Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-03 / 181. szám

ESZAJC-MAGYARQRSZÄG 6 1984. augusztus 4., szombat Pihenő ember Pető János rajza u Barackok X ftdtrTfftelefc szom­szédos volt. Az egyik egy kétgyermekes orvosházas­pár tulajdonában, p mási­kon meg egy nyugalmazott mérnök lakott a feleségé­vel. Az orvosék csak a sza­badságukat töltötték lent, az öregek viszont ott éltek tavasztól őszig. Fűthető kő­ház volt az övék, a másik pedig egy faház, éppen csak a szükséges bútorok­kal berendezve, hiszen al­kalmilag jó ez is. Az öreg mérnök kertész­kedett, és különösen büsz­ke volt a barackfáira. „A barackosom” — így emle­gette. Az idén jő termésnek örülhetett. A három kajszi- és a négy őszibarackfa ros­kadozott a gyümölcsöktől. Éppen akkortájt, amikor a szomszédos telekre megér­keztek a tulajdonosok. Hozták magukkal a gye­rekeket is, öt és hét év körülieket. Egy fiút meg egy kislányt. — Figyeld csak — mond­ta a mérnök a feleségének —7 ezek" a kölykök rájár­nak majd a barackosom­ra .. . Résen kell lennem! És attól kezdve hajnal­tól késő estig lesben állt, várta, mikor érheti tetten valamelyiket. Kerítés ugyanis még nem volt, csak egy sövény szolgált annak. Nem sokáig kellett vá­rakoznia. A nagyobbik gyerek, a kislány hamar észrevette a barackfákat, és egy óvatlan pillanatban odaszaladt, hogy a lehul­lott gyümölcsökből vegyen. Ment volna utána a fiú is, de egy kemény hang meg- torpantotta, sírósra görbít­ve a száját. — Teszed le rögtön! — Az öreg a botjával hado­nászott. — Erre tanítanak a szüleid, hogy a máséból lopj?! Vegyenek neked! A kislány ijedten dobta el a barackot. Kézen fogta az öccsét, és visszaszalad­tak a másik telekre. — Nem megmondtam? — Az öreg diadalmasan mu­tatta a visszaszerzett ba­rackot a feleségének. — Az ervoséknak még a bőrök alatt is pénz van. de azt elnéznék, hogy a kölykeik a nyugdíjasoktól lopjanak. Micsoda erkölcs! Pfuj! — Hiszen mi nem is sze­retjük a barackot — mond­ta csendesen az öregasz- szony. — Miért nem en­geded, hogy szedjenek be­lőle? A gyerekek többet nem próbálkoztak baracldopas- sal. Két hét múlva, a szü­leikkel együtt elutaztak. Üjabb két hét múlva a fákról minden gyümölcs lehullott, ott rohadt ha­lomba a földön. Az öreg ásott egy hatalmas gödröt, és szépen, takarosán bele­gereblyézte az egészet. Be­földelte, ledöngölte. — Jön az ősz — mondta a feleségének —, rövidül­nék a nappalok ... Reggel már alig tudtam felkelni, megint hasgatott a dere­kamban. Az öregasszony nem szólt, hallgatott, Vajon mennyi van még hátra? — gon­dolta, és a kopasz, gyü­mölcsléién fákat nézte. Tóth-Málc Mikló* Térzenék Hét alkalommal ad tér­zenét augusztusban Miskol­con a Vasas, a MÁV és a Bányász Fúvószenekar. Mis- kolc-Tapolcán augusztus 5- én,- , 12-én, 19-én és 2>G-án, a miskolci Szabadság té­ren pedig augusztus 3-án, 10-én és 17-én adnak szó­rakoztató térzenét az együt­tesek. Valamennyi alkalom­mal délután 5 órakor hall­gathatják meg őket azok, akik kíváncsiak játékukra. Júliusban egyébként min­dig népes hallgatóság vet­te körül az együtteseket KALÁSZ LÁSZLÓ Esett az éjjel végre és a köd most hagyná ott a sok hajlatot de jó hogy élek! estig is van remény: tán tisztább időből szippanthatok Jeszenyin-kék tájak távlatok vibrálnak majd harminc fokos reményt s a nappal dolgos arcán felragyog munkánk miként a Nap: kiillőzve a fényt CSEH KAROLY Ketten T-nak Kicsordult a nyári ég pohara pezsegve ömlik a reggeli fény habzik habzik az árvalányhaj evickélünk benne egyre messzebb más-más irányba. Az öcsém meg én Papírszínház Papírszínház címmel új könyves játék készül a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó műhelyéhen. A miniatürizált színház a gye­rekekkel, szülőkkel, nagy­szülőkkel a színjátszás, a rendezés fortélyait ismerteti meg. Az 19115 első fél évében forgalomba kerülő papír­színház egy állandó elem­ből, a színházból és a, cse­rélhető tartozékokból áll. A teátrum az egykori — a Blaha Lujza téren állt — Nemzeti Színház színpadá­nak a makettje, színlaiai között a gyerekek és a szü­lök maguk rendezhetik be a tartozékokból a színpad­képet, és mozgathatják a papírfigurákat. A színház méreteire jellemző, hogy az előadás után tasakjába visszahelyezhető, s így nem foglal nagyobb 'helyei a la­kásban : a színpad széles­sége 49, magassága 22, melysége 54 centiméter az összeállítás után. Piritek déhriá» IS hat ▼an. Edelényi úr ebben az időpontban szokott nyáron víkendre indulni. Csoma­gokkal körülbástyázva áll a lépcsőházban. A kulcsot óvatosan lakása ajtajának zárjába csúsztatja, s két­szer elfordítja, majd — hogy meggyőződjék, valóban ket­tőre zárta-e az ajtót, meg­próbálja még egyszer ráfor­dítani a kulcsot. Többszöri sikertelen kísérlet után konstatálja, hogy ez re­ménytelen vállalkozás. De ez még nem nyugtatja meg atekintetben, hogy valóban tökéletesen bezárta-e az ajtót. A bizonyság érdeké­ben lenyomja a kilincset, és vállal megpróbálja be­taszítani. Ezt egymás után többször is megkísérli, s elégedetten állapítja meg, hogy eredmény nélkül. Ede­lényi úr elteszi tehát a la­káskulcsát, és szisztemati­kusan felszedi mind a nyolc kisebb-nagyobb méretű és fajtájú csomagját. Már in­dulna lefelé, amikor kétség ébred benne: jól elzárta-e a gázcsapokat. Tudja, hogy még soha nem hagyott nyit­va egyetlen gázcsapot se, a kétely, hogy talán-most- mégis, cselekvésre készteti. Lerakja hát nyolc csomag­ját, kinyitja a gondosan bezárt ajtót, és lám, a gáz­csapok tökéletesen el van­nak zárva. Edelényi úr még egyszer nem szeretne a lép­csőházból visszajönni, ezért számvetést készít: — tehát a gáz oké, a gázbojler el­zárva, a villany mindenütt leoltva, valamennyi kon­nektordugó kihúzva, a víz­csapok cseppmentesen el­zárva. És a szobai abla­kok? Jöhet egy nagy vihar. Befcrappol a szobába, meg­rángatja az ablakok kilin­csét, és mindent rendben talál. Ekkor esik szeme az olvasólámpára. Hogy a fe­ne enné meg! Nincs áram- talanítva. Ezt érezhette meg Edelényi úr az ösz­töneiben, amikor mégis az újbóli ellenőrzés mellett döntött. És kihúzza a lám­pa dugóját. Elhárult hát valamennyi akadály: Edelényi úr min­dent megtett vagyona biz­tonságáért, elindulhat a Ba­latonra, ezernyi áldozattál összebütykölt víkendházá- ba, a drága-drága felesé­géhez, az ő egyetlen (igaz, már egy kicsit petyhüdt; Annamáriájához, aki a Ba­latonnál most éppen beteg- szabadságát tölti, mert az az átkozott napraforgóolaj­flakon elrepedt, az olaj ki­folyt, s Annamária olyan alaposan eltaknyolt rajta, hogy a konyhaszekrény sar­kának esve, azonnal eltört két oldalbordája. Legalább­is az orvosnak ezt a du­mát adták be a szégyellni való igazság, helyett: az történt ugyanis, hogy a drá­ga Annamária valami hü­lyeséggel rettenetesen fel­idegesítette Edelényi urat, de annyira, hogy a külön­ben megértő és hűséges férj, mint már annyiszor, hisztérikus rohamot ka­pott, és a szóbeli elmarasz­talás után idegességében megtaszajtotta az értetlen­kedő, nyakaskodó, nehéz­fejű Annamáriát, aki nem a konyhaszekrény sarkának esett, hanem az annyi spó­rolás után megvett koloni­al garnitúra egyik kedves darabjának, a komódnak. Edelényi úr, látva Anna­mária nevű hitvese eisápa­dó arcát, azonnal megbán-' ta tettét, amelynek köszön­hetően neje most a hiva- talban-rothadás helyett, az összekuporgatott pénzen épített, oly kedvessé büty­költ víkendvityillóban tött- heti a nyarat. Az ajtó ismételt, gondos bezárása után Edelényi ár nyolc csomagjával, levacko- lódik a ház előtt parkoló, piros színű, hallatlanul rendben tartott, extrákkal csak szerényen ékesített S 100-aá típusú Skodájához. Ezt a kocsit Edelényi úr nem adná semmi pénzért, mert meg van győződve, hogy a világon a legjobb autó az S 100-as Skoda, de a típuson belül is az ő S 100-asa, amelyen — a gondos karbantartás ered­ményeképpen — nem lehet észrevenni az idő múlását. Ennek a rendkívüli ko­csinak a csomagtartó-fede­lét felnyitja a gazdi, hogy bepakolja a lehozott hol­mikat. Edelényi úr ma már fél háromkor eljött a mun­kahelyéről, ahol nagyon megbecsült gazdasági cso­portvezető. Azonnal a kö­zeli ABC-be sietett, ahol már rengeteg ostoba, tüle­kedő. a munkahelyéről ló­gó embert talált, s mind­egyiknek az volt a mániá­ja, hogy éppen akkor akart vásárolni, amikor Edelényi úr. A megfelelő kenyér ki­választása alig másfél tu­cat vekni összefogdosása és nyomkodása árán máris sikerült. A felvágottaknál viszont egész csődület to­longott, csupa nyugdíjas vén banya, akik reggel kilenc­kor is vásárolhatnának, de nekik éppen ilyenkor kell húszféléből öt-öt. dekát vá­sárolniuk. Edelényi úr ÖA-. ni tudott volna, ha idegeit közben nem nyugtatja meg egy közvetlenül előtte álló igen fiatal vásárló, alti ép­pen nő volt, mi több: sző­ke nő, s ha Edelényi úr ki­csit oldalt állt, és a hölgy válla fölött átpislantott, ak­kor a kigombolt sárga hl úz­f es / ü 1 ő fa r mer na d ró gba n azt kérte a hentes úrtól, hogy a sertéscombot szúr­ja fel, mert abba egy szál füstölt kolbász lesz bele­húzva. Edelényi úr a fejét csóválta: ezek még a kö­zértben is csak olyat ké­pesek venni, hogy: húsba el öbbi megpróbá 11 atásokn á 1 is nagyobbal tartogatott a pénztár előtti, Vlagyivosz­tokig érő sor. Mikor Ede­lényi úr, a vevő végre a pénztárhoz jutott, minden figyelmét a pénztárosnő ál­tal beütött számokra kon­centrálta. Meg volt ugyan­Asperján György: ban egészen hegyesen átló keblek egy részét, sőt, egé­szen jelentős részét pil­lanthatta meg. Miután a drága mindenféle szh'-szart összevásárolt, végre Edelé­nyi úrra került a sor. De azonnal fel is ment a pum­pája, mert nem volt bőrös virsli. Edelényi úr ezért úgy állt bosszút az ABC- áruházon, és az eladókis­asszonyon, hogy mindenbe belekötött. Végül az a hü­lye eladó már csapkodni kezdett, s ez Edelényi urat kifejezetten megnyugtatta. Na, és ami a húspultnál volt! Egyszerűen őrület, hogy egyesek csak péntek délután akarnak mindent bevásárolni, a rövidkaraj­tól a lecsupaszított leves- csontig. De Edelényi úr a legkritikusabb helyzetekben is talál a maga számára némi örömet: egy fekete eicuaka nagyon kellemesen húst. Hej, ennél a kis vá­sárló hölgynél Edelényi úr de nem habozna! És az a pasi?! Megáll az ész! Vá­logat a levescsontban. A csont az csont! Hogy ve- lős-e?! Persze, még velő is legyen benne! Ennyi bor- nirt alakot egy rakáson! Végre EdeLényi úr is vett két kiló karajt és másfél kiló combot. Az a rohadt hentes képes mindig úgy fordítani a húst, hogy a vásárló azt hiheti, ő kapja a legszebbet. Otthon aztán kiderül, hogy az egész zsí­ros, cafrangos, mócsingos, csupa csont. Edelényi úr szinte a politikai meggyő­ződés talaján állva, utál minden hentest: lopnak, mint a szarkák, becsapják a tisztességes dolgozót, csak ezért telik nekik Lada 1500- asra. Egy órát töltött Edelényi úr az ABC-ben, mert az is szentül győződve, hogy azért blokkolnak mindent össze-vissza, mert így soku kai könnyebben átverhetik a tisztelt vásárlót; az ösz- szeblokkolt különbözet pe­dig este az ABC alkalma­zottainak degesz cekkeré- ben ölt valóságos testet. Végre a csomagok egy­máshoz simulva várják az utazást. Edelényi úr még egy pillantást vet a házra, amelyben ott van az ő ott­hona is. Sajnos, nem más­hol, a ház lehetetlen, sőt, kibírhatatlan lakóit Edelé­nyi úr ugyanis fölöttébb nem állhalja. A megfelelő előkészületek után Edelényi úr belehup­pan az autójába. nagy- nagy műszaki érzékkel be­indítja a motort, belete­kint a visszapillantó tükör­be, és óvatosan kihajt a járdaszegély mellől.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents