Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
12S4 üuyuaiLuá 19., vasárnap ■1 ESZAK-MAGYARQR&SAG 4 (Totybttäs at H. oTdctlróT) ■ ki több lisztet art a meg- sütésehez, es ráadásul jöl is ■üli meg. A kormány elnökhelyctle- ■n a továbbiakban gazdasági építőmunkánk ez évi helyzetével foglalkozott: — Az eddigi adatok azt velószínű.sitik, hogy 1984-ben a gazdasági növekedés meghaladja a tervben előirányzottal. A gazdaság belső egyensúlyi viszonyai azonban nem erősödnek ezzel arányosan, meid a nemzeti jövedelem belső felhasználása is magasabb lesz a tervezettől. Kedvezőnek tartjuk, hogy a többletteljesítmény elsősorban kivitelünket iiövelte. Különösen gyorsan nőtt az ipar rubelelszámolású exportja. A szocialista országok irányába kötelezettségeinknek a tavalyinál jobban tettünk eleget. A konvertibilis viszonylatokban export teljesítményünk nagyjából a tavalyi szinten marad. Elsőrendű feladat exportképességünk fejlesztése Ez évi népgazdasági tervünknek az egyik alapkövetelménye az volt, hogy megfelelő különbség legyen a nemzeti jövedelem és a belföldi felhasználás növekedése között. .Jóllehet, a gazdasági növekedés üteme előreláthatólag meghaladja a tervben- számítottat, az eddigi jelek ugyanakkor arra utalnak, hogy a belföldi végső felhasználás, ezen belül a lakossági jövedelmek, a lakossági fogyasztás, és kisebb mértékben a beruházási kifizetések is meghaladják az előirányzottat. Részben emiatt, részben a kedvezőtlen piaci feltételek miatt — más szóval — a cserearányoknak a számítottnál nagyobb arányú romlása miatt —a népgazdaság kiviteli többlete előreláthatólag így is csak megközelíti, de nem éri el a tervben előirányzott szintet. Kedvező jelenség, s gazdaságpolitikai céljainkat lük főzi, hogy a gazdasági növekedés üteme némileg élénkül. A termelés és a felhasználás viszonya a tervezetthez közelállóim alakül, azzal az eltéréssel, amiről beszéltem. Ezzel egyidejűleg számos ponton növekvő feszültségek is vannak gazdasági folyamatainkban. A világgazdasági és a belső követelményekhez való alkalmazkodás még csak részleges és nem kielégítő ütemű es mértékű. Mindenekelőtt arra kell figyelmeztetnünk saját magunkat, ho'gy a kiegyensúlyozott; és hatékony gazdasági növekedés csak lassan bontakozik ki, a termelési szerkezet átalakulása viszonylag lassú, és nem mindig a kívánatos irányú. Beszéde további részében * Központi Bizottság és a kormány határozata alapján a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről szólott. Hangsúlyozta, hogy az intézkedések, több évre terjedő feladatokat .jelölnek meg. Ezek közül azokra kell a legtöbb energiát koncentrálni. amelyek közvetlenül szolgálják a gazdaság teljesítőképességének a fokozását. Változtatunk a merev érés bérrendszeren. Ezzel is ösztönözve a vállalatokat arra, hogy tevékenységük ténylegesen jobban kapcsolódjon a piaci igényekhez, a kereslethez és egyúttal megfelelő feltételeket teremtsünk a dolgozók hatékony, jó munkájának elismeréséhez. Előttünk áll a gazdasági szervezeti rendszer, ezen belül különösen a vállalati irányításnak a korszerűsítésé. Sokan még ma is úgy gondolják, hogy a vállalati vezetésben kialakult pozíciók teljesítménytől és eredménytől függetlenül egy egész életre szólnak. Ezt a luxust sem a kormányzat, sem,pedig a dolgozók saját jól felfogott érdekükben nem engedhetik meg. Ma és a jövőben még inkább nem a mindennel egyetértő, hanem igenis a vitázó, az újat kereső. a kockázatot vállaló és a konfliktusokat is vállalni tudó vezetőkre van szükség. A :vállalati önállóság további növelése a részletekbe menő szabályozás összetett és nem könnyű feladat. Abból indulunk ki, hogy abban az •esetben, ha a vállalat képes a hatékony működésre, a szabadabb feltételek nagyobb mozgásteret, több jövedelmet, gyorsabb bérfejlesztési lehetőséget jelentenek, és ennek, az eredményekben meg kell mutatkoznia. Ez természetesen azt is feltételezi, hogy a kedvezőtlen hatékonyságú vállalatok, vagy magyarul: a rosszul dolgozó vállalatok jövedelme js a teljesít ménnyel legyen arányos, ugyancsak magyarul: kevesebb legyen a jövedelmük. ■tót tudjuk *—. folytatta a M itiiszterlaná c:g, elnökhelyet- tese, —, hogy a magyar ipar nemzetközi versenyképessége — s ebben az irányítás gyengesége is jelentős szerepet játszik — nem egyenletes. Egyes ipari ágazatok helyzete nemcsak a kedvezői len külpiaci értékesítési feltételek miatt nehéz, v.ggy nagyon nehéz, vannak az iparnak olyan területei is, ahol a jelentős fejlesztések dacára sem sikerült kialakítani a technikai fejlődést tartósan előrevivő és ösztönző központokat. Ez elsősorban a gépiparra vonatkozik. Rád i kai is i nl.éz.kedésekrc van szükség annak érdekében, hogy az eszközök és az egyre jobban hiányzó munkaerő a támogatott és fejlődésre nem alkalmas területekről minél inkább a dinamikus, fejlődőképes, tarlós és biztos jövővel rendelkező vállalatokhoz kerüljön. Alihoz, hogy a gazdaság- irányítás továbbfejlesztése ténylegesen eredményes legyen, az az előfeltétel, hogy a mai viszonyok között is fokozzuk a szervezettséget minden területen és minden munkahelyen, hogy megszilárdítsuk a fegyelmet, érjük el a rtumkaidö mind teljesebb kihasználását. Ehhez természetesen kormányintézkedések is kellenek, és ezek meg is születnek majd. De a fej 1 ődéshez elengedlielet len mu nk aku 11 úr a kialakítása csak akkor érhető el. ha ezért minden szinten, minden munkaterületen közös összefogással egyidejűleg dolgozik mindenki. Eszközökben nem bővelkedünk, de hát ész, tehetség, jó szándék, akarat, al- kolnivágyás van ebben az országban, nemzetközi méretekkel- mérve is tekintélyes mennyiségben és nem akármilyen minőségben. Nekünk ezekre a tényezőkre sokkal nagyobb súlyt kell helyeznünk, ezeket jobban el kell ismernünk, terét adni nekik és az egész érdekeltségi rendszerünket velük jobban össze kell kapcsolni. Szóval: szív is, agy is és az ehhez járuló bevétel, meg jövedelem is együtt szükséges. Nem vagy ez, vagy az, hanem a kettő együtt. Az előttünk álló feladataink teljesítéséhez fontos és mással néni pótolható hozzájárulást', segítséget, nyújt szá-, munkra a szocialista országokkal és mindenekelőtt; a Szovjetunióval fennálló kétes több oldalú fejlődő gazdasági együttműködésünk. Erről az alkotmány ünnepén beszélnünk kell. A közelmúltban került, sor a KGST- országok felsőbb szintű pártós állami vezetőinek találkozójára, amely új lendületet ad az előttünk álló korszakos, nagyon fontos feladatok kijelöléséhez, azegyütt- m ű ködés fej i esz.léséhez. Gazdasági életünk jelenét é.s jövőjét; alakító jelentős esemény Völt A 'Moszkvában megtartott legfelsőbb szintű értekezlet. Ezt, ez év negyedik negyedé vében a KGST tanácsülése követi majd, ahol a legfelsőbb szintű tanácskozás megállapításait, cél ki tűzéseit kon kretizó 1 n i fogják. Szeretnék emlékeztetni arra, és ez a mai viszonyok között, nagyon fontos — mondotta —. hogy a tanácskozás egyik fő dokumentuma a béke megórzéTsi-vezetök között sóról és a nemzetközi gazdasági együttműködésről nem csupán megerősítette, hanem jelentősen ki is egészítette a szocialista országok vezetőinek korábbi nemzetközi jellegű együttes állásfoglalásait. Teljessé és még megala- ixizollabbá tette a politikai és katonai enyhülés érdekében tett javaslatokat, intézkedéseket a gazdasági kapcsolatok normalizálására éf> fejlesztésére irányuló javaslatokkal együtt. Ezzel keresztülhúzta azoknak a köröknek a számításait is, akik a szocialista országok gazdasági elszigetelésére törekszenek, egyfajta befelé- forduiásra számítottak a szocialista országok részéről. Tagadva az elavultat, kezdeményezni a hatékonyabbat Mi arra töretesünk, és ssr- ra számítunk, hogy a szocialista gazdasági együttműködés elősegíti az egyes országok, ezen belül a Magyar Népköztársaság világpiaci pozícióinak erősödését, termékeink ' versenyképességének javítását is. Nagyon fontos, a mindennapokban erősödő követelmény, hogy a jövőben nem teszünk különbséget a szocialistákkal és a nem szocialistákkal folytatott kereskedelem között abban, hogy egymás között is a magas minőségi köve- télmények kielégítésére törekszünk, a belső és a külső piacok mindenkori igényének megfelelően. A szocialista országok termékeinek, az egymás közötti forgalomban is meg kell felelniük azoknak * követelményeknek. amelyeket a világpiac bárhol máshol készpénzfizetés elleneben is támaszt az áruval szemben. Ez bizony időnként nehézségeket okoz, de hát csak így tudunk előrelépni, es csak akkor tudjuk érvényesíteni a saját igényeinket, ha saját magúnkkal szemben is ilyen követelményeket támasztunk. Marjai József ezután mezőgazdaságunk eredményeit taglalta: — Mezőgazdaságunk hosz- szabb ideje nemcsak arra kepes, hogy biztonságosan megtermelje az új kenyérhez szükséges gabonát, hanem ma már egyik legjelentősebb exportáló tünk is. Így volt ez agaza- az elsznieesere miiisisisiapl gondjainkról A megye nagyüzemeinek, ipaiváltalatoinak képviseletében Drótos László vezérigazgató és Geizsényi Miklós pártbizottsági titkár fogadták és köszöntötték a Miniszter- tanács elnökhelyettesét, aki a megye és o város vezetőinek társaságában a déli órákban felkereste a Lenin Kohászati Művek csanyiki pavilonját. A diósgyőri nagyüzem termékeit és azok felhasználási területét kis kiállítás reprezentálta a bejáratnál, odabent pedig azok — kohászok, acél- gyáitók — fogioltak helyet, akik mindezeket előállítják, feldolgozzák, közvetlenül vagy közvetve hozzájóiútnak a megye ipa- ií arculatának formálásához. Velük együtt még további öt vállalat: a Diósgyőri Gépgyár, a Borsodi Szénbányák, az Észak- magyarországi Vegyiművek, a December 4. Drótművek és a Miskolci Pamutfonó mim- kásképviselői vetlek részt n beszélgetésen. Esz, jó szándék, tehetség, akarat, alkot- nivágyás, ezek az emberi összetevői a továbblépésnek — mondotta Marjai József, másfél órával azelőtt ünnepi beszédében. Ezek a kulcsszavak csendültek vissza a meleg hangú találkozón is, ahol több órás párbeszéd folyt a jelenlevők és a Minisztertanács elnökhelyettese között. Természetesen, mint ahogy életünk is sokszínű, az elért sikerek, az eredmények ünnepi összegzése mellett terítékre kerültek o megye munkásait, a közvéleményt foglalkoztató gondok, problémák is. Hiszen: bármennyire is szép az ünnep és az emlékezés, a kikapcsolódás órái utón a dolgos napok következnek. Ezek pedig többszörösen megnehezülnek, ha közben olyan külső és belső hatásokkal kell megküzdeni, mint aminökről ci 'munkások szóltak, így: oz LKM-et sújtó ptoci értékesítési nehézségek, a bányászat munkaerőgondja, ebből eredően a sok tulmúszak; a korszerű ternyelöbeieiidezéíek alacsony hatásfokú kihasználása, vagy: a bányászlakásépítési akció csökkenő üteme; sok helyütt a minőségi munka, a vállalathoz való hűség nem kellő megbecsülése. A gazdasági helyzet reális számbavétele, a tények ismeretében is több dolog van, ami szinte naponta bosszantja az embereket. Ezek sorában is első helyen áll a miskolci piaci helyzet: a tartósan magas zöldség-gyümölcs árak; a tisztességtelen, harácsoló életmód térnyerése, a gomba mód szaporodó butikok ellenőrizhetetlen árai... Elmondhatjuk tehát: „protokollmentes" volt az eszmecsere, orról beszéltek a jelenlevők, ami itt és most foglalkoztatja őket, mindazonáltal bizakodva, hiszen tudjuk: a kohászatra, a bányászatra, a szénre, az energiára, az acélra, vagy éppen a fonalra szükség van és szükség lesz. Miközben tehát odakint ezrek ^s ezrek önfeledten szórakoztak: miközben a nyitott ablakokon beszüremlett a nagyszínpadon játszó együttesek zenéje, idebent egyre forróbb lett a munkaebéd légköre. Huszonöt ember — ünnep ide, ünnep oda — keményen és egyre keményebben dolgozott. „megdolgoztatva” kérdéseikkel, észrevételeikkel a kormány elnökhelyettesét is. Nem születtek megállapodások, nem hangzottak el kötelező ígéretek, nem is ez volt a célja a beszélgetésnek. Életünk egy-egy szeletét villantották fel, viszonyítva, vagy éppen hozzáigazítva az országos képhez, elismerve és kimondva ugyanakkor, hogy az ország és a megye gazdasága gondjainak feloldásához nemcsak „felülről" kell várni a segítséget, hanem önerőből, önmagunkból kell többet adni — ésszel, jó szándékkal, tehetséggel, akarattal. az alkotni vágyástól fűtve. múlt években is, így v*fc* — „hála istennek” — ebbso az évben is. Azt. hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy c szép ünnepen mindnyájunkat külön örömmel tolt el, hogy még sohasem termett a magyar földön annyi búza, mint ebben az évben. Ezé« búzatermesztésünk a hektáronkénti várható átlaghozam nemzetközi mércével mérve is kimagasló eredmény, Bízunk abban, hogy ez a kimagasló teljesítmeny a mezőgazdaság más területein is megfelelő eredménynyel párosul, azzal együtt, hogy a mezőgazdasági termelésben vannak gondjaink.' A szonok beszéde további részében kiemelte, hogy a Magyar Szocialista Munkás-, párt. a következő évben tartja XIII. kongresszusát. MS abban bízunk — mondott» —, hogy ez egy szerencséé Szánt lesz. A kongresszus eíá olyan programot kell terjeszteni, amely mozgósítja a magyar dolgozó népet, perspektívát ad, lehetőséget, biztosít a társadalmi-gazdasági fejlődés felgyorsítására, és ami ehhez elengedhetetlenül szükséges, meghatározza azt is, hogy ennek érdekébe» mit kell tenni. A gyorsabb fejlődés társadalmi érdek, természetes társadalmi igény, azt & mondhatjuk: társadalmi kényszer. Jobban, kulturáltabban akarunk élni, magunk. családunk, utódaink; hazánk helyzetét javítani akarjuk. Ez azonban nem jelszó, nyilatkozat, vagy felhívás kérdése. Ennek feltételei vannak. Pontosan elő kell készíteni, meg kell alapozni. A gondos előkészítést és felkészülést semmi mással nem lehet pótolni és nem lehet megelőlegezni. Marjai József beszéde befejező részében reményét fejezte ki, hogy az év hátralevő részében eredményesei» birkózunk meg feladatainkkal. Mindannyiunknak meg kell mindent tennie mindenekelőtt az emberi alkotóké-' pesség minél teljesebb kibontakoztatása érdekében — mondotta. Az ünnepi beszéd elhangzása után meghitt színfoltja volt az eseménynek az új kenyér megszegése. Matyó népviseletbe öltözött leány és fiú nyújtotta át a Minisztertanács elnökhelyettesének az új kenyeret éti a megye mezőgazdaságának termékeit reprezentáló ajándékkosarat. A nagygyűlés a Szó.lat hangjaival ért véget. Ezt követően Marjai József meglátogatott több sátrat, találkozott ünneplő kollektívákkal, az ipari és a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak képviselőivel, vezetőkkel. A* ünneplő közönség a nap torán kulturális és sportműJ sorekban gyönyörködhele&> I
