Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-27 / 149. szám
1984. június 27., szerda ÉSZAK-MAG YARORSZAG 5 Ismét „árhullám” előtt Sok lesz a diákr kevés a i Nőm is olyan régen még arról folyt a disputa, hogy hová ültessük le őket, mármint az általános ' iskolásokat. Mert kevés volt az osztályterem, az iskola, s ezenközben persze szülőket faggatunk arról, miért nem vállalják a harmadik gyermeket, s megkondítottuk a vészharangot a lakosság elöregedése miatt is ... £ sokféle ellentmondás jelzése persze mit sem változtatott a fényeken, se egyiken, se másikon, az idő viszont megtette a magáét; a demográfiai „árhullám” tovább vonulván most a középiskolák kapuit „nyaldossa”, s itt az újabb kérdés — hol kapnak helyet a gimnazisták és szakközépiskolások ? A KRITIKUS ÉVTIZED Sovány vigasz, hogy Miskolc ez ügyben hasonló szorongatott helyzetben van, mint az ország bármely nagyvárosa, nem véletlen, nogy a téma a városi tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén is napirendre került. S jóllehet a leendő középiskolások szüleit a számoK aligha nyugtatják meg, érdemes a problémát néhány adattal érzékeltetni. Városunk 22 középfokú intézményében jelenleg 18 669 diák végzi tanulmányait, s az általános iskolát végzőknek csaknem a 95 százaléka dönt úgy évről évre, hogy valahol tovább tanul. Igen ám, de hol? Mert a helyzetük' egyre nehezebb lesz. A szakemberek felmérései szerint a demográfiai hullám az évtized végére lökésszerűen éri el a középfokú intézményeket, amelyeknek a fejlesztése — ellentétben a bölcsődék, óvodák és iskolák erőltetett ütemű fejlesztésével — az utóbbi időben jócskán elmaradt a kívánatostól. A 22 miskolci intézmény csak napjaink igényeit képes — úgy-ahogy — kielégíteni, az 1987—88-as, illetve 1988—89-es tanévekben jelentkező ugrásszerű növekedéssel már nem birkózna meg, hacsak ... Erre a ,,hacsak”-ra keresték b választ a vb-tagok, s vitatták meg a művelődésügyi osztály által kidolgozott és előterjesztett alternatívákat, amelyek ugyan még nem kész tények, de mindenképpen koncepcióként szolgálnak a VII. ötéves terv előkészítésében. KÉT ÚJ GIMNÁZIUM, TEREMBOVITESEK Szűkös pénzügyi viszonyainkat figyelembe véve az előterjesztés java része inkább a bővítések, és a szerényebb anyagiakat igénylő átmeneti megoldások, s kisebb részben a nagy pénzeket felemésztő beruházások mellett döntött. Ez utóbbinál maradva már ismert dolog az avasi lakótelepen egy 20 tantermes gimnázium építése. Az iskola a III. ütem területén kap helyet, s mintegy 720 diák elhelyezését teszi majd lehetővé. Ez azonban csak csepp a tengerben. A vb-tagok elfogadták egy újabb középiskola építésének a tervét is a Szentpéteri kapu—Petőfi tér között, amely 16—20 tantermével gimnáziumi és szakközépiskolai funkciókat egyaránt betöltene. A bővítési elképzelések egészen konkrét feladatokat jelöltek. Majd mindenütt több tanterem kell, legalább hattal vagy nyolccal, de minimum néggyel. És sorolhatjuk az iskolákat: Építőipari Szakközépiskola (6 terem), Kereskedelmi és Vendéglátói pari Szakmunkásképző Intézet (6 terem), Gépipari Szakközépiskola (4 terem), Kilián György Gimnázium (8 terem). És nemcsak oktatóhelyiségekre van égetően szükség, hanem végre egy központi tornaiéremre is, mert bármilyen hihetetlenül is hangzik, jó néhány miskolci középiskola diákjainak az Edzett ifjúságért mozgalom csak jelszó -marad — tornaterem hiányában. RANGOT ADNI A VIDÉKI ISKOLÁKNAK! Közismert ar is, Miskolc milyen sok vidéki fiatalt vonz a középiskoláiba, akik a helyi gimnázium helyett a „patina” révületében vállalják a vonatozást, buszozást (pedig nem is olcsó mulatság ez manapság). Akárhogy is nézzük, na'gy megterhelés ez a városnak is, mert kevés a kollégiumi férőhely, s ezen már nem segít csak egy új, 400 fét'ő- helj'es kollégium létesítése, szintén a Szentpéteri kapu— Petőfi tér közötti területen. S ez a beáramlás (főként a vele járó anyagiak) elgondolkodtató, hiszen a felmérések szerint a miskolci Középiskolákban tanuló diákok fele bejáró. A megoldást az illetékesek elsősorban abban látják, hogy vidéken is legyen több — a mai követelményeknek megfelelő — tagozatos osztály. Az átmeneti intézkedések, javaslatok között szerepelt továbbá a pályaválasztás orientációja révén a szakmunkásképző intézetekben a meglevő üres férőhelyek betöltése, s az iskolák legtöbbjében az osz- tálylétszámok emelése (például 40 főre). De megoldásként kínálkozik az is, hogy az avasi gimnázium 1986 szeptemberi belépésével számolva az 1985—86-os tanévben már 3 vagy 5 új első osztályt beindítanak, átmenetileg azokban az általános iskolákban, amelyek kevésbé zsúfoltak. Hasonló variáció kínálkozik a Szentpéteri kapu térségében tervezett intézményre is, amelynek legkésőbb 1988. szeptember 1-re kell elkészülnie, s amelynek néhány osztálya már 1987. szeptember 1-én tehát egy évvel korábban helyet kaphatna, szintén a kevésbé megterhelt általános iskolákban. Ezek tehát a koncepciók, s egy részük megoldása már jó úton halad. Áz avasi létesítmény tervezetét — a Miskolci Beruházási Vállalaton keresztül — már az ÉSZAKTERV végzi, s a kivitelezési munkák várhatóan 1985-ben megkezdődnek. Készen állnak a tervek a bővítések egy részére, s kijelölték a helyet a belvárosi középiskolai tornaterem építkezésére is. Az évtized végéig már nem sok idő, viszont annál több tennivaló adódik, s hogy legyen elegendő tanterem, az az alapos szervező munkán, a tárgyi feltételek időbeli megteremtésén, s az érdekelt gazdasági, tanácsi szervek összefogásán is múlik. Keresztény Gabriella r Arvalányhaj Mi tagadás, tegnapig nem sok kapcsolatom volt az árvalányhajjal. Sziklás fennsíkokat, réteket járva, soha nem szedtem (most derült ki, hogy nagyon jól tettem!), kalapom mellé sem tűztem (mint hajdanán tették), mivel hogy kalapot sem viselek. Szóval úgy voltam eddig az árvalányhajjal, hogy tudtunk egymásról, néha láttam piacon, vagy kirándulók kezében, és semmi több. S lám, milyen az élet! Tegnap még az új Magyar Lexikont is elővettem, hogy minél több információt tudjak meg erről az egyszikű növényről. (Ezt már a lexikonban olvastam!) „Arvalányhaj (Stipa) egyszikű, pázsitfűfélékhez (Gramineae) tartozó nemzetség, száraz, meleg pusztákat, sztyeppme- zöket, sziklákat lakja. A virág toklászának csúcsa hosszú szálkában végződik. Hat hazai faja közül a legismertebb a pusztai és a kun- korgó árvalányhaj”. — Maga sem tudja, hogy védett növény? — jut eszembe a néhány órával korábban telefonon nekem szegezett kérdés. Egy nyugdíjas miskolci szakfelügyelő szögezte nekem. Íme, most visszavághatnék: az alaplexikon sem tudja! — De ki nem tudja még? — kérdeztem tőle akkor. — Kérem, szinte senki! Ezért is hívtam önöket — válaszolta nyugdíjas olvasónk. — Tavaly is, és az idén is nagy mennyiségben árulják az árvalányhajat a Búza téri piacon. Teljesen zavartalanul. Megyek a Piacfelügyelőségre, mondom nekik, miért engedik, hiszen védett növény, a leszedéséért büntetés jár. Ott azt válaszolják, nem tudnak róla. Erre szólok két járőröző rendőrnek. Nekik rémlett valami, hogy valóban védett, de ők nincsenek felhatalmazva ilyen eljárásra, válaszolják. Elmegyek erre a városi rendőrkapitányságra, ott felveszik az adataimat, egy könyvben keresik is az árvalányhajat, de abban inkább madarak vannak, erre azzal engednek el, hogy majd utánanéznek. Ezek után hívtam fel magukat, mert már nem tudom, kihez forduljak ... Hívom — most már jómagam — a megyei tanács mezőgazdasági osztályának természetvédelmi illetékesét. Házon kívül van. Újabb telelőn az Országos Környezet- és Természetvédelmi Felügyelőségre. A vezetőhelyettes tájékoztat: — Védett növény az árva- lányhaj. Egy órával ezelőtt hívott a Piacfei- íigyelőség. Mondtam nekik, kerítsenek rendőrt, igazoltassák az árusokat, s az adataikat szolgáltassák be nekünk ... Telefon a Piacfelügyelőségre: — önök kapnak rendszeres tájékoztatást azokról a rendeletekről, intézkedésekről, amelyek szabályozzák, mit, ki és hogyan árulhat? A válasz: — igen. Ezek elsősorban élelmiszerekre vonatkoznak. A KÖJÁL-tól, az egészség- ügyi osztálytól és a kereskedelmi osztálytól kapjuk. Az árvalányhajról eddig nem tudtunk . .. Mint ahogy, én sem, és gondolom, még sokan mások sem. De a mi esetünkben ez talán bocsánatos bűnnek számít. Csak hát úgy tűnik, azok sem tudják, akikre tartozik, tartozna. Akár a tájékoztatás, az ismeretterjesztés, akár a rendelet betartatása. És ez már baj. Annál is inkább az, mert úgy vélem, ez az „árvalányhaj-eset,” nálunk még sok mindennel azonosítható. Úgy is mondhatom, nem egyedi jelenség. Csupán az árvalányhaj helyett mást kell babé! yett esi leni! (hajit» 14 Higiénikus húsfeldolgozás Ez év januárjától 14 ország — köztük Franciaország, Románia, Írország, Svájc, Svédország — több húsexportáló cégét kitiltották a rendkívül igényes amerikai piacról, mert nem feleltek meg a szigorú előírásoknak. A vevők vizsgálat tárgyává tették az egyes országok állategészségügyi helyzetét, a szakemberek felkészültséget, az állatorvosi munka feltételrendszerét, szervezeti telépítését, jogi szabályozását. No és persze a vágóhidak, a húsfeldolgozók — ezen belül még a falak, a padozat — higiéniai helyzetét is vizsgálták. Kikötötték, hogy az eszközök csak rozsdamentes acélból vagy műanyagból lehetnek. A fát —, amely kitűnő terep a baktériumoknak —, még a kés nyelén sem tűrik meg. Megkívánják, hogy a sérült, bekötött kezű szakmunkás hússal nem érintkezhet. A személyi tisztaság, a váltott kések használata pedig szigorúan kötelező. S mindez csupán töredéke a sok-sok higiéniai követelménynek. A hazánk iránti bizalom azzal is magyarázható, hogy az utóbbi évtizedben járványmentes volt az ország. Ugyanis olyan jól kiépített és összehangolt járványvédelmet sikerült létrehoznunk, amely komoly erőfeszítések árán ugyan, de képes megállítani a különféle betegségek felénk közelgő hullámait. Ma már köztudott, hogy a betegségek leginkább a nyers állati termékekkel és az élő állatokkal terjednek. A szigorú higiéniai előírások betartása, az * országszerte működő élelmiszeripari laboratóriumok rendszeres vizsgálatai nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a tányérunkra kerülő ételeket nyugodtan, a legcsekélyebb veszély nélkül elfogyaszthassuk, s álljuk a legszigorúbb próbát az export során. Képünk az egyik példás tisztaságú hazai húsfeldolgozó üzemünk csontozótermében készült, jól illusztrálván az elmondottak igazát. Egy nap alatt Négy gyermekbalesef Hétfőn este Alsózsolcán Balogh József, 13 éves tanuló, helyi lakos egy lovas kocsi mögül szaladt az úttestre, és nekiütközött egy arra haladó tehergépkocsi hátsó sárvédőjének, A gyermek nyolc napon túl gyógyuló, súlyos, de nem életveszélyes sérülést szenvedett. A mentők a miskolci Szentpéteri kapui kórház gyermeksebészetere szállították a sérültet. Szinte ugyanebben az időben Miskolcon a Gagarin utcában, Csajbók Regina, 6 éves miskolci kislány *Z ót szélén parkírozó gépkocsi mögül kiszaladt az úttestre, és egy segéd-motorkerékpáros elütötte. A baleset következtében Csajbők Regina nyolc napon belül gyógyuló, köny- nyű sérülést szenvedett. Ugyancsak hétfőn Miskolcon. a Papszer utcában Vára- di Krisztina, 9 éves miskolci tanuló figyelmetlenül, körültekintés nélkül — egy álló tehergépkocsi mögül — szaladt az útra, és egy Lada típusú személygépkocsi elütötte. A kislány nyolc napon belül gyógyulói, könnyű sérülést szenvedett, a mentők a Szentpéteri kapui kórház gyermek- sebészetére szállították. Június 25-én este, Miskolcon, a Kuruc utcában Polo- nyi Attila, 13 éves tanuló kerékpárjával a járdán figyelmetlenül közlekedve, elütötte az előtte haladó özv. Kristóf Istvánná 84 éves nyugdíjas miskolci lakost. A baleset következtében özv. Kristóf Istvánná nyolc napon túl gyógyuló, súlyos, de nem életveszélyes sérülést, szenvedett. A mentők a Vasgyári Kórházba szállították. Rekord Miként várható, • nagy nyári esőzések, melegek idején megkezdődnek a rekordozások. Ki ilyen nagyot, ki még nagyobbat talált, termesztett, növesztett, látott, hallott, de mindenképpen érdemeset rá, hogy híre keljék. Tavaly méternél nagyobbra nőtt uborkáról, sza- kajtónyi pof ct égről, csakis éppen akkor, soha előtte soha többé utána már nem virágzó csodanövényről, két markos ember által felemelhető- re nőtt tökről, meg számos ilyesmikről lehetett fényképeket látni, a boldog megtalálóval, tulajdonossal, termesztővel stb. egyetemben. Mi is be- beszálltunk ebbe a „ki tud nagyobbaf-ba, mármint a mi sokszínű. sok mindent meg- termő megyénk, de sajna inkább csak «tana. Licitálásként. Megkontrázva, amit már láttunk, hallottunk. Ügy tűnik, most is lemaradtunk. Az első óriás csiperkéről már megjelent a hír. mely csiperke Nógrád megyében termett annak is kozárdi rétjén, ahol is Kelemen József nevű, egyáltalán nem is kozárdi. hanem — de szintén nógrádi — ecsegi illetékességű ember találta meg. A csiperke kalapja 40 centiméter átmérőjűre nőtt. Ez pedig nem csekélység. Ha mar így esett, hát igy esett, ámbár az ember kissé elszontyolodik. Hiszen tudván tudott, hogy nálunk akár az ároktői végenincs legelőn, vagy a keresztesin, vagy bármely alföldi részen meg kellett már növekednie a csiperkének nagyobbra is a nyamvadt 40 centis kalapnál, de nőhetett volna mar pöfeteg a Bükk fennsíkján, vagy eleddig soha nem látott nagyságú. ágbogájú, színű korall gomba a Zemplénben, úgy a Királykát környékén, országhíres — legalábbis, ahogy mondják — mezőgazdasági szakcsoportjaink termeszthettek volna már bármit, ami sokkal nagyobb, sőt, még annál is nagyobb, csodás folyóink bál, ma már számlálatlanul kikapart bányatavainkból kifoghatták volna az óriásokat, de mi csak hallgatunk, és olvassuk mások rekordjait! Ha akarnék, persze mi is közzé tehetnénk rekordokat, miket aztán olvashatnának távolabbi vármegyékben! Hökkrn- ve, illetve elismeréssel olvasnák példának okáért, hogyaszongya Miskolcon a mindennapos utasforgalom nagyobb, mint a székesfőváros Keleti pályaudvarán. Bizony! És itt, nálunk leginkább a Tiszai pályaudvarról próbáljuk mindezt a töméntelen utast eljuttatni munkahelyére, vásárlásaihoz, rokonaihoz, stb. Vagy: nem igen építkeznek annyit ebben az országban sehol, mint Miskolcon. Főként a főutcát nem építik annyiszor. Az ország bármely városában tudnának évet mondani, amikor nem építették át a főutcát! Tessenek ilyen évet mondani Miskolcon! No? Villamossínek? Vezetékek? Építkezések? Stb. Vagy: melyik városban kell annyi napot, hetet várni mondjuk egy mosógép üzembe helyezésére (ha ez éppen automata), mint Miskolcon? Fogadjunk. hogy ebben is mindenkit magasan verünk! Apropó verés: melyik focicsavat kapott annyi gólt egy mérkőzésen a szezonban. mint a miénk? Ugye! Vagy: hol működnek legkevesebbet a liftek? Vagy: hol verlek. már szájba azért valakit az autószervizben, mert a tömőkkel akart beszélni? Ki rendelkezik annyi komputerrel, mint ez a megye? Hol értették meg annyira a népgazdaság magas technika iránti igényét, és ki vállalta ezért az áldozatot, a külföldek össze-visz- sza járását néhány nap alatt, ki cepeke- dett annyi számítógéppel mindezek érdekében, mint éppen a mi állampolgáraink? A fasorba sincsenek! Hol gyarapítják a népgazdaság anyagi erejét annyi alkohol elpusztításával, májat, vesét, idegeket, családot, asszonyt, gyereket stb. nem kímélve, mint itt? Melyik megyében van dolgozóival annyira baráti viszonyban bármely vállalat igazgatója, hogy annak beosztottjai csupán szívességből, tisztes barátságból felépítsék nekije a villáját? Lehetne bizony rekordokat közzéten- nünk nekünk is, de hát szerényen hallgatunk. A negyven centis csiperke egyébként nagyon szép. Lehetséges: növekszik már nálunk is egy szép példány. Mihelyt eléri a negyvenkét centit, hírül adjuk, orszár világ elé tárjuk. Prisk» Tibor
