Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-30 / 203. szám

Daliás idők fci.ZAit.MAÜYAKOKjZAü 4 Régi adóssága a magyar filmművészetnek, és immár negyedszázadnál régebben a Magyar Televíziónak is, hogy Arany János Toldi trilógiá­jának filmrevitelét még nem valósította meg. Ezt igyeke­zett kis részben pótolni a Pannónia Filmstúdió, amikor színes magyar festményfil­met, vagy más hirdetés-fo­galmazás szerint festett film­költeményt készített, ha nem is a Toldiból, de a Toldi nyomán. Gémes József írta, tervezte és rendezte az ani­mációs művet, Decsényi Já­nos szerzett hozzá zenét, s Nepp József írt alámondott narrátorszöveget. amelyet Szabó Gyula nekibúsult tol­mácsolásában hallhattunk. „,Mintha pásztortüz ég őszi éjszakákon...” idézi a film bevezetőként Arany Toldijának invokációját, hogy erősítse az alcímet, azaz még inkább tudatosítsa: itt a Toldiról lészen szó. Valóban, az első képsorokon ott van az „óriás kútágas, hórihor- gas gémmel.. meg tt he­vernek a szolgák a boglyák hűvösében, ahol „ ... félig ra­kotton, nagy szénás szekerek álldogálnak...”, s „egy, csak egy legény van talpon a vi­déken”, akinek „szörnyű ven­dégoldal reng oroszos vál­lán”, s ettől kezdve már Gé­mes József történetét nes­zük, meg Nepp József szöve­gét halljuk. Arany Jánostól egyetlen sor, egyetlen szó sem hangzik el. Igaz, a nagy tömörítés nem viselhette volna el Arany szövegét, il­letve a nemes szöveg nem tűrte volna ezt a sűrítést, óe néhol mégis jó lett vol­na valamit hallani scz. ere­detiből. Egy kissé zanzásit- va pereg előttünk a trilógia, r ha a néző történetesen már nem emlékszik a Toldi minden fordulatára, vagy koránál fogva még nem is­meri — az iskolások lesz­nek várhatóan többségben a nézői 1 —, bizony, nehezen asszociálhatja Toldi Miklós történetét. Amit hallunk, egy névtelen középkor végi vi­téz históriája, egy kicsit „át is politizáltan”, például ami­kor bemutatkozik a hős, s mindvégig egyes szám első személyben szól a krónika. Fel-felbukkanr»ak a három Toldi érdekes, ismerős,, em­lékezetes fordulatai, elkísér­jük hősünket egész a sírjá­ig, de amrt kapunk, valóban csak a Toldi nyomán ké­szült, és nem a Toldi. (Nem érdektelen talán megjegyez­ni, hogy a Daliás időknek semmi köze sincs — szeren­csére — a tavaly ősszel Mis­kolcon bemutatott, azonos című színpadi játékhoz.) Tagadhatatlanul nagy vál­lalkozás volt a Gémes Jó­zsefé, elsősorban az animá­ciós eszközök tekintetében. A festett ecsetrajzok mozgá­sa, a csatajelenetek villód­zása. a színdramaturgia, a gondolati képsorok és a visz- szatekintő, emlékező részek színi megkülönböztetése e technika igen magas fokát igazolja, ám ez.zel a néző vi­szonylag hamar eltelik, ha a történet nem tartja lógva. Márpedig ezzel a naná toros megoldással nem tud a film mindvégig lekötni. Az Arany Jánost tisztelő és jól isme­rő nézők számára igen érde­kes feldolgozás, megközelítés ez a Toldi ihlette íilmkölle­mény, a benne éló Toldi emlékekkel kiegészülve kap teljesebb értelmet és ad él­ményt, de mi történik azok­kal. akik e Toldi-ismeretnek híján vannak? Nagy animá­ciós bravúrként könyvelhet­jük el a Daliás időket, de a Toldival szembeni tartozás alig csökkent. Szerződés A magvas filmdrámák ked­velőinek igazi csemege a Krzysztof 'Aanussi rendezte lengyel film, a Szerződés. Sokan emlékeznek bizonyára Wajda híres Menyegzőjére, amely egy századforduló előt­ti, Krakkó környéki menyeg­ző kapcsán mond el igen sokat az akkori lengyel tár­sadalomról. Ugyanez a kese­rű történet pereg most a Szerződésben, de napjainkba ágyazva, s leszűkítve a tár­sadalmat n lengyel értelmi­ség kiábrándultságára, ki- égettségórc. A keret azonos itt is: menyegző, sokíelől összegyűlt násznép, a végén a hangos mulatozást, fák­lyás-lovas szánkázást félbe­szakító, tragikus színezetű tűzvész stb. Szó sincs arról, hogy Zanussi másolta voln* Wajdát, hanem azonos gyö­kérből fakadó társadalmi drámát rendeztek, és úgy . tűnik, ez a kiábrándultság, ez a „felfordult itt minden, kívül is, belül is, bennünk. is” hangulat nem új keletű dolog. A, filmen elhangzó utolsó mondat így szól: „Ta­lán jobb is, ha nem mon­dunk semmit...” A film 1980-ban készült, és a len­gyel értelmiség belső ellent­mondásai művészi tükrének tekinthető. Kicsit hosszú, de mindvégig feszült, izgalmas dráma, kitűnő színészek hosz- szú sorával. Filmdrámák kedvelőinek csemege — ír­tam bevezetőben. Csak is­mételhetem. Benedek Mikló« Alkotóház a Gárdonyiban nem aranyból, hanem közös munkából — Látja, hiába pakoltuk be a nagy táskába a fara­gókéseket. fűrészt nyomtak a kezünkbe?! Végvári pro­fesszor majd álló nap be­szélt nekünk a klasszicista építészetről és a bútorok­ról... Hanti Józsi bácsi szakál­lábán bizony már több a fehér, mint a fekete, de a panaszkodási nem szánja komolynak. Gyorsan „je­lenti” is a többieknek, hogy a rábízott munkának ele­get tett, kirajzolva mind egy szálig a fumérlapok, rugaszkodhatnak neki a ki­vágásnak a többiek. Két hét bizony nem sok idő. s két hét alatt negyven asz­tallal szeretnének elkészül­ni, s addig a piacot is „meg . kell járnia a fának”. Az asztalokra való térítőt oda­bent varrják az asszonyok a házban — intenek a nagy épület felé. Onnan jövünk, így inkább a műhelyek felé vesszük utunkat, a kerá- miásoknál a sorakozó ha­mu- és gyertyatartókat gusztálni, s kicsit belehall­gatni a zsörtölődésbe, hogy könnyen reped az agyag, nem állja a hajlítást... Bent, a műemlék jeHegfi kastélyépületben is jócskán akad gúsztatni való. A ké­szülő, két bőrrámás tükör­ből még csak a modell van ’ meg, de szaporodnak a centiméterek a szövőszé­keken, az egyiken függöny, a másikon faliszőnyeg ké­szül ... öt népművészeti ágazat — a hímzők, a szövök, a fafaragók, a fazekasok és a bőrművesek — művelői dolgoznak a megyei Nép­művészeti Egyesület első komplex alkotótáborában. Tulajdonképpen odahaza, hiszen Miskolcon, a Gár­donyiban kapott helyet az egyesület alkotóháza. — Nagyon határozott célja van az alkotótábor­nak. Olyan használati és berendezési tárgyakat ké­szítünk, amelyek stílusban is illenék a klasszicista, műemlék jellegű épülethez, de amelyek optimálisan használhatók is. Nem mel­lékesen pedig mutatják, hogy itt van a bázisa a me­gye népművészeti mozgal­mának — mondta Márton Jánosné, aki nemcsak a házban dolgozó népműve­lők, hanem a Népművésze­ti Egyesület megy« vezető­je is. — Szeretnénk, ha ez olyan ékszer intézmény lenne, ahol a szép környe­zet inspirálna is. Az inspirációt — mondta később — persze nemcsak az amatőr népművészekre érti, hiszen a Gárdonyi változatlanul területi fel­Mester és tanítvány. A bőr- rámás tükörkészités első lé­pése; a forma kivágása. adatokat is ellát, nemcsak a művészeteket gondozza. Erről azonban ezúttal csak ennyit. Ámbár az sem mel­lékes. hogy a városi, sót a megy« kisugárzást helyben is erősíteni szeretnék, merthogy gondolkodnak például a gyermekfoglal­koztatások jövójén. Az itt levő műhelyek eddig i* vonzották a napközis cso­portokat. óe egy-két alka­lomnál többször egy cso­port nem jutott be. „Bele­ízleltek az alkotásba, felcsi­gáztuk az érdeklődésüket, azután semmi ...” Gyerek­nek, de népművelőnek is semmi, hiszen csak egysze­ri alkalmat kínáltunk ... így nehéz a fiatalokat be­vonni a szakkörökbe is. Aligha csak a ház szak­köreire gondolt, hiszen » népművészeti mozgalom — és az egyeáület is — sze­retne fiatalitani. Kevés, ha a hagyományőrzés csak az idősebbek tiszte. Ezért is szeretnének indítani egy teT hetségkutató akciót a kép­zőművészetek és a fazekas­ság iránt érdeklődő fiatalok körében valamikor október végén. De ne fussunk annyira előre. Most a ház belső szé­pítésén dolgoznak, negy­venötén. Ennyien fértek be az első alkotótáborba sa. alkotóházban. — Nemcsak én gondo­lom. hogy országosan is fi­gyelemre méltó lehet, ami itt történik. Persze azt is mondhatnánk, hogy a nép­művészeti amatőr mozga­lom több évtizedes ered­ményei értek be, s kapott a mozgalom újabb lehető­séget. Amikor a városi mű­velődési központ az egye­sületnek helyet adott, olyan bázist teremtett a megyei mozgalom résztvevőinek, ahová megérkezhetnek, ahol kifejthetik aktivitásu­kat. Ahol jelen lehetnek. Vannak, bár jobbításra szo­rulnak a műhelyfeltételek; valamennyi szakágazatnak helye van. Ezzel az észak­magyarországi régióban se­hol sem büszkélkedhetnek el. Szeretnénk szálláslehe­tőséget is teremteni. Olyan környezetet mindenekfe- lett, ahol nemcsak alkotni tudnak az emberek, ha­nem jól is érzik magukat. Nemcsak az amatőrök. De ez már egy másik kérdés, a ház másik feladata. Ami még a népművésze-1 ti alkotókra tartozik; szep­tember 7-én bemutatják az elkészült alkotásokat, ame­lyek helyükre is kerülnek. Nemcsak a novemberi első országos textiknűvészeti konferencia résztvevői mondhatnak majd róluk véleményt, de mór sokkal hamarább a hejócsabaiak is. Csntorás — Tardi fokoto motívumai díszítik majd az abroszokat, ame­lyeket szorgosan varrnak az asszonyok. Filmlevél 1984. augusztus 30., csütörtök Egy kocka a színes magyar festményfilmböl. asz i felkelésr A szövőszéknél. Tíz kiló fonalból szövik a függönyöknek valót (bal oldali kép). Ez egy szép fa. liszönyeg lesz. Sokat kell még dolgozni rajta (jobb oldali kép). ___ ________ A szlovák nemzeti felkelés 40. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt Budapesten a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. A látogatók 22 tablón — mintegy 200 fotón és más dokumentumon — kísérhetik nyomon a szlovák nép küzdelmét a fasizrmi* ellen, a felszabadulásért. Eb­ben a harcban 27 nemzet és nemzetiség képviselői vettek részt, köztük jelentős szám­ban magyai- partizánok é* katonák is. Szlovák partizánok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents