Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-25 / 173. szám

ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 T9®4. július 25,, szerda Japán használati tárgyak • művészete ]\ Kiállítás a Miskolci Galériában i) f Mini hírül adtuk, a napokban nyílt meg i a Miskolci Galériában a Japán használati, tárgyak művészete (XVII—XIX. század) című kiállítás és az augusztus 2ő-ig látogat­ható. Az alábbiakban szeretnénk bővebben bemutatni ezt a megkülönböztetett figyel­met érdemlő tárlatot. Teljességre nem törekedhetünk, hiszen a mintegy qt- és félszáz tárgyat még felso­rolni sem lehet, ám a kiállítást rendező és nyitáskor azt bemutató Cseh Éva muzeoló­gus, a budapesti Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum munkatársa szíves tá­jékoztatója ás a tárlat katalógusába írt ta­nulmányértékű bevezetője igen jól segíti a kiállítás látogatóját abban, hogy ne csak lassa o tárlókban elhelyezett értékes tár­gyakat, hanem megismerkedjék a korral, amelyben ezek születtek, mindennap hasz­nálatosak voltak, s azzal a társadalmi be­rendezkedéssel, amelyben a tárgyak hasz­nálói éltek. Erre azért is érdemes felfigyel­ni, mert a belépőnek minőjárt szembetűnik az a tárló, amelyben szamurájkardok lát­hatók. Természetesen nemcsak kardok, ha­nem szamurájok legyezői, egyéb használati ! tárgyai is. s mert a japán filmművészet hozzánk eljutott darabjain keresztül — meg más közvetett forrásokból — a szamurájok tevékenységerői igen sokat tudnak, ezek a • valóságban itt látott csodás mívességű ka.r- 1 dók és egyebek az eddig csak filmvászon­ról, vagy tévéképernyőről is- korativitás mert tárgyakkal való szemé- I Íves találkozást biztosítják. I Am a kiállítás lényege nem ez, bár a szamurájnál a kard 1 használati tárgy, hanem 1 azoknak a tárgyaknak a so- ! kasága, amelyek a felölelt ! korszak japán lakóinak va- 1 lóban mindennapos haszsná- ! lati eszközei voltak. Fekete lakk asztalka (kagetsudai), három kü­lönböző méretű, egymásba rakott szökés csé­szével (sakazuki), szertartásos alkalmakra. Ez a kiállítás szervesem il­leszkedik a Miskolci Galé­riának nehwvy korábbi tár­latához. ameiy a Kelet ét Távol-Kelet művészetét mu­tatta be. elsősorban szőnye­geit, textilremekeii. Mintegy azok folytatása, illetve ki­egészítője. Érdemes hát fi­gyelemmel végignézni. Mint Cseh Évától tudjuk, az itt kiállított műtárgyak egy ré­sze olyan hagyomány- és szokásrendszerhez tartozik, amely sajátos, máshol nem ta­lálható tárgytípusokat hozott létre, A japán művészetben kevés olyan tárgy van, amely kizárólag díszítő célzattal ké­szült, a funkció, a használ­hatóság mindig fontos szem­pont volt. Ezeket a tárgya­kat a technikai tudás magas színvonala mellett a formák sokfélesége, a díszítőmotívu­mok • gazdagsága és eredeti megfogalmazása jellemzi. Egymás mellett létezik a de­irőntá fokozott érzékenység és az egyszerű­ség,' a letisztult formák tu­datos keresése. A kiállított tárgyak a XVII. századtól a XIX. századig terjedő időkből valók, több­ségük inkább a korszak má­sodik feléből, az úgyneve­zett Edo-korból. fEz Tokió régi neve, de nevezik ezt Tokugawa-kornak is, az ural­Palackvára: omari porcelán, máz alatti kék és színes zo­máncfestéssel. kodó Shogan-dSnosztia neve után.) Ez Japán történeté­nek legbékésebb korszakaj közé tartozik. Az uralkodó szerep ekkor a szamuráj osztályé volt, a városi pol­gárság leggazdagabb rétegét a kereskedők jelentették, de politikai hatalommal nem rendelkeztek; ugyanakkor támogatói voltak a művésze­teknek. A kard így kerül el erre a kiállításra, mert a szamurájok számára az volt a legféltettebb kincs. De megismerhetjük a tárlóból a mindennapi élethez szüksé­ges egyéb felszerelési tár­gyakat, a különböző tokokat, tartókat, a teázás szertartá­sos edényeit,, faragásokat, fém, kerámia munkákat, egyebeiket, amelyeket való­ban nem lehet itt felsorolni, ezeket tényleg látni kell. Csakúgy, mint a falakon lát­ható mintegy negyven kora­beli színes fametszetet, A kiállítás egyes darabjai­ról nehéz volna kritikai meg­jegyzéseket írni. A tárlat egészéről pedig az mondható el: jó, hogy láthatjuk, isme­retekben, tudósban, esztéti­kai élményben gazdagabban távozhatunk a Galériából. (benedek) Váci Mihály emlékére Szocialista brigádok találkozója Hatvanéves lenne a köl­tő. Váci Mihály, ha élne. A nevét viselő szocialista bri­gádok III. országos találko­zójára kerül sor ebben az évben Tatabányán. Az au­gusztus 3—5. között tartó rendezvénysorozat szervezői és házigazdái — a tatabányai „Váci Mihály” Baráti Kör tagjai —, gazdag programot állítottak össze annak a több, mint kétszáz szocialista bri­gádtagnak a számára, akik az országban dolgozó Váci Mihály szocialista brigádok képviseletében Tatabányán megjelennek. Egyebek között előadást tart majd Sebes­tyén Lajos költő és Czine Mihály irodalomtörténész. A találkozó alkalmából szín­padra állítják Váci Mihály Utazás Bürokronéziába cí­mű művét, s a találkozó résztvevői megkoszorúzzák a tatabányai Váci Mihály em­lékfát is. A találkozón — amelyet egyébként hároVnévenként rendeznek —, a miskolci szocialista brigádok képvise­letében a Hejőcsabai Ce­ment- és Mészművek Váci Mihály szocialista brigádjá­nak két tagja utazik majd a tatabányai találkozóra. Itt kerül sor első ízben a Vá­ci Mihály-emlékérem és -em­léklap átadására, amelyet a tatabányai Váci Mihály Ba­ráti Kör alapított. Ui rendszerű technikusképzés Szeptemberben esti- és evelező tagozaton, az 1983/ 18-os tanévben pedig nap­pali tagozaton is — a meg­ölelő fettételek kialakítá­stól függően fokozatosan — elkezdődik az új rendsze­ri technikusképzés. A Mű­velődési Minisztérium tájé­koztatása szerint a középfo­kú szakképzést adó szakkö­zépiskolákban érettségizett dolgozók már jelentkezhet­nek az egyéves esti és leve­lező technikusképzésre. Patak diáklaiálkozéra készül Még folynak a szervezői előkészületek, de már kiala­kult a pataki általános diák- találkozó programja. A Pataki Diákok Sárospa­taki Baráti Köre augusztus IS—19—20-án rendezi meg a nagyszabású találkozót, amelyre minden volt pataki diákot hívtak egy korábban hírül adott felhívással. A je­lentkezések folyamatosan ér­keztek az utóbbi hónapok­ban. július közepén félszáz külföldről és körülbelül két­száz itthonról befutott jelent­kezést számláltak a szerve­zők. Az általános diáktalálkozó augusztus 18-án délután kö­szöntésekkel és ünnepi mű­sorral nyílik, másnap talál­koznak a valahai diákok az alma materekkel és szabad program kel etében mód nyí­lik a. mai várossal való is­merkedésre, a közeli — ugyancsak ismerős — he­lyekre történő kirándulásra. Augusztus 20-án osztályta­lálkozók lesznek, majd az öregdiákok közös beszélge­tésre gvűlnek össz.e a Műve­lődés Házában. Itt lesz a ta­lálkozó hivatalos zárása ml. A Távol-Kelet déíi résnén termő mezőgazdasági kultúr­növények terméshozamának atlaszát készítették el a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miája csendes-óceáni föld­rajzi intézetében. A térké­pek segítségével láthatjuk a búza, árpa, zab, szója, bur­gonya terméshozamának di­namikáját az elmúlt 20 év során. A táj különböző ég­hajlati viszonyainak figye­lembevételével a geográfu­sok analizálták a termőte­rületek minimális és maxi­mális terméshozamát. A tér­képek elkészítésekor a tudó­sok 16 különböző jellemzőt és mutatót alkalmaznak, ame­lyeket a témák alapján szá­mítógépekkel készítettek el. Az adatokat felhasználva a gazdaságok olyan növények vetését tervezhetik, amelyek * legmagasabb terméshoza­mot adják. a városukért Az utóbbi években befeje­zett út- és járdaépítés, csa­tornázás, parkosítás, virágo- sítás eredményeképpen jóleső érzéssel tapasztalhatják Sá­toraljaújhely lakosai, nemkü­lönben a városban régebben járt látogatók, hogy a nagy múltú város — elsősorban a központja — igen sokat fej­lődött, szépült, csinosodolt. A letűnt évtizedek, évszá­zadok természetes velejárója, hogy a mai Sátoraljaújhely a történelmi, művelődéstör­téneti emlékekkel, értékekkel együtt korszerűsítési, közmű­vesítés! és felújítási felada­tokat is „örökölt” — nem is kis mennyiségben, — a múlttól. Ezek fokozatos megoldását állandóan napirenden tartja a városi tanács, s felkérte a tanácstagokat: írják össze a körzetükben mutatkozó hiá­nyosságokat, azok megszün­tetésére szervezzenek társa­dalmi munkát is, és a mun­kavégzésben járjanak elől jó . példával. A tanácstagok eleget téve a felhívásnak, előterjesztették javaslataikat a város további szépítésére, gyarapítására. A kérelmek, javaslatok ..fistft; ján” — többek közt — utak, járdák felújítása, csatorna- építés. parkok, parkolóhe­lyek, játszóterek, kispályák létesítése, a közvilágítás ja­vítása szerepel. A városhoz, csatolt Rudabánvácska ta­nácstagjai ravatalozó építé­sét, a kácsárdi tanácstag pe­dig az ottani haranglábnak — mint népi építészeti em­léknek — a felújítását is kér­te. A tanács városfejlesztési és gazdálkodási osztálya sorra vette a javaslatokat, kérel­meket, és figyelembe véve az egyes körzetek lakosai által felajánlott társadalmi mun­kákat, elvégezte a költség- becslést. részletesen megálla­pítva azt az összeget, amelv- lyel a tanács segíti a javas­latok megvalósítását. A városi tanács megtár­gyalta és jóváhagyta a kör­zetenkénti isénvek és a fel­ajánlott társadalmi munka alapján készített munkaprog­ramot. k utasította az osz­tályt. hogy a munkák elvég­zéséről a decemberi ülésen tájékoztassa a tanácsol. Most akkor mi van? (Jegyzetek az „utóbbi időből'’) N em vagyok elhivatott nézője a ttslevf- zió Petitek esti randevújának. De nem véletlenül, az elmúlt hetit végignéz­tem-hallgattam. Talán azért is, mert ha­mar kiderült, szőkébb pátriánkból (is) lesznek felvételek. Közelebbről, két miskol­ci ifjúsági klub — a postásoké és az LKM- eseké — után az abaújdevecseri „példá­ról” is esett szó az egyórás beszélgetés során. Fiatalok, ifjúsági klubok, szórakozás. A téma nem új. A téma mindig aktuális. Az elmúlt évben például, magam is rész* vettem két városunk párt-végrehajtó bi­zottságának ülésén, ahol az ifjúságról és a tómegszórakoztatásról esett szó, természe­tesen sűrűn emlegetődtek e helyeken is az ifjúsági klubok. Néhány hete pedig a ka­zincbarcikai színjátszó fesztiválon budapesti tinédzserek előadását láthattam a lakótele­pi lehetőségekről-lehetetlenségekról. (Az alaphelyzet nagyon is ugyanaz volt, mint a pénteki műsorban bemutatott és ugyancsak fővárosi, lakótelepi fiatalokkal készített ri­portban .) A televízióban látottak, a műsorban el­hangzottak nem kommentálást kívánnak. Hiszen csak elkezdődött egy beszélgetés — amit aztán egy óra elteltével csak abba­hagyni lehet. A megkezdett gondolatokat azonban mindenképpen folytatni érdemes. A „folytatáshoz” a megyei Rónai Sándor Művelődési Központban kerestem beszél­gető partnert. Hogyan is állunk jelenleg itt, megyénkben az ifjúsági klubokkal? — kér­deztem Alföldi Lászlónét, az ifjúsági klubok ismerősét, főelőadót: — Egy mondatban erre nagyon nehéz vá­laszolni, s ha a klubokról beszélünk, más­más a helyzet a vállalati, a községi, a vá­rosi, az iskolai kluboknál... — A Péntek esti randevú után jól cseng fülünkben az abaújdevecseriek példája. Az kis település. .. — Hadd tegyem hozzá, igen lelkes fiata­lokkal, pezsgő klubélettel. De hasonlót ta­pasztaltam a közelmúltban Cserépváralján is. Vannak tehát jó példák. Meg kell azon­ban mondani, hogy éppen a községekben, a kisebb településeken szomorú tapaszta­latokat is szereztem. A szomorú az, hogy lennének lelkes fiatalok, vannak kezdemé­nyezések, sajnos nem találnak kellő támo­gatásra, nincsenek meg az ifjúsági klub számára a működési feltételek. Változó a kép a városokban is. elsősorban a vállalatig üzemi klubok tudnak megfelelő körülmé­nyek között dolgozni. Néhány miskolci klub mellett a leninvárosiakat és a kazinc­barcikaiakat lehet példának mondani. Az utóbbi két városban elismerésre és köve­tési-e méltó a klubok működése ... — Mennyire tehető megyénkben a folya­matosan. említésre érdemesen dolgozó ifjú­sági klubok száma? — ötven körül van a számuk ... B e miért mennek egyáltalán a fiatalok ifjúsági klubba? Miért akarnak e formában együtt lenni? Egy felmérés Veretében erre is választ kerestek az el­múlt évben megyénkben (ötven ifjúsági klubból száztizennvolcan válaszoltak). Ide­áét as öesaegaéeböl: „A legtöbben szórako­zást, kikapcsolódhat varnak a kltrbprog- raintól. A jó programok elfeledtetik a nap» fáradtságot. Nagyon sokan azért adtak ilyen választ, mert a községben más lehető­ség nincs is a szórakozásra, a klubon kí­vül. A közösség vonzereje, a közös érdek­lődési körök jo alapot teremtenek a tartal­mas együttléthez. . . Majdnem a válaszolók: fele a társas, közösségi igények kielégítését várja a klubtól. Azonos korosztállyal job­ban meg tudják élhetni magukat. A klub­ba járók nagy részének a klubtagok jeletv tik a társaságot.. Szórakozás, kikapcsolódás, együttlét., j Kulcsszavai voltak ezek a pénteki televízi­ós beszélgetésnek is. Az együtt lenni és n valahová tartozni igénye úgy tartozik hoz­za a fiatalokhoz — mint mondjam, az író­géphez a papír. Manapság, amikor szerte­szét viszi az embereket a hajsza — éppen manapsag ott van a levegőben a mind fo­kozódó vágyakozás is a testhőmérséklet ű találkozásokra, az együttlétekre. Töröl met­szett fűzfapoéták sem hihetik, hogy e di­lemmában költői a kérdés: jól sáfárko­dunk-e a megbuzduló, együvé tartozni aka­ró szándékokkal? E sorok írója sem túl koros meg. de volt már alkalma leírni ifjúsági klubok mun kajáról szólva, hogy bizony, bizony itt meg amott csak a diszkó jelenti a programot. Az korábban is úgy volt, s így van tna is: a magukkal szemben valóban igényes klubközösségek mindig túl tudtak lépni egyetlen szórakozási formán. Most ehhez még hozzátenném: azokon a helyeken, ahol megrekedtek a lélvilágos, decibelekkel lc- lebömbölt légkörben, ott valószínűsíthetően a felnőttebbek sem törődtek tűi sokat „az ifjúság szórakozási lehetőségeivel”... Megyénkben harmadszor írták ki az ifjú­sági klubok számúra az egész éves tevé­kenységet megcélzó pályázatot. Mint a me­gyei művelődési központ főelőadója elmond­ta már az elmúlt évben is, de idén még jobban figyelemmel kísérik a jól alkalmaz­ható szórakozási tevékenységi formák élé­sét, Például azt, hogy ,.a klubkirándulésok, játékok közösségteremtő erej ét, mennyire tudjak alkalmazni a klubéletben a fiatalok?” Természetesen nem lehet azt hinni, hogy a fiatalok szórakozási igényeik kielégítését csak az ifjúsági klubokban kereshetik és találhatják meg! Ám az meg pazarlás, ha az e keretekben találkozni akarókat nem segíti a legtehetősebben a környezetük! A z utóbbi idő íren sok helyzetből foghat­tunk jelzéseket arról, hogy gond van" a fiatalok szabad idő eltöltésével. Hogy meg kell oldani ezeket a gondokat! A Péntek esti randevú szignál-slágere: „Ülj már le. mondd el, mi van1” Jó lenne egyszer azt is slágerként tud­ni, hogy: „Álljunk már fel. menjünk együtt a gondok megoldásának útján!” Egyelőre ott tartunk az információára­datban, hogy: „most akkor mi van?!”... Tcnagy József 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents