Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-29 / 151. szám

I ESZM-MAGYARQRSZAG 4 T984. június 29., péntek t Színjátszófesztivál kezdődik Miskolcon is látható lesz: Ember — munka — társadalom Köszöntő A Próba r Kazincbarcikára Pillanatkép az előadásból: Dózsa Imre és Szőnyi Nóra — Tessék mondani, hol kell leszállnom a művelődé­_si házhoz? — Majd a Libalegelőnél tessék jelezni... Ez a fura párbeszéd nem abszurd játékban hangzott el, hanem tizenkét évvel ez­előtt, egy nyári napon, a Miskolcról Kazincbarcikára közlekedő autóbuszban, utas és kalauz között. Utóbbi az­tán — látva a kérdező to­vábbi értetlenségét —, bő­vebb magyarázattal is szol­gált, aminek lényege abban vala, hogy régen Libalegeló- nek nevezték azt a terüle­tet, ahol a művelődési köz­pont is épült. Azóta már feledésbe me­rült múlt és jelen ilyen han­gulatú egymáshoz kapcsolá­sa. Kazincbarcika városi lé­tének második tizenöt éve alatt is hatalmasat fejlődött, látványosan gyarapodott és szépült. Ezt igazán csak azok tudják érzékelni, akik bizo­nyos „rálátásból” érkeznek a városba. Mondjuk, akik — ha nem is rendszeresen, de — gyakori vendégek a két­évenként itt megrendezett . országos amatőr színjátszó­fesztiválnak. Az, a tizenkét évvel ez­előtti autóbuszos utasunk is azért kereste akkor a mű­velődési házat —, s ezzel nem volt egyedül —, mert nézőként is részese akart len­ni az első alkalommal ren­dezett eseménynek. Mint minden új, ez is sok érdek­lődőt vonzott az első idők­ben, ez a színjátszófesztivál, amelyet azóta is .ifj. Horváth István nevével fémjeleznek, és amely most hetedik alka­lommal szólítja Kazincbar­cikára a játszókat, a rende­zőket, az érdeklődőket; az amatőr színjátszás iránt von­zalmat érzőket. Nagy vonzása volt ezek­nek a fesztiváloknak az első időkben. Túl azokon, az igen jelentős értékeken, amelyek a színpadon, a játéktérben megszülettek, az emlékezet őrzésre érdemesnek nyilvá­nítja azt a szellemet is, amely összefogta ezeknek a feszti­Eredmőnyesek voltak az elmúlt három év munkáját értékelő KlSZ-küldüttgy ülé­sek — állapította meg leg­utóbbi ülésén a KISZ me­gyei bizottsága. Jó néhány KISZ-szervezet —, igaz, az elvárhatónál kevesebb -r élt az újfajta, demokratikusabb választások lehetőségével. A tanácskozások elérték cél­jukat, betöltötték funkcióju­kat, de a testület ülésén is szóba került néhány olyan dolog, — például a formaliz­mus —, amelyet évek óta fö­lösleges, kényelmetlen teher­ként cipel magával a KI3Z- szervezetek egy része. Mit értenek formalizmus alatt a fiatalok? — ezt mondta el az ülésen a testület egyik tizenéves tagja. Például a ■küldöttgyűlések egy részén túlzásba vitt ünnepélyességet, és beszabályozottságot. Ter­mészetes, hogy egy ilyen fontos tanácskozásnak van­nak ünnepélyes, hagyomá­nyos, nélkülözhetetlen kellé­kei, de egy középiskolai ta­nácskozáson nem feltétlenül szükséges sötét öltönyben és kék szoknyában, matrózblúz- han megjelenni. És az is el­képzelhető. hogy a tanácsko­záson olyan fiatalok is részt válóknak a résztvevőit. Az utóbbi évek fesztiváljain mind sűrűbben lehetett hal­lani az „emlékszel még...?” — kezdetű megidézéseket ba­ráti beszélgetésekben ... Az csak természetes, hogy a most-jövő, , a legújabb, a legfrissebb-kezdetű mindig a jóval, a széppel reményel- teti az embert. Bízunk mi is a ma kezdődő, hetedik alka­lommal megnyíló országos amatőr színjátszófesztivál si­kerében. Sikerében úgy —, hogy megőrzésre érdemes emlékeket hagy mindazok­ban, akik részesei lesznek a következő napok eseményei­nek: az előadásoknak, a szakmai tanácskozásoknak, a szervezett programokon kí­vüli találkozásoknak. Hinni szeretnénk, hogy ez a fesz­tivál bizonyítja: az amatőr színjátszók képesek az ösz- szesereglésen tül — a való­di együttlére. Nem kívánunk hát töb­bet a Kazincbarcikára érke­ző csoportoknak és szakem­bereknek, meg az érdeklő­dőknek, mint szép és igaz szavú együttlétet — az ügy­ben, az ügyért. Köszöntjük az amatőr szín­játszókat megyénkben, Ka­zincbarcika városában. * Mint arról már korábban hírt adtunk, a hetedik alka­lommal megrendezendő ifj. Horváth István országos ama­tőr színjátszófesztiválra 13 hazai és 3 külföldi együttes kapott meghívást. Az ünne­pélyes mennyitó ma, pénte­ken délután 4 órakor lesz az Egressy Béni Művelődési Központban. A megye és a város nevében Nagy Zoltán, a megyei pártbizottság tit­kára mond köszöntőt, a fesz­tivált dr. Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium fő­osztályvezetője nyitja meg. Aztán fölmegy a függöny: el­sőként a zalaegerszegi Ref­lex Színpad és a budapesti Danuvia „G” Színpad mutat­ja be produkcióját. (t. n. j.) vegyenek, akik nem küldöt­tek ugyan, de érdekli őket a dolog. A formalizmustól elválaszthatatlan, a tartalmi, érdemi munkát befolyásoló dolog az is, hogy fölösleges — és természetesen semmi­féle szabály nem írja elő —, hogy előre megszervezzék és előzetesen ellenőrizzék a hozzászólásokat; mert erre is volt példa. (A hely meg­jelölése fölösleges, mert szá­mos helyen előforduló jelen­ségről van szó.) ‘ Azt szoktuk mondani, hogy az ifjúsági mozgalom és az iskola a szocialista demok­rácia tanuló- és gyakorló- terepe is. De hogyan tanul­ja a demokráciát az a fia­tal, akinek a hozzászólását „megfésülik”, sőt inkább ..ki­fésülik” és nem stilisztikai, hanem tartalmi szempont­ból is. Ha' pedig nem így történik és esetleg elmondja elmarasztaló véleményét mondjuk az iskola sportéle­téről, miközben beszél, a válla felett hátvasandít a testnevelő tanárára, aki az iskolai sportélet egyik felelős irányítója. Miközben talán arra gondol, hogy az év vé­gén nem lesz ötöse tornából. A nyári szezon legnagyobb kulturális eseményének ígér­kezik — július 1. és 16 kö­zött — a Próba című rock­balett országos turnéja. A rendezőszerv a Magyar Mé­dia, a színpadraállító a Mon­tage Balett Stúdió. Érdemes megjegyezni, hogy Magyar- országon — a hírek szerint — ilyen nagyszabású turnét még nem bonyolítottak le. Ezúttal közel 90 tagú társu­lat utazza körbe az orszá­got, s 19 előadást tart 15 nap alatt. A produkció az 1982/83/84-es színházi éva­dok egyik legnagyobb siker­darabja, s megszületése óta telt házzal játsszák az Erkel Színházban. A Magyar Álla­mi Operaház repertoárdarab­jaként részt vett; az edinbur­ghi nemzetközi fesztiválon, s az eseménysorozat egyik ki­robbanó sikerét aratta. A darab témája bibliai törté­net, illetőleg annak modern változata. Üldözöttek és ül­dözők tragédiája, amely két síkon játszódik. A mű koreográfusa, s egyben rendezőié Fodor An­tal. A zenét Presser Gábor szerezte, s ő maga állította elő szintetizátorok segítségé­vel. A „passió” próbája alatt J. S. Bach különböző művei­nek részletei (h-moll mise, János-passió, d-moll Tocca­ta és fúga) hangzanak el ... Az előadás, bár ezrek előtt nem ismeretlen, Miskolcon De adott esetben egy véle­mény, hozzászólás egyezteté­se, ellenőrzése , sem aktivi­tásra, politizálásra késztető dolog. A formalizmustól, a túlzásba vitt ünnepélyesség­től, a beszabályozottságtól, rövid az út a formális de­mokráciáig. Igaz, hogy az is­kolai osztályzás nem demok­ráciái kérdése, de úgy vél­jük, az is igaz, hogy a me­rev ünnepélyesség, a túlbiz­tosítás nem segíti a sallan­goktól mentes, a tartalma­sabb, az életkori sajátossá­goknak megfelelő, tehát fia­talosabb ifjúságmozgalmi élet kialakulását. Lehet, hogy a küldöttgyűlések után az újságíró tollából mindez „utánlövésnek” tűnik, de a tanulságok levonása, a nyil­vánosság bizonyára segíti a rossz gyakorlat megszünteté­sét. A KISZ megyei vezetői látják a gondokat, de mind­ezek megváltoztatása, meg­szüntetése nemcsak rajtuk múlik. Elsősorban azokon a KISZ-fiatalokon. helyi veze­tőkön. aktivistákon, akik az elmúlt hónapokban megtar­tott sokszor formális tanács­kozások részesei, rendezői voltak. (Tetra) mégis az ismeretlenség von­zásával bír. Igazodásul né­hány lapvéleményből idé­zünk: „Ez a mű mindenki számára készült. Ennek a ze­nének és táncnak mindenki számára van mondanivalója. (Film, Színház, Muzsika); „A Próba hatása alól senki nem vonhatja ki magát. Olyan komplex színházi élményt adó táncdráma, amely a tör­ténelmi múltat éppúgy behá­lózza, mint napjainkat.” (Hét­fői Hírek). Az idei nyári elő­adássorozat pikantériája, hogy a Próha a nagyszerű Lódzi Wielki Teatr (Lengyel- ország) vendégjátékával ke­rül színre. Közreműködnek a Magyar Állami Operaház vi­lághírű magántáncosai. Vál­tott szereposztásban: Dózsa Imre, Keveházi Gábor, Metz­ger Márta, Szőnyi Nóra, Lő­csei Jenő, Bán Teodóra, Sza­káig György, László Péter. — Mi lehet az oka e rock- balett kirobbanó sikerének? — kérdezte egy újságíró Ke­veházi Gábortól. A válasz: — A sikernek általában több összetevője van. A Pró­ba esetében ilyen összetevő lehet Presser Gábor nagy­szerű zenéje, valamint a sok látványos tánc, Fodor Antal koreográfiája. A Próba című (rock)ba- lett bemutatója július 3-án, kedden 18 és 21 órától lát­ható Miskolcon, a városi sportcsarnokban. isi a ternészel MilÉZÍk Az idei időjárás rendelle­nességei nem a természet „bolondozásainak”, hanem éghajlati módosulásoknak tulajdoníthatók — állapítot­ta meg Jevgenyij Boriszen- kov professzor, a Szovjet­unió Meteorológiai Intézete geofizikai obszervatóriumá­nak igazgatója. A tudós el­mélete szerint, mintegy 30 évvel ezelőtt az északi fél­tőkén fokozatos és lassú le- hűlési időszak kezdődött. Változás állt be a földten­gely dőlésszögében, s ennek következtében csökkent a bolygónkra jutó napsugárzás mennyisége. Boriszenkov nem tekinti elfogadhatónak az úgynevezett üvegházha­tással kapcsolatos különböző elméleteket, melyek szerint a viszonylag közeli jövőben az éghajlat melegedése várha­tó. Kijelentését arra alapoz­za, hogy bár az utóbbi év­tizedben a légkörben 20 szá­zalékkal növekedett a szén­dioxid-kibocsátás, mindösz- sze 0,4 Celsius-fokkal emel­kedett a hőmérséklet a Föl­dön. Tartalom ■és fórma az innovációs A nyári egyetem csütörtö­ki programjában Birman Er­zsébet, az Innovációs Alap igazgatója tartott előadást, aki a személyiség szerepét vizsgálta az innovációs vál­lalkozásban. Birman Erzsébet bevezető­ként igyekezett szűkebben értelmezni, a ma oly diva­tos és sokszor használt in­nováció fogalmát. Vélemé­nye szerint tágabb értelem­ben innováció minden újnak a bevezetése, amivel piacot lehet nyerni. Különbséget tett a műszaki fejlesztés és a tényleges innováció között. Az utóbbi forrása a kutatás- fejlesztés. Erős az a szemlé­let, miszerint komolyabb eredményeket csak nagy ap­parátussal, kollektív kuta­tással lehet elérni. Valóban kell kollektív munka, de az eddigi tapasztalatok világvi­szonylatban is azt igazolják, hogy a finanszírozott, tuda­tos, kutatás-fejlesztési össz- tevékenységnek nagyon kis hányada hoz valóban újat, amely a gazdasági szférában is alkalmazható. A beveze­tett új dolgoknak jóval több mint a fele — beleértve a forradalmian új technológi­ákat is, — egyéni feltalálók­tól és kisvállalatoktól, cégek­től erednek. Ha a kutatások során született új eredmény­nél visszakeresik hogy hon­nan ered az ötlet, meg le­het találni azt az egy embert, akinek az agyában megszü­letett. Nem lehet elfogadni, • ha egy vállalatvezető azt állítja, hogy nem tudná visz- szamenőleg nyomon követ­ni, hogy a kollektív tevé­kenység során kitől ered az alapgondolat. Ami igazán új és eredeti, az egy emberhez kapcsolódik. Az más kérdés, hogy ez nem elegendő, mert tovább kell keresni azokat a kreatív gondolkozásé embe­reket, akik az ötlet kidolgo­zásában, megvalósításában szerepet kapnak. Az Innovációs Alap igaz­gatója, Birman Erzsébet sa­ját tapasztalatairól is szólt, nevezetesen azokról az em­berekről, akiket munkája so­rán megismert, akik az Alapnál ötleteikkel jelent­keztek. A feltalálók elég je­lentős része nem szakmabeli, az sem kell, hogy magas is­kolai képzettsége legyen, s ha magasan képzett, akkor sem törvényszerű, hogy amit felfedez, az a szakmájához tartozó dolog. Figyelemre méltón fejt;».' gelte az előadó, hogy a íel- találó típusú ember nem szokványosán közelít a dol­gokhoz. Elveti, s el meri vetni a korábban elfogadot­takat. Ezek valóban nagyon „nehéz emberek”. Az ex- centritás gyakran párosul a kiváló alkotókészséggel, s ez az alkotókészség megfele­lő ingerközegben könnyebben jön felszínre náluk. Számol­ni kell azzal, hogy az iga­zán alkotó ember nem beil­leszkedő típus, az esetek többségében kifejezetten ösz- szeférhetetlen, vagy magába zárkózó, s általában „kilóg­nak” a normális, szokásos társadalmi közegből. Azért tudnak igazán újat kitalál­ni, mert másként közelíte­nek a dolgokhoz, s képesek mindent elvetni, amit más elfogad, s ez a viselkedési normáikra is kihat. Az elmondottak nem je­lentik ‘azt, hogy az egész ku­tatás-fejlesztést el lehet in­tézni az úgynevezett zse­nikkel, hiszen nagyon sok, minden kell még ahhoz, hogy az ötlet termékké vál­jon. Ezt a hosszú folyama­tot szintén felvázolta az elő­adó, s itt már erőteljesen bekapcsolódott a kollektív munka, a vezető magatartá­sa, vállalkozásra való haj­landósága, kockázatvállalása. Ha valaki kitalál egy új mechanikai elvet —. és az elv a zseniális — ahhoz, hogy abból egy adott gép legyen, nagyon sok gépész, villamosmérnök munkájára van még szükség. A továbbiakban arról szólt,' hogy hiányzik nálunk az olyan ember, akinek felada­tává lehetne lenni, hogy egy új folyamatot kezdettől a termékig végigkísérjen, se­gítse, támogassa. Ez több lenne, mint a menedzselés, de egyelőre társadalmilag nem ismerték fel az ilyen típusú emberek kiképzésének a szükségességét. Három kulcsemberre van jelenleg szükség; a feltalálóra, a vál­lalkozóra és arra, aki végig- vezérli az egész folyamatot. Ezt egy személyben fellelni nagyon ritka kivétel. Javas­lata; adott esetben az a sze­rencsés megoldás, hogy egy új termék előállítása esetén a vállalaton belül társulás­ként kellene kiadni, a folya­mat levezetését, s ez végül majd a vállalat érdekeltségét növelné. Erre mód van le­ányvállalat alakításával is. (A. I.) Carfo Manzoni: Ilii van a telni te? Signor Piccolo kitárta az ablakot, és odakiáltotta egy arra haladó járókelőnek: — Hé! — Mi az? — Megmagyarázom ma­gának. hol van a Rossini utca. Itt egyenesen tovább­megy, azután jobbra fordul, aztitán balra, és néhány perc múlva már ott is van. — Köszönöm szépen, en­gem azonban egyálialáfi nem ' érdekel, hol van dz az utca. Máshová megyek. —; Nekem pedig egyál­talán nem számit, hogy ér­dekli magát, vagy nem, a Rossini utcába azonban csakis úgy jut el, ahogyan megmagyaráztam! Megér­teit? — Bocsásson meg. tisz­telt. uram. de nincs szüksé­gem az ön tájékoztatására, egészen másfelé tartok. — Ezt már hallottam! — Hát akkor tartsa meg magának a. tanácsait. — Micsoda alak! Hát annyira kellemetlen magá­nak, hogy én egy kis szí­vességet akartam tenni, bár egyáltalán nem isme­rem? — Az ördög vigye el, hiszen én a maga felvilá­gosítása nélkül is nagyon jól tudom, hogy hol van a Rossini utca! — Hát igy vagyunk! — mondta sértődötten sigiíor Piccolo. — Miért nem mondta mindiárt? Én arra pazarlóm a, drága időmet, hogy magának manuaráz- gassak, ráadásul pedig az a veszély fenyeget, hogy ■meghűlök ebben a huzal- | ban. maga pedig .. . Pi más* fráter! — kiáltotta siannr Piccolo, és nagy csat tanús­sal, becsapta az ablakot. Fordít ntia: '■•"Hért György

Next

/
Thumbnails
Contents