem az ünnepsége­ken. Nagyon szép volt & ju­talmam. A tromsői táborban olyan érzésem volt a sokféle ország gyerekei között, mint­ha egy kicsit minden ország­ba elmehettem volna, ahon­nan ők jöttek. A mexikóiak mindenért sírtak, vagy ne­vettek, az amerikaiak min­den tréfában benne voltak, a svédek csöndesek, a japá­nok tartózkodóak__A tábor n emzeti napjain ismerked­tünk elsősorban. Sorolja a programokat: pi­zsamában éneklés, hajóki­rándulás, tengerparti halá­szat, megnézték az éjíéfi rmJ pót és hógolyóztak, sok já-f- ték volt és sport. Ami külö­nösen érdekes volt, az a cssu ládi hétvége. Egy-egy nor­vég családnál töltötték m szombat-vasárnapot. — Azt már a táborba* megszoktuk, hogy nagyon ke­veset tudnak a gyerekek MagyarországróL Hol van, és, mi a fővárosa, azt tudták. A vendéglátó családnál pedig sokat kérdezgettek minket- sót, még politizáltunk fel Egész Tromsőből egyetlen ember járt nálunk. Akik vendégül láttak, azok pedig alig-alig akarták elhinni, hogy nincs nyomor nálunk és nincs éhezés. Erre mi csak azt tudtuk mondani, hát nézzenek ránk, úgy nézünk mi ki, mint akik éheznek? Azt tudták; hogy karikás os­tor, csikós, gulasch, de sem­mi többet... — Ezeket a képeslapokat már ide, Miskolcra kaptam. Az egyik olasz kislánytól, és a norvég tanáromtól. — (köpeezi) Olyan boldog vagyok, hogy az égig érek! Azt se mond­ja nekem ezután senki, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig. Mert akinek van füle a hallásra és van sze­me a látásra, az még a fő­városban is felfigyel rá, mit bírál egy megyei lap. Ennyit a népi szólásokról. Azaz még egyet: senki sem lehet, próféta saját... pte- gyéjében. Mert írhatunk ar­ról, hogy egy diósgyőri kis utcában hetek óta töksötét van. hogy még egy lámpa kéne közbiz'tonsági okokból is, az ÉMÁSZ és az illeté­kes tanácsi szerv nem akar­ja észrevenni. Testvérlapunk­kal együtt annyi cikket ír­tunk már arról például, hogy a tapolcai és egyetemi út­kereszteződés életveszélyes, sok ott a koccanás, közleke­dési lámpa kellene. A lám­pákat elosztó hivatal szobá­ja bizonyára ezekkel a cik­kekkel van kitapétázva. Nem sorolom tovább megyei pusz­tába kiáltott szavainkat. Most mégis: Hurrá! Az elmúlt hetekben írtam arról hogyan kell ügyesen kinyitni a gyufásóobozt, mi a titka a mindkét oldalán reklámmal ellátott doboznak. Nosztalgiával emlékeztem ar­ra az időre, amikor a doboz alja sima tintakék volt. Hurrá! Az ember nem figyeli ál­landóan a gyuíásdobozát, de végül csak feltűnt, hogy egy mozdulat kevés a rágyújtás­hoz, csüszkölni kell a szálat, míg lángra kap — vagy el­törik. Nocsak, veszem kezembe a dobozt. Újra foglalkozni kell most már a gyufával? Ek­kor áradt el bennem a bol­dogság. A doboz alja tinta­kék. Ez nem lehet igaz! Lás­suk mit reklámoz a íedölap. Olvasom: „Sicherheits Zünd- waren. VEB Zündwarenwer- ke. Riesa”. Ezért' erek az égig örö­mömben. Mert ugye nem történhetett más, mint a gyű-’ failletékesek elolvasták cik­künket, összeszidták a ma­gyar gyufagyártókat, talán vitatkoztak is velük, s az eredmény az lett. hogy bün­tetésből most már importá­lunk olyan gyufát, amelynek egyértelműen tintakék a hát­lapja. Azért nem bántam volna, ha konzultálnak velem is, mert így nem tudom, vajon mit adunk mi a külföldről behozott gyufáért cserébe. Továbbá meg kellett volna nézni azt is, hogy a külcsín pótolja-e a belbecs rosszabb minőségét. Végül egyetértek most már azzal is. hogy ezeknek az új­ságíróknak az isten sem tud kedvére tenni, mert az a má­niájuk. hogy minden, amit az emberek használnak, tö­kéletes legyen. Most pedig két doboz van az asztalo­mon. de mivel sietek, abból gyújtok rá. amelyik azt rek­lámozza. hogy a Magyar Élettani Társaság XLIX. ván­dorgyűlése Szegeden lesz 1984-ben. A. L

Next

/
Thumbnails
Contents