Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-28 / 201. szám
tS^AK-MAGYAROKiZAü 4 1984. augusztus 28., kedd Á képernyő előtt Ismétlések között emlékezések Ügy tűnik, tartósan meg kell békülnünk az olyanfajta műsorszerkesztéssel, amelyből új hazai művészeti produkciók szinte teljesen hiányoznak, dominál az ismétlés, az okkal és ok nélkül sorozatba erőszakolt filmek sugárzása, s amelyben éppen a friss művészeti élményekre vágyó nézők — nem lebecsülendő a számuk! — kapnak a legkevesebbet. Ennek a műsorszerkesztésnek lehetnek és bizonyára vannak is méltánylandó okai Az ismétlések között is akadnak indokoltak. Például a már húszévesnél is jóval öregebb A Tenkes kapitánya című magyar ifjúsági kalandfilmet újra meg újra örömmel kell üdvözölnünk, hiszen új meg új nézőgenerációk nőnek ki a gyermekek közül, akiknek ez a kedves, naiv, áltörténelmi kalandsorozat újat jelent, s mint a Magyar Televízió egyik legelső ilyen jellegű vállalkozását, sok felnőtt is szívesen nézi meg újra. De A Tenkes kapitányán kívül délelőtti órákban tizenkét, délutáni és esti órákban tizenhárom ismétlés jelentkezett. Ez pedig soknak érződik, különösen, ha a velük együtt jelentkező új művészeti műsorok száma annyira elenyésző. Ha most ehhez hozzávesszük, hogy a legfrekventáltabb adásidőben, szombaton este egy — a sportbarátoknak is inkább bosszúságot, mint szórakozást jelentő — futballmeccs töltötte ki a főadásidőt (a meccs milyenségéről persze nem a televízió tehet), utána meg egy órán át import revümüsorl sugároztak, amit a színes készülékkel rendelkezők is csak töredékesen élvezhettek, lévén a nagy létszámú, látványos revü és a képernyő méretei között antagonisztikus ellentét, s a második műsorban látható párhuzamos adások a nézők nagy többségének alig adtak választási lehetőséget (a sportadással párhuzamosan pszichológiai előadás, majd orgonakoncert, a revü alatt pedig sportadás jelentkezett), a pénteken elkezdett francia tévéfilm folytatása meg a késő éjszakai órákra szorult, hát a szombat estében sem volt sok őröm. Itt említendő, hogy a Tersánszky-regényből készült Bűnügy, lélekelemzéssel című magyar, tévéjáték, ha már ismételték, jobb adásidőt érdemelt volna a szombat délutánnál. * Felszabadulási évfordulókhoz kapcsolódott két importált film. Románia nemzeti ünnepe alkalmából került a képernyőre kedden A halai végső hatara című román film, amely egy kis hegyi falu lakói tragédiájának tükrében kívánt emléket állítani az ellenállóknak — sokkal több akarással, mint sikeres művészi megvalósulással, a második műsor éjszakai adásidejébe szerkesztettem Párizs felszabadulásának negyvenedik évfordulójára tűzték műsorra a kétrészes francia tévéfilmét, a Feketézőket. Az összesen háromórás film roppant érzékletesen mutatta meg a kettészakított, de gyakorlatilag mindkét részén a német megszállást nyögő Franciaország városi társadalmának megosztottságát, a nácikkal szembefordulókat és a kol- laboransokat, s főleg azokat a kisembereket, akiknek ez a közeg feketézési, gazdagodást lehetőséget kínált, s a mindenkori köpönyegforgatással mindig a felszínen tudtak maradni, sőt érvényesülni. Keserít fintora e, filmnek, hogy a szinte naponként köpönyeget fordító kereskedő miként érvényesül mindig, miként lesz belőle valóságos ellenállási hős egyszerű hazugságokkal, majd lányának jó partija révén szerencsésen boldoguló gazdag polgár, akinek összeköttetései révén arra is lehetősége van, hogy a hajdan általa feljelentett szökött katonát, majd ellenállót, mert négy évvel a háború után tanárként nem kedvez az ő fiának, veje, az egykori kollaboráns segítségével Algériába. . Oránba űzesse. E film negyven év előtti helyezkedésekre emlékeztet, de mindaz, amit a meggyőződés nélküli, mindenfelé kapcsolatokat kereső és teremtő emberek, a feketézők befolyásáról mond, ma is tanulságos. (Egyébként e film sem lehet túl friss, hiszen a főszerepet szinkronizáló Gáncs János — sajnos — regen elhunyta ♦ A Szeszélyes évszakokban változarflantd Antal Imre korv- féransza jelenti a fő erősséget, meg az animáció« filmek jelentkezése. A minapi összeállításban volt néhány jó villámtréfa, amelyben nem hallottuk, hanem láthattuk a csattanót; a jelenetek közül tetszett a Szeretem a hajnalt című, meg a Kínai vendéglő, amelyeknek ötlete ugyan kevés újdonsággal szolgált, de a színészi játék mindkettőt megemelte, roppant erőltetett volt viszont a bécsi utcát átkeresztelő, s a poénhoz képest igen elnyúlt a telekvásárlótermészetjáró tréfa. Egészében e hetvenöt perces összeállítás se jobb. se'rosszabb nem volt elődeinél. Ami viszont nem jelent éppen elismerést. * Nyár vége közeledvén, jelentkeznek újra egyes sorozatok. A Parabola, úgy tűnik, még nem frissült fel, önmagához képest fáradt, szürke volt. Az Elmebajnokság már- már jóismerőseinkké lett versenyzőinek felkészültsége, különösen á már két évtizede különböző vetélkedőkről ismert Mádai Péteré, változatlanul lenyűgöző. Benedek Mikié« \ fi Hyppolit Miskolcon Több mint fél évszázada mutatták be és azóta számtalanszor felújították a Hyp- poiit, a lakáj című magyar filmet, amely ma már a hangosfilm történetének egyetemes értékei közé számít. A fiatalabb generáció is többször láthatta, elsősorban a televízió képernyőjén. Budapesten a Játékszín most arra vállalkozott, hogy a témát, illetve Zágon István vígjátékát. és Nóti Károly filmforgatókönyvét — Eisemann Mihály zenéjével — három- fcelvonásos komédiává feldolgazva — Vajda Awfkó és Vajda Katalin munkája — mutatja be. A fővárosi nagy sikerű bemutató és előadás- sorozat után most Miskolcon is látható lesz a darab. Az együttes szeptember elsején vendégszerepei Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központban, és 17, valamint 20.30 órai kezdettel mutatja be a darabot, amelyet 'Verebes István rendezett, és legfőbb szerepeiben Benedek Miklós, Szacsvay László, Molnár Piroska, Frajt Edit és Gáti Oszkár látható. Fiatal orvosok Pathológusok és cythológusok nemzetközi szimpozionja Miskolcon Több figyelem a tehetségesekre és a hátrányos helyzetűekre Az új tiéi tó A megyei kórházban első alkalommal rendezték meg a csehszlovák—magyar klinikai cythológiai szimpoziont, fiatal cythológusok részére. A rendező szervek közt van a Magyar Onkológus Társaság cythodiagnosztikai és pa- thológiai szekciója, a Magyar Pathológus Társaság, a Csehszlovák Pathológus Társaság, a KISZ Központi Bizottsága, az Orvostovábbképző Intézet és a megyei kórház. Az augusztus 27—31-ig tartó szeminárium hivatalos nyelve az angol. A hétfő reggeli megnyitó után megkértük dr. . Sótonyi Gábor osztályvezető főorvost, címzetes egyetemi docenst, a Magyar Onkológus Társaság cythodiagnosztikai szekciójának elnökét, aki tagja a nemzetközi cythológiai akadémiának, hogy adjon tájékoztatást az elkövetkező hét programjáról. — A szimpozion két részből áll — mondta a főorvos —, délelőtt előadások hangzanak el a cythológia különböző területeiről, délután pedig az elhangzott előadások anyagából mikroszkópos gyakori a tot folytatnak a résztvevők. — Mi volt a szemináriumra való jelentkezés feltételei — Olyan pathológus legyen az illető, aki cytholó- giávai is foglalkozik, nem több 35 évesnél, valamint természetesein az is. hogy megfelelő szinten beszélje az angolt. Kilenc csehszlovák és 15 magyar résztvevő van, ennyi ember »rámára tudtunk technikai lehetőséget biztosítani a mikroszkópos gvaikori átok hoz. — Kik a szeminárium eéő »dói? — A* előadóik Tűmmel magyarok, de szerepelni fog csehszlovák előadó, s itt van és előadást tart majd az NDK cythocKagnosztrkai szekciójának az elnöke. — Ügy tudjuk, ilyen elméletet és gyakorlatot ötvöző nemzetközi szimpózion még nem volt megyénkben. — Valóban ez az első. Lehetőség a fiatal csehszlovák és magyar pathológusok részére, akik mái' foglalkoznak cythológiával, hogy továbbképzést kapjanak. Szeretnénk, ha ez rendszeres lenne s egy-két évenként folytatnánk felváltva a két országban. A tapasztalatokat kölcsönösen átadjuk egymásnak. — A pathológla, cythológia fejlődő tudományág, nincs a szavaknak magyar megfelelőjük, ezért kérjük határozza meg a főorvos úr, mivel is foglalkoznak itt egy hétig a két ország fiatal orvosai? — A pa thológiai mikroszkópos vizsgálatnál általában összefüggő kivett szövetdarabot tanulmányoznak, a cythológiai mikroszkópos vizsgálatoknál pedig vagy természetes testváladéfkokat, vagy speciális eszközökkel nyert sejtanyagot vizsgálnak, a pontosabb diagnosztika érdekében. A cythológiai diagnosztikának nagy előnye, hogy lehetővé teszi olyan szerveknek a mikroszkópos vizsgálatát is, amelyhez műtéti beavatkozás nélkül nem, vagy csak nehezen lehet hozzáférni. Például ma már megfelelő eszközökkel lehet nedvet nyerni a hasnyálmirigyből, s cythológiai vizsgálattal fel lehet ismerni a szerv esetleges elváltozásait. — Ez a szakma a gyógyászat igen fontos alapterülete. Van-e megfelelő orvosután- póllás? — Ennek a szemináriumnak kádératánpótló tendenciája is van/hiszen akik ma pathológiával és cythológ'iá- val foglalkoznak, általában középkorúak, vagy idősebbek, Nagyon kevés patholó- grisunk van s a köztük lévő fiatalok figyelmét igyekszünk ráirányítani a cy Urológiára is. biztosítani ily módon az utánpótlást. A fiatalok egy hétig hallgatják az előadásokat, folytatják a kapcsolódó mikroszkópos gyakorlatokat. A szimpozion záró előadására, a végzett munka értékelésére pénteken kerül sor. <A. n (Folytatás az 1. oldalról) tanévre 73 új tanterem készül el. Javult valamelyest a pedagógusellátottság. Nagyobb figyelem jutott a pedagógusok élet- és munka- körülményeinek javítására. Előrelépés történt a pályakezdő pedagógusok alapbérének emelésében. Az oktató-nevelő munka tárgyiszemélyi feltételeinek javulása azonban nem egyforma mindenütt a megyében. Anélkül, hogy a tényleges eredményeket kisebbítenénk, szólni kell a tartalmi munkát gátló tendenciákról, hiányosságokról. Változatlanul gondot okoz a tankötelezettségi törvény végrehajtása. Az okok igen összetettek. Sok helyen nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételek (egyes területeken krónikus pedagógushiány- nyal kell számolni), nem mindenütt megfelelő az iskolára való előkészítés (visz- szaesett a 6 évesek beiskolázása, mintegy ezren hiányoznak az első osztályból, közel a felüket iskoiaéret- lenség címén felmentették), és az országos átlagnál kedvezőtlenebb a tanulók szociális összetétele. Borsodban a tanulók 20 százaléka minősül különböző okok miatt hátrányos helyzetűnek: a velük, való foglalkozás viszont még mindig nem elég hatékony. Miként korántsem lehetünk elégedettek ennek ellenpólusával, a tehetséggondozással sem, s ez a munka a tanórán alig, legfeljebb a szakkörökben bontakozik ki. Túlzottan magas ma iskoláinkban a túlkorosuk szánra, több mint 12 ezer túlkoros tanuló van megyénk iskoláiban, legmagasabb az alánjaik a negyedik és az ötödik osztályban, valamint az elsőben. Ebben minden bizonnyal közrejátszik az is, hogy nem használják ki kellően a korrekciós osztályok szervezésének a lehetőségét, s az ebben rejlő nevelési lehetőségeket sem. Megyénkben változatlanul gond, hogy nem javultak a gyógypedagógiai nevelés feltételei. Különösen nem ott, ahoi az általános iskolák mellett működnek a kisegítő osztályok. Változatlanul feladat a pályaválasztás, a pályairányítás javítása. Többek közölt azért is, mert egy igen elgondolkoztató adatot tártak ezúttal a pedagógusok elé. A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet korántsem teljes körű adatai szerint 1983-ban megyénk középfokú iskoláiban 1244 fő hagyta abba tanulmányait, s a lemorzsolódás az elsőévesek körében a legszámottevőbb. Az okok között gyenge tanulmánj'i eredmény, de a pályától való elidegenedés is számottevő százalékban szerepel. A szakmáik szélesebb körű megismertetésén kívül szükség van az iskola, a pedagógus lelkiismeretesebb, a realitásokkal jobban számoló, irányító, véleményező munkájára. A közelmúltban elkészült az a program, amely az ezredfordulóig határozza meg a közoktatás fejlesztési feladatait a megyében. Célul tűzi ki az óvodai nevelés teljessé tételét, a váltakozó tanítás megszüntetését az általános iskolában, középfokon pedig az oktatás belső arányainak olyan változtatását, hogy a beiskolázás és a képzés rugalmasabban alkalmazkodjon megyénk sajátos társadalmi, gazdasági változásaihoz. Ugyancsak célul tűzi ki a nevelőmunka erősítését annak érdekében, hogy a fiatalok képesek legyenek tudatos, politikailag elkötelezett életvitelre, önmaguk és környezetük alakítására. A távlati célokat pedig csak akkor érhetjük el, ha már ezek figyelembevételével dolgoznak a pedagógusok ebben a most kezdődő tanévben is. Ami az oktatás tárgyi feltételeinek javítását illeti, aligha elhanyagolható, hogy már megkezdődtek az előkészületek néhány, a hetedik ötéves tervben megvalósuló oktatásügyi beruházásnál. Ügy tűnik, az új tanévben végre nemcsak szólam lesz az adminisztrációcsökkentés az iskolákban. A nevelőtestületek szakmai önállóságának' növelése, a munkahelyi, iskolai demokratizmus szélesítése mind-mind feltétele az eredményesebb nevelő- és oktatómunkának;. Centorás Annamária Tűnődének A közösségek dicsérete Mintha kevesebb szó esne mostanság a közösségekről. Igaz, normáink között változatlanul tanítjuk, hogy a mi ember-eszményünk lényeges vonása közösségi mivolt- ja. Ügy tűnik azonban, hogy tananyagaink vonatkozó részeinek nincs elég átütő erejük. És a gyakorlat? Nos, a gyakorlatban sok jó emberi közösség formálódik ma is. Hamarább megakadunk azonban egy rosszul funkcionáló közösségen, hatásosabban szidjuk a rossz munkahelyi légkört, az elkedvetlenítő, olykor kétségtelenül kiábrándító emberi viszonyokat — mintsem hogy dicsérnénk a feladatát kevésbé látványosan ugyan, de jól betöltő ki- sebb-nagyobb közösségeket. Üj munkahelyre kerülvén, óhatatlan, hogy az ember végig ne gondolja: eddig hogy, * mint volt munkatársaival. Jómagam is így vagyok vele. Nemigen hat szenzációnak, de jó érzés leírnom: eddig szerencsém volt a munkahelyeimmel. Olyan közösségekben dolgozhattam, amelyekben jól éreztem magam, amelyek sokat adtak számomra. Állíthatom: igenis nagy és szép emberi élmény összhangban dolgozná másokkal. Meglendíti az ember munkakedvét, ha azt érzékeli, hogy társai igyekszenek segíteni, vagy örülnek, ha jól oldja meg feladatát. Jó érzés, ha úgy tapasztalja, hogy nemcsak elviselik, hanem — uram bocsa’, — szeretik is munkatársai. Szinte hallom a modern kedó ellenvetéseket: nagyon kérem, hagyjuk az érzelmeket, nézzük inkább: miből élünk. De bárt éppen erről van szó. Pontosabban; miből és hogyan. Mélyen hiszem, hogy egyéni érdeke ellen is vét az, aki nem képe* átvenni a közösség adta jó impulzusokat. örülni a másik sikerének ... Nem nagy dolog. Mégi6 valljuk be: nem a legfelemelőbb élmény például, ha egy munkaértekezleten a sorstársat dicsérik, a mi munkánkról meg bem szólnak. Pláne, ha az ember korábban hozzászokott, hogy őt csak dicsérik, esetleg már idősebb is, vagy netán magasabb beosztásban van, mini a munkatárs. A minap egy kisebb vállalat munkaértekezletén vettem részt, ahol hasonló dolgot tapasztaltam. Amúgy markánsan megTmrteWmwuét: • közösségi érzés enyhén szólva nem izzott a teremben. Jó, én elismerem, hogy m, idősebb embernek nagyobb az élettapasztalata, hogy a vezető nem véletlenül viseli tisztségét, de abban nem hiszek, hogy egy közösségen belül az év minden hónapjában, hetében csak az idősebb, vagy csak a vezető beosztásúak nyújthatják a magasabb teljesítményt. Ezen túlmenően nagyon kínosnak tartom, hogy beskatulyázzuk az embereket. Bizony, a tehetség, a teljesítmény kophat, és szerencsére adódnak nem várt kellemes meglepetések. Még nagyobb szerencsénkre a tehetség, a teljes ítmény* is sokszínű. Két ember is másként, produkálhatja ugyanazt a teljesítményt — elvégre nem robotokként dolgozunk. Em berek vagyunk. Sokáig élnek bennünk régi beidegződések maradványai. Túlzottan hierarchiatisztelők vagyunk: a múltat, a beosztást nézzük előbb és nem a teljesítménjtt. A demokratikus szellemű kisközösségek sokat változtathatnak ezen. Abban az irányban, hogy elősegítsék: mindenki adjon bele apait-anyait a munkába, a teljesítménybe. Ennek kétségtelen elengedhetetlen feltétele a jó érdekeltségi rendszer, amelyben jó _ ösztönzést kap az egyén is. Tiszteljük is. segítsük is egymást a munkában. Élvezzük a jó közösségi légkör pozitív hatásét. Nagy Zoltán
