Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
v AKÁC I SWAN Akkor én már Ha majd a km telt pohara eii aszfaltra végleg kicsordul, akkor gyertek ti énekelni, hajadonok, a legszebb korral, mely szívetekben úay parázslik mint csillag a fekete üstben; vas-éjszakában, — De akkor ét Egy kis költészet ÉSZAK - MAG ¥ ARO RS2ÄG 6 1984. június 9,, síomhaf Miron Ivanov: Boísik István rajza Forgalmi dugó Csütörtökön reggel ® elütött a villamos egy férfit. Figyelmetlenül .■épett a sínek közé, vagy letett, megkockáztatva az átlépést a csilingelve közeledő jármű előtt, mind- ízt mar 'nem lehetett kideríteni. Legfeljebb a helyszínre ■Érkező rendőrjárőrnek elterült, miután a százhu- zonhet szemtanú vélemé- íyét — a jegyzőkönyvek elvétele után — egybeve- .ette. A járókelők izgatot- an tárgyalták az esetné- lyeket, észre sem vették, áögy a sínen veszteglő vil- .amos mögé újabbak érkeztek, melyek eltakartak a kilátást a baleset színiéi y ere, így akik pár száz méterrel odább álltak, csak i szerelvények mögül go- molygó füstre figyeltek. ,Kigyulladt a főutca!” — terjedt tovább a hír, pedig csak az úttestet aszfaltozták, s közben újabb villamosok érkeztek, mind nagyobb torlódásra kény szettre a balesetes kocsi mögött állókat. A koccanás után tíz perccel már négyöt szerelvény állt egymás mögött, s mivel a forgalom változatlanul állt, a centrum felé közelítő szerelvények kénytelenek voltak lassítani, majd a követési távolságot csökkenteni, míg végre a szerelvények a két remíz között egymásba értek, s a sínen egyetlen több kilométer hosszúságú viiiamosszerel- vény állt.' A balesethez, szirénázva megérkezett a mentő, a könnyebben sebesült férfit a helyszínen elsősegélyben részesítették, s mivel a helyszínelés változatlanul tartott, az egyik forgalom- irányító újítási javaslatot nyújtott be, amelyet az illetékes bizottság — mely endesen csütörtök reggelenként ülésezett —, azonnal elfogadott. Az újítás érdeméül kiemeltek, hogy jelentős enérgiarnegtakari- tással jár, azonkívül statisztikailag ki sem mutatható mértékben sikerül általa fokozni k járatsűrűséget, ráadásul a jövpben sem villamosvezetőkre, sem forgalomszervezőkre, -irányítókra nincs szükség. Mindössze nyugdíjas utasoktól érkezett a közlekedési vállalathoz’ a szokottnál több panaszos levél, melyben felemlítették, . hogy fokozott megterhelés • sei jár az öregeknek az egymásba érő egyik szerelvényről átkapaszkodni a másikra. így a kocsikat végeiken egybenyitották, az utas hát akármelyik villamosra 'Szállt, bármely irányban átszállás nélkül továbbhaladhatott. Az újítás további előnye csak a későbbiekben tűnt .ki, mármint, hogy az álló kocsik többé nem üthetnek el senkit. Igaz, ' a szerelvényben reggel és délután a csúcsforgalom hasonlóképpen jelentkezett, mint a hajdan közlekedő villamosok esetében, de a közlekedésiek ezen- a úöhézség'en is úrrá tettek. Üj bérleteket bocsátottak ki, amelyek' érvényessége a járdákra szólt. Aki 'a bérletet felmutatta, az leszáll hátait a szerelvényről, s gyalog, az úttesten pillanatok alatt elérhette úticélját,' míg a zsúfolt villamoson csak tülekedve haladhatott előre. És mivel l9R4-ben az embereknek még nem volt, idejük arra, hogy igazán éljenek, csak siettek, rohantak mindenhová, de az élét olyan fontos dolgaira, • mint milyen illatú is valójában égy sárga tulipán, vagy miért szép Kosztolányi: Hajnali • részegség című verse, sajnálták idejük, hát mindenki lement sietni a járdára, az emberek gyalog* 1 * * * 5 közlekedtek, á villamost elfeledték; Azt a poros. főutcán addig sütötte a nap, addig vert.e az eső, míg - évek alatt borostyán lepte el. Zöld alagútja alatt gyér-, triekek hancúröztak, s ha arra járva unokáikat sétáltató nagyapák egyszer-egy- szer felemlegették a villamost, a gyerekek kerekre nyílt szemmel, kicsit hitetlenül hallgatták a mesét a balesetről, még forgalmi dugóról. Csendes Csaba Gyakran olvashatjuk az apróhirdetések közt: „Kísérelem telefonos tanácsi lakásomat”, „Szövetkezeti jgárzon eladó, telefon Sván ..A lakáscsere, vagy ^adásvétel megtörténik, (melyben a telefon érték1 mérője is az ügyletnek.. Az esetek nagy részében keserű meglepetés éri a cserepartnert, vagy a lakásvásárlót, amikor nem találja az ígéri; készüléket. Ha az új lakónak korábban nem volt telefonja, akkor ugyanúgy kell beállnia az igénylők sorába, mint bárki másnak. Sőt, ha megkapja, ki kell fizetnie a mégy- vagy hatezer forintot, plusz a szerelési 1 költséget.. ::t Mi történik akkor, ha lolyan. költözik a „telefo- Hnos”-nak hirdetett lakás- jjba, akinek volt az előző í helyen telefonja? Csak a | telefonnal rendelkező cse- Üfppai’fhéi'ek mentesülnek a ■fizetéstől, . s írathatják át a vonalat. Bonyolult ez ar, egész dolog, egyre azonban nem árt; odafigyelni: aki azért íj megy egy telefonosnak hir- ! deleft lakásba, hogy ezál- |taL egyszerű úton telefonihoz jut., azt igen kellemetlen csalódás éri. Az apróhirdetésben szinte teljesen szükségtelen a „telefonos” jelző használata, mert félrevezető lehet, miután igen ritka az az eset, amikor a cserepartner vagy lakást 5 vásárló ne csupán a hűlt íjhelyét találja a volt ké- 1 szüléknek. A. I, Kisüzemi kenyérért álltam sorba, de valahogy elveszítettem a türelmemet. Először csak hallgattam, hallgattam, aztán elemi erővel kitört belőlem: „Lélek és szárny nélkül csontváz vagyok csupán...” A közelben állók kérdően néztek rám, én azonban össze sem rezzentem, és bátran folytattam: „Öh, ifjúsági Varrj «fékem szárnyakat varrjad titáni vattaira« P Elekor az emberek szemmel láthatólag mind felém fordultak, mintha már nem is érdekérte volna ókét a fehér kenyér. Mivel tekintetükből egyfajta várakozást olvastam ki (lehet, hogy éppen ezért tört ki belőlem a színészt, így szóltam: „Könny«i siklik a esemak, segítő szelek szárnyán, s a messzi ködben hazai partoknak esetei epedeznek árván” Meghallgatván ezt a gyönyörű költeményt," az emberek félrehúzódták, és est mondták: „Vegye barátom*, vegye esak meg a kenyeret, és téirjen haza P Megvettem » kenyeret, és lehet, Hasa akartam mentis, hogy ed gosKlotkozza k afölött, miként támadt ez az érdeklődés a hrs. iránt, időközben azonban elhatároztam: nem sietem el a következtetések levonását, bementem * henteshez, ahol — anélkül, hogy akár egy pillanatot is veszteti tem volna — fürgén beálltam a sorba, és így kö- szongettem: „Hol wan hált hűséges népem, hói terül szerelmes rónád, hal ragyog fényi, adó szikrád?" Az emberek körülnéztek, mintha attól féltek volna: őket; vádolom a tűzgyújtás miatt, vagy hogy ne adj isten, megégnek! Valaki meg is kérdezte, mit szeretnék. Homlokom raneoi- va így teleltem: „Szeretem én az eget és a földet., a telet, a nyarat, s a napsugaras rétet, szeretem az embert, ki testvér nekem mind, a hegyeket és vö,gyeket, erdőt s mezőt, mely szelíden felém int, legjobban azonban téged szeretlek tedéladó hazám, hol.. Nem hagyták, hogy elmondjam: „a bölcső még visszhangos az otthoni szótól, anyám” és elöreenged- tek, hogy megvegyem a húst. . Fölösleges ecsetelnem, mennyire el voltam képed- ve fölfedezésemtől. Valószínűnek tartom, csak egy frissen borjadzot.t tehén néz hasonló szerelmeles érdeklődéssel és isteni csodálattal kicsinyére, mint ahogy én szemléltem váratlan fölfedezésemet. Ez már aztán igazi alkotás, akárhogy is nézzük! Hazamentem, és lecsap- 'tam az asztalra a kenyeret és a húst. Mindenki azonnal odanézett, és így szólt: — Ejha! Ez nem lehet igaz! Tíz perc alatti Mondd, hogy csinálod? És én megmagyarázta™: „Fehér, takaros házikó, két hársfa elöl, innen az anyai szó, innen, a bölcső mellőL Itt, a vén harsak alatt kergettem labdát oly sokszor...” Ügy, ahogy ott álltak, azonnal leültek, összenéztek, és megkérdezték, hogy érzem magam. Mondtam nekik, hogy nem is élek, hanem égek, mire néhá- nyan öltözködni kezdtek, valaki pedig elkezdte babrálni a telefont. Az a nézet járja századunkban, hogy még ha a rács mögé is dugnak valakit, nem másért teszi k, csak azért, hogy segítsenek rajta. De mi marad akkor a kórházaknak és a tébolydáknak? Éppen ezért, követve a józan ész parancsszavát, hagytam a kenyerei és a húst. nyakamba vettem a várost, melynek még egy családnál is nagyobb szüksége van a költészetre. A trolibuszon megállított az ellenőr. A hőnek arcára volt írva egy , súlyos falusi árvíz, kct. válás és egy új. fájdalmas meecsalalás, továbbá három szívroham. Ha hozzátesszük ehhez még azt is. hogy nem volt jegyem, képzelhetik, miként éreztem magam, mikor hallom : — Kérem a jegyét! Ekkor azonban így vá-' laszoltarn: — Mágikus szemei vannak. / Elképedve nézett rám. — Magának bűvös szeé mei vannak — folytattam. — Maga mindent iát., hogy a jóisten áldja meg azt a két szép szemét, melyekre csak csókok százait hinthetem. Az ellenőr lerogyott az ülésre, úgy meg voll lepve. Mii tehettem volna azon kívül, hogy folytatom a félbeszakadt ellenőrzést? Így is cselekedtem. Darabokra szaggattam az utasok jegyét, és a szemétbe hajítottam. A trolibusz őrült módjára egész éjszaka a körúton keringett, mi pedig egymás után szavaltuk a. verseket és poémákat, s csak a hajnalok hajnalán, de tehet, hogy már csak kora reggel határoztuk el, hazavisszük a sokunk által az utolsó pillanatban vásárolt feketeborsot és kenyeret. Ennek érdekében a trpli tett még néhány kört Szófia körül. s mikor már valamennyién leszálltunk, vettük észre rémülten, hogy vezető nélkül közlekedtünk, hiszen a sofőr holtrészegen aludt a hátsó ülésen. Hiába is próbálnám meggyőzni önöket arról, .hogy ’még egy trolibusz is röpülhet a költészet szárnyán, ha úgyis tudom, nem fognak nekem hinni? Fordította: Ailamecz Kálmán Születésének hetTendtó- dík, halálának tizenötödik évfordulójára nemrég újjárendezve megnyitották a Baranya •. megyei Vajszlón Kodolán.vi János emlékmúzeumát. Kodolányi Pest megyében, Tel kin született, de négyéves korában a család Pécs váradra költözött. 1909-ben pedig Vajsz- lóra: innen íratták be később a pécsi gimnáziumba. Pécsett jelent meg első cikke,. verseskötete. Az er- dőfőt'anácsos kisfia, aki a vajszlóí paraszti környezetben „úri gyereknek” számított, ebben a faluban ismerkedett meg — mint a Süllyedő világ című önéletrajzi művében írja —• „az ormánsági nép zárt, sajátságosán édesbús, költői, betegesen érzékeny, sötét ha- láíöszíöntöl átlengett” életével. Ezek az élmények vissza-visszatérnek novelláiban, drámáiban és re- , gúnyéiban: a Pécsvárad— Vájsz! ó—Pécs háromszöget „szellemi szülőföldjének” nevezte egy későbbi írásában, A- vajszlói házra így emlékszik vissza a Süllyedő világban: „Az új lakás .., hosszú, alacsony ház, ablakai észak faié aéüetwk, * szobák sötétek, szinte komorak. Hosszú, sötét folyosó vezet benne végig Némely szoba bolthajtásos. A ház már a török időkben fönnállt... Az udvaron szép, bús fenyőfák suhognak, a gyümölcsös egész birodalom.” Később a házat átalakították, el tűnték a bolthajtások, megnagyobbították az ablakokat, megemelték a tetőt Ma községi könyvtár és múzeum az épület: a Baranya megyei Tanács és a tsdslényi Ians* «dssapjanek erdémémaW »«dója pécsi Janűs Pannonius Múzeum Kodolányi életművet mutatja be az érdeklődőknek. Vai.-zlö Harkánytól she több mint busz kilométer, a rm.\zeum megnyitása óta .sok ezer turista kereste tel a falu közepén álló házat. i múzeum legbelső szobájában az ormánsági nép. élei emlékeivel találkozunk: rnecsá rau.lt f-ti ók on zsúptetős házak.- népviseletbe öltözői - paraszt -.k. s néhánv festett, faragott pad. szék -é* .szökrönv " — Így nevezték a ládát, a inelvben a ruhákat, tartották Néhány dokumentum Vajszló .régmúltját is megidézi: első okleveles említése 1244-bén történt. Az Ormánságra a harmincas években a néni írók hívták fel -a Pay el met: az eeykézés a gazdasági bajok. n néni kultúra tragikusan avár? pusztulása iránti aggodalmát sok író. politikus orvos, pap, néprajzkutató fogalmazta meg' riportban, szociográfiában,
