Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

ÉSZAK-MAG Y ARG RSZAG 4 1984. június 27., szerda Ember — munka — társadalom Vállalkozás - szocializmus r A kutató, kísérletező köz­gazdász meddig mehet el te­óriáival? Hol a határ, ahol nemcsak éles vitákba keve­redik, de kemény falakba is ütközik? Elég kemények-e érvei ahhoz, hogy a falakon repedés keletkezzen? A miskolci nyári egyete­men tegnap, kedden délelőtt Liska Tibor, az MTA Köz­ponti Kutatási Alap Vállal­kozáskutató csoportjának ve­zetője tartott mintegy négy óra hosszáig előadást és konzultációt, A jövő vállal­kozói szocializmusa címen. A Liska-féle közgazdasági koncepció azért kavarta és kavarja ma is fel a kedélye­ket, mert hosszú távra veze­tő utat keres. A jelennel csupán a messzebbre tekintő ember türelmetlenségével vi­tázik. Elismeri, hogy a kor­mány gazdaságpolitikája egy- egy döntés, határozat után stabil. Ez a stabilitás szük­séges a határozat végrehaj­tásához, de vitázik azon, hogy a kutató kísérletezés­nek is meg kell-e állapod­nia. Liska Tibor a szabad, füg­getlen licit híve, szemben a manipulálható pályázati rendszerekkel. Szerinte sem üzletet, sem vállalkozást nem jó bérbe adni, mert a bér­lőnek nem célja a fejlesztés, a kockázatvállalás. Az előadó ismertette né­hány önálló vállalkozási kí­sérletnek az eredményét. Ezek zömmel mezőgazdasági nagyüzemekben folytak, s pozitív eredményeket, s jó néhány tapasztalatot hoztak felszínre. Többek között azt fogalmazta meg, hogy egy nagyüzem vezérkara nem tudja — s nem is képes át­látni —, mi folyik a kisebb termelői egységekben. Az eredményeket, vagy éppen az eredménytelenségeket a kisebb egységek befolyásol­ják. Éppen ezért úgy véli, szerencsések! (S hatékonyabb lenne nagyobb szabadságot adni, s érdekeltebbé tenni ezeknek az egységeknek a vezetőit a termelésben, eset­leg oly módon is, hogy a nagyüzemen belül egymás­nak versenytársai legyenek. Ehhez természetesen sok minden szükségeltetik, hogy mik, azt az előadó olyan részletességgel elemezte, melynek ismertetése túlnő egy napilap cikkének kere­tein. Lényege az önelszámo­lás, de nem formálisan, ha­nem végletesen komolyan véve. Szerinte egy üzemen belüli önálló önelszámolási rendszer sok meglepetést okozna, mert felszínre ke­rülne az a töménytelen tar­talék, amely gazdaságunk­ban rejlik, s amelyet jelen körülmények között maga az állam sem ismer. Vizsgálta az önálló vállal­kozások emberi tényezőit is. Az önálló vállalkozó a gaz­daság bármely szférájában több ' pénzhez jut, de min­denképpen bizonyos önai- zsákmányolás útján. A mun­kaidő nem nyolc óra, de — tette fel a kérdést — jobb-e az. ha valaki munkaidő után dolgozik önálló vállalkozás­ban, s a tényleges munka­időben, a gyárban piheni ki magát? A vállalkozó bár vi­tathatatlanul önmagát zsák­mányolja ki, de egyben ez bizonyos útja is az önfejlő­désnek. Példaként hozta egyik kísérletüket, ahol a nagyüzemen belül tehenészet­ben önállósodott vállalkozó nem utasításra várt, hanem maga kereste a gazdaság szakembereit, s kérte taná­csaikat munkavégzéséhez. A munkás és a vezető termé­szetes hierarchiája itt is lé­tezik, csak éppen másként érvényesül. A konzultáció során egy hallgató kereken megfogal­mazta, hogy amit az előadó fejtegetett, az már „ki van találva”, a klasszikus kapi­talizmus idején a történelem végigjárta ezt az utat. Mi akkor benne az új? A válasz: a klasszikus szabadversenyben nem volt rugalmasság, ott az embe­rek úgy buktak el, hogy tel­jesen tönkrementek, földön­futóvá lettek. Amit mi fej­tegetünk, kutatunk, az nem a kapitalizmus sémája. A belső vállalkozás különben sem csupán szocialista esz­me, nyugaton is folynak ilyen kísérletek. Nálunk nem a jelenlegi gazdasági szerve­zettséget kell szétverni, ha­nem ezt a szervezettséget kell magasabb szintre emel­ni. A mi körülményeink kö­zött, ha egy vállalkozás megbukik, nem fenyegeti az illető létét, abszolút vesztes nincs, mert a mi társadalmi rendszerünk olyan erős, sta­bil, hogy nem „megy tönkre” benne senki, az sem, akinek egy vállalkozás történetesen nem sikerül. A nyári egyetem mari programjában két előadás szerepel: Antal László, a Pénzügykutatási Intézet tu­dományos osztályvezetője A közgazdasági szabályozó rendszer és vállalkozás, Pol­gár Miklós, az intézet tudo­mányos munkatársa pedig A vezetői és dolgozói érdekelt­ség címmel tart előadást és konzultációk A. 1. Kanász. Egry József alkotása Mivészeli alkoiékizősssi a Déryné iicíban Az elmúlt évben az. ország más megyéihez hasonlóan Borsodban és Hevesben is megszervezték a szakszerve­zeti bizalmiak egyéves, irá­nyított önképző tanfolya­mát, melyet a két megyé­ben huszonegy tisztségviselő végzett el. Ennek az újfajta oktatási formának egyik elóJ nye, hogy lehetővé teszi a több napos tanfolyamokon való részvétel miatt kieső munkaidő, illetve a tanfo­lyami költségek csökkenté­sét. A tanfolyamzáráson az elmúlt év tapasztalatairól be­szélgetünk a Közalkalmazot­tak Szakszervezete Borsod megyei Bizottsága szervező titkárával, Ducsay Lajosné- ▼al. — Talán mondanom sem kell, valamennyien várako­zással tekintettünk azokra a „buktatókra” melyek csak a gyakorlat során kerülnek elő. Annál is inkább így volt ez, mert megyénkben, de ve­lünk egy időben Pest, Hajdú és Szabolcs megyében, kísér­letként indítottuk ezt az ok­tatási formát. Vajon életképes lesz-T, min kell jobbítani az elkövetkezőkben, milyen lesz a hallgatók véleménye? — tettük fel magunknak is a kérdést. Joggal tekinthetjük hasz­nosnak az új oktatási for­mát, hiszen az elmúlt idő alatt a bizalmiak ismeretei nem kismértékben bővültek, megismerték a szakszerveze­ti feladataik eredményes végzéséhez elengedhetetlenül szükséges irodalmat, segítsé­get kaptak a folyamatos, ön­álló továbbképzéshez. A hallgatók az év folya­mán feladatlapot töltöttek ki a munkaviszonyra vonatko­zó szabályokkal kapcsolat­ban, dolgozatot írtak «így vá­lasztott témakörből (s ez a dolgozat nem egy esetben rámutatott az intézmények­ben folyó szakszervezeti munka hiányosságaira is), majd a zárófoglalkozáson újab tesztlapokat töltöttek ki. Kis Tóth Marianna Néhány napja szerény kis kartontábla hirdeti a Déry­né utca 5. szám alatt, a Miskolci Galéria bejáratá­nál, hogy itt kapott helyet a Szinyei Merse Pál művésze­ti alkotóközösség. A galéria épületében a korábban grafi­kai folyosónak nevezett ki­sebb teremben láthatók e munkaközösség tagjainak al­kotásai. A képzőművészeti alkotó­közösség létrejöttét a műve­lődési kormányzat már ko­rábban is szorgalmazta és a Magyar Képzőművészek Szö­vetsége Észak-magyarországi területi Szervezetének januá­ri közgyűlésén is szóba ke­rültek azok az elsősorban gazdasági jellegű nehézsé­gek, amelyek ez újszerű tár­sulások megvalósítását nehe­zítették. Most, sokféle aka­dály leküzdése után megszü­letett Miskolcon is, egyelőre hét művész összefogásával a Szinyei Merse Pál művészeti alkotóközösség. A már em­lített kiállításuk, vagy be­mutatójuk június 20-án nyílt meg a Miskolci Galéria már említett termeiben. Varga Miklós szobrászművésszel, a közösség művészeti titkárá­val itt beszélgettünk a kis együttes indulásáról és az állandó bemutató céljairól: — A Miskolc városi Ta­nácstól megkapta közössé­günk a Miskolci Galériának ezt a termét állandó bemu­tató céljaira. Terveink sze­rint itt mindig friss anyag várja az érdeklődőket. A nyitvatartás természetesen a Miskolci Galéria nyitvatartá- sahoz igazodik. Most, a k<»- zösség hét tagjától harminc festmény és grafika, vala­mint négy kisplasztika lát­ható itt a bemutatóterem­ben. Ezek természetesen mind zsűrizett anyagok és megvásárolhatók. Ezért is van a bemutatóterem. A rak­táron levő anyagokkal mint­egy száz műalkotás várja itt az érdeklődő közönséget. Az eladásban a Miskolci Galé­ria dolgozói vannak segítsé­günkre. — Kik a tagjai a közös­ségnek? ' — Ég yelőre heten va­gyunk: Csabai Kálmán, Kalló László, Máger Ágnes, Mazsaroff Miklós, Pető Já­nos, Varga Miklós és Vieszt József. Festő, grafikus, szob­rász egyaránt van közöt­tünk. Természetesen, az al­kotóközösség nem lezárt egyesület, bővíthető, a kép­zőművészek közül bárkit szí­vesen látunk. Mondhatom, szükséges is, hogy újabb művészekkel gazdagodjon al­kotóközösségünk. hogy a képzőművészet iránt érdek­lődő és a műtárgyakat vásá­rolni kívánó közönségnek mind szélesebb művészeti kínálatot tudiunk nyújtani. íme, egy teljesen új szín­folt Miskolc művészeti éle­tében : a közönséget közvet­lenül. a műkereskedelem be- kaocsolása nélkül, szolgálni kívánó művészeti alkotókö­zösség. Érdemes felfigyelni rá. (hm) Magyarország népesedése Az ország lakosságának száma 1945 elején kilenc­millió 82 ezer fő volt. Ez az eltelt 39 év alatt 18 száza­lékkal növekedett. A vizs­gált időszak első évtizedé­ben a jelentős természeti szaporodási arány, a magas házasságkötési és alacsony válási arány volt jellemző. 1956-tól kezdődően fokozato­san csökkent a természetes szaporodás és emelkedni kez­dett a válások száma. Nap­jainkban sajnálatos módon természetes fogyásról és a válási arány magas szintjé­nek stagnálásáról beszélhe­tünk. A Statisztikai Kiadó Vál­lalatnak a felszabadulás utá­ni időszak népmozgalma ala­kulásáról szóló kiadványa vizsgálja a kedvezőtlen de­mográfiai jelenségek előidé­zőit, a termékenység ösztön­zésére hozott kormányintéz­kedések hatásait. Ma este bemutató, a Gárdonyi parkjában Színlelt együgyűség Odüsszeusz neje Hózassógközvetrtó, társkereső szolgálatok sora kezdte meg működését egypór eszten­dővel ezelőtt, szerte az országban. Legújabb kori születésük miért éppen erre az időpontra esett, ennek kutatása úgy gondolom tanul­mányok témája is lehetne. Annak firtatása pedig, miként igyekeznek a vállalkozások bizalmat ébreszteni a társta- lanul bolyongókban irodájuk szolgáltatásai iránt, a reklámpszichológía tárgykörébe tar­tozik. Jómagam, aki o társkeresést (nem há­zastársra, hanem embertársakra gondolok) nem szívesen bízom magamon kívül másra, gíért szívesen átböngészem a lapok gazdag választékát, fontolgatván, vajh’ melyik iroda szolgálatait venném igénybe, ha egyszer ál­láspontot változtatván a társkeresést má­sokra bíznám. Hangzatosnál hangzatosabb nevet viselnek ezek o vállalkozások, előszeretettel nyúlnak vissza az antik világ hősei közé. Az Odüsz- szeusz nejéről elnevezett irodát csak a minap fedeztem fel, meglehet régesrég működnek, csak én voltam figyelmetlen, de hát mon­dom, annyi van az ilyesfajta hirdetésekből nap mint nap az ember fiának orra előtt, hogy képtelenség mindegyiket észrevenni. Odüsszeusz nejét — készséggel elismerem —i szerfölött kedvelem. Ezt persze csak ma­gunk között mondom, kérem, Odüsszeusznak ne szóljanak róla. Nem szeretném, ha jó ba­rátságunkat a gyanakvás felhőié árnyékolná be, különben is őszintén trsztefem o letlenül hűséges, szövögető asszonyt, eszem­be se jutna, hogy nála csábítással kísérle­tezzem, még ha gyermekkoromban meg is ta­nítottak volna az íjazás haditudományóra. Ami viszont elgondolkoztat, miért éppen a bolyongó hős nevét kölcsönözte ez a társke­reső szolgálat, mikor ez oz osszony közismer­ten férjes osszony volt, s ha vonzó külsejű, ügyes háziasszony is. mindemellett hűsége legalább annyira legendás. Talán őzt jelzi az elnevezés, hogy oz iroda kizárólag férjes asszonyok közvetítésével foglalkozik? Aligha hiszem, ez veszélyesebb vállalkozás, mint Trója ostroma, amelyben maga Odüsszeusz is részt vett. Esetleg titokban egy szövődével is kapcsolatban állnak, és nekik hajtanak fel munkaerőt? Ez már elképzelhetőbb, ámbár az említett nej kizárólag otthon, éjszakai mű­szakban dolgozott. Vagy talán arra utol a reklám, hogy a cég nem ismer lehetetlent, s kívánságra a sziklaszilárd, rendíthetetlen hű­ségű feleséget is képes társnak megszerez­ni? Lehet az is, hogy az Odüsszeuszhoz ha­sonló hosszú kiküldetésben távollevő férjek feleségeinek nyújt vigaszt. Nem tudom, oz ő dolguk. De bátorkodom megjegyezni, ha húsz év utón, de Odüsszeusz is csak hazatért. A történet végét egy Homérosz nevű énekmon­dó minden részletre kiterjedően leírta. Szíves fiavelmükbe ajánlóén. (csendes) „La Flnta Semphce” — olvasható * Gárdonyi Műve. Jődési Ház melletti épület fa­oszlopra tornácán kihúzott függönyről Mozart Goldoni szövegkönyvére írt vígoperá­jának címe. „Képzelt együ­gyűség” fordítják a címet * színre vitelt vezető alkotók: Cselényt László rendező és Selmeczi György zenei veze­tő. Titkos és alig álcázott sze­relmi szövevények, rágalmak és csábítások, egymás ellen ugrasztott szerelmesek és egy­más csókjára váró szerelme­sek, viccekért, bohóctré­fákért, ugratásokért, meg­vesztegetési kísérletekért a szomszédba nem menő figu­rák, együgyűnck álcázott, a butuska naivákat megjátszó, ám nagyon is rafinált höl­gyek és urak csatározása, intrikák és ellenintrikák ... szóval vérbő reneszánsz szel­lemességek és huncutságok sorozata bomlott ki a pró­bákon. Cselényi László, aki­nek nevére 1982 karácsonyán figyelhettünk fel a televízió­ban négy részben bemuta- ott Toldi-feldolgozás szépsé­ge, pontossága örömén, már tavaly is rendezőként részt vett a Miskolci nyár művé­szeti rendezvényein, most is­mét zenész színházat rendez Selr.eczi György és Kovács László karmesterekkel ösz- szefogva. Varga fiva szob­rászművész díszletei között a budapesti Operaház, Ope­rettszínház. a Miskolci Nem­zeti Színház és a Filharmó­nia művészei kacagják, sír­ják, dalolják, viccelik, móri- kázzák végig a reménytelen helyzetek sokaságán ót a heppy end felé tartó csava­ros történetet, A bemutató előtti' próbán is mór többször kacajra in­gerelte az alkalmi nézőket Cassandro (Gárday Gábor) pajzán gesztusaival. Polidoro (Fülöp Attila) kétségbeesett hazugságaival, Giacinta (Mol­nár Anna) harsány kacérsá- gával, Ninetta (Kovács Bri­gitta) és Rosina bárónő (Kár­páti Magdolna) leplezett be- avatottságával, Fracasso ka­pitány (Laczó András) ügyet­len szerelmi rohamaival és Simone (Szüle Tamás) bol­dogságot hozó huszárvágásai­val. Nemes anyagból gyúrt könnyedség, áttekinthetővé rendezett cselekményszöve­vény. komoly szórakozást kínáló bemutató várja a ma esti közönséget, majd július 2-án, 3-án és 4-én az újabb előadások nézőit, valamint július 24-én és 25-én az olasz nyelvű előadások iránt érdeklődőket. —sz—I— Kárpáti Magdolna, Selmeczi Gvörav és Molnár Anna a jókedvű darab jókedvű próbáján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents