Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

1WA. jűrii us 5., szomEdÉ <

£1ZÄK.R4ÄGYÄ10«SZÄG 7

ÜW

a

Százesztendős ifjúsági lap

Egy évszázad nagy és értékes idő a magyar sajtó történetében. Egy országos jellegű lap esetén is, llát még egy diáklap életében. Ilyen volt ugyanis a Sárospataki Ifjúsági Közlöny, amelyet 1884-oeii jelentetett meg a kollégium Irodalmi önképző Társulata, Amint az elsárgult címlapon olvasható, az induláskor a íelélós szerkesztő Rácz Lajos, a „szerkesztő- társak” Szabó József, Szült ay Benedek es Tóth Miklós voltak. Előfizetési díj egész évre, helyben 1 frt, 60 kr., vidékre 1 frt. 75 kr. Szerkesztéség: Collegium IX. sz. szoba.

Az Ifjúsági Közlönyt a kollégium nyomdájában állították elő. Az első 'szám élen a beköszöntőben közli a szerkesztőség, a diáklap megjelentetésének, célját. „Lapunk ne legyen szorosan theológiai, helyet adunk a belletrisztikának, filológiának, a jognak ... Közlünk verseket, novellákat, s útleírásokban ismertetni fogjuk hazánk feltűnő szépségeit .. . Legyen a Közlöny az ifjúság körében történő események hű tükre, s ezáltal az iskola régi növendékei ifjúkori emlékeinek is visz- szavarázsolója ..

A programnak mindjárt az első számban igyekeztek; is megfelelni. Versek, elbeszélések, tanulmányok jelentek meg benne. Emelkedett hangú cikkben köszöntöttek a nagy diákelödöt, Kossuth Lajost, aki „most ott él Túráiban, egyedül, lesve a szelet, ntely hazája felöl leng, a felhőt, mely onnan jön, s talán örömhírt hoz neki. s emellett folytonosan dolgozva ..., s mi tán őt igy még jobban szeretjük.”

Igen sokoldalú, színes tájékoztatást ad az első szám aZ ifjúsági életről. Megtudhatjuk, hogy 1884-ben a gimnázium nyolc osztályában 508-an tanultak, a. főiskola teológiai akadémiájának 87, a jogakadémiának 44 hallgatója volt.

Azt ís megtudhatjuk, hogy a híres tudós, Herman Ottó országgyűlési képviselő „e hét elején városunkban időzött, Kun Pál tanár úr vendégeként”. Ugyancsak a hírek között arról olvashatunk, hog5' „Nagyenyedröl a múlt héten két hittanhallgató éj-kezeit főiskolánkba,

éspedig megcáfolva azon vádakat, hogy a mai diákok nagyon elpuhultak, nerr tudnak gyalogolni, mert gyalog tették meg az utal Enyediől Patakig”.

Így indult meg száz esz téridővel ezelőtt a Sárospa taki Ifjúsági Közlöny amely havonta megjelent 32 oldalán igen sok értékes adatot, eseményt őrzött mes az utókor számára a kollégium és az ifjúság életéről A tanév folyamán tíz alkalommal vehették kézbe « diákok és előfizetők a la pót, mindig pontosan a hó nap közepén. Helyesebben az 1897—98. tanévben csak szeptemberben és októberben jelenhetett meg a Köz löny.

Az történt ugyanis, hogy az Akadémiai Szék a Jogász Egylet működését „bizonyos, az iskolai fegyelembe ütköző magatartás miatt" ideigleneseit beszüntette Nosza, lett erre forrongás, a joghallgatók valósággal „lázadozni” kezdtek, és a diákok lapja, „az ifjúság körében' történő események hű tükre” a szeptemberi számában ugyancsak ke meny hangú , cikkekben adott kifejezést az ifjúság zúgolódásának.

Ennél is súlyosabb vétségnek tekintette a jogaka- demiai kar, hogy az októberi számban a lap szerkesztője kifigurázta az egyik fiatal jogtahárt, írtért gyenge előadó volt, és magyarázat közben „sok nyelvbot- lást követett el”. Ezért fegyelmi eljárást indítottak a szerkesztő ellen, a lapot pedig a tanév végéig betil- tották.

A népszerű pataki diáklap egész 1948-ig, az iskolák államosításáig minden tanévben : havonta pontosan megjelent. Az első világit á ború idején egyetlenegyszer sem, a második világháború alatt is csak az 1944—45-ös tanévben szünetelt.

A pataki gimnázium »1- lamositása után — ha nem is olyan rendszeresen, mint az Ifjúsági Közlöny — a Sárospataki Krónika vette at a hajdani diáklap szerepet. Emellett újabban a Co- menius Tanítóképző Főiskola KISZ-szervezete is megjelentet egy ifjúsági lapot. Főiskolai Elet címmel, követve ezzel a pataki diákelet értékes hagyományait.

Hegyi József

IiiÉvi

Részlet Kodolányi lemos vojszlói emlékmúzeumából

regényben. Ezeknek a műveknek első példányai vagy későbbi kiadásai éppen úgy megtalálhatók itt, mint számos dokumentumértékű fénykép: K.odolányi Bájcsy-Zsilinszky Endrével Falkövén: előadás közben * nevezetes szárszói konferencián, Illyés Gyula, Sinka István, Darvas József, Németh László társaságában. És itt láthatók Kodolányi finnországi uta- Básainak emlékei is, köztük élete egyetlen kitüntetése, amelyet a Finn Köztársaság elnöke tűzött mellére a két nép barátságának ápolásáért.

Külön érdekesség, hogy az eredetivel megegyező módon korabeli és részben a család tulajdonában levő bútorokkal rendezték be az idős Kodolányi erdo- mérnökl irodáját: íróasztalán ott áll telefonja es írógépe.

G. T,

szopoziioii

A szovjet mérnökképző fejlesztéséről folytatott vi tát a Szovjetszkaja Rosszá ja című lap. Publikálta < szerkesztőségben főiskolai egyetemi vezetők és üzem ■ vezetők részvételével megtartott találkozó gyorsíró sós jegyzetéi. Egyebek köz arra az egybehangzó vele menyre jutottak, hogy nen szokványos főiskolákat, hanem olyan tanulmányi szu- perközpontokal kellene létesíteni, amelyek mindegyikének százezer-százötven- ezer diákja lenne. Ez. lehetővé tenné a kutatási technika és az ok la lóerők • összpontosítását.

Sátoraljaújhelyi »átlót

Mcxey István raji

•Amikor valaki hetvenhét é\es, es regola betegeskedik, akkor a kerületi orvos jó ismerősévé válik.. Theodor. Müller doktort pedig már valósággal Gottfried Freudinger barátjának: lehet nevezni.

,, Egy szép napon, kora , reggel, M(literhez lóhalálában beállított Freud inger felesége; kezében újságot lobogtatott, s már messziről kiáltotta:

— Szörnyű dolog történt!

— Micsoda? Lehetetlen! ...

— A férjéin..;-— Mi történt vele?

— Vele -semmi. Egyszerűen -fogta magát.- és nyert a lottón! Megütötte a főnyereményt! Ezzel a szelvénnyel! Fél1 évszázadon keres zt ül foly tori -föl y vá's t

lottószelvényeket vásárolt, es semmi eredmény, most

.pedig .hirtelen. . . Rengeteg, temérdek pénz üti a márkát!

A dokto-r eleinte arra a megállapításra jutott, hogy rosszul hallott, de miután

Johannes Rosier:

háromszor ts összehasonlította a szelvényt az újságban közölt számokkal, arca megnyúlt, es ezt kérdezte;

— No es Gottfried hogyan fogadta ezt a hírt?

— Még semmiről sem tud. Nem mutattam meg neki az újságot.

— Miért nem?

— Félek, hogy megárthat neki az örömhír.

— Nagyon helyes — mondta Müller elgondolkozva. — Óvatosan kell előkészítenünk Gottfriedel, nehogy hipertóniás krízis lépjen fel. Gyerünk.

Müller felvette az asztalról a táskáját, és elindultak Freudingerek lakása felé.

Ezen' n reggelen Gottfried Freudinger szemlátomást egészen ]ö bőrben voll, es az orvos úgy döntött, mindenképp közölni lehet vele a nyereményt, de természetesen meg kell tartani a szükséges óvintézkedéseket.

A doktor messziről kezdett neki:

— Ide hallgassa, Gottfried. Tanácsot akarok kérni tőled. Mit gondolsz, er- demes-e lottóznom? Elvben van-e esély arra, hogy egy halom pénzt markoljak fel?

— Elvben persze, hogy van, gyakorlatilag azonban ennek az esélye jóformán semmi. Hiszen magam is csak azért játszom, hogy egy heten keresztül feszült várakozásban éljék. Ez valahogy erősíti az embert, tartalommal tölti meg az eletet.—

— És mondd meg nekem, kedves barátom, mit termel, ha egyszer váratlanul nyernél?

— Ez az összegtől függ. Ti zezret ? Haraii ncezret ? Ötvenezret? Százezret?

— Nem. Tételezzük fel, hogy ha megütnéd a főnyereményt.

— A főnyereményt? —

felelt kérdéssel Freudinger. — Hát magam sem tudom. Nekem meg Marillának szerények az igényeink. Gyerekeink nincsenek, nincs kire hagynunk a pénzt. Tálán a következőt tenném ... — Gottfried

Freudinger arcán meleg mosoly ragyogott fel. — Becsületszavamra, barátságunk jeléül a felét neked adnám, öreg fiú!

Müller doktor elsápadt, térde megrogyott, es teste szinte összecsukódott, akár a colstok. Leroskadt a padlóra. Sürgősen ki kellett hívni a mentőket.

(Fordította: Gellert György) I

Elvira -a szomszédunk volt. Nekem akkoriban ót néniznem illett és csókolo- mozni. Igazán akkor kava- rodtam meg, amikor Elvira maga bátorított, hogy ne nénizzem, hiszen nem olyan öreg, és nyugodtan tegezzem. Így aztán zavaromban kerültem a vele való beszélgetési. Anyamék. ha Elviráról volt szó, csak legyintettek és szájuk szélet gúnyosan lebiggyeszlellek.

— Nem komplett — mondogatták. — Agyára ment a válás.

Én nem értettem, hogy miért nem komplett. ■ hiszen rendesen nevelte a fiát, dolgozott, és nem csinált olyan botrányokat, mint az első emeleten a Dudásné. aki folyton részegen randalírozott a folyosón.

Elvira sűrűn átszaladt hozzánk egy kis sóért, lisztért, vagy hó végén kölcsönkérni a fizetésig. Ilyenkor anyáin szívélyesen fogadta, csupa nyájaskodás volt, de amint Elvira kitette a lábát a lakásunkból. mindennek elmondta. Furcsa volt számomra, hogy . egy ilyen pöttömnyi, vékony- ’ ka asszonyban, mint anyám, hogyan férhetett meg eny- nyi indulat, ennyi ellentétes érzelem. A magam tíz esztendejével a világot úgy fogadtam el, amilyen, s benne Elvirát, aki hajdani szépségéből még egy kicsit átmentett. Szemeinek kéksége megfakult a rengeteg gyógyszer*zedéalól, a reborn pedig valószerül len ül puhává vált a kávéfőző al- , landó. gőzétől, A Filmgyárban dolgozott büfékként, s néha anyámnak panaszol-' in el zavaros ügyeit *

Szűcs Mariann:

Az első szerelem

művész urakkal, akik nem ' győzték ajánlataikkal elhalmozni. En ezekről csak annyiban vettem tudomást, hogy Elvira fiának megint új apukája van. Gábor ezt a körülményt méltóságteljesen viselte, környezetét sose traktálla anyja viharos életevei. O is abba az iskolába járt, amelyikbe én, így sokszor átszaladtam hozzá egy könyvért vagy füzetért. Később már nem szaladtam, hanem rendszeresen bejártam hozzá. Ilyenkor felültünk a díványra, és zenét hallgattunk. Órákat tudott mesélni Vivaldiról vagy Bachról. En pedig odaadóan hallgattam öt. Csodálattal töltött el a zene iránti rajongása, lelkesedése. Ó nem papírszalvétákat 'agy bélyegeket gyűjtött, hanem lemezeket. Lelkesedni, hinni tudott, és erőt gyűjteni, s ha elkezdett mesélni egy új lemezéről, szinte megszépült, és eltűntek a szeplői.

— Mit tudtok csinálni egész délután? — kérdezte anyám esténként, amikor a vacsora után sebtiben megívtam a házi feladatokat!. — Jobb lenne, ha mással barátkoznál! Egy ilyen otthon kuksoló gyerek csak besavanyodik!

Magam se \ ettem észre, csak már benne voltam. Fülig szerelmes lettem Gáborba. En tízéves voltam, ő két évvel idősebb.

Szokás szerint lemezt hallgattunk. Gábor lehunyta a szemét, es lassan, bizonytalanul elindult felem a keze. Mintha nem is az övé lett volna! Mikor megérintett, felnyitotta a szemét és rám nézett. Nem szolalt meg. Nekem a torkomban dobogott a szivem, majd úgy éreztem, hogy megbillen velem a szoba, es elindulunk valahová, egy másik dimenzióba, a régóta áhított felnőtt korba. Csajkovszkij zenéjét már nem hallottam. Gábor jelenléte beborított. Mintha a gyermekkor lihegett vol- i#: a tarkómon. Szégyelltem, hogy remeg a testem. Forró, enyhén izzadt kezébe kapaszkodtam, amikor Elvira megérkezett. Szinte belezuhant a csendünkbe.

— Hat ti? — kérdezte, de választ nem várva, ment a gyógyszereihez, és tenyerébe öntögette az egyik fiolát.

— Anya. ne! Az orvos azt mondta ... — ugrott fel Gábor, és kilökte anyja kezéből a gyógyszereket. Azok, mint apró bogarak

«mnyogtak szanaszét a

szőnyegén.

— En most elmegyek,

majd holnap... — szedtem össze magamat.

— Maradj még! — nézett rám könyörgő szemmel Gábor, miközben Elvira kétségbeesetten szedegette össze a tablettákat.

Az előszobában még hallottam, amint Elvira kiabál.

— Rohadt mocskos tró- ger! Hát nem becsapott!

Anyám hiába kérdezte, hogy miért jöttem haza ilyen gyorsan, nem válaszoltam. A rémület, Elvira kiabálása, a furcsa bizsergés oldódott bennem, ahogy újra hallottam Csajkovszkij zenéiét, ami egyre erősebb fortisszimóval dübörgőit agyamban.

Másnap, amikor iskolából mentem iiaza. az egész ház fölbolydult. Anyám ka- bultan ült a fotelban, és összefüggéstelenül mormogott valamit.

— Egy rohadt férfi miatt ... és a fia, szerencsétlen . ..

Gábort azóta sem láttam. hogy Elvira öngyilkos lett. S

Akkoriban a halál szá- > momra azt jelentette, hogy | egy ember elmegy közti- j lünk, más „életet” kezd. Mi természetesen maradunk, mert mi jelentjük a folytonosságot.

Azóta is Gábor könyörgő pillantását hurcolom magamban, az első szerelmemet, a folytonosságo* mért kapott veszteséget,-