Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-07 / 158. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG A 1984. július 7., szombat i Az Álomfejtéstől a Boszorkánykarmokig... Az aprófalvak fiataljainak Közösségteremlés - segítséggel Egy pályázat margójára A brigád segíteni jött. Kitakarítják a lakást!... Schwajda György Segítség című abszurdja a gödöllői GT '80 előadásában elnyer­te a közönségdijat. Június 29. és július 4. kö­zötti időben rendezték meg Kazincbarcikán az ifj. Hor­váth István nevével témjel- zett országos amatöi szin- játszófeszti vált. Ez volt a hetedik alkalom a nagy ösz- s/.eseregle.si e. A megnyitó mindig ünnepélyes es vára­kozásiéi.! es. A Művelődési Minisztérium főosztályveze­tőjének..— dr. Kormos Sán­dornál'c — a gondolataiból idézzük: „Az. utóbbi idő­szakban több fórumon szak­emberek és irányítók a mozgalom egyfajta válságá­ról. hullámvölgyről ■ beszel­nek. Vajon így van-e? Érde­mes lenne a szakmai vitá­kon ezekről a kérdésekről is szót váltani. Remélhetőleg a bemutatásra kerülő produk­ciók is segítséget adnak e ;feladathoz Most pedig nézzünk né­hány gondolatot a szakmai tapasztalat után a záráskor elmondottakból: „A mozga~ lom létezik... A mostani fesztiválon kiegyenlített me­zőny volt, új tendenciákat,. •zz.? tehetségeket mutatlak fal a látottak ... Nem beszélhe­tünk mérföldkőről, a zsűri nem is kívánt a dijakkal sem utat kijelölni, arra ser­kenti az éppen nem .dicsér­teket. hogy csakis az előző­ek útján lehet sikert elér­ni... Pozitív ereje volt a fesztiválnak, hogy a koráb­ban tapasztalt esztétizálás, köldöknézés helyett a köz­életi témák kerültek előtér­be, a közéletiséget nem a nagypolitika direkt síkján értve.Sokkal több jó rendelést, tiszta előadást láttunk, mint két évvel ez­előtt.- és szembetűnően sok1 erőteljes színészi alakítást... Mindenki számára haszon­nal járhat ez a fesztivál, ha helyére rakja a dolgokat.. * A négy és a két évvel ez­előtti kazincbarcikai feszti­vál kedvetlenítő hatásai után, igen ránkfért már ez a mostani hat nap; az a lég­ikor, amelyben folytonosan azt érezhette a résztvevő, hogy történik valami bizta­tó. hogy akarják a jelenle­vők, úogy jobb történjen. Igaz: nem volt ezúttal sem olyan előadás, amely után azt érzi a néző: „kevesebb lennék enélkül" ... Igaz: ez­úttal nem voltak látványos és elszomorító bukások, ami­kor úgy érzi á néző: „szóra­koznak velem ...” Akkor hát a langyosság, a mindent egybemosó békésSég, a középszer volt volna a meghatározója ennek a fesz- tiváli együttlétnek? Nem egészen. Szélsőségek nélkül igazán érdekes, megnézni- való. gondolatokat ébresztő előadásoknak lehettünk ta­núi Kazincbarcikán. Össze­sen 17 előadást láttunk, ezek között, négy külföldi együt­tes produkcióját. A korábbi évekhez képest, ezek az együttesek is jobbak voltak,, nézni érdemesebbek. Bár nem értettük az íreket — jól láttuk színházi képességeiket; bár szinkrontolmácsolással kísérhettük végig az észt csoport előadását, kissé hosz- szúnak-vontatottnak tetszett, de így is reprezentálta, hogy komoly színházi munka fo­lyik Tallinnban .. És mind­két együttes épít a felnőtt játszókra. Az Afrikából ér­kezett lagosi csoport termé­szetesen nagy kuriózuma volt ennek, és az összes eddigi bareikai fesztiválnak. . És kü­lön kell szólni a prágai fia­talok gyönyörű-szépen kom­ponált előadásáról amely szíven ütötte a szerencsésen bejutott nézőket; ez a kol­lektív balladajáték (TimoK. Mukká: Bűnös dal a Föld című novellája alapján ké­szült) az idei fesztivál leg­nagyobb élményét adta. És mit játszottak a ma­gyarok? Hiszen ez végül is országos amatör színjátszó- fesztivál. Nem érdemtelen a felsorolás: Edorado Sangui- n éti: Álomfejtés; Nemes György: Csendes beszélgetés: Hubay Miklós (után): Az efezuszi özvegy: Wedekind: A ' tavasz ébredése; Etüdso- rozat gesztusra — F, G. Lorca: Buster Keaton sétá­ja —; Schwajda György: Se­gítség: ..Boldogok” — lakó­telepi tinédzserek életéről —; Mosonyi Aliz: A rózsa — játék a Csipkerózsika mesé­jéből —; Bornemisza Pé­ter: Magyar Electra; Szép Ernő: Május; Eugen Ionesco: A kopasz énekesnő; Arthur L. Kopit: Jaj apu, szegény apu, a szekrénybe beakasz­tott téged az anyu, s az én pici szivem olyan szomorú; „Képek" — mime pour stí­lusban. * Az Álomíejtés volt az el­ső játék a -kazincbarcikai fesztiválon — a Boszorkány­körmök az utolsó. Hihetne tehát az olvasó, hogy még­sem igazán közéleti .töltésű volt a fesztivál. Ám ez csak a véletlenből fakadó látszat. Valóban közéleti témákban szólalt meg a bemutatkozó csoportok előadásainak több­sége. A lágymányosi tükör­szín tinédzser tagjai a lakó­telepi fiatalok térre-velettsé- géröl; a gödöllői amatőrszí­nész stúdió etűdsorozata az emberi kapcsolatokról és hiányáról; a gödöllői GT '80 színházi csoport az abszur­ditásig vitt segítség-megfé­lemlítésről; a budapesti Jib- raki színtársulat a kamaszok és a szexuális ébredés prob­lémájáról, a Kamaszok és „felnőttek által berendezett világ” szembenállásáról szólt első „szinten”, olykor köz­helyszerűen és különböző színvonalon. Elvontabban szóltak emberi-közösségi dol­gainkról a többiek. Mint mondottuk: „kisugárzó ere­jű, revelátív” produkció nem volt: de a jóknak csak any- nyi a hibájuk — hogy van az előadásban javítanivaló. Sose legyen nagyobb ! gon­dunk az amatőr színjátszás­sal. Szöveg: Ténagy József Fotó: Szathmáry-Király A dalimé A tanács, a tanyabokrok, a társközségek, az apróial- vak, a kisközségek listaijai­nak írt ki pályázatot a KISZ Központi Bizottsága, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa, áz Állami Ifjúsági Bizottság, a TOT és a Fo­gyasztási Szövetkezetek Or­szágos Tanácsa. Maximum százezer forinttal támogat­nak minden olyan kezdemé­nyezést, amely szolgálja a településen lakók közösségi művelődését, a szabad idő hasznos eltöltését. Olyan el­képzelések megvalósítását tá­mogatnák ily módon — anyagilag is — amely a he­lyi erőforrásokból is megva­lósítható, amely a helyi, meglevő lehetőségeket hasz­nosítja célszerűen és hatéko­nyan, s ahol a közösség vál­lalja a létrejövő új intéz­mény önfenntartását. Elsősorban nem a már hagyományos ifjúsági klubok létrejöttét kívánják szorgal­mazni a pályázat meghirde­tői. Olyan új formák meg­születését szeretnék segíteni, amelyek jobbítanák a ta­nyán. a kiesi településen élő. tanuló, dolgozó, gyermeket nevelő fiatalok és környeze­tük körülményeit. Ez így talán túlságosan elvontan hangzik, érdemes lehet néhány olyan elképze­lést is közreadni, amelyet példaként említettek a pá­lyázat meghirdetői is. Mert „sok helyen van — a me­gyében is! — üresen táton­gó iskola, jó állapotban le­Pfj. Fazekas Lajos nád­ad vari népi iparművész, a népművészet mestere, a közelmúltban azt javasolta a Népi Iparművészeti Tanács­nak : az országban dolgozó mesterek < segítsék az áj Nemzeti Színház felépítését azzal, hogy egyes alkotásaik vő, elárvult porta, amely ke­vés pénzért is megvásárol­ható. Egy-egy ilyen épület egy-egy kör. közösség, a ta­nya, a falu náza lehetne, olyan hely, ahol megterem a szó. a beszélgetés és an­nak nyomán sok minden”. Hogy mi minden „teremhet­ne” meg ott? Például a te­lepülés hagyományait fel­élesztő műhelyeket alakít­hatnának ki benne. Egy ré­gi szövőszékhez kapcsolódva létrehozhatnak például egy kis műhelyt, amelyben szőni, fonni, hímezni, varrni tanul­hatnának, s ahol ezekre a gyerekeket is megtaníthat­nák. De itt lehetne tartani a gyerekeknek játszóházi fog­lalkozásokat is. amelynek vezetésére bizonyára akadna vállalkozó és fantáziadús szülő vagy tizenéves. A konyhában íőzőcskézm lehet­ne, s recepteket cserélni, de egy-egy baráti beszélgetés vacsoragondjait is ott old­hatnák meg, amelyhez a hozzávalót megtermel helnék a kiskertben. Egy-egy kö­zösségben mindig van vala­ki. aki ért valamihez, s ami­re megtaníthatná a többie­ket is. Vagy, hogy más pél­dákat említsünk. A Közössé­gi házban — amelyet egyéb­ként minden cselekvőképes csoport fenntarthatna, füg­getlenül attól, hogy a klub, a brigád, a KISZ vagy csu­pán a lakóhely és a közös szándék fűzi őket össze — berendezhetnek egy kerék­pár-, motor- és aulószere­árát utalják át a színház ja­vára. A népi iparművészek egyetértettek a kezdeménye­zéssel, és hetven alkotó mintegy 200 műtárgyat jut­tatott el a Népi Iparművé­szeti Tanácshoz, ahol a zsű­ri e hónap végén állapítja meg a müvek értékét lésre alkalmas műhelyt, amelyet minden bizonnyal,, nagyon sokan használnának. Azután — beépítve például a közös ház padlását — ki­alakíthatnának egyszerű, ol­csó szálláshelyeket. így cse­reszállásért vagy költségté­rítésért (olcsó költségtéríté­sért, ami azért a fenntartás költségeit enyhítené) más­honnan jött családok, fiata­lok is igénybe vehetnék. A lehetőségek szinte ki­merít hét ellenek, hiszen az adott közösség és az adott település sajátosságai mások és mások. Mások az igények is. és a lehetőségek is. akár­csak az elképzelések. Kél esztendővel ezelőtt már volt egy pályázat (a meghirdetők es a teltételek.-, is hasonlóak voltak), amely., az aprófalvak fiataljainak kívánt segítségei nyújtani a tartalmasabb közösségi élet megteremtésében. Ez a mos­tani pályázat, — amelynek beadási határideje 1984. júr. lius 30. — ismét egy lehető­ség. hogy bővüljenek, -vagy egyáltalán megteremtődje­nek a szűkös közösségi iéhe- tőségek a perifériákon is. Méghozzá úgy. ahogy legin­kább szolgálni tudják az ott élők igényeit. A Hazafias Népfront rne-• gyei bizottsága valamennyi ■ településre. közös közsé- • gi tanácsra eljuttatta a pá­lyázati felhívást. (A pályá­zatokat egyébkent két pél­dányban kell eljuttatni a Borsod megyei Tanács V. B. ifjúsági titkárához, s a dön­tésről ez év decemberig kap­nak tájékoztatást, a pályá­zók.) A részletes -tudnivaló­kat. praktikus tanácsokkal ,. együtt, e felhívás tartalmaz­za. Jó lenne, ha megismer­nék ezt a pályázatot a fia­talok, s nem az íróasztalfi­ókban „feküdne el”. A kis­községek. aprófalvak meg­tartó erejét erősítheti ugyan­is az is, ha a közösségi élet, a művelődés erősödik. Csuiorás Annám ári» A prágai „A Stúdió” tagjainak előadása (Bűnös dal a Föld) egyértelmű sikert aratott Kazincbarcikán. A külföldiek nem kap- »attak díjat — a zsűri külön elismeréssel adózott az együttes­sek... Betöréses leltár miatt zárva — adja tud túl a bolt ajtajára ragasztott, heve­nyészett cédulácska min­denkinek, kik eme, mis­kolci boltban vásárolni szándékoznak. Betöréses leltár . .. Ilyen ramenősök lennének már az ellenőrök? A leltáro­zók? Csak úgy szó nélkül betörnek a kereskedelmi egysége, rajtaütnek az éj leple alatt és elkezdenek leltározni? Mégsem erről lehet szó. Valakik tényleg illetéktelenül hatolhatlak be ebbe az egységbe, hogy holmi kosarazgatást, pénz­tárgépet, pénzek számolga­tását, árak összehasonltl- ya f ását, sorbanállást, kér- dezósködést, egyáltalán minden cifraságot elkerü­lendő, összeszedjék, ami összeszedhető és lelépje­nek. Szóval, betörök lehet­tek itt, akiket senki nem vett észre, betörtek, tény­kedtek, hiszen, mint tud­juk, a riasztóberendezése­ket egyelőre a múzeuma­inkra kezdik felszerelni. Azokba sem. szerelnék fel — mai szűkös gazdasági helyzet, a nyugati begyű­rűzés, miegymás — de hát külországbéli, rámenős egyenek ismert cselekede­teikkel, valósággal rákény- szeritenek bennünket a riasztók megvásárlására, il­letve beszerelésére, továb­bi tetemes költségbe verve ily módon is felmérhetet­len kincseinkért felelős gazdasági egységeinket. A boltokban persze, ugyancsak drága, sőt egy­re dráguló értékek sorjáz­nak és még nagyon jó. ha egyáltalán sorjáznak, ennek fi «15 ff ; •' f>, y- rrt- fa a >* y é y a ú ellenére tatán nem eléggé hangos ezekben az egysé­gekben a riasztócsengő. Lehel: nincs is. Nem tudunk eléggé vi­gyázni más értékeinkre sem. A kocsik kifosztása, szétszedése, vagy ellopása mi ndennapos. Szakszerű, pontos kábelezése is, he­gesztő apparáltal. megfe­lelő szerszámkészlettel is, nemcsak úgy széibarmol- va, hanem nagyon is meg­fontolt céllal: eladásra szánva a keresett alkatré­szeket. Miként a tavaszi hónapokban is telték egy nagy Polskival, melyet a szakszerű kibelezés végeit valamely gyümölcsösbe vit­tek az ügyes tolvajok. I Ampálc. visszapillantók, oldalvillogök, antennák le­szerelése: a tulaj már-res- lelli is ilyesmivel zavarni a szervet. Két napja si­mán rámenne a kár beje­lentésére. meg a biztosító­ra és még így is előfordul­hat. hogy a biztosító által elébe lett nyomtatványt nem tudja megfelelően ki­tölteni. csakis valamely fórtélyos jogász szolgála­tainak igénybevételével. A kocsik kerekeit ellenben mostanában nem szokták ellopni. Ismeretes, hogy korábban gyakorta előfor­dult: a, tulaj reggel indul­na, de a kocsija téglákon áll — ügyesen összerakott téglákon, mint emelőkön — a kerekek sehol oincse­nek. Most ezt nem csinál­ják, mivel nem kapható kisméretű tégla. Inkább el­viszik az egész kocsit. Bi­ciklit percekig se hagyjon n gyerek láncolat lanul « bolt ajtajában, vagy bár­hol. Szép bokrokat, cserjé­ket sem igen érdemes pa­nelházak előtti tenyérnyi helyre ültetni: hajnaltájt eltűnnek, víkendházak kertjében, udvarában lel­nek új otthonra: esetleg azok niellett az erdei pa­dok. asztalok szomszédsá­gában. mely bútorokat az erdészet épített meg vala­mely pihenőhelyre. Dehogyis ilyen sötét ti kép! Hiszen a szemünk is megvan, bár talán azért, mert éjjelre bezárjuk. Tér­jünk inkább vissza ahhoz a bolthoz, mely zárva, zár­va, zárva, mert leltároz­nak, mi pedig közös erő­vel átkozzuk a betörőket. Mert messzebb levő boltba kell mennünk, ahol össze­zsúfolódunk, ingerültek va­gyunk, olyasmiket mon­dunk egymásnak, amilye­neket csak szombati bevá­sárláskor szoktunk, más­részt a boltosok is átlto- zódnak, mert leltározniuk kell, A szóban forgó, mis­kolci boltban — mely iga­zán nem mondható be vá­sári óköz pontnak — kábé egy hétig tart a leltár. Javallat: a betörök, mi­után a szájról összeszed­ték, készítsenek listát a beszerzett cikkekről és ezt a listát tegyék a pultra, Később ez enyhítő körül­ménynek számítódhatna. Másik javallat: a betörők­ről. kellene listát készíte­ni. Priska Tibor Népi iparművészek a Nemzetiért

Next

/
Thumbnails
Contents