Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-28 / 176. szám
1964. július 26., siómból e:>zaíí*mauva*uiu£Aü 4 Harmadszor is " ■ VMi valósult meg Szentistvánban? Ai új összekötő épületrész, c4*nely négy tanteremmel gazdagítja a községet. A tornateremnek készül « padlózata^; a bordásfalak még csak támaszkodnak a falhoz. Két evvel ezelőtt, 1982 augusztusában — Szentisl- vánban valami jól akarnak címmel — arról adtunk számot, hogy a helyi népművelők és a község vezetői ismerve , a közművelődés további fejlesztésében a komplex művelődési intézmények szerepét, elhatározták, hogy megteremtik az iskola, a művelődési ház, a könyvtár és az esetleges egyéb művelődési intézmény — például a mozi — egységét; egy épületkomplexumban hozzák össze az egészet, hogy az ország több más településének mintájára, itt is komplex művelődési intézmény legyen. Erről annak idején ördög Jakabbal, az MSZMP szentistváni pártvezetőségé- nek titkárával, Burányi Antal községi tanácselnökkel, Antal József általános iskolai igazgatóval és Héring Sán- dornéval. a művelődési ház igazgatójával beszél gélt ün k. Igen jó alkalom kínálkozott a terv megvalósítására, mert az általános iskola és a művelődési ház között álló, élet- veszélyessé vált öreg, földszintes iskolaépületet le kellett bontani. A könyvtár szükséghelyen kapott elhelyezést, a művelődési ház megosztható klubtermébe tantermek települtek. Egy év múltán, 1983 augusztusában újra Szentistvánban jártunk, amikor már javában folyt az előző évben még csak megálmodott művelődési komplexum építésé. Újra leültünk előző évi beszélgető partnereinkkel, akik örömmel adtak számot róla, hogy a megyei f elsőbbség megértette vágyaikat, elgondolásaikat, terveiket, és igent mondott az elképzelésekre. Megteremtették az építés anyagi alapjait, a megyei tanácstól kapott támogatáson felül igen jelentős társadalmi munka hozzájárulással, sőt, még módosítottak is a terven, a terve- aéttnél nagyobb tornatermet építettek. Csupa boldog bizakodás volt a tavalyi beszélgetésünk. A minap harmadszor is Szentistvánban jártunk. Serény munka folyt az építkezésen. Mint később megtudtuk, ugyancsak szükséges a serénykedés, hiszen augusztus 8-án műszaki átadás lesz, és alkotmányunk ünnepének előnapján, 19-én avatni akarják az új épületet. Külsőleg nagyon jó állapotokat tükröz az építkezés és bizakodva kerestük fel a művelődési ház igazgatóját, hogy megtudjuk, miként készül az új, illetve újjászületett intézmény birtokbavételére. Héring Sándorné, akit mindig roppant optimistának, lelkesnek ismertünk, kicsit fáradtan fogadott. Betegeskedett is, és a finis nagy hajszája eléggé kifárasztotta. Próbára készült éppen, mert az avatóünnepségen az épület elé álútandó szabadtéri színpadon színes műsorral kívánják köszönteni az új épületet, és erre fel kell készülni. Szerepel majd a kórus, bemutatják a Szentistváni fonó című dramatizált népi játékot, vendégszerepel a keresztesi pávakör, meg a bogácsi úttörőzenekar. A művelődési ház vezetője mégsem örömmel tekint az avatás elé. Az ok alapos. Nem kapták meg kétszeri pályázat ellenére az Országos Közművelődési! Tanács remélt anyagi támogatását az újjászületett művelődési ház berendezéséhez. Pedig, ha a kezdéskor nincs pénz a berendezésre, később egyre nehezebb azt előteremteni. Az épületben működő mozi berendezése a régi, a mozivállalat néhány éve végzett nagyobb arányú fejlesztést, most nem. Egyébként a mozi az átépítés alatt is működött. Wines pillanatnyilag pénz a színpad olyan javítására, hogy színházat is tudnának fogadni. A könyvtárba is a régi berendezés kerül vissza, az új olvasóterembe, meg az új emeleti klubba még nincs semmijük. A három régi klubterem régi, szegényes berendezése méltatlan az új létesítményhez. A Művelődési Minisztérium Közművelődési Főosztályának Vezetőjétől személyesen is kértek támogatást, de eddig nem kaptak. A művelődési ház egyébként az építés alatt is működött, elsősorban nagy rendezvényeket tartottak, csak a kiscsoportok tevékenységét kellett — helyiség hiányában — szüneteltetni. Gazdaságilag a művelődési ház elvált az egységes művelődési szervezettől, s ez úgy tűnik, hátrányokkal jár. Felkerestük a községi tanács elnökét, Baranyi Antalt. Tőle tudtuk meg, hogy meghaladja a 19 millió forintot a beruházás, mintegy 400 ezer forint ebben a lakossági befizetés, körülbelül ugyanannyi a termelö- szövetkezet támogatása, 150 ezer forint az egyéb szerveké. A konkrét társadalmi munkát csak a műszaki átadás után tudják átszámítani. Mindenképpen ritka eset, hogy tizenöt hónap alatt felépüljön egy ilyen komplexum, amelyben négy tanteremmel, tornateremmel, szaktantermekkel, összekötő részekkel gazdagodjék 1 az iskola, és egy sor. helyiséggel bővüljön a művelődési ház is. A Mezőkövesdi Építőipari Szövetkezet dolgozóinak mindenképpen elismerés jár ezért a gyors és hihetőleg hibátlan munkáért. Az új iskolai részek berendezésére másfél millió forint értékfi berendezés már a községben van, a tornatermi felszerelések is. Tanerőnövelés nem szükséges. Nagyot lépett hát előre a szentistváni általános Mccrha, cmt a tervezett komplex művelődési intézmény nem jött létre. A tanácselnök szerint a művelődési ház önálló gazdálkodása e tekintetben hátráltató tényező. Az egységes intézmény helyett csak építészeti egység született. A művelődési ház berendezéséről a tanácselnök ugyanazokat mondja, mint Héring Sándorné. A színpad javítására pályázatra 250 ezer forintot kaptak a megyétől, de az ' még az. induláshoz is nagyon kevés. Az új és felújított helyiségekhez hiányzó berendezéseket most nem tudják e keretek között előteremteni. Várják az avatóünnepséget, számolnak vele, hogy esetleg még jelentkeznek gondok, bár az iskolánál csak a tereprendezés és a gázbekötés marad az avatás utánra. Egyébként az új intézmények gázfűtésnek és a községben, ha sikerül, augusztusban újabb négy-öt kilométer gázvezeték építését kezdik meg. . Harmadszor már kevéssé lelkesen tudunk számot adni arról, hogy valami jótakartak Szentistvánban. és hogy mi született belőle. Mert nagyon jó, hogy bővült az iskola, nagyon jó, hogy bővült a művelődési ház, és jó, hogy megvannak az egységes művelődési intézmény tárgyi kei elei. Az igazán jó épület adott ehhez. De nagy kár,- hogy a művelődési ház valahogy lemaradt a jó törekvések során, és a tervezett komplex intézmény még nem jött létre. De a lehetősége megvan. Sokkal inkább, mint bármikor korábban. Benedek Miklós Pata: Lom Jármi Népművelő az építőknél A holtpontokon át kell esni Először bejárjuk a fél világot. Én csak úgy képzeletben, beszélgető partnerem szavai n .vornan. Az, utazás a hobbija. Határainkon belül és azokon túl sok mindent látott, tapasztalt. Azt mondja, ez — legyen bármi az ember loglalkozása — nagyon fontos. Mindenből lehet profitálni. De erről még lesz szó a későbbiekben. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat művelődési otthonának igazgatója. Molnár László fiatal ember. Bő egy éve dolgozik ezen a poszton. Nehéz feladatra vállalkozott, ahhoz kétség nem fér. Az építőipari vállalat nem ,,zárt üzem”. Sok helyen lehet találkozni a BÁÉV dolgozóival. Miskolcon két nagy bázisuk van, ahol művelődésügyben össze lehet szólítani az embereket. ahol együtt lehet őket találni: a székház' és a selyemréti munkásszállás. A népművelői munka riem túlságosan csábítja a jelentkezőket munkásszállásokra és építővállalatokhoz, érdekelt tehát. Molnár László vajon miért vállalkozott? — Sose féltem az újtól. Műszaki végzettségem van. itt dolgoztam a BAEV-nél korábban is. s úgy láttam, hogy ez hálás feladat lehel, színesnek éreztem ezt a munkát. Tagja voltani az agi- tációs, propaganda és kulturális bizottságnak, ott szervezhettem közelebbi tapasztalatokat. Amikor Farkas János bácsi évtizedek után nyugdíjba ment, végül rám esett a választás. Már egy jó év eltelt munkával, most már látom, nem annyira hálás és könnyű sikereket hozó munka ez. De nem bántam meg semmit. — A vállalati népművelőnek igen szerteágazó a munkája. Hiszen a különböző, mozgalmi feladatok megoldásának segítésétől az oktatás támogatásán át a szórakozás-szóra koztatas megszervezéséig terjed a tevékenységskála. Hogyan sikerül a sok ré t ű k ö vele 1 mén y n ek megfelelni ? — Természetesen csak akkor lehet, ha jó partnerekre talál az ember. Innen, belliről az irodából szó sem lehel művelődést szervezni. Kint kell lenni. mozogni kell. Tény. hogy a munkásszálláson nem könnyű a munka. Nagyon figyelni kell az itt élők igényeire, de például arra is, hogy éppen milyen napon csinálunk programot, s vigyázni kell. ne legyen túl sűrű. túl tömény a program. Ürülök annak, hogy sikerült olyan embereket megnyerni. akik már visszajárnak hozzánk előadásokat tartani, tájékoztatást nyújtani vagy éppen szórakoztatni. A vállalati élet kérdéseire a magunk módján is reagálni kell. hiszen természetes, hogy először a gazdasági eredményeket kell produkálni. aztán tudunk jobb lehetőségekkel dolgozni mi is a művelődés területén. Biztonságérzetet ad a szűkösebb gazdasági helyzetben, hogy a vállalat vezetői nem szükséges rossznak tekintik a kulturális tevékenységet, s támogatják munkánkat. Ezek persze együttesen sem automatikus megteremtői a folyamatosan sikeres munkának. Mint a művelődési ház igazgatója is mondotta, „mindennap tanulni kell a munkát, sokszor sziszifuszinak érzi a népművelő mindazt, amit csinál ...” — Vannak holtpontok, ezeken azonban át kell esni. Voltam én is a csüggedés állapotában, de éppen abban az időben felkerestem egy nagy művelődési intézményt a városban, s a beszélgetésekből kiderült, hogy ugyanazokkal a gondokkal küzdenek ők is. mint mi. És na- gyon-nagyon kevés kell ahhoz. hogy az ember újra lelkesedjen. folytassa a munkát: csak egy jó szó. csak ennyi kell .. . A BAEV-sszékház bejárati ajtajánál nagy plakát hívja magára a figyelmet: nyári programokat (továbbképzéstől sportrendezvényig! kínál a művelődési otthon és a KISZ-bizottság: — A KlSZ-esekkel igen jó együttműködést alakítottunk ki, s nyáron természetesen főleg olyan programokat szervezünk, amelyek a falakon kívül biztosítanak tehetőségei a szabad idő hasznos eltöltésére. Persze nem mondunk le arról sem. hogy itt. a központi nagyteremben és a munkásszálláson műsorokat szervezzünk. Mindig próbálkozni kell, új lehetőségeket kell keresni. Így jött egyszer az a gondolat, hogy a testvér céggel, az ÉÁÉV- vel közösen rendezünk, kulturális programokat, aztán a 114-es meg a 104-es iskolával is kerestünk kapcsolatot. Van ami bejön, van ami nem . .. De végül is nem tenyérjós senki, nem lehel biztosra menni. Ha már szóbá került beszélgetésünk elején az utazási ,hobbim, hadd mondjam hozzá, hogy az itthoni utazások alkalmával is mindig keresem: mii tudnék ebből profitálni a munkám sorain. Higgye el. hogy ismeretségekkel. barátokkal lehet pótolni a kevesebb pénzt. . . Közös hasznunkra válthaló az. ha megy. lát, hall az ember. S ha a pénz szóba került, megjegyzem, hogy nagy szerencsénkre van egy országosan is elismert szinten dolgozó amatőr színjátszó csoportunk, a Pécsi Sándor Színpad műsoraival nagyon sokat jelent ... (t. n. j.) L assan megtelnek előttem a keresztrejtvény kockái. Már teleírtam néhány vízszintes sort, a függőleges 21. alatt kialakult egy négy betűs szó: Abda. Nézem, mit is 'kérf dezlek itt? „Itt hunyt el Radnóti Miklós,”.— olvasom. — Elvileg rendben van. Radnóti Miklós élete valóban ott. Abdán, abban a szomorú emlékű .Győr megyei faluban ért véget. De mi az, hogy elhunyt? Betegségben? öregkori végelgyengülésben? Baleset következtében? Nem! HarElhunyt Csak?--. mincöt éves korában, halálra kinzott munkaszolgálatosként gyilkolták meg a végtelenségig elaljasított keretlegények többedmagával, 1944 novemberében. Akkor, „amikor az ember úgy elal- jasult, hogy önként, kéjjel ölt ..mint azt nem sokkal korábban halhatatlan Töredékében maga megfogalmazta. R adnóti Miklós meggyilkolása a fasiszta tömegirtás, esztelen vérengzés, az 1944 őszi vérgő- zős tobzódás egyik szomorú szimbóluma. Nem elhunyt, hanem meggyilkolták. E kettő pedig nem ugyanaz. Ezt tudni kell. A Rendkívüli Füles — Nyár ’84 című rejt» vényú jság szerkesztőjének, meg az abban az 5. oldalon található Fenyegetés című keresztrejtvény készítőjének is. (bm) I A munka szépségének örültem, a munka mívességének titkát igyekeztem megfejteni, amikor először a fenti fotóra pillantottam. A hurkok, csavarok, szirmok, gömbök, indák . . . vasból . . . Miskolc egyik megmaradt szép kapuja. A Déryné utcá- a ban levő Nevelési Tanácsadó és a Dolgo- § zók Gimnáziuma dicsekedhet ezzel a gyöI nyörű kovácsoltvas bejárattal. Talán van. aki fel tudja idézni az egykori mester nevét, talán van, aki tudja, mióta nyitják- csukják ezt a remekművet. Szerencsére vannak olyanok is, akik felismerték, hogy a város egyik ritka értéke ez a kapu . .. I Rendbehozlák, mentetlek egy darabkát a múltból, hogy érezni lehessen a csak itt jellemző levegőt... A kapu szimbólum is lehetne. Életek, emberek útjainak tanú- g ja ... talán mesélni is tudna... Csakhogy: | fel kellett fedeznem, hogy hiányzik a legI fontosabb, legkisebb eredeti része; hiányzik a kapu kovácsolt kilincse. Olyan, ez a stílustalan, apró. aluminiumkilincs a szépen megmunkált egészben, mint a möszív az emberben ... Szóval innen mégiscsak hiányzik a lényeg, hiányzanak a megőrzött tenyérnyomok, hiányzik annak a le- I hetősége, Hogy aki belép e kapun, erezze; valaki már járt előtte .. . valakik mór szívesen vezették erre útjukat... talán még pótolható. —sz—1— Fotó: Fojtán L. ♦
