Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-26 / 174. szám

1984, július 26., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Kádár János látogatása a Habselyem Kötöttárugyárban AktívaülÉs a szocialista brigádok képviselőivel (Folytatás az 1. oldalról) Már jócs!:án elmúlt del, amikor az aktívaülés hely­színére éntezlek a vendégek. A gyár éttermében a vál­lalat 131 szocialista brigádja, az ezekben tevékenykedő 1366 dolgozó képviseletében mintegy harmincán várták a Központi Bizottság első tit­kárát hogy beszámolhassa­nak neki sikereikről, gondja­ikról. Elsőként Som Lászlóné. a beszerzési osztály dolgozója emelkedett szólásra, elmond­va: a párt közelgő legfelső loruma tiszteletére alakult, „XIII. Kongresszus” nevű komplex ifjúsági brigádjuk azzal a felhívással fordult a vállalat többi kollektívájá­hoz: csatlakozzanak a kong­resszus, valamint felszaba­dulásunk 40. évfordulójának tiszteletére kibontakozó munka verseny-mozgalom­hoz. Ennek során minde­nekelőtt jobb minőség elé­résére törekednek, maradék­talanul eleget kívánnak ten­ni exportszerződéseiknek, 3 százalékkal növelni szeretnék belföldi szállításaikat: Egy 24 esztendővel ezelőtti találkozásra emlékeztette a vendéget Tatár Józsefné. az angyalföldi gyár igazgatója: 1960-ban járt náluk Kádár János. Akkor is voltak, ma * vannak gondok — mon­dotta az igazgatónő —, ám míg akkor azt kérdeztük, mikor lesz, a textiliparban is szabad a szombat délután, mikor lehet majd minden­nap húst kapni az üzletek­ben — addig mára általá­nossá vált a 40 órás munka­hét, és egy-egy ABC szinte terül j-terülj asztalkámnak tűnik. Ma két téma foglal­koztatja leginkább az asz- szonyoknt, lányokat: béké­ben szeretnének élni, és olyan fizetést kapni, amely becsületes munkájukat meg­illeti, amiből meg tudják fi­zetni még a mostuni maga­sabb piaci árakat is. A fiatalok helyzetéről szólt Mráz Julianna kötónő, mond­ván: a 6—7 ezer forintos átlagfizetés ellenére is mind kevesebben vállalják a há­rom műszakot. Az ifjúság legnagyobb gondjaként Ma­rsok János, a kikészítőüzem dolgozója — akinek család­jából hatan dolgoznak a vállalatnál — a lakásprob­lémát említette: bürokra­tikusnak minősítette az en- gedélvezési eljárást, és szó­vá tette az építőanyag-ellá­tás visszásságait. Juhász Józse.mé. a ka­zincbarcikai gyár dolgozói­nak képviseletében egyebek között a minőségi munka fontosságáról szólt. Hasonló kérdéseket feszegetett Wer­ner Jánosáé, a pesterzsébeti gyár meósa. aki szerint ló lenne, ha nagyobb mennyi­ségű jó hazai szálból dol­gozhatnának. Köpe Istvánná, a felvető üzemrész munkatársa meg­fontolandónak vélte: a kö­tőiparban sem lenne haszon­talan nyugdíjkorhatár-ked­vezménnyel vonzóbbá tenni a szakmát. — Ügy 10—12 évvel ez­előtt nyugalmasan éltünk — kezdte felszólalását Takács Sándor részlegvezető, mire Kádár János közbevetette: — Csak most tűnik az a korszak olyan nyugalmas­nak 1 — Valóban — mondta Ta­kács Sándor —, ám azóta egyre keményebbek lellek a feltételek, és arról is el kellett meditálnunk, miként tudjuk a textilipari rekonst­rukció során 10—12 évvel ezelőtt megvásárolt, nyugati berendezések alkatrészeit sa­ját erőből pótolni. Megoldot­tuk e feladatot, és az anya­gi hasznon túl, ennek erköl­csi sikere is van: rájöttünk, hogy mi is képesek vagyunk mindarra, amire a külföldi­ek. Ezek a sikerek el is gon- dolkoztatnak bennünket, ugyanis mintha mostanában több gondról hallanánk, mint örömről. Azt szeretnénk, ha többet beszélnénk az ered­ményekről. hiszen ezek újabb sikerek eléréséi« ösztönöz­nek. Ezt a gondolatot több fel­szólaló is megfogalmazta, amikor elismeréssel szóltak gazdasági előrehaladásunk­ról, társadalmi fejlődésünk­ről. S kiemelték, milyen je­lentősnek tartják, hogy egy ilyen találkozón őszintén beszélhettek örömeikről, gondjaikról. Rövid szünet következett, majd Kádár János emelke­dett szólásra. Kádár János beszéde _ A velem érkezett ven-' Hégek és a magam nevében köszönöm a meghívást, a szí­ves fogadtatást és azokat a tájékoztatókat, amelyeket a látogatás során kaptunk. — Az Önök nagyüzeme nemcsak kerületi, hanem or­szágos jelentőségű vállalat. Ezt támasztja alá, hogy évi l milliárd 300 millió forint körüli értékű árut termel­nek. a gyárban 4 ezren dol­goznak és széles körű akti­vitást fejtenek ki a társa­dalmi szervezetek is. A központi üzemben a dolgo­zóknak csaknem 37 százalé­ka párttag, s a párttagság aránya az egész vállalatnál magas. Tevékenyen, példa­mutatóan dolgozik a többi társadalmi szervezet is, a szakszervezet, a KISZ, a Vöröskereszt. a Magyar— Szovjet Baráti Társaság. S vannak számszerűen nem ki­mutatható eredményeik is, mint például az a jó kollek­tív szellem, amelyet a láto­gatás közben is érzékeltünk. Az önök vállalata tehát az ország egyik fontos gyára, ezért örülök annak, hogy al­kalmat találtunk erre a lá­togatásra. Ezekre a találko­zókra nekünk is szükségünk van. — Minden szóba került itt. ami ennek a vállalatnak a dolgozóit foglalkoztatja. Sok helyi kérdés, amelyek­nek egy része ugyanakkor az •gesz szakma, a textilipar, sőt az ország problémája 1*. Nagyon tetszett, hogy a fel­szólalók közül nagyon sokan — az üzemen túltekintve — társadalmi kérdéseket is érintettek, mint például a fiatalok képzését, vagy a tő­kés importmegtakarítást. Ter­mészetesen most nem tudok minden kérdésre külön ki­telni. de kérem, hogy Önök azzal az érzéssel menjenek el erről a találkozóról, hogy nem hiába szóltak, mert mindazzal, amit elmondtak, a továbbiakban foglalkozni fogunk. — Megismerkedve Önök­kel. munkájukkal, először is szeretnék a nagyüzem ve­zetőinek, párttagságának, va­lamennyi dolgozójának gra­tulálni ahhoz a tisztes és becsületes helytálláshoz, amit az utóbbi években a legfon­tosabb területen, a terme­lésben, s emellett a társa­dalmi munkában tanúsítot­tak. Az eredményeket jelzi az a sok magas kitüntetés is, amelyet a kollektíva ka­pott. Persze azt hiszem, leg­alább ilyen fontos, hogy azok az emberek, akik ezt a munkát elvégezték, a saját lelkiismeretükkel is össz­hangban lehelnek és bátran nézhetnek a tükörbe. Kérem önöket, hogy tolmácsolják valamennyi dolgozónak a Központi Bizottság elismeré­sét. és az én személyes gra­tulációmat, üdvözletemet is. A brigódgyülésen Kedves Elvtársak! — Ezen a találkozón meg­osztjuk gondjainkat. Ezért én is szeretnék szólni azok­ról a kérdésekről, amelyek­kel mi a Központi Bizottság­ban foglalkozunk. Ezek kö­Érdemi, va'ódi tárgyalásokra van szükség — A nemzetközi helyzet­ben bekövetkezett feszültsé­get az Egyesült Államok azon köreinek tulajdonítjuk, amelyek az elmúlt években célul tűzték, hogy erőfölény­be kerüljenek. Ennek kere­tében a múlt év végén meg­kezdték az amerikai közép- hatótávolságú rakéták tele­pítését Nyugat-Európába. Ha ez a folyamat tovább tart, akkor egy új fegyverkezési verseny bontakozik ki és a helyzet még veszélyesebbé válik. — A Varsói Szerződés or­szágai világosan állást fog­laltak: erőfölényre nem tö­rekszenek, de az erőfölény megszerzését a szembenálló félnek sem engedik meg. Ez most a legfontosabb kérdés, mert népeink biztonságának, jövőjének, békés epítömun- kájának feltételéről van szó. A Varsói Szerződés vala­mennyi állama békét akar; a különböző társadalmi rend­szerű országok közötti bé­kés egymás mellett élés. a lelek érdekeinek megfelelő széles körű kapcsolatok hí­ve. Ettől a politikától a je­lenlegi bonyolult, feszült helyzetben sem térünk el. Azt javasoljuk, hogy az ér­dekeltek biztonsági érdekeit kölcsönösen figyelembe vé­ve. új fegyverkezési hullám nélkül, a fegyverzet alacso- niabb szintjén tegyük még szilárdabba a békét. — A Szovjetunió, a Var­sói Szerződés valamennyi tagállama, így a Magyar Népköztársaság is azt vall­ja. hogy a jelenlegi helyzet­ben is minden kérdés ren­dezhető tárgyalások útján. Ehhez persze nem porhin­tésre. a népek félrevezetésé­re. hanem érdemi, valódi tárgyalásokra van szükség. A Szovjetunió. a Varsói Szerződés többi országa ilyen megbeszélésekre bár­mikor kész. Ez külpolitikánk lényege, ami meggyőződé­sem szerint megfelel né­pünk, a szocialista közösség, az egész emberiség érdekei­nek. r A Varsói Szerződés tag­államai az utóbbi időkben több javaslatot is előter­jesztettek. Tavaly januárban nagy hangsúlyt adlak annak a kezdeményezésüknek, hogy a Varsói Szerződés és a NATO országai kössenek olyan megállapodást, amely­nek értelmében lemondanak az. erő alkalmazásáról és a vele való fenyegetőzésről, s békés, gyümölcsöző kapcso­latokra törekednek. Ez a javaslat változatlanul érvényes. De ugyanígy em­líthetjük a Varsói Szerződés azon indítványát is, hogy az országok állapodjanak meg a fegyverkezési kiadások be­fagyasztásában, majd csök­kentésében. Ez ésszerű ja­vaslat. amelynek megvalósí­tása minden nép javát szol­gálná. Hazánkban a párt, a kor­mány, a társadalmi szerveze­tek nagyfokú nemzetközi aktivitást fejtenek ki. Eh­hez hazánk fejlődése révén — s ebben az Önök munká­ja is benne van — a lehető­ségeink is megvannak. Ma­gyarország ma bizonyos nemzetközi tekintélynek ör­vend. Gyakoriak nálunk a nemzetközi találkozók, ta­nácskozások. Mi azért dol­gozunk, hogy fejlődjenek a kelet—nyugati kapcsolatok és az érdemi megbeszélések eredményeként oiyan helyzet és légkör alakuljon ki a vi­lágban. amelyben létrejöhet­nek a valódi nemzetközi tár­gyalások és megegyezések. A Magyar Népköztár­saság a nemzetközi életben egyenes és tisztességes úton szerzett magának megbecsü­lést. Mi minden partnerünk­nek pontosan és világosan megmondjuk, hogy szocia­lista ország vagyunk, szo­cializmust építünk, a társa­dalmi fejlődés útján járunk és folytatni akarjuk a békés építést. Mi tehát alapvető érdekeinknél fogva a béké­ért harcolunk és ebben a törekvésünkben egységesek vagyunk a Varsói Szerződés, a KGST többi országával, együttműködünk a beke minden hívével. Államunknak tekintélye és becsülete van — A belpolitikáról is szó­lok néhány szót. Amit önok itt a saját kollektívájukban érzékelnek, az bizonyos ér­telemben az országos hely­zetnek is tükre. A belpoli­tikai helyzet szilárd, a párt vezető szerepe érvényesül, népi államunknak tekintélye és becsülete van. Ennek tu­datában és szellemében ké­szülünk felszabadulásunk 40. évfordulójára is. Ez nagyon fontos történelmi állomás és módot ad az áttekintésre, mit csináltunk, hogyan él­tünk, mit értünk el és mit nem, mire törekszünk a jö­vőben. A Központi Bizottság leg­utóbbi ■ ülésén úgy döntött, hogy a jövő év tavaszára összehívja a párt XIII kong­resszusát. Országgyűlési és tanácsválasztások is lesznek, hiszen lejár a mandátumuk, tehát egy nagy politikai kampány előtt állunk. Mi­lyen szellemben akarunk a kongresszusra készülni? Először is az eddig végzett munkánkat és helyzetünket kritikusan, a valóságnak megfelelően akarjuk áttekin­teni. Amikor azt mondom, „kritikus”, akkor arra gon­dolok. hogy. azt is meg keil állapítanunk, ami helyes, ami rendben van, amit nem változtatni, hanem erősíteni kell: Nekünk a kongresszu­son és a választási előké­születek során is a nép éle­tét meghatározó alapkérdé­sekkel, az élő problémákkal kell foglalkoznunk. Meg va­gyok győződve arról, hogy a kongresszus legfontosabb határozatait a Hazafias Nép­frontba egyesült társadalmi erők elfogadják. Munkaérte­kezletet akarunk tehát tar­tani, és a választásokat is ebben a szellemben kíván­juk majd lefolytatni. Azt várjuk, hogy. a párt. bgész népünk, a választás kapcsán is megerősíti majd politikánk alapvető és lénye­gi vonásait. Meggyőződésünk szerint politikánk elvi ala­pokon nyugszik, fő irányá­nak helyességét a gyakorlat valamennyi területén igazol­ta. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a végrehajtás gyakran már kevésbé sikerül úgy, mint a célok meghatározása. A gyakorlatot kell tehát megjavítanunk és közben megvizsgálni olyan döntése­ket is. amelyeket mi magunk hoztunk, de a gyakorlatban nem egészen váltak be. Eze­ket ki fogjuk javítani, lgv készülünk a kongresszusra; azzal a kötelességtudattal, amelyet népünk ügyének a becsületes szolgálata megkö­vetel. Azt gondoljuk, hogy ennek a politikának a megerősítése tovább szilárdítja majd nagy vívmányunkat: azt a társa­dalmi összefogást, szövetségi politikát, amely eddig is nagyszerű eredmenveket ho­zott. Azt az egységet, amely­nek keretében a dolgozó osz­tályok. kommunisták és pár- tonkívüliek a-z alapvető nem­zeti célokban egyetértenek, olyan módon is fejleszteni kell. hogy tovább erősítjük, bővítjük rendszerünk demok­ratizmusát. — Ma széles körű társa­dalmi kezdeményezőkészség tapasztalható az országban a Hazafias Népfront kereté­ben. és ebben az egyházak is részt vesznek. Ebben is kifejezésre jut szövetségi po­litikánk: mindenkivel egyet­értésre törekszünk es készek vagyunk együtt dolgozni, aki társadalmi rendünket tudo­másul veszi, törvényeinket tiszteletben tartja, népünk szocialista céljait elfogadja és előmozdítani igyekszik. — Ami az építömunkán- kat illeti: az itt elhangzott felszólalások is sok nehéz­ségről számoltak be. Ezearól szólva nem felejtjük el, hogy az utóbbi evekben na­gyon nehez körülmények kö­zölt jelentős eredményeket értünk el a népgazdaságban, lgv például az első fél ev eredményei az iparban, a . mezőgazdaságban és más te­rületeken is alapjában a népgazdasági terv szerint ala­kultak. Rs ez nem kevés az adott körülmények között. Népgazdaságunk első lél eve biztatóan alakult. Ter­mészetesen vannak gondja­ink es nehézségeink is. Em­lékeznek. a XII. kongresz- szuson nyíltan beszéltünk, es azt mondtuk: ezeknek az éveknek az; első számú kér­désé, hogy a külföldi adós­ság növekedési üteméi állít­suk meg. sót. ha lehetséges csökkentsük lerheinket. Ké­sőbb. az ország fizetőképes­ségének fenntartása váll köz­ponti kérdéssé. Eközben minden erőnket arra kellett összpontosítani, hogy az. el­ért életszínvonalat megőriz­zük. Ezek az alapcélok, úgy tű­nik. megvalósulnak, bár az idei ev is nehéz. Az adósság nem növekedett, sőt csekély' mértékben meg csökkent is. Politikánk a realitásokból indul ki — A mi politikánknak van egy jellegzetessége, amit meg kell őriznünk majd a XIII. kongresszuson is: a realitásokból indul ki, és nem vágyainkból, elképzelé­seinkből. Amikor az álma­inkat valóságnak véltük, drága árat fizettünk érte. — Iparunk, mezőgazdasá­gunk sok tekintetben állta a nemzetközi összehasonlí­tást. De tudnunk kell azt is, hogy gazdaságunkban 30 százalékkal több anyag és 20 százalékkal több energia kell az. egységnyi termék­hez, mint a legfejlettebb tő­kés országban. Ez adja fel nekünk a leckét, s ennek nemcsak a nehéz körülmé­nyek között kell él eznünk a súlyát. Nagy tartalékaink vannak a gépkihasználásban, az anyag- es energiatakaré­kosságban, valamint a mun­kaerő ésszerű hasznosításá­ban. Gyakran óriási össze­gekért vásárolunk modern gépeket. amelyeket nem használunk ki kellőképpen. S nem mindenütt dolgozzák ki teljesen a munkaidőt. Országos érdek, hogy szer­vezettebb legyen a munka, s ha ezen a téren még van­nak fogyatékosságok, ezért nem az eg vés dolgozók, ha­nem azok a felelősek, akik­nek szervezniük kellene a termelést. — Ilyesfajta programot kell hirdetnünk, mert szo­cialista viszonyok között rendnek kel! lenni, dolgozni kell. hogy azután még tar­talmasabban tölthessük a szabad időt és még jobban élhessünk. Ehhez rendelke­zünk a szükséges eszközök­kel is. Gazdaságirányítási rendszerünk működőképes, és most továbbfejlesztjük az ésszerűség, a nagvobb de­mokratizmus iránvába. — Nagyon sok. a munká­val. a bérrel, az árral kap­csolatos kérdés vetődött fel. amire én természetesen nem tudok most részletesen ki­térni. Ezek közül a berek és az árak viszonyáról szólnék. Nekem az a meggyőződésem, hogy nekünk elsősorban nem a fogyasztást, hanem a ter­melést kell támogatni, mert. csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk. Én annak hí­ve vagyok, hogy a bérek ott javuljanak, ott növekedje­nek, ahol emögött tényleges termelés van. Aki többet ter­mel, az többel is keressen. Ezt a programot nem lehet öt perc alatt végrehajtani. De ezen a csapáson járunk, s igv előre jutunk. Az a cé­lunk, hogy a becsületesen dolgozó ember kapja meg tisztességes bérét. Az allam csak a legalapvetőbb szolgál­tatásokat. közszükségleti cik­keket dotálja. Egyre inkább el kell jutnunk oda. hogy aki amit elfogyaszt, annak az ér­tékét fizesse meg. Befejezésül arra kérem Önöket, hogy dolgozzanak továbbra is az eddigi len­dülettel és odaadással — most mindenekelőtt az éves terv teljesítéséért. Ebnek ->•: is nagy jelentőséget ad. hogy" ezzel valójában az ú.i ötéves terv alapjait rakjuk le. Meg kell teremtenünk annaic feltételeit, hogy a következő ötéves tervünk már mindé:' tekintetben erőteljesebb ,:c’ lödést hozzon. Ha az addig háralevő másfél év alatt b esüleltel. nagy erőfeszítése,>' dolgozunk, akkor a szoci­alista építés újabb, lendül', tes időszaka kezdődhet el a VII. ötéves terv esztendei ben — fejezte be beszédét Kádm János. A program befejezéseké.: Kádár János. a vállalat gyártmányszerkezetét repít zentáló divatbemutatón von részt. A vendég elismerő sza­vakkal nyugtázta a látotta­kat : a gyári tervezők es gyártmányfejlesztők mu Ilká­ja alapián készült, számos nagy- és nivódíjjal kitünte­tett női és gyermeken házi ti cikket. I zül elsősorban a nemzetközi helyzetet említem, amely az utóbbi időben feszültebbé vált. Érthető tehát, hogy a mi legfőbb gondunk né­pünk. országunk biztonsága és békéje.

Next

/
Thumbnails
Contents