Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-08 / 159. szám
t984. július 8., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Szeszt parancsol? Nem kocsmáros, hanem borbély tette fel a címben foglalt kérdést," hiszen szeszkimérésbe mi másért is menne az ember fia, ha nem egy korsó habos sörért, egy pohár hűvös, savanykás fröccsért, vagy a stampedli pálinkáért, de lehetőleg sohasem éhomra, mert. különösen a pálinka kiváltképp ártalmas, ha nem ágyaz meg neki a kocsmába készülő férfi. Mert hogy férfi, az úgyszólván majdnem biztos. Igaz ugyan, hogy voltaképp asszonyok is lehetnek, nem tilos nekik sem az italmérésben tartózkodni, de hát az efféle helyek nem asszonyoknak valók. Szivem szerint senkinek, férfinak sem valók a kocsmák, álljanak bár mégoly vendégszerető csaposok a pult mögött, s ha már mehetnéke van annak a férfinak — ami házasember esetében igenis méltánylandó kívánság —, szóval, ha már mindenképp a szoknyától elkerülve akar tölteni egy kis időt a férfiember, okosabb, ha borbélyhoz megy. Magam is csodálkozom, hogy a borbélyokat ajánlom, hiszen egypár esztendővel ezelőlt bizonyára tiltakozva állítottam volna be a redakcióba, ha az újságok hasábjain ilyen ötlettel találkozom, de hát azok az idők már elmúltak. A hosszú hajak ideje egyelőre lejárt, s manapság éppen úgy megbámulják a frizuradivat ellen vétőket, mint egykoron ama négy gombafejűt, akik Liverpool városából indultak el világot hódítani, s akik, mint hírlik, azóta már szobrot kaptak, közadakozásból, talán éppen azoknak a pénzéből, akik huszonöt éve a leghangosabban tiltakoztak illetlen hajviséletük ellen. Persze, álláspontot változtatni, különösen, ha közben kiderül' hogy nem is helyes az az álláspont, igazán nem szégyenletes, inkább dicsérendő dolog. Elvégre ezrek és ezrek járnak abból a korosztályból manapság borbélyhoz, akik viszont, szintén körülbelül negyedszázada, megeresztett hajjal próbáltak tiltakozni atyáik begyepesedett szokásai ellen. A borbélyokra, az akkori rossz napok útón ismét jobbak virradtak. Lám. Engelt- haller mester is tovább dolgozik Tokajban, habár kora szerint már nyugdíját élvezhetné. tgaz, szükség van a pénzre, meg hát amíg valaki dolgozik, csak több szállal kötődik a . világhoz, ami kivált igaz lehet égy borbélymester esetében, hiszen egyik napról a másikra képtelenség megszokni, hogy napközben nincs vendég, akivel szót lehet váltani. Márpedig a beszédre szükség van, s aki életében töltött már egy fertályórát valami falusi borbélyműhelyben, az tudhatja, hogy szó aztán bőven van az ilyen helyeken. Ahol pedig szó van, ott ember is, az emberek pedig, már legalábbis azok, akik nem vadultak el a többiektől (mert azért ilyen is mindig akadt, legfeljebb mai napság egyre több van belőlük), szívesen beülnek nyírásra, beretválásI’ít. Így tett az öregember is, aki — lévén a reggel esős, borongós, úgyhogy magvas teendői amúgy is késedel- met szenvedtek volna —, hogy ne múljon a délelőtt sem hasztalan, a borbélyműhelybe ment. Várt sorára becsülettel, ,a műhellyel szomszédos italmérésben elfogyasztott pohár bor nemhogy türelmetlenné, de inkább jólesően fáradttá tette. nem is bánta a várako- zást. Olyan hosszú sor pedig tudvalévőén nincs, amelynek egyszer vége nem lenne, hát sorra került az öreg is. , Nyírás után következett a beretválás, ahogy az a borbélymesteri tankönyvben, ha ugyan létezik ilyen, meg lehet írva. Verte a habot a mester, nem kímélvén sem beretvaszappant, sem pamacsot, de tenmaga erejét sem. míg végre a szakáll kellően megpuhult, hogy hozzáfoghatott a mester a kést fenni. majd az akkurátus műveletet befejezve, leeresztette a szíjat, amely ott lógott szegre akasztva az asztal sarkán, s nekilátott beretvál- ni. Percek alatt simára vakarta az öregember arcát, szárazra törülve a bőrt az orr, s a fülek környékén is, ott, ahol figyelmetlen beret- válók nemritkán egy kis fehér habmaradékot hagynak, amely aztán odaszáradva virít a következő mosdásig, csúfolódó gyerekemberek nem kevés örömére. A törlés után — annak rendje s módja szerint — fölkérdi a mester vendégét, szeszt parancsol-é? Az Öregember nemigen élhetett ilyesmivel, mert rövid habozás után efféle választ adott: — Köszönöm, mester úr, de éppen beretválás előtt ittam odaát két deci bort. Csendes Csaba Füipygyártas számítógéppel A győri Gardénia és Csipkefüggönygyárban a programozott ko- zetták segítségével vezérlik az egyik Jacquard-szövőgépet. mulatóhelyre, azzal, hogy: ereszd el a hajamat, sose halunk meg! A fal mellett összetoltak hat asztalt. Jobban szerettek volna a túlsó oldalra ülni, a tőidig érő, nyitott ablakok mellé, de a pincérek eltessékelték őket. Az ablakok melleit is össze volt tolva vagy hat asztal, középen jókora karton- lapon adta tudtukra a fekete betűs, cirkalmas felirat: „Reserviere! Foglalt!” Aperitifnek örmény konyakot rendeltek mindenkinek, aztán bikavérrel folytatták. Vacsora" előtt, amikor már mindnyájuk előtt ott slster- gett a borssal meghintett brassói aprópecsenye, amikor már belülről, a gyomruk mélyéről érezték a bor szétbi- zsergő melegségét, s a hangulatuk a jókedv létráin a boltozatos mennyezet felé kapaszkodott. Plugor Adám tele pohár bikavérrel felállt, hogy pohárköszöntőt mondjon. Jókedvűen „halljuk”-oz- tak. — Tisztelt barátaim! — kezdte a tösztot Plugor, de rögtön elakadt. Kimeredt a szeme, arca elsápadt, s teste kicsit hátra is billent, megnyekkenve. A többiek ijedten nézték, hogy mi a baja. Egy kéz utána is kapott, nehogy a falnak essen. — Halljuk! Halljuk! — sürgették az asztal végéről. — Mondjad már azt a szépet! Ám Plugornak semmi hang nem jött ki a torkán, csak bámult mereven a bejárat felé. Mindnyájan abba az irányba fordultak. — Az asszonyok! — jaj- dult tel egy hang. Jöttek az asszonyok kiöltözve, megcsinosodva. A férfinépnek, akár elébb Plugornak, kimeredt a szeme, az arca elsápadt. Jöttek az asszonyok vígan, nevetgélve, egyenest a foglalt asztalsor felé, s még csak egy pillantást se vetettek" embereikre. Az emberek bambán figyelték asszonyaik felvonulását. — Szóval, nekik foglalt?! — kérdezte valaki furcsa csodálkozással, s erre mindannyian gyanakodva az elnökre tekingettek. Az elnök arca cigarettafüst mögé rejtőzött. úgy fújta egyszerre a füstöt, mint valami1 gyárkémény. Plugor Ádám merően bámulta az asztal mellé telepedett asszonysereget. Mindenáron megpróbált erősen a felesége szeme közé nézni, de az asszony rá se hederített, észre se vette. Az asszonyokat, mint a méhek a réti virágokat, egyszerre körüldongták a pincérek. A férfiak hökkenten ültek székeiken, senki sem tudta, hogy tulajdonképpen most mit is kéne csinálni. Sok-sok hallgatás után valaki azt indítványozta, hogy meg kelV lene kezdeni a beket árnyalást. Mind az elnököt unszolták. — Menj oda, Ignác ... Náciként . .. — Én? Még hogy én menjek?! Nem, nem! — De hát, te vagy az. elnök! — Itt én olyan vendeg vagyok, mint tí ... Nem megyek! — Menj oda, Ignác ... Náciként ... N na, szépen kérünk. — Kérjetek, ahogy akartok! Ezt a pacalt ti rontottátok el. Hallgattak, hosszú ideig. — De valakinek csak oda kell menni! — Ki menjen?? — Menjen Plugor, ő ftm- dálta ki ezt az egészet. — Menjen Plugor, ő nagy • mester, tud velük beszélni. — Én menjek? — nézett körül segélykérőén Plugor. — Nem menne oda inkább valaki más? — Menj te! — De mit mondjak nekik...?! — Csigázd az eszedet, az a fertelmetes jóságos ...! Plugor *Ádám erőt vett magán, határozottan felállt, „majd én megmutatom”, begombolta a kabátját és elindult az asszonyok asztalához. Lopva lesték, ugyan mire viszi? Plugor hajlongott, lendületes kézmozdulatokkal kísérve szavait, csak magyarázott, magyarázott. Az asszonyok, Á községek ereje Mint hírül adtuk, Krasz- nokvajdan népfrontrendez- vényként országos jellegű tanácskozást tartottak, újabbat azoknak a sorában, melyek a községek jelenlegi helyzetéről, erejéről, mibenlétéről hivatottak képet adni. Mint ismeretes, fontos feladat a községek vonzerejének növelése, vagy egyáltalán megteremtése, bogy a korábban városba, vagy más, nagyobb településre költöző tteket esetleg visszacsábítsák, az itthoniakat megtartsák. Nem túlzás: az egesz ország gazdasági, szellemi formálódására hatással bír ennek az erőnek a léte. vagy nemléte. Az abaúji Krasznokvajda tisztes-szíves házigazdaként fogadta a vendégek sokaságát, akik biztos, hogy jő hírét viszik az itteni embereknek és mindannak a'létesítménynek, — faluképnek —, amit itt láttak. Minél több Tlyen falunk lenne, annál inkább éreztetné hatását az a bizonyos erő, de hát ez Krasznokvajda n sem magatói teremtődött meg. Növekedhet az erő másutt is, de tenni kell érte. Néhány gondolat az érdekes, izgalmas tanácskozasbóL AZ ALSÓSOK MARADJANAK! Magatói értetődően sok szó esett a körzetesitesekral. Az allamigazgatás, a gazdálkodás stb. körzetesítése bármennyire is szükséges volt, káros következményekkel is járt. Sok községből elment a tanács, a tsz-központ, az .iskola, mindezek hiányában pedig a legtöbb falu soriadni kezdett, lakóiból sokan elköltöztek, bár korábban ez nem volt szándékukban. Ax iskolák körzetesítésénél * jó szándékhoz kétség nem fér. ennek némely előnyéhez sem, de ma már el éggé köztudott, hogy az erőltetett, a mindenáron való körzetesítés igenis kárt okozott. Apró emberkék, alsó tagozatos gyerekek mindennapos utaztatgatása nem indokolt, hiszen, ott van helyben — vagy akkor még volt — a* iskola, a tanerő is. Sok helyütt a távolabbi faluból, illetve falvakból érkezett alsó tagozatos Misdiákok miatt a helybeli gyerekek délutá- nos műszakra kényszerültek, hiszen a távolabb élőiének kellett időt biztosítani a lehetőség szerinti korai hazaérkezéshez. A nevelők száni mtrrftra ott se lenne asztaluknak nem figyeltek rá, egyszerűen levegőnek nézték. Kacarászva, nevetgélve beszélgettek, majd az asztal alá verte őket a jókedv. Plugor vérvörösen ballagott vissza. Káromkodott, fogai közül sziszegte ki a dühös szavakat. Az aprópecsenyéne már ráfagyott a borssal és paprikával meghintett, zsír, de senki nem törődött ezzel. Mindazon járt az eszük: vajon megmentheti valaki vagy valami is ezt a reménytelennek látszó helyzetet? Hallgatva, bűntudattal bámultak ki az utcára, a földig érő nyitott ablakokon át. A járdán egy öregasszony ballagott, meghajlottan, karján cipelve egy piros szegfűvel tele kosarat. Az elnök kirúgta maga alól a széket, s kirohant az utcára a virágot cipelő öregasszony után. Kisvártatva feltűnt a bejárati ajtóban, a kosár szegfűvel. Magához intette a pincéreket : — Rakják szét ezt a ko: sár szegfűt az asszonyok asztalán. Jusson belőle egyformán mindenkinek. Látszott az asszonyokon, hogy mennyire meglepődtek. Sorra szagolgatták az illatos virágokat. S aztán már megenyhült pillantások szálltak a tékozló férfiak felé. Pafaky Dezső lén vagy elköltöztek, vagy ingáztak, akárcsak némely szülő is inkább költözött — jobb meggyőződése ellenére —, a körzeti iskola székhelyére, csak ne buszozzon mindennap a kisgyerek. De: ma már van példa az őröli ak körzetesítésére- is! Több faluból járnak be busszal a központiba, akár az iskolások. Nem mondható, hogy a krasznokvajdai . tanácskozáson mindenben egyetértettek volna a valóban vitatkozók, de az alsó tagozatos iskolák kérdésében igen. Nevezetesen: az alsó tagozat mindenképpen maradjon helyben! Ennek körzetesítése indokolatlan. a szülőknek, a gyerekeknek, a nevelőknek is jobb otthon. Nemcsak ezen a fórumon szóltak már ilyeténképpen az alsósokról. Intézkedési joggal hatalommal bíró hivatalnokainknak most már lépniük kellene. A megtartóéra létét segíthetnek ezzel is. NAGYKORÚ TANÁCSIAK A fentebbi kérdés megnyugtató rendezéséhez tulajdonképpen nem is kell pénz, de sok, más feladatellátáshoz igen. A megfelelő ivóvíz, közlekedés, áruellátás biztosításához, az egészség- ügyi szolgálat kiépítéséhez, pénz kell a telefonhálózathoz, vágj' legalább a már meglevő segélykérő telefonok működésének biztosításához és persze sok minden máshoz. A közlekedést lehetne javítani olyképpen is, hogy a társközségből naponta esetleg többször is menne helyi járat a székhelyközségbe, ahonnan már jobban elérhetők a távolabbi úticélok. Sokat segítene — talán segít majd néhány helyen a mi megyénkben is — az egészségügyi szolgálatnak az URH-» 'felszerelés. Az ivóvízellátás súlyos összegeket követel, ma már 18—20 ezer forintot kémek egj'-egy családtól hozzájárulásként, bizony nem mindenütt bólintanak rá, vannak falvak, melyek- neik lakói akár többet is fizetnének. de a közelben, távolban nincs megfelelő forrás. A munkalehetőség biztosítása elérhető közelségben azonos értékű — ha nem előbbre való —, az itt soroltaknál. ennek megteremtéséhez is szükséges sokféle energia. Köztudott ellenben, hogy ez utóbbi évekig a fejlesztésre szánt pénznek csttpán 7—8 százaléka (mások szerint 5 százaléka) jutott a községeknek. Elsősorban a járási székhelyeknek. a nagyközségeknek, a legtöbb falunak pedig semmi. Alá mar körülbelül 20 százaléknál tartunk (a mi megyénkben valamivel már többnél is), de még szükséges tovább csökkenteni a különbséget. A városokban persze ugyancsak lenne helye a pénznek és másutt is, de sokféleképpen lehet számolni. Például úgy is. hogy ha egy ember beköltözik a városba, akkor a város szolgáltatásait kb. egymillió forint értékben (mások szerint jóval többel) kellene megnövelni. Egyrészt, hogy az Ül lakót ellássák, másrészt, hogy a régnek ne kerüljenek hátrányba. Mindenesetre bízzunk benne: a községeknek több pénz jut az eddigieknél és a helyi tanácsok gazdálkodnak vele. Ha hagyják őket. Az utóbbi években sokat hallottunk, olvastunk a tanácsi önállóságról, mint tényről, ugyanakkor tanácsiaktól meg azt hallani!: nem olyan szép ez a menyasz- szony! A krasznokvajdai tanácskozáson ugyancsak ezt lehetett hallani. Ha van is pénze a falunak, sok fölöt- tes szólhat, szól bele, hogy mire is költse, hogyan költse. Nyilvánvaló, hogy erre bizonyos fokig szükség van, meg kellene találni a meddig mértékét. Mert az biztos, hogy a helyi problémákat, tennivalókat a helyiek ismerik! ök tudják a legjobban. mire lenne szükségük, ők állapíthatják meg a leghelyesebb sorrendiséget. Rájuk kellene bízni ezt a munkát. A nagykorú tanácsi vezetőkre. PARLAGFÖLDEK Egyik fajó, sok-sok tanácskozáson szóvá tett téma, a parlagföldek témája itt is szóba került, méghozzá többször is. Hogy az országban hány millió hektárnyi föld lehet parlagon, nem tudható, legalábbis itt senki nem tudta, az viszont biztos, hogy sok. Az is, hogy itt, a hegyesdombos északi részé ken különösen sok van. szemet szúr az arra járóknak. A tsz-elc nem tudják mindenütt megművelni a területet, mert a gépek nem tudnak mindenütt dolgozni, a kézi erő meg kevés, számítgatnak, nem éri meg, » föld marad üresen, haszontalanul. Pedig ebben a kis országban minden talpalatnyi földre szükség van, minden megtermelt értékre. Legnagyobb nemzeti kincsünk nagyobb becset érdemelne. Az egyik felszólaló «seritvt kötelezni kellene * mezőgazdasági nagyüzemeket, hogy a parlagföldeket adják bőrbe, de nem néhány évre csupán, mert pár évre serúa nem fektet bele. hanem legalább 30—50 érre, hogy érdemes legyen termővé tenni, feljavítani, gyümölcsöt telepíteni stb. Egy másik felszólaló tovább ment. Szerinte ezeket a földeket ei kellene adni, kerüljenek személyi tulajdonba. Miért ne lehetne? Aliért jobb az, ha mondjuk egymillió hektárnyi terület nem terem? Nem lenne szükségünk a termesre? Ki vállal felelősséget * parlagföldek létéért? A tanácskozáson, illetve az ország más részeiben megtartott tanácskozásokon elhangzottakat a Népfront Országos Tanácsa egybegyűjti, összegzi, megfelelően kidolgozza és javaslataival más fórumok elé viszi. Például: az onszággyülés elé. Azzal a szándékkal, hogy a területek fejlesztési terveibe épüljenek bele a megvalósítható javaslatok, gyarapítsák a községek erejét. Priska Tiber A miskolci órások szövetkezetében nagy szakértelemmel végrik a különböző tipusú órák javítását. Kolozsvári József több, mint 30 éve dolgozik a szakmában. Pásztor Károly felt, j
