Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
fVM MAíiTi¥lb>OftifrMfa 4 1984. augusztus T9., vasárnap „Harcolni” az alkotmány biztosította jogért?... a közművelődés alsóbb lépcsőfokain munkálkodókkal beszélgetve gyakran hallani panaszt a felettes szerv, vagy intézkedésre jogosult — elsősorban gazdasági — vezető értetlenségére, a közművelődési munka többnyire csak kampányszerű elismerésére, támogatására, vagy jobb esetben. amikor eredményekről esik szó, gyakori ez a fajta dicsekvés: „sikerült a főnökségtől kiharcolni”. Meghökkentő mindez napjainkban, amikor több mint egy évtized telt el a közművelődésről szóló 1974. márciusi párthatározat megjelenése óta és néhány hét múlva annak is nyolc esztendeje lesz, hogy az országgyűlés törvényt hozott a közművelődésről, az 1976. évi V. törvényt, amely legfelsőbb állami jogszabályként erősíti meg a korábbi párthatározat. célkitűzéseit és teszi mindenkire nézve kötelező erejűvé a közművelődés támogatását. Mindezek ellenére úgy tűnik, még nem mindenhol vált mindennapi gyakorlattá a’ közművelődés egyértelmű támogatása. Az itt következő kis fejtegetésben figyelmen kívül keli hagynom az esetleg jelentkező irreális közművelődési igényeket, illetve egyes közművelődési dolgozók megalapozatlan kívánalmait, vagy éppen kisebb-nagyobb közösségek ilyen elképzeléseit. hiszen nem lehet például minden kis településen olyan szórakozási, művelődési lehetőségeket teremteni, amire egy város képes, nem lehet minden faluban helyben az élő művészetek egész sora. De például a mindenhol egyformán érvényesülő és a televízió után a legnagyobb tömegekre ha tó fi 1 m m ű vészelnek lehetne otthont teremteni mindenütt a megfelelő vetítőhely kialakításával, az e célra bérbe adott tanácsi, szövetkezeti helyiségek jobb karbantartásával, vonzóbbá tételével. Ez pedig nemcsak a megyei mozi vállalatnak, hanem elsősorban a helyi tanácsi, szövetkezeti szerveknek lenne közművelődési feladata. De ez csak egy példa a sok-sok közül. Alighanem még tíz évvel a párthatározat után sem elég egységes a közművelődés fogalomkörének értelmezése. Valóban nem írja ezt pontosan körül semmilyen határozat, hanem éppen rugalmasan kezeli a határokat, hogy abba az iskolán kívüli tanulástól a díszítő- művészeti szakkörön át, az amatőr művészeteket is beleértve, az opera hallgatásig, vagy a szabad idő hasznos kitöltéséig minden beleférjen — a helyben felmerülő igényeknek megfelelően. Árrt semmiképpen sem értelmezhető annyira rugalmasan, hogy az erre szánt támogatás •— elsősorban anyagi támogatás — végletesen perifériális területekre jusson. Példáid nagyon jó, ha a közösség tanulmányi kirándu-. 1 ásókra megy és azt a munkáltató támogatja, s közben érdekes és szép tájakkal, múzeumokkal, egyebekkel ismerkednek a résztvevők, de nem jó, ha az első halászcsárdánál véget ér a program közművelődési vonulata, s a kultúra a későbbiekben már csak a jó borok indukálta nótázásbán je- lentezik. Nem jó. ha a fennr tartó, a közművelődés támogatására párthatározattal és törvényerővel kötelezett Szerv a tevékenység folyamatossága helyett esetenként ..letudja”, nyilvántartásaiban „kipipálja” egy- egy rendezvény lebonyolítását mondván, egy ideig ezzel sem lesz gondunk, jelenthetjük felfelé, hogy nálunk minden rendben. A közművelődés széles körű értelmezése mellett még annak IBMclennap jelen való szükségessége is tudati erősítésre szorul. Hajdan, a törvény megszületése után létrehozták a gazdálkodó ' szerveknél a közművelődési bizottságokat. Mert így írta elő a rendelkezés. Igen sokfelé inkább statisztikai kívánalmaknak feleltek meg ezek a bizottságok, mintsem a közművelődésieknek. Működésük lassanként formálissá vált és tulajdonképpen a bizottságot vezető titkárra maradt a munka, aki pedig — lévén vállalati, vagy szövetkezeti munkavállaló, e státusából adódóan — nem lehetett mindig megfelelő partnere a vállalati, vagy szövetkezeti vezetés igazának, a jogos közművelődési kívánalmaknak érvényesítésében. Ezért adódtak aztán a panaszok, ezért kellett a közművelődési bizottság titkárának, vagy egyéb néven alkalmazott közművelődési intézőnek „harcolni” a leginkább jogosnak látszó támogatásért engedélyért, vagy egyszerűen a feladatok megélhetéséért is igen sokfelé. Itt még az is hozzáteendő, hogy a törvény értelmében létesített közművelődési titkári, előadói, egyéb munkahelyeket. ha meg nem is szüntették, betöltőit sokfelé olyan feladatokkal is megbízták — a munkaerő jobb kihasználására hivatkozva —, ami messze nem közművelődési jellegű.. Néhány esztendeje a gazdasági nehézségekre való hivatkozás hat sorvasztólag a munkahelyi közművelődési tevékenységre. A gazdaságosság-misztifikálásával nem egy helyen sorvadnak el kezdeményezések, apadnak el támogató források, noha felelős párt- és állami vezetők is többször nyilatkoztak akként, hogy a gazdaságosság zászlajának lobog- tatásával nem kerülhet hátrányos helyzetbe a közművelődés. és sehol sem jelent meg még olyan rendelkezés, amely a már hivatkozott párthatározat és t orvén y iránymutatásait megváltoztatná. Természetesen, mindez nem általános, igen sok közösség, közület vezetői értik a közművelődésben rájuk váró feladatokat és a közművelődés dolgozóival együtt keresik az adott gazdasági helyzetben is a támogatás lehetőségeit, biztosítják e munka erkölcsi és anyagi támogatását. Az erkölcsi támogatásról eddig nem szóltam, pedig Borsodban is számos példa bizonyíthatja, mit jelent például a vezetők személyes érdeklődése a közművelődés iránt, vagy éppen személyes részvételük annak megnyilvánulásain. De nagy számban vannak, sajnos az ellenpéldáik, ahol a közművelődés ilyen-olyan támogatása csak fogcsikorgatva teljesítendő feladat, amelyet gazdasági nehézségekre hivatkozva — de többnyire annak kellő ismerete hiányából adódóan —, az első között, vagy a legelsőként lehet korlátozni. S v ha , a tagság kívánalmait a közművelődési titkár, vagy egyéb érvényesíteni szeretné, valóban „meg kell érte harcolnia”, noha természete* lenne. H armincöt éves alkotmányunkat ünnepeljük most. Annak egyik sarkalatos tétele a Magyar Népköztársaság minden állampolgárának- a művelődéshez való joga. Amikor egy-egv munkahelyi és egyéb közösség vezetősége — párt- határozatban és törvényben írt kötelességeként — a lehetőségei maximumával segíti a maga területén a köz- művelődést, tulajdonképpen a művelődéshez való joggal élni tudás lehetőségeit támogatja. És ezt sem szívességből ' kell tennie... Matyóföld Éppen huszonegy esztendeje vehettem kézbe először a Matyóföldet. Hozzá kell tennem mindjárt: az újjászületett Matyóföldet. Volt ennek a most immár igencsak felnőttkorba lépett kiadványnak két előzménye is. Az egyiknek magam is részese voltam: 1948. tavaszán jelent meg Matyóíöld címmel néhány szám abból a hetilapból, amit a Nemzeti Bizottság adóit ki Mezőkövesden. Igaz, ez más jellegű volt, mint a mai antológia. A második előzmény már inkább hasonlított hozzá. Azonos címmel 1959-ben jelent meg Dala József és Kiss Gyula szerkesztésében. Az igazi kezdet- azonban 1963 volt, amikor a helyi irodalmi és néprajzi munkaközösség kiadványaként látott nyomdafestéket, hogy azóta meglehetős rendszerességgel jelentkezzen mindazoknál, akik Mezőkövesd és környéke iránt érdeklődnek, hírt adjon e nagy hírű tájék múltjáról és jelenéről. Megjelenése óta ‘ minden számát olvastam, s — talán ez alkalommal nem is való emlegetni — különösen a ^kezdeti években igen sokat vitáztam is a szerkesztőséggel. Elvi vitáink középpontjában mindig az állt, milyen legyen a múltba fordulás, a matyó etnikum tegnapjait bemutató és a ma gondjait és eredményeit feltáró írások aránya. Ez az arány a kezdeti nehézségek után egészségesem alakult és ma bizton állíthatjuk, a Matyóföld jól látja feladatait és jól is látja el azokat. A helytörténeti, néprajzi, társad alomra jzt érdekességű cikkek, tanulmányok az újabb és újabb számokban mind markánsabban rajzolják fel a városi rangját visszakapott település történelmi múltját, etnográfiai érdekességeit és érzékletesen mutatják be a ma Mezőkövesdjét. Ugyanakkor a helyi és az ide kapcsolódó írók, költők számára is fórumot teremtenek... Nagyon jó- gárda alakult ki a Matyóföld körül. Az alapító Moldvay Győző néhány év után elkerült a városból, az első szerkesztői gárdából ott van még Kiss Gyula, ott van Sárközi Zoltán, Kápolnai Iván, Lukács Gáspár, mint rendszeresen publikáló munkatárs, s ott vannak az újabbak: Zupkó Béla, Pap János, Kruzsely' Károly és mások. Hosszú lenne felsoi'olni. Helyi kezdeményezés szülte a Matyóföldet, helyi erők adnak életet neki. Több mint két évtizede hallat magáiéi a szerkesztőség és köre. Irodalmi, művészeti, egyéb találkozókat, előadásokat rendez, új híveket toboroz Mezőkövesdnek, újabb és újabb adalékokkal gazdagítja azokat, akik a környék múltjára és jelenére kíváncsiak, s írókat, költőkét segít a publikálásban, meg olykor az első szárnypróbálgatásban is. Igaza alkotóművelődő közösség teremtődött. Olyan közösség, amely sokat tett és tesz a szocialista kultúráért. Ezért kapta meg most a Szocialista kultúráért kitüntetést. Őszinte szívvel köszönthető. (benőd ck) Helyűnk a világba Kis ország _vavfekekdik a legtöbb magyar, ha hazáiknak a világban elfoglalt helyéről elmélkedik. Valójában a népesség számát tekintve a világ országainak csak egyharmada nagyobb hazánknál, a 34 európai ország közül pedig csupán 13. Eddig nem alakult ki az egy főre jutó nemzeti jövedelem és az életszínvonal nemzetközi összehasonlításának megbízható módszere, de legszerényebb becslések alapján is kétségtelen, hogy e téren hazánk egyike azoknak az ipari országoknak, amelyek aránya a világ összes országához képest mintegy 15 százalék. Ugyanakkor ebben a csoportban is igen nagy különbségek mutatkoznak, s a magyar népgazdaság itt a közepesen fejlettek közé tartozik. Az elmúlt negyedszázad folyamán Magyarország bizonyos nemzetközi tekintélyre tett szert, olyanra, amivel sem az Osztrák—Magyar Monarchia időszakában, sem a két világháború között nem rendelkezett. Az utóbbi két évben különösen gyakori, hogy szocialista, nyugati és fejlődő országok államfői, miniszterelnökei és egyéb vezető személyiségei látogatnak el hozzánk, vagy vendégül látják a mi állami, párt vezetőinket. A kelet—nyugati politikai' feszültségek és a világgazdasági válságjelenségek megnövekedése idején miképpen tudta a Magyar Népköztársaság politikai és gazdaságdiplomáciai mozgás körét növelni? Ennek egyik alapvető oka, hogy Magyarország őszinte, korrekt, megbízható és — ami a nemzetközi kapcsolatokban igen jelentős — következetes. tehát kiszámítható politikai partner. Egységes a Varsód • Szerződés, a KGST többi országával, s kész az együttműködésre minden állammal, párttal és mozgalommal, amely a békéért tevékenykedik. Bár a ma gyár népgazdaság a hetvenes évek közepe óta — a kelet—nyugati politikai feszültségek növekedése. a világgazdasági válság és az intenzív gazdaságnövekedési szakaszra való áttérés követelményének egyidejű jelentkezése miatt — nehéz helyzetbe került, maradéktalanul eleget tesz nemzetközi fizetési kötelezettségeinek. Bebizonyosodott az is, hogy képesek vagyunk a gazdaságpolitikai hibákat korrigálni. Az energia- és nyersanyagár-robbanás, továbbá a nyugati kereslet-válság annak idején, 1974-ben dollárelszámolást! kereskedelmi mérlegünkben 600 millió dolláros passzívumot okozott. Ezt tetézte, hogy a következő években az élet- színvonal és a vállalati beruházások volumene tovább növekedett, anélkül, hogy nem rubelelszámolású kivitelünk követni tudta volna behozatalunkat. Ezt az Irányzatot sikerült megfordítani, 1980-ban és 1981-ben nem rubelelszámolású kereskedelmi mérlegünk már nagyjából kiegyenlített volt, 1982-ben pedig 17, 1983-ban 23 milliárd forint többlettel zárult. S az elmúlt évtíeni konvertibilis devizákban mutatkozó adósságállományunk! is csökkent. Magyarország eleget tett — az időközben igen magasra emelkedett kamatlábak ellenére is — mindenkori külföldi fizetési kötelezettségeinek és nem kérte hiteleinek átütemezését, amint azt számos más eladósodott ország megtette,' Ez viszont azzal a követelménnyel jár, hogy a nemzeti jövedelem néhány százalékkal csökkentett értékét lehet csak belföldi felhaszi- nálásra fordítani, továbbá, hogy a bruttó hazai termék évenként csupán 1—2 százalékkal növekedhet. Ez a tudatos gazdaságpolitika tette lehetővé, hogy csatlakozzunk a Nemzetközi Valutaalaphoz, és a Világbankhoz, ami kedvezően hat vissza a hitelfelvételi lehetőségekre, továbbá azt, hogy hazánk megbízható adós maradjon. A lelassult gazdaságnövekedés kétségtelenül nehezíti termelési és kiviteli szerkezetünk szükséges átalakítását, de ennél sokkal nagyobb kárt okozott volna, ha fizetésképtelenséget jelentünk be. Ilyen esetben ugyanis romlanak a hitelfelvételi lehetőségek, szigorodnak a feltételek és a gazdaság kényszerpályára kerülhet. Elismert tény, hogy Magyarország maradéktalanul megvalósítja a helsinki záróokmány ajánlásait, sőt sok tekintetben kezdeményezzen lép fel, így például az utazások kölcsönös megkönnyítése, a fiatalok turizmusa és hasonlók érdekében. Nemzetiségi politikánkat a lenini elvek vezérlik, feszültségek nincsenek. Bebizonyosodott, hogy' a szocialista állam az egyházakkal igen jő kapcsolatot tud kialakítani, s így például a Lutheránus Világ- szövetség budapesti nagygyűlése az első volt, amit szocialista országban tartottak. A különböző egyházak és felekezetek együttműködj nek az állammal és egymással a béke érdekében; marxisták és hívők együtt munkálkodnak társadalmunk előrehaladásán. A világban elfoglalt helyünket tovább kell javítanunk és erre képesek is vagyunk. Nagy erőfeszítéseket igényel a nemzetközi fizetőképesség és az életszínvonal megőrzése, illetőleg a későbbi életszínvonal-emelkedés megalapozása, ami csak a népgazdaság hatékonyságának fokozásával érhető el. Ez nemcsak gazdasági fela'dat. El kell érnünk, hogy az oktatás. a képzés, a szervezés fejlesztésével olyan mobilitás jöjjön létre társadalmunkban, amely kellően rugalmas reagálásra ad módot, másfelől megsokszorozza a kreativitást, az innovációs készséget. Ilyen módon jobb egyensúly alakul ki aközött, amit a külvilágtól igénylünk és amit oda adni tudunk. Gyoval Gyula a Magyar Külügyi Intézet igazgatója Vetnek, aratnak, csépelnek, őrölnek, sütnek. Kenyér. Melynek bele van. héja, púpja, sarka, morzsája, zsengéje. Melyet dagasztanak. kelesztenek, bevetnek, sütnek, megszegnek. Amely lehet pil- lés. pirnpós, szappanos, szalonnás, száraz. Lehet bundás, lekváros, pi- ritós, zsíros, üres és madárlátta. Elveszti kenyerét. Van biztos, sovány és keserű. Kenyér után néz. kenyér nélkül marad. Kiveszi valakinek a szájából a kenyeret., más kenyerét eszi. Esetleg a császárét, vagy a száműzetés keserű kenyerét. A kenyér lehet búza, zsúr, árpa, gyümölcs; özvegy, püspök, szamár, szentjános, katona, koldus, kegyelem. „Munkát! Kenyeret!” Kenyér Sok kenyér kell ott, ahol sok a kenyérpusztító, a kenyérleső. . Kenyérkereső, kenyérveszés, kenyérjegy, kenyérkiosztó, kenyérporció, kenyéradag. A mindennapi kenyerünket .. „Rágódtam dobott kenyéren.” Ha megdobnak kővel... Kenyértörés. Kenyéren és vizen. Kenyérillat. Ropogós, pirult, égett, nyers. Autón, boltban, polcon, kosárban, kendőben, tartóban, nylonban, kukában. Munkába, iskolába, kiállításra, moslékba. Nem kenyerem .., Kenyere javát rpegette. Kenyérre lehet kenni. Olyan, mint egy falat kenyér. Úgy kell. mint egy falat kenyér. A tatárjáráskor az emberek fakéregből sütöttek kenyeret. Fekete, barna, fehér, beles, karéj, friss, lágykenyér. Kenyérmező. Régen a háznál sült kenyeret tekintették a jó asszony próbakövének A kenyér latin nevét (panis) Pan istentől vette, vagy azért, mert őt tartották a feltalálójának vagy azért, mert az ő formájára sütötték az első kenyeret. „Magyarország a jó kenyér hazája a mi kenyerünk Európa-szerte híres.” Biztos kenyér. Fónagy István Benedek Mikló«
