Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-07 / 158. szám

1984. július 7, szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 FALURÓL-FALURA Kölcsön házra, kemencére A Tokaj és Vidéke Taka­rékszövetkezetről tényleg el lehet mondani, hogy útba­esik jövet-menet. A nagy­község központjában találha­tó, 1978-ban berendezett to­kaji irodájuk forgalmára nincs is panasza Szegedi Ti- bóménak, a takarékszövetke­zet főkönyvelőjének. Mint elmondta, náluk egész esztendőben a július és az augusztus a legforgalmasabb időszak, ami, persze könnyű­szerrel megérthető, ha vala­ki ismeri Tokaj idegenfor­galmát. A Bodrog és a Ti­sza találkozása nemcsak sze­met gyönyörködtető, de a Ti­sza balpartja remek fürdő- zőhelyet is kínál, enyhülésül meg ott a hűs pincék, hogy a világhírű borról már ne is beszéljünk. Az idegen pedig jön, s akár kelet, akár nyu­gat felől érkezik, nyomban pénzt igyekszik váltani. A takarékszövetkezetben tőkés és szocialista országból szár­mazó valutát egyaránt be­váltanak, hasonlóképp a csekkeket is. Tavaly közel kétmillió forint értékű pénz­váltó forgalmat bonyolítottak le, amelynek a nagy része az említett két nyári hónap­ra esett. Persze, az idegenek mellett fontos feladata a takarék- szövetkezetnek a helybeliek, pontosabban a tagság kiszol­gálása. A Tokajban lévő iro­dájukon kívül ugyanis Bod- rogkeresztúron és Tiszala- dányban is működik kiren­deltségük. Előbbi helyen a szegilongi és bodrogszegi, utóbbi helyen pedig a tisza- tgrdosi tagság ügyeit is inte­rjú. Közel ötezer tagja van a szövetkezetnek, a részjegy­alap 1 200 000 forintra tehe- •tő. A takarékszövetkezet leg­gyakoribb szolgáltatása a köl­csön folyási tás. Idei hitelke­retük az elmúlt évekhez ké­pest némileg növekedett, így nem kell elutasítaniuk a szö­vetkezethez hitelért forduló­kat. Amíg tavaly májusig 9 450 000 forintnyi hitelt fo­lyósítottak a tagság számára, addig ez az összeg az idei esztendő hasonló időszaká­ban már több mint egymillió forinttal haladja meg a ta­valyi összeget. Mint azt a főkönyvelőnő elmondta, a fiatalok lakás­építését nem tudja a szövet­kezet számottevően támogat­ni. A lakásépítési kölcsönt ugyanis — szemben az OTP háromszázalékos kamatú hi­telével — csak nyolc száza­lék kamatfeltétel mellett tudnak folyósítani, így az építkezők zöme, érthetően, az Országos Takarékpénztár­hoz fordul kölcsönért. Kedvezőbb a helyzet, ha a már meglévő ház felújításá­hoz igényel ügyfelük hitelt, azt ugyanis az OTP-vel azonos feltételek mellett tudják biz­tosítani. Ettől az évtől kedődöen folyósíthatnak lakásvásárlási kölcsönt is, ám ez sem ör­vend túlzott népszerűségnek, alighanem az évi hat száza­lék kamat, meg a két száza­lék kezelési költség miatt. A fiatalok körében legnépsze­rűbb a fiatal házasok kölcsö­ne, amelyet, harmincöt éven aluli házastársak igényelhet­nek. A 80 ezer forint köl­csönt hároméves lejáratra folyósítják. Tavaly, az esz­tendő első öt hónapjában ti­zennégyen igényeltek a To­kaj és Vidéke Takarékszö­vetkezettől ilyen kölcsönt, idén pedig az év hasonló időszakában huszonhat há­zaspár vette igénybe ezt az áruvásárlásra fordítható hi­telformát. Ezek mellett természetesen még többféle szolgáltatást nyújt a szövetkezet. Kisipa­rosoknak például, KIOSZ- javaslatra üzlet-, műhelynyi- tóshoz, illetve annak beren­dezéséhez is adnak támoga­tást. amelynek összege a be­ruházás értékének feleré­szét nem haladhatja meg. Festők, kiskereskedők szinte mindennap fordulnak hozzá­juk, de a minap például ke­rámiaégető-kemence építé­séhez nyújtottak pénzügyi segítséget. (vs. cs.) Hegen nyelvi tábor Sátoraljaújhelyen Július 2-án nyitotta meg kapuit és július 15-ig mű­ködik Sátoraljaújhelyen a Szlovák Tannyelvű Általá­nos Iskola diákotthonában az idegen nyelvi tábor, ahol a látogató e két hét alatt ■ lemcsak szlovák szavakat 'allhat: angol és német velvü tábor indult újra az ' Halálos iskolások részére, y tábor szervezése már jó i:„hány éve a Tudományos 1 -merelterjesztö Társulat fel­villan feladatai közé tartó- ük. Korábban is adhattunk hírt a füzérradványi, aggte­leki, kácsárdi nyelvi tábo­rokról. Az idén romantikus környezetben, igen jól fel­szerelt diákotthon ad ott­hont a nyelvet tanulni vá­gyóknak, mintegy negyven gyermek nek Ká roly f a i várói, akik németül tanulnak és ugyanennyi miskolci és le- ninvárosi gyereknek, akik az angol nyelvvel ismerted­nek. Az együttműködés, össze­fogás e tábor szervezésekor is megnyilvánult, hiszen a nemzetiségi nyelvi labor költségeit a Borsod megyei Tanács, a Magyarországi Né­metek Demokratikus Szövet­sége, a Hazafias Népfront, a TIT és — messzemenően — a Sátoraljaújhelyi városi Ta­nács viseli. Az idegen nyelvi tábor la­kói játékos formában dalok­kal. ötletes szerepjátszással sajátítják el az angol és a német nyelv alapjait. A ha­ladók például országismere­ti órákon a gyönyörű kivi­telű angol nyelvű Budapest útikönyvet is használják. A német nyelv tanulásánál ké­pes német nyelvkönyv, a ki­csiknek kivágás füzetek, hangszalagok adnak segít­séget. A mindennapi élet leggyakoribb szituációinak nyelvi fordulatait tanulják meg es gyakorolják be kön.v-. nyedén. a nyelvtanulásra legalkalmasabb korban. A tábor ismeretterjesztő szempontból is szerfölött gazdag anyagot nyújt a résztvevőknek. A kisdiákok emlékeztető képek, filmek közvetítésével és szerepját­szással ismerkednek meg an­golul és németül beszélő né­pek szokásaival, kultúrájá­val, életkori sajátosságaik­nak megfelelő szinten. A kis közösségek igen jó hatást gyakorolnak egymásra. Erő­södik közösségi szemléletük, segítő szándékuk. A két he­tet kirándulások és sportolá­si lehetőségek, yatékok te­szik teljesebbé Huszonegy gyerek kezdte a nyári turnust. Turistából is lehetne... Égerszög - a karszt ölelésében A környezet. „Aggtelek — Trizs — Rudabánya — Égerszög kö­zé eső részen, ahol a mély­be süllyedt mészkókarsztot pannon kavicstakaró fedi. a cseres-tölgyes erdő helyén, emberi degradáció hatására alakultak ki a csarabosok. A szálerdő kiirtása után ugyanis a talajt nem köti növényzet, termőrétegét könnyen elviszi, elmossa az esővíz” — írja e vidéket is elemezve Jakucs László, Aggtelek című útikalauzá­ban. Fodros fellegek simulnak egymásba. Két eső közötti szünetben serénykedik a falu odahaza levő népe. Autó érkezik, kiszáll a doktor, asszisztensnője hoz­za a „mozgó kartotékokat” a kéthetenkénti rendelő­napra. — Ha röviden kellene jellemeznie, mit mondana az éger-szögiekről ? — Megbecsült a szorgal- masság — állítja dr. Hagy­mást József körzeti orvos. — Ügy tartják: inkább dol­goznak, mint beszélnek, megbecsülik a javakat. A környéken kevés a munka­lehetőség, nincs termőterü­let. marad az erdő és a bá­nya. 'természetesen a jsz is. Itt minden tenyérnyi kertért keményen meg lfell dolgozni. Akkor persze már termő, mert gondos mun­kát végeznek. A magas életkoruk, pedig a környe­zettel magyarázható. Húsz évvel ezelőtt még ezren felüli volt a lakos­ság száma, öt-hat évvel 700; most l(58-an laknak a faluban. Zömmel idős em­berek. — öt-hat fiatal család él itt — sorolja Oláh De- zsöné. aki a tanácsi kirenj deltséget vezeti. — Hétvé­geken látogatnak haza az innen költözött miskolciak, perkupaiak. Visszaáramlás nincs, de két debreceni család vásárolta meg az el­hagyott parókiát, az év vé­gén pedig Erika néni köl­tözik ide Pestről, na. a ve­zetéknevét nem is tudom hirtelen, de tizenöt éve jár ide turistaként és itt akar letelepedni. Az apóka, akit már az utcán látunk, szorgalmasan Ai idősek is kimozdulnak, ha máshová nem, Perkupára. lapátolja a lezúdult víz utáni hordalékot, érthetően, vissza az udvarra, mert ha megint esik. úgyis elviszi a víz. A találomra megszólí­tott bácsiról aztán szemér­mes dicsekvéssel kiderül, hogy a XIX, században született, 1899-ben. felesé­ge pedig a XX. század for­dulóján, 1900-ban. Tóth Béni és Tarcali Erzsébet. Szíves az invitálás: bel­jebb. Mint egy dob szava, úgy- koppan a lépés az ud­varon. ahol a lezúdult min­denben egy szemvillanás észrevenni az apró kövecs­két is. Nem sokáig tűnőd­hettünk az idő múlásán, az évtizedek eddigiekén, mert a ház asszonyának foglala­tossága magára vonja kí­váncsiságunkat. Laskát süt. — Délre főzöm — nyújt­ja a tésztát. — De szoktam házi keny-eret is süti, a mi portánkon van a falu egy-etlen kemencéje. S nem is akárhogy, komlókovász­szal. amihez magam sze­dem a komlót. Elhangzik a régi recept, évtizedekkel ezelőtti törté­netek a környék barlang­jainak feliórásáról, amiben Jakucs tanár úrék segítsé­gére siettek a falusiak, és azóta is büszkék a feltart látványra. — Bevetett kert — ele­venednek meg Béni bácsi emlékei. — Virágos, pázsi- tos cseppkövek! Gyönyörű. ... Ám. nem mindenki otthon süt kenyeret, a bol­tot keresve, alig találtuk meg. Egy-ébként is kicsi, hiszen aki eljár dolgozni, a munkahelyéhez közel le­vő üzletekben vásárol, de hogy- éppen átépítés miatt ilyen pindurka helyre ke­rült, ezt nem gondoltuk volna. — Van itt azért minden — mondja a serényen sep- regeíő bollosasszony. — Februárban kezdték az át­építést. nagyon ígérik, hogy nemsokára befejezik. Az iskolaigazgató tanító hazafelé igyekszik Perku­pára, a legközelebbi busz- szal. Csak éppen feljött szétnézni: mi újság y-an. — A három községben el vannak osztva az - évfo­lyamok — ismertet meg az oktatási renddel Simon László. — Itt, Égerszögön tanul a három falu máso­dik és negy-edik osztályosa, mind a nyolc. Szidják a kis hely-eket. hogy nem megol­dott a tanítás. Az is igaz­ság. hogy kévés gyerekkel sokkal többet lehet foglal­kozni, szinte családias az iskola. * A falu központjában ven­dégcsalogató ház simul a domboldalba. Ráéreztünk, nem sokáig marad kocsma. — Az IBUSZ-osokkal tár­gyalunk — mondja a tu­lajdonos, Tóth Béla. aki portája fejlesztését, mások kedvére is szeretné. — Az az elképzelésem, hogy az emeleti résszel egy-ütt, hat szálláshelyet alakítok ki, ebédet is tudunk főzni, s ha van rá igény, akkor szervezhetnék ide is. a környékre járó turistákat Még strandmedence is len­ne . . . Mégsem egészen elha­gyott ez a kicsiny falu. Akik maradtak, szeretné­nek jobbat, többet: itt. Há­rom kisiparos táblája mu­tatja. kelendő szakmák bir­tokosai laknak a faluban. Az idegennek a szeme azonban a tájat simogatja. Pihenni vágyni a napi mun­ka. fáradtság után. A falu­tól pár kilométerre van az ormosbányai bányászok pi­henőháza. Az első gyer­mekturnus nyaral éppen, két tanító néni gondosko­dása mellett. Romhányi Já­nosáé a gondnok itt, mi­kor idekerült, eleinte egye­dül érezte magát az erdő­ben. — Most várom a ven­dégeket, a visszatérő isme­rősöket. akik egyre többen vannak... Köpeezi Edit Fotó: Laczó József Akár közhelyek is eszünkbe jut­hatnának, amikor a falu idilli képe elénk tárul az aggteleki karszton. A girbegurba utcácskákon hatvan ház sorakozik, romosságánál fogva ro­mantikus a templom, mint a mesé­ben, ügy kanyarog a patak, a por­tákon leginkább öreganyók és öreg­apók serénykednek... Azonban a falu legtöbb kútjában ihatatlan a víz, a mostani esős időjá­rás is bebizonyította: a víznyelőkkel tarkított vidék patakjai irgalmatlan mennyiségű vizet és hordalékot tud­nak a falura borítani. Elhagyott már a porták egy része, hat-hét év körüli a falu legfiatalabb gyermeke. A kép teljességéhez természetesen hozzátartozik a csodálatos környe­zet, a civilizáció ártalmai között még megmaradt jó levegő — „ez utóbbi­val magyarázzák a lakosság életko­rának országos átlaga feletti magas­ságát. Turistaparadicsom lehetne, mint szinte valamennyi kisközség megyénk peremvidékén. Hosszú évek után két debreceni család költözött ide, és a pesti Erika néni.- „Ebben az edényben szárítom a komlót."

Next

/
Thumbnails
Contents