Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-26 / 174. szám
1984. július 26., csütörtök ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 4 Nézőtéri meditáció A szerelmes oriasmajom Egy koelm a King Kong című amerikai filmből: a kutatók egy ismeretlen szigeten éppen megtudják, hogy a sziget már nem ismeretien, illetve nem lakatlan. f Ölök a sötét nézőtéren, nézem a King Kong című amerikai filmipari gyártmány százhuszonnyolc percen át. pergő képsorait, s azon töprengek, heti filmjegyzetemben mit irhatok erről * készítményről. Kritikát nem, mert messze alatta vsai annak az alsó határnak, amelyet még művészi értékként, vagy törekvésként lehet felfogni és valamilyen esztétikai mércével megméretve méltatni. Adva van hát egy filmipari üzleti vállalkozás, amely a 30-as évek derekán egyszer már elkészített King Kong históriát modernebb eszközökkel újra megcsinálta 1976-ban. A • régi filmben az óriás majom v az Empire State Bilding tetejére mászott fel, mert akkor az volt New York legmagasabb épülete. Most a Word Trade Center a színhelye az utolsó képsoroknak, mert azóta az fölébe nőtt az előzőnek. Meg most már műholdon közvetítenek üzenetet, meg ujjlenyomatot és maga a címszereplő is korszerűbb, mint hajdan, hiszen most sok-sok millió dolláros költséggel építették meg az elektronikus vezérlésű, négy mázsa lószőn-el borított hatalmas majomfigurát, ezt a rettentő küllemű szörnyet, amelyet a bennszülöttek félnek és tisztelnek, s amelynek áldoznak, s amely az áldozatként neki szánt szőke hajú, fehér lányba szerelmes lesz és a szerelem beteljesülésének jóformán csak „technikai akadályai” vannak. Az ijesztő szerelmes szörny, a megrémült de később sajátosan vonzódó leány, az állatvédő tudós, meg a felsült olajkutatóból mutatványossá váltott üzletemberek félelmetesnek, riasztónak szánt, ám napjainkban átlátszóan naiv története bizonyára sokakat vonz be a moziba, (napokra előre már elkeltek a jegyek, — hallottam), így hát senkit lebeszélni nem akarok, úgyis hiába tenném. De ezt a filmet — azonkívül, hogy celluloidra rögzítették a filmművészetben használatos rögzítőeszközökkel, más nem nagyon kapcsolja a film művészi értelemben vett gyűjtőfogalmához — elemezgetni nem tudom. Hogy valami formája mégis legyen, elmondom, hogy Lorenzo Semple Jr. írta a forgatókönyvét, John Barry szerzetté a zenéjét, Richard H. Klins volt az operatőre, a rendezője pedig John Guillermín. A szép szőke lányt Jessica Lange jeleníti még, — az óriásmajom markában, még a fehérek köajtt is igen tetszetősen. Nem katasztrófafilm, nem fémfilm, nem horror, annak ellenére hogy sok benne áz ijesztő, vagy inkább visszataszító motívum. Például az óriásmajom szerelmes hörgésétől gyengébb idegzetűek tartózkodjanak. Akik pedig az érzelgősséget keresik, bőven megtalálják. Előadás végén kifacsarhatják zsebkendőiket. (benedek) A nyolcadik encsi alketétábsr Nyolcadszor rendezi meg az encsi művelődési központ a nyári országos képzőművészeti alkotótábort. Ez alkalommal július 29-én, vasárnap nyílik a tábor En- csen, a Váci Mihály Gimnáziumban, illetve az általános iskola} diákotthonban. Az ország minden részéből nyolcvannégy amatőr képzőművész jelentkezett. A korábbi négy szekció — festő, grafika, szobrász, kerámia — mellett, most egy ötödikkel, az építésszel bővült a tábor. Valamennyi szekciót művésztanár vezeti. A tábor augusztus 12-én zárja kapuit. Borsodi nyertesek A Testnevelési és Sport- múzeum igazgatóságának tájékoztatása szerint a Magyar Olimpiai Bizottság és a Művelődési Minisztérium által korábban kiírt sporttémájú országos gy er nyakra jz-pály ázat ra 3056 pályamunka érkezett, s abból a szakzsüri 146 alkotást talált kiállításra alkalmasnak. A Borsod megyéből pályázó gyermekek közül kettőnek a munkáit fogadták el kiállításra: Palásti Gábor 12 éves miskolci tanulóét, akinek Berecz Józsefné a rajztanára, valamint Csáki Mónika 10 éves kazincbarcikai tanulóét, akinek a tanára Tóth Lászlóné. A kiállítás Budapesten lesz, a Városligeti Műjégpálya épületében, s augusztus 3-tól 12-ig tekinthető meg, naponta 10- től lü óráig. Kazincbarcika a házigazda Bányász fúvószenekarok találkoznak A fúvószenekarokkal elsősorban jó időben, főleg nyáron találkozik a nagyközönség. A térzenéknek sajátos atmoszférájuk van. És nagy ünnepeink napjain is a fúvószenekarok tagjai a legfrissebbek, zenés ébresztőjük hozzátartozik ezekhez a napokhoz... Kazincbarcikán e hét végén (július 28-án és 29-én) bizonyára sokaknak szerez örömet, kellemes szórakozást a bányász fúvószenekarok találkozója és bemutatója. A kétnapos programra Észak- és Kelet-Magyaror- szág bányász zenészei adnak randevút egymásnak. Az ünnepélyes megnyitó szombaton délután 4 órakor lesz az Egressy Béni Művelődési Központ színháztermében. Először a Jászkun-induló hangzik fel, majd Nagy Tibor, a Borsodi Szénbányák Vállalat szb-titkára mond köszöntőt; a megnyitót a Bányász-himnusz zárja. A második alkalommal megrendezendő találkozóra 13 fúvószenekart várnak: a Mátraaljai Szénbányák ' központi zenekara; a bátony- terenyei ifjúsági fúvószenekar; a Szuhavölgyi Bányaüzem fúvószenekara; a Far- kaslyuki bányaüzem, a Put- noki Bányaüzem, a Mákvölgyi Bányaüzem, a Bükkaljai Bányaüzem, a Miskolci Bányaüzem fúvószenekara, a recski bányász fúvószenekar, a szolnoki olajbányászok fúvószenekara, a rudabányai, a bátonyterenyei és a salgótarjáni bányász fúvószenekar tagjai adnak hangversenyt szombaton 18 órától a kazincbarcikai művelődési központban. Július 29-én, vasárnap délelőtt 9 óra 20 perctől zenés felvonulás lesz a városban, majd fél 11-kor kezdődik az alaki bemutató a művelődési központ előtti téren. Délután 2 órakor a karnagyok találkoznak, a, kétnapos program díjkiosztással ér véget. » Vírusmúzeum Alighanem ez az egyetlen múzeum, ahol az ajtókon ez a felirat olvasható: „Idegeneknek szigorúan tilos a belépés!” A múzeum a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának virológiái intézetében van, és hivatalos neve „Az emberi egészséget veszélyeztető vírusok állami gyűjteménye”. Az utóbbi harminc év alatt 450 tiszta vírusfajtát sikerült itt ösz- szegyűjteni, és azok körülbelül 3000 változatát, az úgynevezett törzseket. Először D. J. IvanovsTfotj fedezett fel 1892-ben egy kórokozót, amelynek a vírus nevet adta. Azóta több mint 800 olyan vírust ismertek meg és írtak le, amelyek az emberre és az állatokra veszélyesek, azokról nem is beszélve, amelyek a növényeket támadják meg. Meglátni azonban csak altkor sikerült a vírusokat, amikor elkészítették az elektromos mikroszkópot. A vírusok nagyon sokféle fertőző betegséget okoznak. Európa még mindig emlékszik arra a vírusos influenzajárványra, amelyet „spanyoináthának” nevezlek, és amely 1918 és 1922 között fel milliárd embert betegített meg és 15 millióval végzett. A moszkvai vírusgyűjte- mény a világ legnagyobbjai közé tartozik, nyilvántartják a nemzetközi mikroorganizmus központban, Lausanne- ban és az ausztráliai Canberrában. A gyűjteményben különösen sok az influenzatörzs, a formáját gyorsan változtató úgynevezett „ezerarcú vendég.” A vírusokat alacsony hőmérsékletű üvegtartályokban őrzik. A mínusz 12 Celsius-foktól a mínusz 50 Celsius-fokig terjedő hőmérsékleten a vírusok mintegy letargikus álomban vannak. Némelyek az alcsony hőfokon ártalmatlanok lesznek, mások viszont egy negyedszázadon keresztül is megtartják jellemző tulajdonságaikat. A sárgaláz, a veszettség, az agyvelőgyulladás vírusaival nagyon óvatosan kell bánni. A kutatók ibolyántúli fényben dolgoznak, mert az semlegesíti a vírusokat, az ampullákat pedig, amelyekben a vírusok vannak, fertőtlenítő szerekkel átitatott vattával és gézzel tekerik körül, hogy így is csökkentsék a veszélyt. Kollégáink lesznek? Reggel óta lapzárta hangulatban élt következő csoport. Interjúalany után szaladtak, egymás szavába vágtak egy-egy mondat miatt, türelmetlenül faggatták a színésztábor lakóit, kellemetlen kérdéseket tettek fel a szakácsnőknek, okosan replikáztak a Fórumra meghívott vendégekkel, azonnal lecsaptak egy jó beköpésre és tanácsokért fordultak a „profikhoz”. Diákújságírók között lehelten! három napig. Nyíregyháza-Sóstón, a KlSZ-tá- borban gyűltek össze az ország legkülönbözőbb pontjairól érkezett tollforgató és mikrofonnal vadászó riporterek, iskolai újságok és stúdiók munkatársai, akiket a legkülönbözőbb sajtóorgánumoktól érkezett „hitelesített” szakmabeliek igazgattak el a félig és egészen átgondolt ötleteik között. A KISZ Központi Bizottsága által szervezett tábor már több éves múlttal rendelkezik, minden alkalommal az ország más-más pontján gyűlnek össze táborozni. Nem egy korábbi táboros mór szerkesztőségben, vagy annak közelében próbálgatja tudását, képességét kamatoztatni. Három nap kevés- idő belefolyni egy ilyen tábori szerkesztőség munkájába, de az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy leendő kollégáink nemcsak fiatalságuk okán fogják fel másképp a szakmát... a témákat, vagyis az őket körülvevő és megírandó, megrádiózandó világot. Kérdéseik élesebbek, ügyetlenségükben is tömörebbek, tájékozatlanságukban is keményebbek, voltak mint a szakmai rafinériával átitatott „profiké”. Mert nem teketóriázlak megkérdezni a korszerű táplálkozási szokásokra hivatkozó főszakácstól, hogy a nem éppen kalóriád ús tábori koszt mehet!, miért készül a vendégeknek hidegtál? . Nem elégedtek meg a táborvezetői ülés meghallgatásának lehetőségével, hanem ott bele is szóltak a különböző témákba, nem általában mondtak kritikát egy kellemetlen esetről, hanem nevén nevezték, hogy ki, mivel sértette meg a másikat, és aki készen volt az anyagával, nem hagyta faképnél a társait, akik még kopácsoltak az írógépen, hogy reggelre megjelenjen a friss újság. Persze, mondhatni erre, hogy a játék, az ismeretlen felfedezésének öröme vezette ezeket a fiatalokat, hogy különlegességnek számított nekik hajnalig szerkeszteni, rajzolni, fogalmazni, nyomtatni és a rá'diókrónikák szalagjait vágni... hogy néhány órás alvás után ismét elinduljanak a nolesz- szal és magnóval... Mondhatnánk... csakhogy ez a „játék” ugyanaz a munka, amit akár újságíróként, akár más szakmát választva, meg kell ismerni, hogy az éles, tömör, kemény kérdések megmaradjanak őszinteségükben akkor is, amikorra már eltűnik az ügyetlenség, megszűnik a tájékozatlanság és nyomdafestékre érett a szó, vagy élesben megy a rádióadás... (iwiendret) Hírek a borsodi könyvtárakból „Alakja úgy él a kortársak emlékezetében, mint a könyvtárügy lelkes, szívós, fáradhatatlan harcosáé, aki negyedszázados munkásságával kitörölhetetlenül beírta nevét a megye könyvtáréletébe” — Szőnyi Lászlóról, a megyei könyvtár egykori igazgatójáról íródtak le ezek a sorok, s több megemlékezésben. visszaidézés- ben is olvashatunk a Borsodi Könyvtári Híradó (kézirat gyanánt megjelentetett) 1—2., összevont idei számában. Emlékekkel indulnak az írások, de a Híradó további részében a ' mai könyvtári élet mindennapjairól szerezhetünk információkat. Igen érdekes például az elmúlt időszakról keltezett rövid híradásokat végigböngészni, csak azért is, mert m puszta statisztikai „számadásnál” sokkal emberibb közelségűek. A fontosabb írások között kell megemlíteni az olvasó népért és az olvasó ifjúságért (két elnevezés ugyan, de lényegük azonos) mozgalomról közzétett publikációkat (Gulyás János és Hubay Agnes tollából); Borsod-Abaúj- Zemplén megye községi könyvtárainak tárgyi és személyi féltételeiről Pócsi Gusztáv ír, Slezsák Imre pedig azt a gondolatot erősíti már közlése címében is, hogy „A könyvtárak segítése nemcsak kötelesség” ... Bibliográfia és jogszabály-ismertetés olvasható még a Borsodi Könyvtári Híradó most megjelent oldalain. Zavar az autóbuszon Nyári délelőttök megszokott látványa a tanár néni vezette iskoláscsapal; gyerekek, alig megszáradt strand-vizes hajjal, nylonszatyrokkal, lóbált válltáskákkal, vagy éppen a kiránduláshoz elengedhetetlen focilabdával. A minap történt, hazafelé menet: az egyik buszmegállóban napközisnek látszó süvölvények népes csoportja szállt fel, s a jármű illedelmes motorzúgását azon nyomban a felözönlő gyereksereg zajongása váltotta fel. Kísérőjük, egy fiatalember, akit a lurkók meglehetős tisztelettel „tanár bácsiztak”, az ajtóban állt, és figyelmesen hallgatta az egyik kisfiú el nem fogyó kérdéseit, amikor egy idős asszony rezignált hangon — azonnal gyermekkuncogásos csendet teremtve — megszólalt: — De rendetlenek vagytok; mindig csak rendetlenkedtek ... Nem nevelt meg az iskola. Miután ezt még kétszer elismételte, a szemöldök- és váilvonogató kívülállók gyűrűjében támadt tétova csendben (Már megint egy veszekedős öregasszony!) A tanár bácsi elpirulva megszólalt: — Az nemcsak az iskola feladata. Leszállván, az autóbusz ajtajában még hallottam, amint az asszony (vélt) igazát védte, valamiféle öreges nosztalgiával („ .. ez az iskola -nem a uégi. már meg sem tudják nevelni a gyerekeket!) A vita kimenetele ismeretlen maradt előttem, mégis gondolatébresztőnek bizonyult. Divat manapság mindenért az általános iskolát szapulni, s hogy ez divattá válhatott, annak reális alapja van. (Ismeretes az iskolareformok hullámait meglovagolni próbáló pedagógusok sorsa, vagy a már közhellyé vált demográfiai robbanás kiváltotta, hamarosan a középiskolákra tovaterjedő, általános iskolai zsúfoltság.) Ügy -hiszem azonban, a családi, szülői nevelés elvitathatatlan prioritása és ebből adódó felelőssége, nem tehető kérdésessé. Még akkor sem, ha az állandó életmódváltozások hatására (mint például a hatvanas évekig, a nők tömeges munkába állása, vagy mostanság a második gazdaságban való fokozott tevékenység szabad időt csökkentő hatása) az iskola általános nevelési funkciói kibővültek. A prioritás szót persze nem valami elkülönült-fölöttes értelemben használom. Inkább a megbízható alapozás elsődleges fontosságára. annak támaszt nyújtó erejére, a „felépítménnyel” ’(azaz az általános iskolai neveléssel) való szerves összefüggésre gondolok. Elsősorban a csaiád nyújtja azt a környezetet, amelyben a fejlődő embergyerek általános viselkedési normái, »későbbi világnézetének alapjai, „életvitelének” egész szelleme kialakulhat. Aggaszt a megannyiszor tapasztalható zűrzavar, ha család és iskola viszonyairól. „feladatmegosztásáról” van szó. Hiszen itt az idős asszony a gyermekek legalapvetőbb, (ön)fegyelemre és viselkedésre nevelését is az iskola nyakába akarta varrni! Gondolkodás nélkül klisét húzott a témára; a gyerekeket a maga és általában az idősek személye, és véleménye ellen ingerelve. Nem szabad az életmódbeli változásoknak — a családi életben legfőképpen — a gyermek szocializációját zavaró, nevelését elhanyagolná tevő (és ezeknek természetesen a pedagógusokra is kiható) tényezőiről megfeledkezve, elkenni e problémának azt az összetettségét, amelynek — laikus lévén — még csak felvázolására sem vállaikozhatom, A dolgoknak ilyen leegyszerűsítését, a részletek e kártékony elsikkasztását, s az ebből fakadó elhamarkodott véleménynyilvánítási egészségtelen jelenségnek tartom. Tulajdonképpen ez volt az, ami zavart e forró, nyári délelőtt, a csuklós busz hátsó ajtajánál, leszabni készülőben; s nem a gyerekkiabálás ... (vcel) ) /
