Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-10 / 160. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 9984. július 10., kedd Á képernyő előtt * Eklektikus szerkezetű uűserhét Ismét lepergett egy műsorhét, amely most két, sokak által nézett sorozat befejezéséi is hozta. Befejeződött a belga P'Aand Verliavert rendezte ötrészes sorozat Rubens életerői, amely bizonyára tíz-, vagy éppen százezrek számára adott szórakoztató művészettörténeti ismereteket, tordula- los, izgalmas történetben mutatva be a nagy művész életútját, s korát. Ugyancsak befejeződött az Emilé Zola ismert regénye nyomán készült Nana című, hatrészes francia tévé- filmsorozat, amely hat szombat estén, illetve kora éjszaka tartotta a képernyők előtt a nagy hírű regény tévévállozatá- ra kíváncsi, no meg a múlt századvégi francia nagypolgári világ erkölcsrajzában bőségesen jelenlevő pikantéria iránt vonzódó sokakat. Maurice Cazeneuve rendezése ezt a fajta igényt elégítette ki elsősorban. * A Nana befejező folytatása volt egyébként az utolsó darabja a Szombat esti filmkoktól összeállításának. A nyári műsorrend volt bizonyára az oka, hogy az összeállítás kezdetekor megszokott Breki-sorozat most kora délutánra jutott, így a blokk egyes darabjai ugyanabban az időpontban jelentkezhettek, mint más alkalommal. Mint máskor, most is 20.35-kor jelent meg az ügyeletes Petrocelli-darab, amely logikátlanságban, megoldásainak olcsóságában, bátran kimondható: primitívségében sikerrel szárnyalta túl e sorozat korábbi darabjait, pedig azokat alulmúlni eléggé kilátástalannak látszott. De úgy tűnik, szórakoztatásban nincs alul- múlhatatlan. Az ugyancsak a szombat esti órákban látott Didi, a botcsinálta kapus negyven percnyi csetlése-botlása igen hamar unalmassá vált; ilyenfajta szórakoztatás legfeljebb a serdületlenebb korú nézőket bírhatja tartós derűre, még akkor is, ha minden poén alá odaszerkesztették a láthatatlan közönség kacaját. Nagyon-nagyon egyszerű hatásvadász neveltetés ez. A Kivágások című bohózatban sem volt tizenöt percnyi humor. Szomorkás szombat este volt ez, amiben alighanem Menő Manó kétszer ötpercnyi kalandja képviselte a magvasabb humort. Az igényesebb nézők közül sokan bizonyára átkapcsoltak a második műsorra, ahol ebben az időben pergett A halál kocsisa című. 1939- ben készült francia film, Julien Duvivier figyelmet érdemlő filmje, a nagyváros szegényeinek és az Üdvhadsereg egyik nővérének korrajz értékű története. Nem érdektelen megemlíteni, hogy ugyanaz a Julién Duvivier rendezte ezt a filmet is. aki a néhány hete igen nagy sikerrel bemutatott Marie-Octobre eíműt is, amelyet éppen szombaton délelőtt ismételtek meg. * Igen érdekes volt viszont szombaton kora este az Objektiv sorozat — Tényképek a szocialista világról — szocialista országok idegenforgalmi helyzetét bemutató összeállítása. Nem ‘ volt érdektelen — annyi távoli ország megismerése után — a közelebbi államokat is megismerni, különös tekintettel arra, hogy ezekbe az államolcba könnyebben juthatunk el, s e műsor az ismereteken túl, néhány konkrét jó tanáccsal is szolgált. A felszabadulás negyvenedik évfordulója alkalmából elkezdett antifasiszta filmsorozat — „Népek kiállják sorsodat, szabadság!” a címe — most az 1973-ban készült Sutjeska eímű jugoszláv filmet kínálta. E film nemzetközi összefogás eredményeként született: a forgatokönyvíró Brana Scepa- novics, segítői Szergej Bondarcsuk, Orson Welles és Wolf Mankovicz voltak, a kiváló jugoszláv színészek mellett Richard Burton és Irene Papas alakításait is láthattuk, s ismét láthattuk, milyen kemény küzdelmet kellett a jugoszláv partizánoknak vívniok Tito vezetésével hazájuk szabadságáért, mennyire elválaszthatatlan az ó harcuk és áldozatuk Európa népeinek szabadságától. * Szombatom délután az Ember az Atlantiszról című amerikai sei-fi sorozatban tudósok elrablását láthattuk, s aki vasárnap délután is a képernyő előtt ült, ugyancsak tudósrablás „műélvezője” lehetett a Fantomas visszatér jelentkezésekor. A néhány évtized előtti szuperhős, Jean Marais, aki a leg- nyaktörőbb mutatványokat is maga csinálta, dublőr nélkül, az álarcos Fantomas alakjában ijesztgetett, borzongatott, Louis de Funes nevettetett és közben olyan ütlegek zuhogtak, hogy kései utódok — Bud Spencer, meg Terence Hill — elszégyellhetik magukat. Aki véletlenül nem látta vasárnap ezt a filmet, ne bánkódjon, a jövő héten is jelentkezik Fantomas, azonos főszereplőkkel és hasonló bunyókkal. * Értéke volt viszont ennek a túlságosan is eklektikus szerkezetű műsoi'hétnek szombaton este a Szép szó sorozatban a Beke György kolozsvári íróval folytatott beszélgetés és vasárnap késő este — Dión Feuchtwanger születésének századik évfordulója alkalmából — a másfél évtizeddel ezelőtt készült A hamis Néró című tévéfilm újrasugárzása. Benedek Miklós Ma estétől a diósgyőri várban: A cigánybáró ' A Miskolci nyár ’84 színes és gazdag programjában ma este csendülnek fel előszóra diósgyőri várban Johann • Strauss A cigánybáró című nagyoperettjének örökszép dallamai. Miskolc közönsége régóta hiányolja a nemes muzsikájú, látványos operettek előadásait. Most tíz alkalommal — július 10., 11., 12., 21., 22., 23., 26., 27., 28., és 29. napján — várja a nézőket A cigánybáró előadása, mindig este nyolc órai kezdet- t tdi. Az előadást Gothár Péter, a kaposvári Csíky Gergely Színház rendezője, az ismert filmrendező — Megáll az idő, Ajándék ez a nap — rendezte, vezényel Selmecz György és Kovács László, a legfőbb szerepekben Csákányi Eszter, Gárday Gábor, Spindler Béla, Szüle Tamás, Somló István, Kovács Brigitta, Várhegyi Márta, Laczó András, Németh Judit, M. Szilágyi Lajos látható. Közreműködik a Nyári zenés színház zene-, ének- és tánckara. „Az emberek közötti nemes kapcsolatokért, a nemzetek közötti barátságért” — így hangzik a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál hagyományos, de azért mindig aktuális jelszava, amely érvényes az idei július 6—18. között megrendezett XXV. fesztiválra is. A szerény, nem versenyszerű seregszemléből, melyet először 1946-ban rendeztek meg Ma- riánske Lazne fürdővárosban, az idők folyamán a világ egyik legfontosabb film- fesztiválja lett. Az idei program az elmúlt évek jó hagyományaiból táplálkozik. Programja: egész estét betöltő játékfilmek versenye, első alkotások versenye, versenyen kívül „A mai világ ellentmondásai filmen” elnevezésű ciklus, a világ filmművészete kimagasló alkotásainak informatív szemléje, a „szabad tribün”, az utóbbi időszak Pályázat Edelény városi jogú nagyközség címerének elkészítésére pályázatot hirdetett a tanács, valamint a helyi művelődési központ és ifjúsági ház. A jeligésen beküldendő pályamunkának tartalmaznia kell a régi címer motívumait és a település jelenlegi fejlettségére legjellemzőbb jegyeket. A beküldési határidő szeptember 1. csehszlovák filmalkotásaiból válogatott művek szemléje, filmvásár és további filmszemlék, valamint jelentős évfordulókhoz kötődő matinék. Az egész estét betöltő játékfilmek versenyében elsősorban magas eszmei színvonalú művek szerepelnek, összhangban a fesztivál küldetésével. Az első alkotások versenye konfrontációra ad alkalmat a fiatal filmalkotók között, megszilárdítja törekvésüket arra, hogy új utakat keressenek a filmművészetben. Az informatív szemlék keretében elsősor- -ban az egyes filmvállalatok új alkotásait mutatják be, olyan filmeket, amelyek már más nemzetközi versenyeken és szemléken figyelmet kellettek. Már harmadízben lesz a fesztiválprogram tartozéka az utóbbi évek csehszlovák filmalkotásaiból kiválasztott művek szemléje. Donka Rajnova: Az1002. A fesztiválmozi felé vezető útvonalon a látogatók megtekinthetik a Gyermek- filmek — a béke filmjei, valamint a 60 fénykép a hatvanéves film hatvanéveseiről elnevezésű kiállításokat. Ez alkalomból retrospektív filmszemlét is rendeznek azoknak a jelentős csehszlovák filmrendezőknek alkotásaiból, akik 1984-ben ünnepük hatvanadik születésnapjukat, s megindulnak a „szabad tribün”' vitái, sajtó- konferenciát tartanak ... A fesztivál utolsó napján két nemzetközi zsűri hirdet eredményt. A fö versenyben kiadják a nagydíjat (Kristályglóbusz), amit a legjobb filmnek ítélnek oda, továbbá a két nagy Különdíjat, a Lidicei rózsa-díjat, három fődijat, a két legjobb női és a két. legjobb férfialakitá- sért. Az első alkotások versenyében a fődíjat osztják ki, valamint három elsőalkotói versenydíjat. éjszaka Batyukkal, hátizsákokkal sátrakkal a hátukon, gyalog, gépkocsival, busszal, meg ki tudja hányféle közlekedési eszközzel jöttek a megye különböző területeiről, vállalataitól, . intézményeitől a fiatalok Sajószögedre, hogy részt vegyenek a hét végen megrendezett ifjúsági klubok fesztiválján. Sokan eltemették mar a klubmozgalmat, sokan legyintettek már eme közösségteremtő, közösségformáló társaságokra, és most bebizonyította ez a találkozó, hogy mindig vannak újabb és újabb fiatalok, mindig születnek újabb és újabb ötletek, tehát élnek a klubok, és erről az életükről Sajószögeden kaphattunk egy keresztmetszetei. Vásári kikiáltós mókaműsor, a legelőkelőbb revüben is helytálló táncverseny, imitt- amott még csiszolatlan, ám jelképeiben egyértelmű pantomim, hajdanvolt népdalénekesek ízes hangját idéző énekes, könnyed és elgondolkoztató műsorral fellépő színjátszók, politikai dalokat éneklő és gitározó pol-beate- sek adtak egymásnak találkozol a- leninvárósi Csőszer Ifjúsági Klub által felállított sátrakban és a sátrak között, a Sajó partján rendezett klubfesztiválon. A számos tervezeti műsor kozott spontán alakultak ki az éneklések, tréfás bohózatok, közös táncolások és helyet találtak maguknak a focista amazonok, lábteniszező fiúk és a fejeiőbajnokságoi rendező csapatok. A discovetélkedő mellett keresztnevek történetét fellapozó „Fele sem igaz” társasjáték, amatőr együttesek koncertje váltotta egymást, és még szabadtéri filmvetítéssel is próbálkoztak. Sport, tánc, színjátszás, zene, humor, divat, játék és gyermekeknek mesélés ... kavargóit a nagy réten, és az a több száz fiatal, akik ott voltak a másfél napos találkozón végül egyetlen nagy klubbá alakultak, s egyetlen nagy baráti közösség tagjaiként búcsúztak egymástól vasárnap délután. se. I. Ezeregy éjszakán mondta a meséket Seherezádc az urának. Most már szeretett volna a maga kedve szerint élni. Am leszállt az ezerkettedik éjszaka, és a férje újból kérlelte: — Mondj nekem még egy meséi! Ügy gyorsabban telik az éjszaka, hamarább eljön a hajnal... — Micsoda? Hajnal? — sistergetl Seherezádc. — Ne felejtsd el, hogy már házasok vagyunk, szivem! Neked meny- nyei dolgod van, semmit sem kell csinálnod, de én a reggeli műszakba megyek. Oltsd el a villanyt! Luxus-e a nyelvtudás? Nemcsak látni, érteni is Divat az idegen nyelv, pontosabban az idegen nyelvek tanulása. Ki angolul, ki németül akar tudni, mások oroszt vagy spanyolt tanulnak. Hódítanak a világnyelvek. de akad olyan is, aki inkább a kevésbé felkapott és szűkebb határok között beszélt nyelvek iránt érdeklődik. Komoly összegeket adunk ki tanfolyamokra és magánórákra, nyelvkönyvekre, nyelvleckéket tartalmazó hanglemezekre és magnószalagokra, idegen nyelvű napi- és hetilapokra, folyóiratokra és könyvekre. Dolgozó, gyermekeket nevelő, ezer gonddal küszködő felnőttek — munka- vagy szabad idejükből — értékes órákat szentelnek nyelvtanulásnak. Luxus mindez? A gyerekek szótárfüzeteket írnak tele az iskolában, nyelvtani szabályokat fújnak kívülről, gyakran értelmetlen olvasmányok szövegét próbálják kisebb-nagyobb nehézségek árán átültetni magyarra. Csak éppen beszélni nem tudnak! Sem oroszul, sem angolul, sem más idegen nyelven. Beszélni nehéz... Beszélni luxus? A legfontosabb mégiscsak az, hogy mindenki saját anyanyelvével tisztában legyen, tudja helyesen használni, mégpedig igényesen és választékosán. Nagy eredmény, ha társadalom- vagy természettudományos szakszövegek sem okoznak nehézséget. Élmény, ha a szépirodalmi alkotások stílusát élvezni tudjuk. Luxus hát. ha a magyar nyelven kívül más népek nyelve, kultúrája iránt is érdeklődünk? Akad szakmai és szórakoztató irodalom szép számmal magyarul. Az időnk viszont kevés. Minek még a külföldi Is? y Több szem azonban többet lát. A máshonnan származó információt adó olvasmányok tágíthatják nézőpontunkat, alakíthatják Ítélőképességünket; egyszóval gazdagíthatnak bennünket. A magyarra fordítós néha várat magára. Meg aztán, az eredetiben való olvasás külön ízt, külön élményt nyújt. Olyasmi az. mint amikor valaki más országban otthonos ételeket és italokat kóstolgat, ízlelget. Divat a turizmus. Nagyon sokan utaznak. És miért ne értethetné meg magát az a magyar utazó, aki valamelyik külföldi országba látogat — „emberi módon”, tudniillik, emberi beszéddel. Szólnia kellene velük, mert lennének kérdései. Ha idegeneket látunk kézzel-lábbal magyarázkodni, jót derülünk rajtuk. De vajon észrevesz- szük-e önmagunkat is? Külföldön. amikor nem tudunk semmit, a vendéglátók nyelvén? Nem azt mondom, hogy addig ne utazzunk sehová, amíg nem vagyunk mesterei a nyelveknek. Azt sem mondom, hogy minden európai nyelvvel foglalkoznunk kellene, hiszen ez képtelenség. De, meggyőződésem, hogy valamelyik világnyelv, csak egyetlenegy a több közül, mindenki számára elérhető, legalább olyan szinten, hogy j rajta olvasni, írni vagy be- ’ szelni tudjon. Határozottabb az ember, ha egymaga tájé- I kozódni tud. ha nincs „híd- • ra”. tolmácsra vagy szótárra utalva, és főleg, ha nincs ; kiszolgáltatva. Közvetlenebb és mindenképpen meggyő- j zőbb, ha szavakkal adjuk tudtára partnerünknek, beszélgetőtársunknak, mit is akarunk. Hogy mit jelent valójában egy idegen nyelvet jól beszélni — tehát, nemcsak szótári alakokban, szavakat felsorolva. minden ragozás nélkül. hanem hibátlan mondatokban. még ha egyszerűen is. ám igazán társalogni tudni —. azt csak az látja, aki anyanyelvén kívül legalább egy idegen nyelvet jól beszél. Luxus? Igen. Luxus. Az a luxus nekünk, magyaroknak, ha nem beszélünk egyetlen világnyelvet sem. N. K. I A Karlovy Vory-i Thermal fürdöközpont ünnepélyesen feldíszített fesztiválmozija Mám llitfalB, M'm Vary, M Kiok lesztiválja
