Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

7984. június 39,, szombat

jíiSe"

ESZAK-MAGYARORSZAG 7

HaWofflöft nagyanyó. Na-'

pok óla hiába hordozta in anyám vaskos föztjél a vékonyka kórházi kosztra, nagyanyó. ki korábban csillapíthatatlan éhséggel esett neki mindennek, ami ott- honról volt, már csak elnézett. felette. Levegő kellett már neki, nem étel.

Ültem az ágya szélen, ami köré még nem vonták let az ilyenkor szokásos paravánt, es hátamban éreztem a szobatársak vizslató tekintetét. A beteg emberek egymás iránti felfokozott. mohó érdeklődését, amellyel az elmúlás pillanatát próbálják kilesni, ezt a. pár másodpercnyi történést, ami mindig csak mással eshet meg — velünk sohasem ...

Néztem a megritkult hajat; mennyit fésültem mostanában. A kendő hiánya zavarta a legjobban itt benti, a kendő, amelyben ott hon észrevétlen megöregedett. s még felpóckolt pár- nájú, dunyhás ágyában is ebben üldögélt éjszakánként. mert feküdni már a fulladástól nem bírt, s görnyedtél! bóbiskolt álom és ébrenlét homályos határán, két keze az ölében összekulcsolva, mint kél keresztbe rakott, durva fahasáb, s közben mormolt; is valamit, az öregség titokzatos kár í op, yh a lati an litániáját.

Amikor behoztuk, azt hittük. csak a 7!) esztendőié vette el az erejét, Aztán néhány vizsgálat után kiderült. csontjaira ment az a ronda kór, amivel szemben még ma is tehetetlen az enioer. /

— "Áttét kérem ,.11 — tárta szét karját a főorvos. — Semmit, nem tehetünk. MobA mezsgyén

Bum, egyre nagyobb adag ugye, azlan .. •

Anyám naponta megpakolta az ételhordót, — liridj, vigyed: Ügyis te örökölsz utána mindent.

Szíven ütött ez a mondat. Hiszen igaz, engem szeretett a legjobban, de én ezt tovább sose gondoltam. Anyám viszont, kegyetlen tárgyilagossággal tartott számon mindent. A kél hold szilvái, ami évente pálinkát és pénzt termett, a gazzal felvert, üres házhelyet a falu közepén, amit nagyanyám meg évekkel ezelőtt rám íratott, az 'öregecske, szőlővel befutott házikót, s a megtakarított pénzt (csak anyám tudja mennyit! az almárium fiókjában. Még azt is. a közös udvarban melyik tyúk, liba, kacsa a nagyanyáé, mert nekik a kamra más zugaiból, más zsákjából, más vödréből • mérte a térmérői, s ha boltba ment, aprólékosan elszámolta a vásárolt holmit, amit nagyanyám, minden egyes pénzdarabot külön megvizsgálva, szó nélkül kifizetett.

Egyhangúan teltek a napok. Előbb a szakiskola, ahol gyors- és gépírást tanultam, majd délután a kórház, ahol mór mindennapos, megszokott látvánv lehettem. Szólni soha nem szólt senki, most meg különösen nem.

. Nagyanyó mindig mohon Várt, az ételnek nekiesett, s kanalazgatás közben panaszkodott; mindene faj

CSEH KAROLY*

nn •• 1 1 r

1 ukorkep

Vcrkrozsda lepte sJ tükrödet világ magamat benne nem Iét-hatom Napjaim felszínén a remény zöldje elmosódva ringó fűzfalomb

Meder homokja arcom az időben —■ vízcsíszolta kavics-szemek tekintetével nézem a pillanatot amint fölöttem tovaremeg

már, a csontjai korhad- tabbak, mint a szüetle fa, csak a gyomra ép még.

— Te Juiikám... — súgta egyszer nekem, s megfakult szeme kékjében felcsillant a vágyakozás — hozhatnál be egy kis ,pá- lyinkát. Ez a sok nyavalyás gyógyszer kieszi a gyomromat.

Másnap becsúsztaltam a laposüveget a szekrénykéjébe. s azontúl mindennap cseréltem neki. Erről nem szóltam anyámnak. Jól tudtam én, nagyanyám otthon is minden reggel kicsoszo- gott a kamrába, s végül is mindegy, mitől pislákol még ez a gyengécske láng. Csak égjen, ameddig lehet... Míg. el rendezgettem ágya körül a dolgait, nagyanyó türelmetlenül kérdezgetett:.. Mintha annyi minden történne egyik napról a másikra.

— Mi van a jószággal? A bikát leadta már apád?... Vág rendesen csalánt a kacsáimnak anyád?... A szilvásban megint kaszáltatni kéne... A bátyád lusta, apád egész nap nincs odahaza. A részeges Danit többet; ne. híj kítok. pocsék egy munkát vészeit tavaié is... Teleli a? via fótla! . . . Máskor ne ilyen kekszet hozzál, nem bírom elnyámmogni... 'Lassan a köti óim alatt i.s kél a csirke Mire hazakerülök, lesz gondom velük elég ...

, Nagyanyó nem konyflott a latinhoz, ugyan miért is konyitott volna, mikor

anyanyelve nyomtatott, - betűiből is csák a halálhíreket és az adás-vételeket böngészgette, orvosi papírjai különben sem érdekelték. Gyengülő ereje zavarta ugyan: mégis biztos volt benne, hogy nemsokára hazakerül.

Hogy összezsugorodott a teste! Úgy eltűnik a horpadt takaró alatt, mintha nem volna alatta- semmi. A ritkuló csontok erőtlenül tartják össze a pillekönnyű testet, egy üreges valamit, aminek térfogata van csak, súlya már alig... A két szikkadt, barna fahasáb mozdulatlan hever, s hogy alszik-e nagyanyám, vagy csak csukott szemmel, el- nyílt szájjal lebeg valahol a morfium adla könnyűségben, nem tudom.

Kifelé menet mellette fekvő ágytársa (egy . püffedt; arcú asszony) intett név kém.

— Tudja-e. i. — suttogja. hogy a szomszédok ne hallják, mintha nem élnék itt amúgy is leselkedve, fülelve egymás betegéletét —, hogy az öreg mama mostanában mindenkinek fizetni akart? Nem bírt már kimenni, s ha, .rájött a szükség és megkért valakit, száz forintokat dugdosott a zsebébe. Szerintem már nem is tudta, mit csinál. Persze senki nem fogadta el ...

Elakadt a lélegzetem, Fizetett? Nagyanyó fizetett? Hát nekem miéri nem szólt, sose? - Engem miért nem kért. meg? Nem-.tudta, hogy még a hátamon is elvitteni volna-akárhová? Meg haza is, ha úgy kívánja.

Keresztény Gabrieli» ,

A kőkorszakból származó ősi .talfestmén.yeket. fedeztek fel mop-gol es szovjet régészek a föld alatti szikia- öregekben a nyugat-,móngó- liai Kövd a.imak területén, a Cenker folyó völgyében. A vadállatokat megjelenítő' képek a tudósok megállapítása szerint. Ázsia legrégibb harlangrajzai, illetve freskói.

A mongol-szovjet régészeti expedíció -ezenkívül számos más, tudományos szenzációnak tekinthető felfedezésre is szert tett. A Keleti Tartomány egyik

Városa: Csojbalszán közelében t>ámán öltözetű férfi földi má fád ványáit"ástá k Rí. Kutatásaik fényt dérilének az ősi Mongólia nomád törzseinek életére, szokásaira A temetkezési helyeken az emberi maradványok met lett; igen szép elefántcsont és nemesfém tárgyakat, ékszereket; találtak. A leletek egy része nagy hasonlósá got mutat, a Fekete-tenger parti és szovjétunióbeli más leletekkel, ami az egykori nomád piongol törzseinek ezekhez a vidékekhez fűződő kapcsolataira, utal.

rerből. BéTus hiába. Iökdös- te. szólította, hiába mutatott neki nyershúst, csak feküdt. Gráber megnézte, aztán annyit mondott:

— Hagyja. Tivoli, kérem — csak a művésznevén szólította a társulat tagjait. — Ez -már nem akar dolgozni.

Azóta csak fekszik, alszik, néha eszik vagy iszik keveset,

Hát Igen, ha Evelyn nem beszéli rá, talán meg sem veszi, de akkoriban még jól ment a bolt, a Krokus cirkusz szerződésében dolgoztai: állatszámokkal, De

ahogy az a szezon ' lejárt, mintha minden megváltozott volna. Nem kaptak több szerződést, Evelyn Tri noli ban maradt, összeállt a Krokus menedzserével. Ö meg hazajött, Hozta az oroszlánt. Néhány hétig ült. tétlenül a lakásban, egyszeregyszer a telefonhoz nyúlt. Nem sokáig bírta. Összeszedte az Orinetet, megszerezte az engedélyeket, és elindult az országban. Eladta a házat, a pénzből lakókocsit, teherautót, állatokat, fölszerelést vásárolt. Ennek is így teellett lennie. Ö ta porukkal dolgozott. Tivoli-Bé- lus kutyákkal: Odett. volt a 1 vigvóasszony. és a majom- idomár. Aztán jött a késdobálás, egy lány, akinek a

nevére sem emlékszik már, egészen ügyesen dolgozott a kötélen. Mindig becsülettel megcsinálták a két órát. Télre beállt a kocsikkal, az állatokkal anyja telkére, szélnek eresztette a társulatot, Így teltek az évek. Csak T,ivott meg az oroszlán tartottak ki mellette.

Hát itt van ez. a futball- pálya. Mindjárt kezdődik az előadás. Gráber fölkapaszkodót! a lakókocsiba, leült a tükör elé. Rakta föl egymás után a festékeket.' Nézte, hogyan fiatalodik az arca. Előbb negyvenöt, aztán negyven, majd úgy harmincöt éves férfi nézett visz- sza ró. Csak a szeme, az nem fiatalodott. Tvptt egy kis rumot. Visszarakta az üvegre a kupakot. Gondolt egyet, megint ivott. Hosszabban, lassabban, , mint az élőbb. Szeme lassan csillogni kezdett. Odakint, már sötétedett.

Belebújt a kék-sárga- Kla bohócruhába, orrára illesztette a félbevágott pingponglabdát, áliára kötötte a csúcsos süvegei. Némi rizsnort kent még az arcára. Készen volt. A sátorban megszólalt a zene. Átballagott. a manézs bejáratához. Pierre tornászott, Diana, az új lány a kutyákhoz beszélt, két másik férfi a pónikat terelgette.

Gráber kilépett; a ma- nézsba. Talán húszán ülhetlek a nézőtéren. Valaki felnevetett. Senki sem tapsolt.

Gráber nagy, lélegzettel kezdte:

— Igen tisztelt, nagyérdemű publikum a/, Orinfet cirkusz megkérdi vendégszereplését az önök nagy- rabecsült falujában. Kitűnő számokat hoztunk, amelyeknek már az egesz világ csodájára járt. Desz itt. számoló majóm, póni hátán lovagoló kutya, tűzkartkán átugró macska és sok egyéb! Öserdei általainkat holnap reggeltől megteldni,hetik az érdeklődők öl. forint; lefizetése ellenében! És most kezdődjék a műsor! Először lássuk a mindent tudó pónikat !

Gráber föllebbentet.te a függönyt", és beügették a pónik. Egy darabig nézte, ahogy a lassan megereszkedő. nemrég még csinos Diana elkezdi a mutatványt, aztán kilépett a fényből.

Pierre ott' állt a bejárati függöny mögött,

— Gráber úr — mondta csöndesen. — Gráber úri Az oroszlán ...

Gráber ránézett; 3 traktorosra. Fekete haján fénylett a vékony lámpafény.

— Igen? — kérdezte Gráber.

— Annak vége. Kinyiffan). Megmurdelt, kérem.

Gráber levette a bohócsapkát. Elhajította. Körmeivel vakarta magáról a festékeket,

— Igen?

Leszakította magái*ól n bohóc ruhát.

— Igen?

Lerúgta az ormótlan cipőkéi,

— Tehát meghalt — motyogta,

— Igen, kerem — felelte a traktoros, de ezt már Gráber nem hallotta. — Mi lesz az előadással ?

Gráber a sötétben a ketrechez botorkált. Az oroszlán ott feküdt a ‘rácsnál. Hiába lökdöste, hiába szó- longatta. Hideg volt a füle, hideg a h’áta.

— Szégyellne magáti mondta Gráber. — Ezt tenni a társulattal.

Beült a teherautóba. Indított, Túráztatta egy kicsit. a motort, aztán elindult az éjszakába. Az oroszlán feje minden zökkenőnél nagyot koppanl a ketrec vasalásán.

Legelésző

Belük István rcijis

PAPF LAJOS?

A pálya bére

;,Az emberélet út]ának fe!énM

Dánt«

Értetlenül éled az ember egy világ dolgai között.

Két kezével tétován kapkod. '

S fölsír. Ha falba ütközött. ' '

S majd az igenlés rendszerében próbálgat, színes szavakat-. -A

Először úgy érzi az ember, több lett és sokkal szabadabb.’

Főjét vak,gőggel hátravetr; gúnár-kevélyen lépeget.

Míg el nem botlik valahol és meg nem érti, hogy tévedett.

S majd valakit talál az ember; , ha nem talált, hát kitalál.

Alámerül egy ölelésben, . ..

a mely ..lehúzza, mint a sár. ■■

Perc-boldogság hitvány anyagból, olcsó lepedő; szétszakad.

Tehetetlenül és mezítlen jajdul a szürke ég alatt.

Egymaga csupa tagadássá így válhat — sípok és dobok törött társává. S az is, amit megnyert, megunt es eldobott,

S majd szemgödrében pilácsaié 1

új áltatás új lángra kap,- Kigondol az ember magának nagy lelki-forradalmakat.

Feíháborult tettekre készül.

Fest kokárdát és lobogót; míg csak ki nem ordít magának valahol egy kis dobogót.

Arra felszökken. Átváltozik bölcs reformerré. S fél nagyon.

A dobogót félti kiváltképp.

Deszkákból így lesz hatalom.

S majd jönnek újabb tagadások, másféle hitek, igenek; amíg a sok áthangolástól kikészülnek az idegek.

Baktat-ballag a csillagok közt' álmatlanul, vagy álmosan.

Vállait érintik a házak, mikor közöttük átoson.

5 egy hivatalban elhallgat majd; megül kis asztala mögött.

Robotol, mini a gépekben a kerengő, gyors áramkörök.

Kopik. Festéke színét veszti.

Elszürkül. Ványadt-régi kép.

Lehorgadt váll; tétova zörej, ha botra támaszkodva lép.

S majd egy harang szál; mire elhaf, belőle földtúrás marad.

Valami árnyék csetlik-botlik .jí összehajió fák alatt.