Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-24 / 198. szám
£SZAK44AGYA£ORSZAG é 1984. augusztus 24., péntek Nyitott ajtók, küszöbökkel r " ...— ■1 r—— —............. Ed zeni a testet, pallérozni a szellemet f A nyári diákcentrum idején a szemközti Medicor teniszpályáját bérelte a miskolci ifjúsági ház. A centrumosok 40 forintos bérlettel tíz napig látogathatták a diákcentrum rendezvényeit, köztük természetesen a teniszpályát is. Fél óra ugyan nem sok idő (a játékra jelentkezők nagy száma miatt), de legalább ennyi ideig szaladhattak a fehér labda után az ütő hódolói. Kiforrott játékos elvétve sem igen akadt közöttük, annál inkább vékony pénztárcájú, de mozogni nem rest, aki a maga példáján is igazolni , akarta, hogy a tenisz nem úri passzió. S bár a teniszpályák örvendetesen szapo- j rodnak a városban, a játék- j lehetőség meglehetősen be- | határolt — a csak ütögetők- nek. Mint ahogyan más sportágakban sem könnyen „rúg I labdába” (még mindig nem!) az, aki nem versenyszerűen akarja űzni. A valósághoz tartozik per- i sze, hogy a Miskolc városi | Művelődési Központ ifjúsági | és úttörőháza sem az év I egész időszakában — vagy j legalábbis tavasztól őszig — tud segíteni a fiataloknak teniszügyben. Bár évek óta terveznek egy sportudvart — hely lenne hozzá az épület körül, i megférne a játszótérrel —, ahol teniszpálya, I labdarúgópálya is lenne többek között —, anyagiak szűkösségében addig elakadtak. Pedig az itt levő pingpong- asztalok a bizonyságok arra, hogy a játék-, a mozgáslehetőség mennyire csábító. El- ' apadhatatlan a gyerekek sora az asztalok mellől. Nyilvánvaló, hogy nem véletlen, az ifjúsági és úttörőház engedte be érezhetően a sportot „falai közé”. Nemcsak a megyeszékhelyen. A megyében levő ifjúsági házakban is természetes — legalább ennyi természetes! —, hogy akad egy-egy pingpongasztal, ami mellé oda lehet állni, lehet ütögetni, pö- työgtetni. Nem is kell túlságosan jó népművelői szem hozzá, hogy a természetes mozgásigényben észrevegye a közösségteremtő lehetőséget, azt a mást (mondhatnánk plusznak is), amit hozzáadhat a kulturált, értelmes, szórakoztató időtöltéshez. Főiskolás korunkban „stopakadémiát” is járt barátom imigyen sommázta ötletemmel kapcsolatos véleményét: — Aha, a stoposokról akarsz írni. Próbáld meg, aztán, ha elment a kedved, szólják Évekkel ezelőtt még- volt hangulata, ma már a húszas éveik végét járóknak és a harmincas éveik elején sodródóknak nosztalgia. A sto- pos igazolvány is késett szerintem; és .elvette az ízét, oiyan, mint a bebiztosított romantika __ * A z Express Diák Utazási Iroda képviselője; megyénk ezer darab igazolványt kapott, ebből száznak akadt gazdája. Pedig nyilvánosságot kapott a téma az ifjúsági lapokban, országos fórumokon is. Lassan pedig vége a nyárnak. * Túl Miskolc végén. — Meddig megy? Nyékig elviszem ... Hmm, szóval írni akár. Rendben, de teljes inkognitóban. Nézze, ez fekete rendszámú kocsi, ha kiderül, hogy stopost vettem fel, akkor is balhé van, ha igazolványa van. Szigorú a Ha nem is tágra nyitottak a művelődési házak ajtajai a sport előtt, ha vannak is átlépendő küszöbök, azért nyitottak már az ajtók. Természetesen nem arra gondolunk, hogy az emberekben természetesen meglevő mozgásigényt a művelődési intézményeknek, a közművelődési hálózatnak , kell (vagy kellene) kielégíteni. Nem is igen tudná, már csak azért sem, mert nem mindenféle sport fér bele abba a körbe, amelyben valamiféle házasság születhetne. Olyan házasság, amelyben mindkét fél — de leginkább a mozogni vágyó idősebb és fiatalabb nyerne. Évekkel ezelőtt egy, az általános iskolások körében végzett felmérés a művelődési szokásokat kutatta. Többek között olyan kérdésre is választ várt, hogy a fiatal milyen rendezvényekre járna el szívesen. A gyerek, aki nem gondolkodik „reszortokban” (meglehetősen nagy számban), ilyen igényt nyújtott be: szervezzenek kerékpártúrát, gyalogtúrát... A dolgot — szerencsére —, nem intézték el annyival a népművelők, hogy a túrázni vágyók forduljanak a természetjáró szakosztályokhoz! Az elmúlt nyáron keddi napokon várta egy-egy természetjáró, gyermekbarát, tapasztalt turista a hegyekbe kívánkozókat, idén a gyermekfoglalkoztatás programjában kapott biztos helyet a heti egyszeri túrázás. És a példákat sorolhatnánk még. Gyorsan lett rendkívül népszerű a művelődési házak szervezte kerékpártúra, őszi, szombati programkínálatban is lesz helye. De hogy ne csak olyan példákat hozzunk, amely a tizenévesek köréből toborozza résztvevőit. A diósgyőri Ady Művelődési Házban volt, s remélhetőleg lesz is még lakótelepi focibajnokság, egy-egy lépcsőházból verbuválódó csapatokkal. Mint ahogyan remélhető, hogy jövőre is lesz nyáron úszónapközi, amelyet művelődési intézmények szerveznek, színesítve (de nemcsak színesítve!) nyári kínálatukat. És lesz baba-mama torna is, kondicionáló torna is, hogy a már inkább Ezerből — százat menetlevélen fuvarozhatok száma, és a személyszállítás is. * — Ha megfelel a Trabant, szálljon be nyugodtan. Nem gondolja, hogy azért veszélyes stopolni, egyedül? Na, hát csak úgy kérdeztem. Pisztolya nincs, bántani nem bánthat, miért ne vettem volna fel, ha látom, hogy siet? Azt mondja, igazolvány? Végül is kit véd, a stopost, vagy az autóst? Most, hogy mondja, óvatosabb leszek; őszintén szólva, az, hogy baleset is történhet valakivel, pláne, velem, az még eszembe sem jutott. És így magára vállalja a stopos a kárt? Én ugyan még .eddig senkit sem láttam igazolvánnyal integetni. * — Sajátos az autósok és a stoposok közötti kommunikáció. Komolyan mondom. művészeti jellegű csoportokról (a mozgásművészeti, a balett- vagy a tánccsoportokról) ne is beszéljünk. Azaz: mégiscsak szóljunk róluk. Mert a mozgás lényegében a balett-tanfolyamokkal szorított magának helyet először a művelődési intézményekben, s sok helyen ma is legfeljebb eny- nyivel, ezzel van jelen. Mozgásigényt (is) elégítenek ki a tánccsoportok, újabban a íormációs csoportok száma gyarapodik. Persze több oka is van (lehet) annak, hogy a meglevő és felsorolt példák ellenére meglehetősen szűk körben topognak. S nemcsak azért, mert az objektív körülmények olykor még az egyetlen pingpongasztal felállítását sem teszik lehetővé. Felfedezhető még az a szemlélet is, amely éles határt von a sport és a művelődés közé, amely szentségtörésként gondol arra, hogy nemcsak a szellem, hanem a test edzésében is részt vállalhat a közművelődés. Könnyű lenne lesöpörni az asztalról ezt a fajta szemléletet azzal, hogy a jó tanuló, jó sportoló mozgalom valós eredményeit hozzuk példának. Mert valós az is, hogy a népművelők önmagukban képtelenek eleget tenni az ilyen igényeknek. Kellenek a partnerek hozzá, miként kell az anyagi fedezet is. De több is, más is. Hadakozás például. Egymás győzködése, hogy az úszónapközi nemcsak úszástanítás. Nemcsak azért nem, mert olyanok is részt vesznek rajta, akik már tudnak úszni valamicskét, s így nem az úszómesterek „kenyerét” veszik el a népművelők, hanem egész napos elfoglaltság, ami nem helyettesíthető be egy-egy órás tanítással. A küszöbök bent is, kint is megvannak. Jóllehet — elsősorban a fiatalokra építve — az életszerű együttműködésre van igény. És a megfelelő formákat megtalálva, a közművelődés is profitálhat azon, ha a mozgáshoz, az egészséges életmódhoz feltételeket teremt. Nemcsak alkalmanként, s nemcsak idényjelleggel. Csutora* Annamária Aki menni akar, annak a szeme is jelez: felveszel? Én meg is szoktam állni, pedig a cégnél parancs van rá, hogy nem szabad. Nemrégen két halálos balesete volt két kollégámnak, belföldi kamio- nosok, a cég pedig nyögi a kártérítést. Én mindig felveszem őket. Talán azért, mert hosszú évekig én is így közlekedtem. 4c — Lakáscsere ügyben megyek Leninvárosba, stoppal. Hogy ne legyek inkognitóban, be is mutatkozom: Dancsházi Béla vagyok. Egyébként az igazolvány nem sokat számít, mert ha valaki nem akar felvenni, meszelhetek én neki akármivel. Különben az az érdekes, hogy idősebb maszek kocsik tulajai és a kamio- nosok azért kérik. A múltkor Pestre menet egy IFA-* srác kérte, nem volt, leszálMégis, kinél az értóeL Aggteleki kép A hét végén várhatóan ismét benépesül Aggtelek. Ezt a látványosságunkat ugyan mindig sokan keresik fel, elsősorban hétvégeken, most azonban bizonyára megnöveli a látogatók számát a barlang-hangverseny. Szombaton, 25-én a nagy hírű Benkó- dixielond ad műsort. Tudományos tanácskozás A falusi iskolák és a felsőJ oktatási intézmények egészségügyi helyzetéről, valamint a gyermekbalesetek megelőzésének feladatairól kezdődött háromnapos tudományos tanácskozás csütörtökön, Pécseit. A vándorgyűlésen elhangzott, hogy hazánkban jelenleg százezer fiatal tanul az egyetemeken és a főiskolákon, s ez megfelel egy iparág teljes dolgozói létszámának. Ám amíg az iparágak mindegyike rendelkezik országos egészségügyi bázisintézménnyel, a felsőoktatásban ez hiányzik. A falusi helyzetről szóív* elmondták, hogy a községekben dolgozó 2300 körzeti orvos látja cl munkaidejének egy részében a több mint egymillió gyermek iskolai egészségügyi gondozását. Interjú Jakab Tivadar professzorral, a Magyar Anaesthesiológiai és Intenzív Terápiás Társaság elnökével A vándorgyűlés szünetében megkértük dr. Jakab Tivadar professzort, a társaság elnökét, adjon választ néhány kérdésünkre, hogy tájékoztathassuk olvasóinkat az orvostudomány eme viszonylag új ágának lényegéről. — Hogyan. alakult ki és mi tette szükségessé az anaesthesiológia (altatás) és az intenzív terápia egyesítését? — A dolog lényege, hogy két aspektusból foglalkozik a beteggel, az egyik a műtéti érzéstelenítés. Itt azonban nemcsak arra kell ügyelni, hogy a műtét ne fájjon a betegnek, hanem arra is, hogy életben maradjon, hiszen a beteg általános állapotát is figyelembe kell venni. Ebben segítenek a speciális műszerek. — Ezt a szakmát többek között az orvosi technika fejlődése hozta létre? — Igen. Ez a szakma most gyorsan fejlődik. Az altatá- sos módszer a második világháborúig a sebészethez kötődött egyértelműen, ezért még ma is nehéz az elválása a sebészettől. Hogy ez külön szakággá vált, annak ütött. Nem a pénz miatt nincs. Na, ott van két sorstárs ... * A GB 50—62-es rendszámú kocsiban már ül egy útról felszedett leányzó: — Csak ismerősöknek állok meg — mondja a friss autótulajdonos. — A tapasztalataim? — rakosgatom össze az emlékképeket. — Vegyesek. Végül is nem drága az igazolvány, biztosíték az autósnak —, de mint a gyerekeknek, ha megengednek valamit — már nem olyan érdekes a stopo- soknak. 4c — Milyen volt? — kérdezte a barátom. — Hidd el, hogy kell az igazolvány. Így korrekt azzal szemben, aki felvesz a kocsijába, és felelősséget vállal értem . . . — Azt viszont látom; hangulatot nem nagyon találtál. Egy biztos, akár igazolvánnyal, akár a nélkül, a stopról nem lehet lekésni. Autó mindig jön, majd csak felvesz valaki ... Melyik busszal mész haza? Knpeczi Eriit az az alapja, hogy az alap- tudományokban: az élettan, kórélettan, biokémia, új eredmények születtek. A másik legfontosabb, a technika bevonulása az orvostudományba. Komoly technikai berendezésekre van szükség, ezek drága, valutáris műszerek. A technika fejlődésének nagyon sokat köszönhetünk az anaes- thesiában, de az intenzív terápiában még inkább. — Professzor úr, önöknek az a törekvésük, hogy a kórházakban önálló anaesthesiológiai és intenzív osztályok legyenek. Jelenleg több osztályunknak van intenzív részlege. Szükséges és lehetséges ezt centralizálni, figyelembe véve a mi pavilonrendszerű kórházainkat? — Nemcsak lehetséges, de szükséges is. Nincs olyan gazdag ország, hogy egy kórház több, korszerűen felszerelt intenzív osztályt hozzon létre és tartson fenn. Azért is osztály keretén belül kell működni, mert ez a szakma is tovább fejlődik, s ott megy jól a munka, ahol állandóan gyakorolják. Ez a progresszív betegellátás új formája. Egy ilyen kórházban is, mint a Borsod megyei, kell lennie egy külön intenzív osztálynak, s mellette maradnak osztályonként az úgynevezett őrző részlegek, s onnan csak akkor szállítják a beteget a központi intenzívre, ha az állapota súlyosbodik, s életben tartásához speciálisabb műszerekre, szakképzett intenzív orvosok beavatkozására van szükség. Az őrző és intenzív osztályok felszereltsége között óriási különbség van. — Az eddig elmondottakból egyértelmű, hogy ez a fejlesztés sokba kerül. Mi, itt a megyében mit várhatunk? — Ügy értesültem, hogv'a megyei kórház két év alatt kialakítja a központi intenzív osztályát. Arról volt szó, hogy a Semmelweis Kórház osztályát most a vándorgyűlésünk során felavathatjuk. Ez azonban valamiért elakadt. Minimális segítség Hatszáz általános és középiskolai kémiaszakos tanár részvételével csütörtökön a debreceni Kossuth I.ajos Tudományegyetemen megkezdődött a kémiatanárok XI. országos konferenciája. A Magyar Kémikusok kellene, s akkor Miskolcon két kórházban létrejöhetne az osztály. — Mennvibe kerülne? — Felszerelve 10—12 millió forint. — Ahol létrejönnek ezek az osztályok, lesznek-e hozzá szakképzett orvosok, aszszisztensek? — Ebben a kérdésben jelenleg holtponton vagyunk. Van 80—100 anaesthesiológus, akiknek életkora ötven, hatvan év körül van. Utánpótlás viszont egyelőre nincs, mert nehéz, felelősségteljes a munka, az orvos itt állandó stressz alatt dolgozik, sokat kell tanulnia; s boríték-,' ra nem számíthat. Pótdíjat* ugyan kap, de csak két olyan megye van az országban, ahol az alsó határnál valamivel többet kapnak. — Az egyetem• képez-e külön erre a szakmára orvosokat? — Az egyetemi oktatásban hivatalos tárgyként még mindig nem szerepel. Szegeden és Pécsett már van ilyen tanszék, de ez a kezdet. — Professzor úr, ha feltételezzük. hogy két éven belül nálunk is létrejön anaesthesiológiai intenzív osztály, >' mi kapunk-e hozzá orvosokat? — Ha jó munkakörülményeket tudnak biztosítani, és megfelelő együttműködésre lehet számítani ^ különböző osztályokkal, akkor lesz erre a.munkára vállalkozó orvos is. A kórházakon múlik, mennyire vonzók a körülmények. ' — Mi indokolta, hogy a vándorgyűlésüket nálunk rendezték? — A helyet aszerint választjuk, hol milyenek a körülmények. Ahol jók, azért, hogy lelkesítsünk vele, ahol nem jók még a körülmények. oda azért megyünk, hogy kicsit felrázzuk az illetékes szerveket, felkeltsük az érdeklődést a szakma iránt. — Mi hová tartozunk? — A második csoportba. Bízzunk benne. hatásos lesz a társaság itteni tanácskozása. Jó munkát kívánunk! Adamovics Ilona Egyesülete kétévenként ren« dezi nieg a tanácskozást, amelynek részvevői előadásokat hallgatnak meg a vegyipar fejlesztésének időszerű kérdéseiről, környezetünk kémiájáról és a kémia- oktatás feladatairól. Országos konferencia
