Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-29 / 177. szám

1954. július 29., vasárnap £SZAK-MAGYARORSZÁG 5 „Pénzért mindent lehet?" Válasz cikkünkre Az Észak-Magyarország főszerkesztőjének A napilap 1984. július 18-i számában cikk jelent, meg a NEB-vizsgáial alapján „Pénzért mindent lehet?” címmel. A cikk első felében tett megállapítások ténybeli- leg tévesek, más részük általánosításokat tartalmazva sértöek a tanácsi dolgozókra, alkalmas a közvélemény előtti lejáratá­sukra. Kérem ezért, hogy a cikk alábbiakban kifogásolt részei helyesbítésére intézkedni szíveskedjék: Ténybelileg téves a cikk következő ré­sze: „Megállapították a népi ellenőrök azt is, hogy az illetékesek egy-némely fellebbe­zés után döntésüket a felettes szerv dol­gozóinak erőszakos fellépésére változtat­ták mg. Ezek nevei ismeretlenek és egye­lőre a felelősségre vonást is megúszták”. Ezzel kapcsolatban a tényhelyzet a követ­kező : Egy konkrét ügyben történt eljárásjogi szabálytalanság, de ezt nem a népi ellen­őrzés fedte fel, hanem korábban a tanácsi vezetés a belső ellenőrzés alkalmával, és a szükséges intézkedéseket azonnal megtette. A mulasztást elkövető nem ismeretlen „felettesek”, hanem tanácsi ügyintézők, és a felelősségre vonásuk jogerős és súlyos fegyelmi büntetés kiszabásával történt. A cikk a továbbiakban „megvesztegetés”- ről is ír. ilyen megállapítást azonban a né­pi ellenőri vizsgálat sem tartalmaz”. Rózsa Kálmán tanácselnök * Az ügyben érintett tanácsi ügyintézők tehát, mint arról a hozzászólás tájékoztat, súlyos fegyelmi büntetéseket kaptak. A NEB allal készített jelentésben is szerepel az egyik tanácsi dolgozó neve, aki az em­lített szabálytalanságokat elkövette. An­nak hírét, hogy a társai által elkövetett szabálytalanságok is napvilágra kerültek, a tanács belső ellenőreinek vizsgálata nyo­mán. mi is örömmel fogadjuk, hiszen cikkünk, többek között, azért íródott, mert meggyőződésünk, hogy valamennyi becsü­letes dolgozó érdeke azt kívánja: a vissza­éléseket elkövetők megkapják büntetésü­ket. A NEB-vizsgálatban szerepelt egy tanácsi tisztségviselő nyilatkozata, miszerint, ö a miskolci főutcán lévő egyik üzlethelyiséget az egyik kiskereskedő számára csak ,,a felettes szerv dolgozói erőszakos fellépé­sére” utalta ki. Továbbra is homály fedi a ..felettes szerv’’ erőszakos dolgozóinak a nevét. A tanácselnök elvtárs levele után szívesen várjuk azoknak az érdekelt il­letékeseknek a véleményét, is, akik segítsé­get, tudnak nyújtani a további részletek tisztázásához. Erre éppen az érintett in­tézmények — többségben lévő — becsü­letes dolgozóinak védelmében van szük­ség. A NEB-jelentésben a megvesztegetés szó valóban nem szerepel. A jelentés így fo­galmaz: „ ... a vállalkozók ... nem nyu­godnak bele az cgy-egy jófekvésű terület­re vonatkozó határozatba, keresik azt a bi­zonyos kiskaput még anyagi áldozattal is (Nyilván a rámenősebbek meg is találják.)” — Ezt a, mondatot értelmeztük — talán nem minden alapot nélkülözve — meg­vesztegetésnek. Karambol A gépkocsi veszélyes üzem. Az ember az autóvétel örömteli perceiben még nem is tudja, hogy a kocsival együtt bizonyos felelősséget, sok problémát, leendő gon­dot is megvásárol. Ki töb­bet, ki kevesebbet. Mert amióta közlekedünk, balese­tek is érnek bennünket. A hazai közlekedésstatisztikai adatok szerint, a balesetek mintegy háromnegyedéért a gépjárművezetők, húsz szá­zalékáért a gyalogosok fele­lősek ; a többiért pedig a mű­szaki hibák okolhatók. (Mi­vel sajnos, a hazai gépko­csiállomány öregszik, az utóbbi százalék emelkedő­ben van.) Magyarországon majdnem hárommillió gép­jármű van (közülük 1,2 mil­lió személyautó), és évente ikb. negyvenezer komolyabb közlekedési baleset történik. A statisztikai adatokban tovább tallózva megtudhat­juk, hogy az Állami Bizto­sító 340—350 káresetre kb. 1.5 millió forintot fizet ki naponta. Sajnálatos tenden­cia, hogy évről évre emel­kednek az autóskárok és a kifizetett biztosítási összegek (1983-ban például — 1982- höz viszonyítva — kilenc százalékkal növekedtek a be­jelentett károk, a kifizetett összeg pedig tizenkét száza­lékkal nőtt). Nincs két or­szág, ahol egyforma biztosí­tási rendszer lenne. Nálunk az önkéntes Casco-biztosítás mellett, a minden járműre és koccanás kiterjedő, díjtalan felelőssé­gi biztosítás van érvényben, amikor a károkozó helyett fizet a biztosító, de csak abban az esetben, ha a kár­okozó otthagyja beismerő és a tényállást rögzítő betét­lapját. Sajnos ez — tudat­lanságból vagy közömbös­ségből — esetenként elma­rad, pedig a károkozó szá­mára sem jogi, sem anyagi következményt nem von ma­ga után. Karambol és koc­canás után tehát egyaránt meg lehet indítani a meg­sérült jármű kárrendezésbe nek intézését. A képen látható Trabant tulajdonosa alighanem csu­pán Casco-biztositásából kaphat kártérítést. Sokkal „kedvezőbb" a helyzet, ha ugyanilyen mértékben a gépkocsi hátulja sérül meg, ilyenkor ugyanis csaknem kizárólag a mögöttes autó a vétkes. Leninvárosi lakásfelújítások Úf TKÖZBEN öt évvel ezelőtt még csak bizonytalan terv volt... Egy-két spanyol szó birto­kában, nagyon felszínes po­litikai, földrajzi, gazdasági ismeretekkel egy életre szóló utat tervezett a barátom. Irigykedtem. Sőt, még szé­dítettem is magamat a gon­dolattal, hogy társául kelle­ne szegődni ... aztán' sok­sok dolog miatt ez nem jött össze. Egyedül ment el.. . öl év múltával, mint akik éppen csak megkerültek egy háztömböt, vagy elszaladtak egymástól elintézni apró ügyeiket, és ismét egymás­ba ütköznek ... folytattuk a beszélgetést: szakmáról, po­litikáról, árakról, bérekről, barátokról, társakról, míg­nem kibuggyant belőlem a kérdés; „na, és van már csa­ládod?” — Két gyermekem van ... elég nagyok ... az egyik nyolc-, a másik hatéves ... Néztem rá. mint aki rosz- szul hall. Hogy lehetnek ek­kora gyermekeid, ha öt év­vel ezelőtt még feleséged sem volt? — kérdeztem, maid titokzatos mosollyal a szája szöaletében közölte'! „postán érkeztek”. Ahogy mondani szokták, leesett a tantusz. Az út tehát „sikeres” volt. Amiről órákig beszélgettünk, amit heteken át tervezgetet t, hogy elmegy Közép-Amerikába, íme ezt hozta neki. És,innen már tőmondatokban pergett egy — csak első hallásra! — fantasztikus történet: — Égy évet töltöttem Pa­namában. Hazafelé jövet az amerikai gépen elveszett a csomagom. A légitársaság kártérítést fizetett. Később ezt a pénzt toldottam meg és ismét elutaztam Közép- Amerikába. Nicaraguában töltöttem öt hetet. Két na­pig a fővárosban, Managuá- ban mászkáltam, kerestem a különböző hivatalokat. Na­gyon szívesen fogadtak min­denhol. de ha valami konk- ««l kéréssel álltam elő, «lig­áiig tudtak biztató válasszal szolgálni, vagy az illetékes ember előkeríteni. Ez nem csupán a mindenre ráérő la­tin-amerikai tempó... Sőt! Ök alapjában véve semmire sem érnek rá és rengeteg a dolguk, egy idegennel nem nagyon tudnak mit kezde­ni ... Ugyanaz az ember egyik nap még a banánül­tetvényekre utazik, a másik nap a repülőtér környékén teszi a dolgát, és ha kell, fogja a fegyvert és eltűnik néhány napra a hegyek kö­zött. Aztán visszajön, felhív, telefonon és kérdez, kér­dez, nem győzök válaszolni, holott ő van tele élmények­kel ... összeverődtünk né- hányan, a világ legkülönbö­zőbb pontjairól érkezett új­ságírók. Svédek, franciák, kubaiak, amerikaiak... és természetesen, a legtöbben közép-amerikaiak. Ez rette­netesen érdekes volt... Van egy határ, ami fölött — po­litikai, világnézeti meggyő­ződések különbözősége elle­nére — a szakmabeliek se­gítik egymást. Így vett be a gépkocsijába egy amerikai és két svéd, amikor a har­cok színhelyére igyekeztünk. Nekem nem volt pénzem ko­csit bérelni, ók nem jutot­tak volna át az ellenőrzése­ken nélkülem ... Aztán én ott maradtam. Nagyon nehéz erről beszélni... először ta­lálkoztam a háborúval... Hiába volt iszonyatosan meg­rázó történetekkel leli az a néhány hét, szinte csak köz­helyeket tudnék erről mon­dani. Egyszerűen: mindenki mindenkire számít, mert a legteljesebb egymásrautalt­ságban élnek, mégis meg­számlálhatatlan helyzetben maradtunk teljesen magunk­ra ... egyszál magunkra. Így találkoztam a feleségemmel... aki két hónapja érkezett meg, hozta magával félárva gyermekeit, a családomat... (szelídre i) A hatvanas évek második telében Tiszaszeder kény bői az ipar kialakulásával, meg­erősödésével kifejlődött egy nagyobb léptékű lakótele­pekkel rendelkező település, Leninváros. Az itt található 4200 tanácsi bérlakás, gará­zsok és egyéb, nem lakás céljára szolgáló bérlemények üzemeltetésével, karbantartá­sával, felújításával a Lenin­városi Városgazdálkodási Vállalat foglalkozik. Ez azonban csak egyik része tevékenységüknek, hiszen fontos feladatuk a termelési szolgáltatások, a köztisztaság biztosítása, a szemétszállítás és a parkfenntartás is. Az ingatlankezelésről, a lakásfelújításokról érdeklőd­tünk Oláh György kezelési igazgatóhelyettestől, és Be- lányi Ferencné házkezelési osztályvezetőtől. Megtudtuk, hogy Leninvárosban elma­radt felújítás nincs. Ez ab­ból következik, hogy fiatal a város, és a lakóházak még nincsenek 30 évesek. Jelen­leg úgynevezett részleges re­noválásokat végeznek az ar­ra rászoruló épületeken, de ezt olyan alapossággal, hogy 30 évig nem kell felújítani. Ez a munka egyébként kom­fortnövelő korszerűsítés is, hiszen új mosogatókat épí­tenek be. és az ülőkádakat is kicserélik fürdőkádakra. Az elmúlt ötéves tervben 198 lakást újítottak fel, ele­kor egy lakásra 190 ezer fo­rintot költöttek; az összeg­ben szerepel az épület, a homlokzat és a tető javítá-i sának költsége' is. A hatodik ötéves tervben 212 lakásfel­újítását tervezték, ezeknek a munkái jó ütemben halad­nak. A munkálatok megkezdése elölt lakógyűléseken adnak tájékoztatást a lakók számá­ra. Nagy előnyt jelent, hogy minden családnak tudnak másfél szobás átnjeneli la­kást biztosítani, így nem kell a helyszínen végigszen­vedni a munkák során óha­tatlanul előforduló kellemet­lenségeket. Most éppen * Lorántííy Zsuzsanna út há­zait varázsolják újjá az épí­tők. A kivitelezést a válla­lat saját építőipari részlegei­vel — kőműves, villanysze­relő, vízvezeték-szerelő, bur­koló — végzi el. Így nem húzódik el a felújítás, hi­szen a kivitelezőt szorítja az a határidő, amit a prémium érdekében tartania kell. Nagy gondjuk a munkaerő megtartása, mert a környe­ző melléküzemágak jóval több fizetésért vittek el szakmunkásokat a vállalat­tól. Ezt valamiképpen el­lensúlyozza a Városgazdál­kodási Vállalatnál megala­kult gazdasági munkaközös­ség, amelyen belül elkülö­níthető részfeladatok meg­oldását végzik el a dolgozók. A felújításokon kívül trok- terv alapján foglalkoznak a lakóházak karbantartásával, amely többek között' az alagsor, a lépcsőház, a vizes szerelvények és a tetőszige­telés javítását foglalja ma­gába, de a vállalat szakem­berei végzik el a különböző hibaelhárítási munkákat is. (papp) Napba néző Az elmúlt héten, néhány napig vendége voltam ba­rátomnak. A falusi csend után jó érzéssel töltött el a város lüktetése, a sodródó emberek tömege, az isme­rősök köszönése, köszönté­se. Falusi, korán kelésem­hez méltóan, itt sem megy a késő reggelig alvás, s úgy pizsamában kimegyek az erkélyre. Friss a levegő, az áldást, jó termést ígérő éj­szakai eső remek illatot áraszt, s nem borzongatott a Bükk felől lebbenö lan­gyos szél. Az erkéllyel szemben, lent az utcán műkövesek dolgoznak. A jövendő fű­szer- és csemegebolt falára kerül a mükőborítás. Las­san érő. nagy pontosságot követelő munka. ,. Az idősebb, a kerek, piros arcú a mester. Jobb füle mellől sűrűn lekerül ácsceruzája. A két fiatalabb munkás igen szorgalmasnak látszik, keverik a cementes mal­tert. ügyesen tapasztják a falra, a hosszúkás mükőla- pokat. Nézem hajladozásukat, a szüntelen mozgást, mégis lassan alakul a borítás. Sok száz mozdulat szükséges, hogy ismét ki feszítsék a zsinórt, egy új sor kezdés­hez. Türelem, szaktudás, alkotó erő. a mozdulatok harmonikus összhangja a feszesen tanadó műkólaook pontosan illeszkednek, tö­mör egésszé így válik a fal. Hosszú napok és hetek munkája ez. Figyelem, nem lankadó, friss mozgásukat. Az erkélyre felhallatszik a kopogás. Centimétereket kell lefaragni a kőből, le­hetetlen nem méltányolni ügyességüket. Büszke gondolatok fo­rognak agyamban: ecce ho­mo, nem, nem a keresztre feszített, hanem a nagy­szerű, alkotásokra képes, a világmindenség felé törek­vő, huszadik századbeli embertársam, új gépek, a fantasztikusnak tűnő tudo­mányos problémákat meg­oldó » Ember! Nagy­szerű és kitartó. rö­vidke eleiének jelentős részét a munka tölti tó. ez táplálja, segíti előre, ez te­szi nemessé, hatalmassá, ez emeli a csillagok felé. A földön, minden az ember munkáját dicséri, a Venus felé száguldó űrrakéta, a hetven esztendővé növeke­dett átlagos életkor, az autósztrádák, égbe nvúló tornyok, épületek, furfan­gos automaták, csövekbe szorított gáz. drótban ke­ringő áram. gyönyörű fest­mények. szobrok, irodalmi alkotások és minden, min­den. amit emberkéz érin­tett. vagy ember agyában fogant. Igen, ez az Ember! lelkesedésem hevében becsoszogok a szobába, ki­hozom a rádiót, bekapcso­lom, jó hangosra állítva. A friss ritmusú zene leszökik, leárad a készülő füszer-cse- megebolt műkő-ruhát ka­pó épületéhez. A tartós, szép műkő-öltönyt szabó munkások pillanatra fel­néznek, tetszik a zene. Azután tarisznyát bont a früstök-idő. Pillanatnyi csend. A hírek következnek: Irán és Irak között tovább folyik a harc, Bejrútban is­mét ágyúval lövik egymást. Nicaraguában élesedik a hadüzenet nélküli háború, feszült a nemzetközi hely­zet. halottak. sebesültek, terrorakciók ... A reggeliző munkások is­mét felnéznek. Néma. gon­dolatérlelő perc. Talán ugyanaz, a tévéből is jól is­mert kép villan mindanv- n.viunk elé: napfényes táj. füstölgő romok, hordágyat cipelő emberek, gvermekét sirató anva, fájdalomtól torzult gyermekarcok. Egy pillanat Dante poklából, Ecce homo. a szenvedő, a romboló-gyilkoló, a ke­resztre feszített! Már kevésbé büszkén, le­halkítom a rádiót. Marad­jon kedvünk a további munkához, az alkotáshoz, az élethez. Bizonyára arra is gondoltunk: mennvi erő. mennyi munka kell csupán ahhoz, amíg műkő-ruha kerül erre az épületre, és lám, egyetlen pillanat alatt az egész, romba dőlhet... Gondolkozz, napba néző. csillagokat fürkésző Ember! Holdi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents