Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-03 / 181. szám

Í984. augusztus 4,, szombat fii ÉSZAK «MAG YARQRSZAG 7 Egy bolond péntek Tizenharmadika nem Voll, csak péntek. Egy láb­fájós, meleg, bolond pén­teki nap. amikor az em­berek mindent el akarnak intézni a hét. végére. Le­hetőleg még egymást, is, a nagy l'elbulydulásban. Hömpölyög a tömeg a Búza téri aluljáróban. Aki siet. átverekszi magát a földre telepedett, vagy fal mentén ácsorgó árusokon, eleresztve szépen füle mel­lett a leszólító kínálgatást. Ha sikerül. A férfinak, ki hétrét görnyedt az irdat­lan létra súlya alatt, nem volt szerencséje. — Uram! — kapta el inge csücskét a két, lép­csőn ücsörgő alak közül az egyik. — Csak egy pilla­natra álljon meg! A létra lecsusszant * vállról, tulajdonosa megtö- rölle izzadó homlokát. — Mi van? — kérdezte abszolúte nem nyájasan. — A barátom bajban van — mondta a stopos. — Ellopták mindenét, oszt mostan ugye arra sincsen pénze, hogy vonattal haza­menjen. De nála van ép­pen két pulóvere, amit szívesen eladna magának... — Éppen kettő is van nála? Ebben a dög meleg­ben? — vicsorított a lét- rás, és szeme döfött, mint a fullánk. — És nekem ép­pen erre a két pulóverre van mostan (!) szükségem a szobafestéshez? A néni­kéjének; annak kínálja! Vagy^ akitől ellopta .. . És már lódult is létrás­tul. Éppen idejében... A sor, ahelyett, hogy fo­gyatkozna, egyre hosszab­ban tekereg. Az emberek sziszegnek, viperamérges mindenki. Mi a fene van ott elöl a pénztárnál, ami­kor így is úgy tűnik, mint­ha az egész emberiség eb­ből az ABC-ből akarná megpldani hétvégi élelme­zési gondjait. Aztán hátra hallatszik a pénztáros hölgy fojtott, szapora győz- ködése. Bár a dolog így is zavaros. Valakinek, vala­mit tán rosszul ütött be, s most idegesen szalagokat tépdes a gépből, de végül is minden megoldódna, ha az a férfi, akinek éppen blokkol, a hat üveg söre és két deci cseresznyepálin­kája mellé venne még két deci cseresznyét. — Nincs nálam annyi pénz... — teríti eléje iz­zadt tenyerének összes va­gyonát gyámoltalanul a férfi. A hölgy „fejszámol”, gyorsabban, mintha géppel csinálná, és nem adja fel. — Van ott. annyi. Na! Vegyen már még egy üveg­gel, és akkor minden rend­ben van! A hang kérlelő, a férfi :— ellentétben az asszo­nyokra vonatkozó operett- szöveggel — ingatag. Kü­lönben is; mögötte a tö­meg, előtte a plusz két de­ci nem is olyan elviselhe­tetlen lehetősége. — 1-iát jó... — sóhajt egy nem túl nagyot, meg­adván magát az alkohol- melletti kampánynak. A pénztárosnő diadalittasan billentyűzik, és mindenki megkönnyebbülten csusz- szan egyet. Előre ... Előre! Tiporják egymást * melletti buszpályaudvar«» is. Szatyros emberek sprio- colnak szanaszéjjel a ka­nyarodó, nehézlestű jármű­vek elöl, a sofőrök cirkal- malos áldásaitól kísérve. Egy-eg.v kocsiállásnál már seregnyi nép ácsorog, vár­ván a pillanatot, hogy ló­dulhasson, kapaszkodhas­son. Fullasztó meleg van, és ingerült hangulat. Egy nő szétgurult krumplit, sár­garépát kapdos a lábak mellől, egy öregasszony el­adatlan tyúkja kosárból ki­kandikáló fejére sóz jó na­gyokat: bújjék már vissza és dögöljön meg, ha ne no kellett senkinek! A váróban viszont kongó üresség, visszhangzik még a sóhajtás is. Az informá­ciós ablaknál rekedtes hang érdeklődik: — Há­nyas kocsiállásról indul a busz Kesznyétenbe?, — Ahonnan szokott! — esörren a válasz az üveg­ablak mögül. Az érdeklődőnek elakad a lélegzete, de csak egy pillanatra. — Fordulj fel a születés­napodon! — vált át tege­zébe. Az ajtóban állván fel­sandítok az égre: — Hát mindenki megbolondult ezen a pénteki napon? Be­levetem magam a piac hul­lámzó emberáradatába, és hirtelen két csokor zellert is veszek, teljesen felesle­gesen. Megnyugtató a zöld­je és az. a tudat, ma mégis sikerüli megváltanom egy hazasiető öregasszony lelki békéjét ... egy forintért. Keresztény Gabrieli» A sztrádán már sokan igyekeznek a Balaton felé. Edelényi úr jókedvű, min­dent megvett, a motor li­liomán zúg, a nap süt, a különben teljesen megbíz­hatatlan Meteorológiai In­tézet szép nyári hétvégét jósol... mi kellene még? Edelényi úr nem siet, nem bolond pazarolni a benzint, és tönkrevágni az autóját. Kényelmesen, nyolcvanas tempóban halad a belső sáv­ban. De egy sárga Lada lőOO-as már kekeckedik. Teljesen ráhajt Edelényi úr Skodájára, hogy így pa­rancsolja le a szélső sávba. — Mi a francot, akarsz, te barom? — méltatlankodik Edelényi úr. — Majd ha eljön az ideje, besorolok jobbra, és mehetsz a büdös anyádba! Gyere belém, na, gyere, te állat! — A Lada begőzölt vezetője villog, dudál, hadonászik, és okos enged, bolond szenved köz­mondással Edelényi úr ki­vágja az indexet jobbra, és elengedi az ámokfutót. De azért még a vadbarom után ordít: — Hova rohansz? A halálba? — Edelényi úrnak szent meggyőződése, hogy az ilyen közösségellenes magatartásé alakok nem az ágyban végzik. — Hát ne is! — háborog még egyet, aztán fütyülni kezd, hogy levezesse a fölösleges fe­szültséget. De erre nemigen van módja, mert megjele­nik mellette egy eszeve­szett: hörög a Trabant mo­torja, de a kormánynál ülő laoosképü. megtépett kül­sejű nő csak nyomja a gáz­pedált. miközben mellette egy kalócsképű krapek az Esti Hírlapot olvassa, ahe­lyett, hogy ..imádkozna vagy a végrendeletére gondolna. Cefetül büdös a műanyag- jaguár, s bizony, most Ede­lényi úrnak kedve volna nióresre tanítani ezt a szé­dült tyúkot. Ad is egy kis kakaót az S—100-asnak, az­tán balra kivágja az inde­xel, s miután sikerült a zör­gő halálláda elé kerülnie, fokozatosan csökkenti a se­bességet. A nö nem ide­geskedik, hanem visszatér a szélső sávba, átnyomja a gázpedált a Trabant pad­lóján, és megelőzi Edelé­nyi urat. — Te erőszakos, kocsigyilkos, idióta tyúk! — ordít az óvott S—10()-as gazdája, s hogy mutassa, bezzeg ő milyen szabályo­san közlekedik, visszatér a jobb oldali sávba' Pillana­tok múlva egy fehér Mer­cedes húz el mellette. Ede­lényi úr oldalt pillant, s látja, hogy a hétszázezret érő kocsi volánjánál egy fiatal nyikhaj, egy börtön­töltelék-jelölt ül, sőt, maga a szocializmus vérszopója. És micsoda, alig-öltözött kis csirkével! Mennyi idős le­het a pipike? I-lúsz? A sze­mét életbe: hogy feszül a vékony pán tű piros trikó! — Mi van, neked, te!? — ordít utánuk Edelényi úr. — Tudod, mit csinálnék én azokkal a szuper-didkók- kal? És Edelényi úr most veszettül gyűlöli a senki­házit, aki a kicsikét fuva­rozza, mert az biztosan csi­nálja is ... De hirtelen na­gyol; fordul a gondola! Ede­lényi úrban: az ilyen kis csirkék üresek, csak a les- tett szájuk és szemük von­zó, az érzelmeik viszont... és csak a pénz számít ne­kik. Edelényi úrnak most egyszerűen forog a gyomra az ilyen nőktől. Egy ideig nyugalmát sem­mi nem zavarja, komóto­san poroszkál hetvenes tempóban a külső sávban. Ezt a sebességet imádja az S—100-as, ilyenkor szinte nem is fogyaszt benzint. És egyszerre csak lam-lám. Feltűnik a belső sávban egy fehér kispolszki, a kor­mánynál egy finom fekete nővel. — Ez aztán el tud­ja marni a botkormányt! — élénkül meg Edelényi úr. — Galambom, mit szorí­tod úgy a volánt, nem ug­rik az ki a kezedből. A nő, mintha hallaná Edelényi úr monológját, felé lordul és csábmosolyt produkál. — Mosolyogsz, kiscsillagom? Tetszik neked az Edelényi bácsi? Azt elhiszem, lát­szik rajtad, hogy van eszed és tudod, mi a jó. Mulat­nék is neked valami újat... Hót ez barom! A büdös anyádnak vágsz elém ezzel a szemétládával! Nahát, az is bolond, aki egy nőnek ad jogosítványt! Nem is la- cafacázik Edelényi úr: ki a/, indexel balra, a nő mel­lé húz, és kézzel-lábbal ma­gyaráz, ám az bűntudato­san csak mosolyog... — Ezeken nem lehet segíteni — állapítja meg Edelényi úr, és gázt ad, hogy meg­mutassa ennek a glancolt sparheltnek, mit neveznek autónak. A füredi elágazásnál Ede­lényi úr elővigyázatosan hajt le a sztrádáról. Az északi parton van a ví- kend-vityillója, ugyanis mindenkinek olt van, már­mint annak, akit némi ész­szel áldott meg az. ég. Az északi part ugyanis sokkal szebb, sokkal nyugodtabb, nem is beszélve arról, hogy mennyivel tisztább és kei­liákialá! Falakon Általános diáktalátkozcít tartanak Sárospatakon au­gusztus 18-tól 20-ig, amely­re minden volt pataki diá­kot szívesen vár a Pataki Diákok Sárospataki Baráti Köre. A háromnapos prog­ramban osztálytalálkozók szervezése éppúgy szerepel, mint a város jelenével való ismerkedés, vagy a gimná­zium és a tanítóképző életé­ről, munkájáról kapott tá­jékoztatás. A rendezők egyébként úgy tervezik, hogy alkalmat adnak a résztvevőiének arra is, hogy ne csak a diákváros mai arcát ismerhessék meg, ha­nem ők maguk is bemu- takozhassanak azok lakói­nak. A sárospataki diákok találkozójára nagyon sokan — külföldről is — jelentet­ték már be részvételüket. lemesebb a vize. Szóval Edelényi űr a saját kis vi- kendházát egy földvári két­szintes vízpartival sem cse­rélné el, mert az övé fent van a domboldalon; a csönd, a természet nyugal­ma! És micsoda panoráma a Balatonra! Itt már nem vandálkod­nak a Balatonra igyekvők, mindenki szépen, sorban halad. Haj, itt az északi parton még az emberek is mások! És a sztrádán kiállt idegeskedés után Edelényi urat nyugalom 'szállja i..eg. Szépnek és jónak érzi az életet, s mint máskor, most is felsóhajt, és önkéntele­nül hangosan kimondja: csak rosszabb ne legyen! Elégedettségi érzése ki­tart: egészen a megbütykölt jó kis víkendházig. amely­nek kerítése tövében tér­delve Annamária szorgos­kodik: a hirtelen nagyra nőtt gazt tépdesi. Edelényi úr behajt egye­nest a kis telekre, ponto­san megcélozva a kocsi szá­mára készített vékony be­toncsíkot. Aztán kiszáll, és a közben fellápászkoclott Annamáriához lépked: — Szerbusz édesem. 1 i Jól érzed magad? — Tűrhetően — mondja a gyönyörű barnára sült, bár igaz, kissé már pety­hüdt bőrű Annamária, és csókra nyújtja ajkát. — Mi újság Pesten? — Semmi — válaszol Edelényi úr. — És itt? — Itt sincs semmi újság. — Akkor jó — mondja Edelényi úr. és elégedetten szétnéz a portáján, a saját­ján, a talpalatnyi, ám any- nyi boldogságot adó magán- tulajdonocskáján. Balázs Béla, a filmesztéta Neve hallatára legtöbben Bartók muzsikájára emlé­keznek, a Fából faragott királyfi, vagy még inkább a Kékszakállú herceg vára históriájára, sűrű szimbo­likájára. Pedig még meny­nyi minden maradt utána! Gyanakvó és óvatoskodó századunkban szinte túlsá­gosan is színes ez az élet­mű, melyet valljuk be, bi­zony a határainkon kívül sokkal alaposabban ismer­nek és elismernek. Balázs sem volt kivétel. Egyike azoknak a bizonyos mon­dabeli prófétáknak, akikre csalt éppen szülőhazájuk nem ügyel. De tegyük mindjárt hozzá. Balázs Bé­la igazi européer volt. aki otthonosan mozgott Buda­pesten, Becsben. Berlinben, Rómában és Moszkvában. A történelem szeszélyéből szinte szó szerint interna­cionalista életet élt — anélkül, hogy még a leg- kegyeüenebb időkben is megfeledkezett volna hova­tartozásáról. An,nak a szár­nyaló nemzedéknek tagja­ként indult az értelmiségi létbe, amely még mit sem sejtett a közelgő világégés szörnyűségeiről, s a tanári hivatás megújításában, vagy csak egyszerűen a tanítás­ban kereste a maga üdvös­ségét. De a múzsáknak is hódolt. Versei, regényei, meséi, elbeszélései, tanul­mányai sorra látnak nap­világot. A Nyugat munka­társának lenni akkoriban már igazi rangot jelentett. A Habsburg-birodalom összeomlása, a frontkatona keserves tapasztalatai szin­te magukkal sodorták s vezették az új proletárha­talom híveinek táborába. A forradalom lelkes híve a Közoktatásügyi Népbiztos- ság művészeti és irodalmi osztályának vezetője, az Operaház és a Nemzeti Színház kormánybiztosa, az írói direktórium tagja ... Érthető, ha Horthy pribék­jei' elől ő is menekülni kénytelen, Ausztriába, ahol a Der Tag munkatársaként kereste kenyerét 192(1- ig, azután Berlinbe költözőit, s a Weltbühne szerkesztő­ségének lett a tagja. Ezek azok az évek. amelyek egy­re inkább a film' felé for­dítják. Nemcsak azáltal szerez nevet, hogy elsők között rendszeresíti lapjá­ban a filmkritikát, hanem megpróbál a kritikákban is egyfajta esztétikai rend­szert kialakítani. De nem maradt meg a kívülálló szemlélő pozíciójában — maga is belevetette magát a hetedik művészet meg­hódításába, ő lett a német Völksfilm egyik alapítója 1924-ben mór Salten és Busson társaságában önálló produkcióval is jelentkezik, Modern házasságok cím­mel. Az Önagysága nem akar gyereket, a Grand Hotel, az Egy meg egy az három, a modernizált Don Juan mese, a Narkózis en­nek a felfelé ívelő pályá­nak egy-egy állomása. A legnagyobb siker kétségte­lenül a pénz hatalmát, könnyes-humoros körforgá­sát felidéző Egy tizmárftás bankjegy kalandjai, amely az expresszionista mm eszközeivel vázolja a nagv- városi lét mindennapjait. Az egyre hangosabb náci propaganda őt is elűzi, s így kerül Moszkvába, ahol a Filmművészeti Főiskola tanáraként tevékeny kedi k 1921 -tői '1945-ig. A felsza­badulás után azonnal ha- ■ zajjört. a Fényszóró című kulturális lap főszerkesz­tője, a Filmtudományi In­tézet vezetője, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára lett. Filmes műkö­déséből mindössze a Brecht nyomán feldolgozott Kol­dusoperát ismerjük, no meg a felejthetetlen Radványi Géza produkciót, amely 1947-ben az új orientációjú magyar film megszületését 8 is jelezte. A Valahol Euró- | pában — nyugodtan mond- hatjuk — klasszikus mű, amelyet azóta majdnem a világ minden országában játszottak. (Most újítják fel Moszkvában. Párizsban és nemsokára Pekingben is vetítik.) . A főleg filmesz­tétikái babérokkal hazaér­kező Balázs, Máriássv Fé­lix és Máriássv Judit tár­saságában a filmművészet klasszikusainak szellemében nyúlt az akkor különösen aktuális kérdéshez. A fog­lyul ejtett karmester, a há­ború alatt árván maradt, elzültött gyerekek története — szinte tökéletesen tük­rözi a Filmkultúra, a Film­művészet. no meg A lát­ható ember írójának elkép­zeléseit korunk új és leg­divatosabb művészetének lehetőségeiről, törekvései­ről. Idehaza csak jóval halála után jelentek meg idegen­ben irt müvei magyarul. 5 Emlékét őrzi a nevét vi- § selő filmművészeti díj. meg az ifjú utánpótlási nevelő stúdió. Tudunk róla. em­legetjük — de alig-alig is­merjük. Talán most. szüle­tésének századik évfordu­lóján közelebb kerül hoz­zánk, és elfoglalja méltó helyét a nemzeti kultúra nagyjai között. (És talán azt is megérjük, hogy vég­re egy magyar mozi is fel­veszi a nevét — annak a magyar filmesnek, akit a legjobban ismer a világ, és akit Párizsban vagy Ró­mában úgy idéznek, mint a bibliát.) N. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents