Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-30 / 152. szám
E3ZAK-MAGYARQR5ZÁG é 1^84, júmus 30., szombat f Amikor Poíiorek kardot rántott Ezen a nyáron van a hetvenedik esztendeje az első világháború kitörésének. Nemigen van község megyénkben, ahol díszesebb vagy szerényebb emlékmű ne őrizné azoknak az aba- úji, borsodi, zempléni hősi halottaknak a nevét, akiket idegen nagyhatalmi érdekekért ezrével,, tízezrével hajszoltak az északi és a déli frontok poklába. Az abaújiak közül sokan ott teljesítettek katonai szolgálatot a világháború kitörésének a színhelyén, Boszniában. Sorkatonának vitték őket Kassára, a harmincnégyesekhez,> majd onnan tovább a Szarajevó környéki kaszárnyákba. Köztük volt Eelsődobszáról Ig- nacz Feri bácsi is, akinek a neve elé mindenki kitette a „rokkant” jelzőt, megkülönböztetésül a község egy másik, hasonnevű lakosától. Feri bácsi ugyanis a két lábára megbénulva, százszázalékos hadirokkantként került haza szülőfalujába a háborúból. Ha csak kiejtettük is Rogatica nevét, máris kezdett nekünk mesélni az átélt borzalmakról. — Huszonegy éves koromben, 1912-ben sorkatonának: ■nttek Kassára, a 3 4-es gyalogezredbe — kezdte ilyenkor a háborús emlékezést. — Vilmos-bakáknak hívtak bennünket, mert az ez- redümk a közös hadseregbe tartozott. Az egyik bata- liont Boszniába vezényelték, 6 én is beleestem. A vidékünkről ott volt még Abaújszántóról Popják ,Tó- zsef, Gibártról Tóth István, Halmairól Szalánczi István es irmen, Dobszáról Bálint Ferenc. A kassáin kívül az 5. és a 85, ezred is adott egy-egy bataliont Boszniába. Minket Szarajevótól nem messze, Rogaticára vittek. — lsen komisz 'tisztjeink voltak Boszniában. A legtöbbjüket büntetésből vezényelték a, boszniai kaszárnyákba. Egy Karli nevű kapitány például egyszer lóval gázolt közénk részegen, s több embert összeta- postatott. Állandóan dorbé- zoltak, s ittasan vagdalkóz- tak a kardjukkal, ezért sokuk csak lelakatolva viselhette a kardját. Kaaü meg js kapta a magáét: mindjárt a háború elejém golyót eresztettek bele a saját katonái. — Egf Rózinger nevű kapitánynak pedig az volt a szokása, hogy amikor gami- z-oninspekeiós volt, rendszerint medvebőrbe bújva jött az őrség ellenőrzésére. Én is így j’árfcam vele. Háromszor rákiáltottam, hogy „halt!”, de csak jött tovább. Tudtam, hogy ö van a medvebőrben, ezért nem lőttem rá, Adott is öt koronát, hogy nem húztam meg a ravaszt. De nem sokkal később egy másik őrség már nem kímélte, hanem amikor a harmadik felszólításra sem állt meg, agyonlőtték, közvetlenül a lőporraktár közelében. Nem is lett az őrség tagjainak semmi bajuk. Feri bácsiék éppen Szarajevóban voltak hadgyakorlaton, amikor 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörököst egy szerb nacionalista diák agyonlőtte. Potiorek táborszernagy volt Bosznia-Hercegovina katonai kormányzója, s a trónörökös meggyilkolása után gyakran tartott hadgyakorlatokat, mivel igen puskaporos volt már a levegő. Egy hónap múlva, július 28-án aztán ki is tört az első világháború. — Az úgy volt — mesélte Feri bácsi —, hogy a hadgyakorlat közben - Potiorek ■ kihirdette, hogy megtörtént a hadüzenet . Szerbiának, majd kirántotta a kardját, es elkiáltotta magát, hogy kitört a háború. A szerbek betörtek Boszniába, de mi először visszaszorítottuk őket. Potiorek 1914 végén visszavonulást rendelt el, ezért leváltották, azt mondták, hogy elárulta Ferenc ' Jóskát. — Igen nagy tél vott a decemberi visszavonuláskor. A komitácsik elfogták a parancsnokunkat. Knájf ezredest, Kovács, Kacz meg én elindultunk a kiszabadítására. Később többen is jöttek utánunk, megtámadtuk a komitácsikat és viSz- szahoztuk az ezredest. De miközben én utána nyúltam, • engem egy komi társi pus- katussal derékon ütött, elvesztettem az eszméletemet, lerogytam a hóba. A baj társaim hátukra vettek, és úgy vittek magukkal. Ezzel véget is ért Feri bé- esi számára a háború. Ugyanis mindkét lába megbénult, s egyik kórház után következett a másik: Íjaiba eh. Zágráb, Lipik. Besztercebánya, Rankfüred. Fürdő, masszázs, villanyozás, de nem tudtak rajta segíteni. Egész fiatalon, 27 éves korában’százszázalékos hadirokkantként került vissza szülőfalujába. Félső- dobszára, ahol '..helyszíni tanúként” oly sokszor mesélt nekünk, az első világháború kitöréséről. Hegyi József Csehov Ványfca efmfl elbeszélését es Esküvő című bohózatát állította opera- színpadra Borisz POkrovsz- kij, az 1972-bem alapított moszkvai Zenés Kamara Színház Lenin-díjas főrendezője. Az operák szövegkönyvét írta és a zenét szerezte: Alekszandr Holmi- nov. Első ízben történt, hogy Cseh ov-mű veket megzenésítettek a Szovjetunióban. A bemutatóra éppen akkor került sor, amikor a Szov- jetszkaja Kultúra hasábjain megkezdődött a vita az operai műfajok gondjairól, létjogosultságáról és fejlődésének távlatairól. A szakértők és a közönség eddigi hozzászólásai, véleményei alapján megállapítható: az opera qem korszerűtlen színpadi műfaj, vár még jövő rá. Bizonyította ezt a Csehov-opeiák sikere is. A Szovjetunióban egyébként jelenleg 50 operaház működik. A maga nemében egyedülálló moszkvai Zenés Gyermek Színház a leglátogatottabbak közé tartozik. Nagy közönséget vonzanak a modern rock-ope- rak is. A világ legrégibb települése A Kentucky Egyetem antropológusai Chile déli részén az amerikai kontinensen eddig talált legrégibb település maradványait ásták ki, A tudósok egy folyóagyban, Monte Verde közelében fenyótörzsefebői keszü It házak töredékeit, valamint őskori elefánt és jegkon lama esontmaradványárt találták meg.- A radiokarbon módszerrel végzett elemzéssel megállapították, hogy a falu építői 13 ezer évvel ezelőtt éltek. Az épületegyüttes, amelyben növényi táplálék, valamint kezdetleges malomkövek maradványait is megtalálták, elrendezésében a sorházakra emlékeztet. MÉzeoiok, A forradalom előtti Oroes- országban összesen 213 múzeum. működött. Számuk a szovjet hatalom első 10 évében megkétszereződött. A második világháború 1 idején, 1940-ben már mintegy ezer, napjainkban pedig csaknem 2000 — pontosan 1852 — múzeum varja a szovjet közönséget. Évről évre növekszik a múzeumlátogatók száma is. 1913-ban még csak ötmillión fordultak meg az intézményekben, 1940-ben már 34 millió voi*. a látogatók száma. Jelenleg pedig — az 1983-as év adatai szerint — 166 millióra tehető a múzeumok iránt érdeklőd ó közönség. Sokakat vonz a móremrv- látogatás mellett a színház is. Jelenleg több mint 600 hivatásos színház működik a Szovjetunióban. Ezekben évente 120 millió néző 280 ezer előadást tekint meg. Diszkó a templomban A csúcsíves templomba.fót fülhasogato ritmusok töltik be, az egykori sekrestyeben pezsgösdugók pukkannak, az antik gyóntatószékben pedig belépőjegyeket árulnak. New York legújabb és legvadabb diszkója, a Limelight (Rivaldafény) az egykor szolid Chelsea-ben, kirívó példája annak, milyen sors vár a templomokra a milliós városban, ahol a változás a szabály, a megmaradás a kivétel. A szuperdiszkó a 140 éves templomban, amelyet nemrég a popart apostola. Andy Warhol „szentelt föl”, nem az ateizmus diadala, bár a ^szentségtörés” és „az ördög máve” még legenyhébb kifejezések, amelyekkel New York vallásos lakói a 13 millió dollár költséggel ■ járó átépítést illetik, hanem csak azt a szorongatott helyzetet bizonyítja, amelybe sok egyházi közösség került. Az Egyesült Államokban nem lévén egyházi adó, nem lehet fönntartani a templomokat. Gyakran csak idő kérdése, mikor lesz be- . löiük lakóépület. galéria vagy éppen k diszkó. A Chelsea-beli anglikán, az Úrvacsoráról elnevezett templomhoz hasonló sorsra jutott a presbiteriánus templom is a Greenwich Village művésznegyedben, amelyet az oszlopok és boltívek mögött lakásokra osztottak. A leglátványosabb példa azonban, amely miatt a ke- delyek úgy fölizzanaK, mint még soha a nagy, 1912-ben a Park Avenue-n bizánci stílusban emelt St. Bartholomew templom a felhőkarcolók között, amely a protestáns egyházé. A felhőkarcolók éppúgy a templom tejére nőtték, mint a pénzügyi gondok. A közösség számos tagjának, 20 polgári egyesületnek, köztük a nagyhatalmú Preservation League- nek a tiltakozása ellenére legalábbis a közösség épületét lebontják, és gyakorlatilag a tiszteletre méltó ku-. pólós templom fölé építenek egy 59 emeletes irodasilót betonból és üvegből. A hatalmas felhőkarcoló építéséhez az építtetők még adókedvezményt is kapnak a kultúrtörténeti értékek megóvásáért j ... Gráber kikászálódott a teherautó vezetőfülkéjéből. Nehézkesen, a földre ugrott, aztán szétnézett, a faluszéli futballpályán. Derekát nyomogatta. Hosszú voit az út. Bezzeg régen... Hajjaj! Bécs, München, Milánó! Micsoda nagy szám volt, ő meg Evelyn a trapézon! Huszonöt éve rajta kívül talán még senki sem tudta- a két és fél szaltót odafeni. Hol van már Evelyn, hol a Bush cirkusz, hol a sokféle szerződés? Ez a futballpálya van. Langyos még a szél, ahogy a sorban álló nyárfák hullott leveleit átsöpörte a lakókocsi kerekei között, de más így délután felé érezni: elmúlt a nyár, végérvényesen. Megint egy nyár. Gráber intett a traktorosnak, lehet kiszállni. A Volga most kanyarodott be a falu felöl. Ez azt jelenti, kint vannak a plakátok. Mégiscsak becsületesek az emberek. Két napja egy százast adott annak a fiatal kölyöknek, aki megígérte, kiragasztja az Orinet. cirkusz érkezését. Ez is. Orinet. Hiába írta le annak a tökéletlen nyomdásznak a helyes szöveget. Orient helyett mégis Orinet tett belőle. Mit lehetett cs-i- tólas? indult a ssezoa, elHortobágyi Zofián: ANÉZ hozta a plakátokat így, rosszul nyomtatva. Mindegy. A traktoros mór serénykedett. A nyáron csapódott hozzájuk, amikor Bélus megnősült, és egyik na-ról a másikra otthagyta a társulatot. A Bélus —- a mosolyával. Este belépett a lakókocsiba: — Na, Gráber tata, én elmegyek. Most. Az asszony parancsa, nincs mit tenni ellene — nevetett a sűrű fekete bajusza alól. Látszott rajta, nem nagyon bánia. Gráber kezet fogott, vele. Jó gyerek voll a Bélus, Amikor elszegődött, még a csontjai is zörögtek, aztán megtanult a késekkel bánni, kutyát idomított, de ha keltett. még a pönikat is lecsutakolta. Szerette a szabad életet, szépen kikerekedett és mégis. így van ez. A , délutáni sárga fényben mindenki munkához látott. Két. óra múlva állt a sátor, kicsapták a két párat, levették a majom ketrecéről a takaródeszkát. — Pierr. kérem 1 — nyomta meg a szó végéi Gráber. — Üljön le legyeket, árulni. A traktoros bólintott. Végül is készén vannak, az / egész cirkusz két marék. Hogy ezért még fizetnek az emberek ... Gráber az oroszlánhoz ballagott. Megállt a ketrec előtt. — Hogy van ? — kérdezte Az nehézkesen fölállt a rácshoz lépett, hátát neki-- vetve lefeküdt. — Meddig húzza més? Benyúlt a rácson, megvakarta a hátát, a fületövét. Az állatot nem érdekelte, aludt, mint egész nap. Nagyon öreg volt már. Amikor Tripoliban kilenc éve megvette egv osztrák cirkusztól, akkor is öregnek mondták, de nála még tavaly ie megcsinált egy-két kunsztot. Egyik este megmakacsolta magát Nem jött ki a kete Pető hmm rajta
