Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
ESZAfC-MAGYARORSZAG 4 1984. június 9., szómba! rr r • ** g r í3Jf r?.í$"7ffV'v jTs : {• ü 8y .1"* \ t $ !J 5 !j • 3 y i y t ? y 2 É l ** r r ( mvm p“ Uüftbbl I mn A eimbsm idézett jelrntm- d-dt határozta meg a minap zárult művelődési, illetve filmművészeti rendezvénysorozat — a béke és barátság hónapja filmprogramja — tartalmát, célkitűzéseit, feladatát. Nemes hagyomány már. hogy a második világháború befejezésének évfordulójával egy időben mindenkor a ' békére emlékezünk. az akkor verben született bekére és e béke megérzése iránti vágyunkat, eltökéltségünket, valamint a bekére vágyó más népekkel való barátságunk igenlését és annak erősítését a béke- és barátsági hónap rendezvényeivel fejezzük ki. A Hazafias Népfront és más szervek- rendezésében ilyenkor igen változatos kulturális és politikai- programok várják a közönséget, és a legkülönbözőbb ismeretterjesztő, szórakoztató. politikai és más úton tudatosítjuk a béke megőrzésének szükségességét, a barátság erősítésének fontosságát. Ez időszak rendezvényei érzékletesen fejezik ki a be- kemozgalom törekvéseit, a leszerelés és a nemzetközi biztonság legátfogóbb összefüggéseit. feltárjak a világ- esémenyek hátterét. Múltunk es jelenünk bsz- naefüggesemek megértésében * politika egyik Legfo-nlosabb segicötaraa a művészet, amely m maga sajátos eszközeivel, Hol áttetelesebben, hol köz- veétenebbül képes emberközelbe hozni múltbeli esemé- wyetoet, jelenkori történéseket, megmagyarázni háttéri összefüggéseket, vonzó, élve- zete* tormában tudatosítani « nagy tömegekben mindazt, ««lit a múltról, vagy. éppen napjainkról es holnapjainkról tudni kell Filmművészettel « békéért és a barát- négert'. — ez volt az idei béke- és barátsági hónapnak a filmmel kapcsolatos jelszava. Es a. film igen jól tett eleget » jetezobao megjelölt feladatának. Borsod megyében m idén ötödik alkalommal épüli be a béke- és barátsági hónap programjába szervesen a Borsod megyei Mozíüzemi Vállalat filmprogramja, hogy 3 szocialista országok filmalkotásaiból összeállított bemutatósorozattal segítse a beké és barátság hónapja po- Rtikai törekvéseit, a művészet erejével támogassa a béke ügyet, a szocialista országok közötti barátság elmélyítését, egymás jobb megismerését. Mint a minap beszámoltunk róla, junius 4- e» Miskokon ünnepélyesen bezárult- az idei béke-barátsági filmprogram, mégpedig igen rangos rendezvénnyel, politikai fórummal. így hát most már visszatekinthetünk az elteli hónap eseményeire, eredményeire. A Borsod megyei Moziüzemi Vállalat — a Hazafias Népfront megyei bizottságával és más szervekkel együttműködve — az idén igen markánsan arra törekedett, hogy a szocialista országok filmművészetének legújabb darabjait bemutassa, ám azon tűi különböző közéleti rendezvényeket, baráti találkozókat, kiállításokat is szervezzél-! ■ a címben jelölt feladat mind jobb teljesítése érdekében. De ezen túlmenően, hogy a szocialista országok népei közölíi barátság elmélyítését hatékonyabban támogathassa, kapcsolatot teremtett a baráti országok hazánkban működő kulturális képviseleti szerveivel, s ez nemcsak a filmcserét szolgálta, hanem e budapesti kulturális szervezetek külföldi vezetőinek személyes jelenlétével, a borsodi dolgozókkal való találkozás-sorozattal nemcsak értékes emlékeket is adó rendezvényekkel gazdagította a resztvevőket, hanem a személyes megismeréssel olyan kapcsolat alapjait vetette meg, amely csak gyümölcsöző lehet és a népek közötti barátságot szolgálhatja. Aki például reszt vett Kazincbarcikán a Harctéri regény című szovjet film hazai ősbemutatóján, s ott találkozott Pjotr Todorovszkij rendezővel, Natal ja. Andre jcsenko filmszí- nésznővel és más szovjet vendégekkel, bizonyára megkülönböztetett figyelemmel fordul majd e szovjet művészek más filmjei felé is. Csakúgy, mint akik az aggteleki találkozón a csehszlovák kulturális képviselet vezetőivel találkoztak, vagy Ernődön, az NDK Centrum igazgatójával, megismerték ez országok filmjeit, minden bizonnyal inkább érdeklődnek maid a már személyes ismerősökké lett csehszlovák és NDK emberek élete és művészete iránt. Gondja volt a moziüzemi vállalatnak arra is, hogy a népfronttal ■megyei papi plenáris ülést szervezzen, s azon a Nyitott utak című új magyar dokumentumfilm bemutatása kapcsán a hazai egyházak életéről essen szó. Ez napjainkban a béke erősítésének, az országon beliüli társadalomban a hívők és nem vallásos emberek együttélésének, együttmunkáTkodásámak, «• Még eines ideje az igazi' »várnak, de volták már meleg-forró napjaink. Sütött a nap akikor is, amikor meg- i6 fázósan hűzódzkodtunk népművelők és könyvtárosok társaságában az asztalsor körül. Valaki azt is kitalálta, hogy villanyt, kellene gyújtani, hátha jobban éreznénk magunkat a kultúrintézmény e terében. Sajnos, éppen áramszünet volt. Maradtunk hát — alacsony hőmérsékleten. Ilyenkor az a. legjobb, ha mocorog az ember. Vagy legalább lelket, melengető dolgokról beszél. A nevetés is használ. Nos, volt egy időszak, amikor kacagtunk is ezen a beszélgetésen. Igaz — inkább kí- nunkban-keservünkben. Mert a téma — a közművelődésben dolgozók élet- és munkakörülményei, megyei vizsgálatok alapján — e körzet érintett munkásait sem hozta lázba, nem lehetett belső melegség táplálója. Inkább arra jó, hogy az alacsony hőmérsékletet, immár képletesen szólva, tartósítsa. Az, hogy a pályának nincs presztízse, hogy a közművelődésben dolgozók tevékenységének a megbecsüléséről csak ünnepi alkalmakkor, adandó esetben kitüntetések osztogatásakor esik szó — ismert a berkekben. Érzik ezt a népművelők is, meg hallhattak e témáról esvén szó, azt » biztatást Is, hogy elsősorban ők maguk azok, akik a legtöbbet tehetik a pálya szakmai es emberi presztízsének növeléséért. Altalábap a mostani véleménycsere is ebbe" az irányba haladt, akkor is, ne feljegyezhettünk ilyen rriepál- lapításokat. is. hogy: „Addig kell megbecsülni a közművelődésben dolgozókat, amíg van kit megbecsülni", illetve: „Ezt a munkát, nem lehet fizetésért végezni, csak ragyogó szemmel és hittel.” Sok tényező befolyásolja ma a közművelődésben dolgozók hangulatát. Például a m unka kör ül mén yek Aios 1 oha volta. Ez adódik az objék- turríok gyatra állapotából is, abból is, hogy a .tárgyi-technikai felszereltség nagyon hiányos. A megyei helyzetképet felvázoló előadó például szóvá tette, hogy a művelődési házak, könyvtárak többségében milyen szeren - esetlen körülmények között élnek és munkálkodnak az ott dolgozók; raktározásra alkalmas hely. ’vagy mond- jük, öltöző-szinte nincs. — Ugyan, kollégák, raktár, meg öltözői? . Ne üljünk már ilyen magas lóra! — mondta a városi művelődési központ igazgatója, s a körzetében dolgozó kollégák meg a vendégek, ekkor elő£ STic V P ft hft.MZNftOP'-fW'íi V Ä llftlfsKílFn 21 ;.1 ji y-t | ■ vs i J J: 6 it y te ni w «a « fc ■ bekéért vaTó méred erősebb összefogásának a segítője. Voltak a filmprogramban olyan bemutatók is, amelyek nem kapcsolódlak vitákhoz, illetve azok bemutatását nem követte személyes találkozás, rés összegészében közel szá- ezer borsodi néző vett részt ezeknek a filmeknek a bemutatásán. Külön kiemelendő. hogy az európai szocialista országokon kívül műsorba iktatták Ázsia filmjeit is, és itt láthatták igen sokan az Emlékeim a régi Pe- kingről című kínai, valamint az Utolsó remény című vietnami filmet. A filmművészet fontosságát, a már igencsak közhely- lyé is koptatott lenini tanítást — „Számunkra valamennyi művészet ■közül n legfontosabb a film..." — bizonygatni szükségtelen. Ám ez a tanítás a szovjet párt politikájában napjainkban is élő gyakorlat, és mint azt egy, a közelmúltban hozott part- és minisztertanácsi közös határozat kiemelte, a film továbbra is igen fontos helyet foglal el a társadalom éleiének mcgvóllozlatásaban! javításában.' mert a szovjet filmművészet jelentős mértékben hozzájárult a szocialista művészeti kultúra fejlődéséhez, az emberek eszmei. erkölcsi és esztétikai neveléséhéz, segítséget nyújt korunk problémáinak felismeréséhez, a tömegek társadalmi aktivitásának fokozásához. Ez a megállapítás értelmezhető és értelmezendő más szocialista országok ' filmművészetére is. Ezt a tanítást igyekezeti a béke és • barátság hónapja filmprogramja a mindennapi gyakorlatban követni, ennek jegyében állította össze a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat az egyhónapos programot. amelynek megismerése százezer nézőben él tovább és hat rá és környezetére. lehet, hogy az e hónapon kívüli, különösen a közelgő nyári időszakban való. egyéb jellegű filmbemutatók sora „higitólag" hat a májusban szerzett benyomásokra és élményekre, a béke és barátság hónapja filmjeinek halasa azonban nem enyészik el, e filmeket látni fogjuk egyéb időszakokban is. S ha a forgalmazás, a társadalmi szervek a, májusihoz hasonló módon közelítenek ezekhez a művekhez, azok nem szorulhatnak háttérbe a hétköznapok filmbemutató-folyamának sodrában sem. Benedek Miklós A Kossuth tódíóbcm hongzik el június 10-én az Első személyben című műsor, amelyben Benke Valéria, az MSZMP PB tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke nyilatkozik életéről és munkájáról Ropcsányi László műsorvezető-riporternek. Iskolakapu-zárás előtt A jövő tanévről jelen időben * Az új tanítási ev , csak a diákok számára kezdődik szeptemberben, ennek előkészítése már a régi oktatási időszak befejezése előtt megkezdődik. Egyúttal ilyenkor teszik mérlegre a közoktatás megyei, városi irányítói, az iskolák tényleges gazdái az iskolarendszer egészének éves eredményeit és gondjait. Néhány eddig is jelenlevő nyugtalanító jelenség az idén is tovább élt, sőt helyenként fokozódott: nőtt a tanévvesztő bukások száma, különösen az általános iskola negyedik, illetve ötödik osztályában, kisebb mértékben az elsőben is! Ez utóbbi jelenség az óvoda nevelési és iskolaelőxészitő munkájának hiányosságait jelzi. Az általános iskolák helyzete sem lett könnyebb, sőt: az előző" főnévhez’ képest most két százalékkal több tanulóval kellett foglalkozni. Továbbra is jellemző volt a zsúfoltság, annak ellenére, hogy ebben az időszakban ezerháromszáz új tanterem készült el és számos szükségtanteremben is folyt oktatás. Tovább növekedett a szakképzetlen pedagógusok . száma, s megjelentek az első képesítés nélküli nevelők a gimnáziumokban is. Ez olyan hir, amelynél érdemes egy kissé időznünk. Évtizedek ót.a tudjuk, hogy képesítés nélküli tanítók alkalmazására szükség kényszeríti az iskolák fenntartóit. Azt is tudjuk ma már, hogy ennek a tendenciának okai a közoktatási rendszeren kívül keresendők, ki tudjuk számítani a képesítés nélküliek jelenlegi létszámát, s azt is, hány lett et ek múltán diplomás. Ma az általános iskolai pedagógusoknak több mint hatvan százaléka mar így került a pályára. Nem ellenük szólunk, ha azt mondjuk, hogy ez a tendencia nagyon sok pedagógiái probléma forrása; ők tudják a legjobban, mennyi fáradságukba kerül — úgy-ahogy — fejzárkózni, a diplomát megszerezni és a többiekkel egyenértékűvé válni a tantestületben. Mindent tudunk 'tehát erről a jelenségről, megszületésének okát, „fejlődésének” trendvonafát, csak 'megszűntetésének módját nem tudjuk megtalálni. A diploma nélküli oktatók középiskolai megjelenését meg lehetett volna jósolni, amint azt is; hogy számuk a jövőben növekedni fog. Sokan nem tartják tragikusnak ezt a jelenséget., persze nem is az, de mint irányzat, megfigyelésre érdemes. Egy-egy tanév önmagában is értékelhető, mert önálló szakasz a közoktatás folyamatosságában. ugyanakkor csak az előzőek és az utána következők egységében elemezhető és tervezhető igazán. Az előttünk levő már belenyúlik a heiedik ötéves szőr felengedtek egy ki cat, elengedték magukat egy jóízű nevetésben. Szóval, kínunkban ilyesféle megjegyzések révén tudtuk kissé felmelegíteni a valamennyiünket körülvevő alacsony hőmérsékletet Persze, a komolyság volt túJsúlyban, a valós gondok sokszor az a helyzet is. hogy: „Antike# rosszul járunk ■ — értelmiségiek vagyunk: amikor székeket kell cipelni — akkor fizikai dolgozók vagyunk ...” A körzeti feladatokkal is megbízott . városi könyvtár vezetője általánosabb alapokra, melyebbre nyúlva szólta felemlegetése. (Vitáról nem volt -szó, az általában megfogalmazott megyei, helyzetképpel mindenki egyetértett, legfeljebb az adott körzet mindennapjaink tapasztalától val „színesedett” tovább.) Mert itt is gond, hogy a népművelők munkaidejének reális .meghatározása a gyakorlatban más, mint, elvileg, a túlmunka végzésének honorálása például máig megoldatlan. mondotta az egyik felszólaló, mint ahogyan előáll helyzetről. Nem is általában a népművelő, a könyvtáros személyes jelenlétének elismertségét feszegette, arról beszélt, hogy -a- településeken, elsősorban a falvakban a kultúra, a közművelődés egészének nincs presztízse. Ez összefügg azzal, hogy: „Többségben olyanok Irányítják, felügyelik (a helyi tanácsokról van szó) a közművelődési életet és munkát, akik sem megítélni, sem hatékonyan vezetni, pozitívan befolyásolni nem tudják azt, (Vagy "nem is akarják? . . .) ... Elfogadhatatlan például az, hogy egy falusi könyvtár évi kétezer forintból gyarapítsa az állományát. Különösen fájó ez a szegénység, amikor felmérések azt mutatják, Hogy az olvasók ma már a klasszikusok helyett a ielen idejű iródalom iránt érdeklődnek. A” Miközben a fentiek elhangzottak, a mellettem tiiö községi könyvtáros egy* színes fotót csúsztatott elém. Nemigen boldogultam a romos és fa Iá mokkái „ékesített” épület cégtáblájának leolvasásával, hát kisegített: „Ez a mi könyvtárunk ...” Még az elmúlt év végén határozta el a népművelők egyesületének területi szervezete, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztálya által Készített felmérés tényanyagát ismertessék meg a tanácsi közművelődésben dolgozókkal. Hiszen róluk van szó. Az általunk elmondottak csak egy körzetből tudósítónak. A beszélgetés folytatódik... Tcnagy József tervciklus kidolgozásának szakaszába Elkezdődik például az ötéves technikusképző iskola első tanéve. Eredménye majd a következő ötéves tervben lesz hasznosít-' ható. Ősztől módosítják .12. iskolai rendtartást. Ami min-’ dennél fontosabb: új oktatási törvényt készítenek elő A, legutóbbi átfogó ilyen szabályozó 1961-ben készült. A most készülőnek már a következő évezred iskoláit kell működtetnie. Az elkövetkező évek fo-, lyamutos feladata lesz a de-, litográfiái hullám zökkenő- mentes átvezetése a középiskolai szinteken. Ennek egyik, de legjelentősebb feltétele a középiskolai tante- remépítés. A program nagyjából ismert, azaz, tudjuk' hány térem kellene, azt viszont "méé nem. hogy telik-« annyira, mint -ahányra 'szűk-' ség lesz. Az bizonyos, hogy. a dráguló építőipari és épí-. ■ főanyag-árak mellett nehezebbé válik a ' legszükségesebb követelmények' teljesítése is.- . ' Egyszerűbbnek látszik viszont az iskolai munka beit só teltételeinek javítása. A minisztérium már megkapta annak a vizsgálatnak az eredményét, amely tartalmazza, föltárja az iskolai munka minden részletét. Meglepő dolgok kerültek felszínre a pedagógusok terhelésével kapcsolatban: kiderült. hogy terheik egy része csak közvetve kapcsolódik iskolai munkájukhoz, más részük ugyan kifejezetten iskolai, de a vizsgálat ezeknek jó részét is fölöslegesnek találta. Csak a megszokás rakja vállaikra az értelmetlen jelentések írásának terheit. Ezzel összefüggésben a pedagógusmunkát részletesén újra kell értékelni, mert nem elég általánosság- , ban beszélni a túlterhelés. csökkentéséről, a munka- és életkörülmények javításáról, könnyítéséről. Ez utóbbi nemcsak aktuális. sürgetően megoldásra váró feladat, hanem az oktatás továbbfejlesztésének alapvető teltétele is. S miként minden családi életet kezdő fiatalnak jogos a lakásigénye, úgy a pedagógusok letelepedése a nevelési feladatok ellátásának alapja. Lakásépítési kölcsönt kell nyújtani számukra, kedvező feltételekkel, mert hiszen a fizetés — még az őszre tervezett emeléssel együtt sem elég arra, hogy a napi megélhetések gondja mellett komolyabb összeget megtakaríthassanak belőle. És ahogy pedagógus nélkül nincs nevelés, lakás nélkül nincs oe- velómunka, mert ennek elemi feltétele a nevelő nvu- godt életkörülménye. A pedagógus hivatása megköveteli. hogy teljes emberi és szakmai kvalitását tanítványainak szentelje.' S. L.
