Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-21 / 144. szám
1984. június 21., csütörtök ESZAK-MAGYARGRSZAG 3 Nehány perc közgazdaság óz étmciés alap? Az elmúlt: esztendő utolsó hónapjai a gazdaságirányítás /-további ej lesz lésének jegyében leltek el. A szabú- lyozómódosítás új rendelkezései egymás után láttak napvilágot, hogy a vállala- tok'.még időben felkészülhessenek ■ a január elseje utáni helyzetre. November elején a Mi- nisyfticManács határozata nyomán új fogalom került köz- gazdásági szótárunkba, az intervenciós alap. Neve után mái1 sejthető, hogy milyen célt’g hozta létre a kormányzat á több mint 10 milliárd forinttal rendelkező külön- kasszáti Amint a közlemény szövegéből kiderült, az átmenetileg válságba jutott ágazatok és vállalatok megsegítése az új alap egyik legfontosabb feladata. t.V SEGÍTSÉG A BAJBAN De már itt szükséges hangsúlyozni. hogy nem . az állandó gazdálkodási problémákkal és pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalatok megsegítésére hozta léire a kormányzat az ' intervenciós alapot, hiszen ahogy Hetéhyi István pénzügyminiszter a decemberi ország- gyűlés előtt elhangzott expozéjában mondta, a. tartósan veszteséges vállalatok támogatására 1984-ben sem lesz' lehetőség. Az utóbbi ővele eseményei számos konkrét példával illusztrálják az új. különkasz- sza rendeltetését. : Gondoljunk,, csak az exporteladást árakat követő honi árképzés bevezetésének évére. Ebbéli az idő,szakban a világpiacon is nagy változások történtek, ez ’ addig magas exportnye- reséggel büszkélkedő kohászat és alumíniumipar hirtelen válságos helyzetbe került, mert a külpiacon meredeken zuhantak az árak. Az egykor jólmehő kohászati és alumíniumipari vállalatok egymás után jutót-' lak súlyos pénzügyi helyzetbe, wert egyrészt csökkent az exportbevételük, másrészt az új. Szabályozás miatt itthoni árcsökkentésre is kényszerültek. A recessY.ió egyébként nemcsak a hazai cége- k -I sodorta kritikus helyzetbe, a nagy nyugatnémet, angol, amerikai kohók is éppen csak a fenntartási költségeiket keresték meg. Ám, sokan .közülük nagyobb beruházásba fogtak akkortájt, számítva a hamarosan bekövetkező fellendülésre. Szakmai berkekben 1981— 82-ben élénk vita bontakozott ki, szükségünk van-e egyáltalán ilyen nagy volumenű kohászatra és alumíniumiparra, hiszen a milliárdos befektetések még minimális hasznot sem hozlak abban az időben. Szerencsére a kormány úgynevezett válságintézkedéseket hozott, felmentve a hazai árcsökkentés kényszere alól, például az alumíniumipart, s így /megóvta a gyárakat a csődbe jutástól. Nehéz volt viszont a pénzt a további i n tézkedések h ez előteremteni. . hiszen más ágazatoktól vonták el a szükséges forrásokat. A rendelkezések már 1983-ban beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, ismét növelte exportját e kél ágazat, s a világpiacon jelentősen emelkedtek a kohászati és alumíniumipari termékek árai. HA NEM KIFIZETŐDŐ Bármelyik ágazat kerülhet hasonló helyzetbe, például egyik-másik mezőgazdasági termék piacán tapasztalható most hasonló tendencia. Az ilyesfajta, átmeneti veszteségek fedezésére alkalmas az intervenciós alap. Megkönnyíti a kormányzat döntését, hiszen az elmúlt évi féjlesztésialap- elvonásokból és az idei központi intézkedésekből származó 12—13 milliárd forint áll rendelkezésére, tehát a szükséges pénzt nem mások rovására kell előteremteni. Az intervenciós alapnak más funkciót is, szántak: ez elsősorban a minisztériumok és a vállalatok újszerű partneri, vagyis nem alá-fölé- rendeltségi kapcsolatával függ össze. Korábban sokszor előfordult, hogy egy-egy cég a fölötte« szerve „kérésére” látott hozzá egy ágazati, vagy éppen népgazdasági szinten fontos, ám vállalati szférában ráfizetéses beruházásokhoz. A kiemelt célra a banktól természetesen kapott hitelt, de a visz- szafizetés már a saját kasz- száját terhelte. Amikor 13— 14 százalékos kamat mellett adnak kölcsönt a pénzintézetek, egy beruházás megvalósításakor szó szerint létkérdés a megfelelő nyereség. Ezek a beruházások azonban az esetek többségében — ahogy várható volt — nem hoztak elég hasznot, és a vállalatok súlyos anyagi helyzetbe kerültek. Sajnos, ekkor már nem számíthattak a fölött es szerv támogatására, a veszteség ódiumát az irányító szerv már nem vállalta el. Amint az egyik közgazdász vándorgyűlésen elhangzott, a minisztériumok, például a MÉM ebben az évben változtatott a korábbi gyakorlatán. Ha fontos, ám nem kifizetődő feladatok megoldására kérik a vállalatokat, részükre az intervenciós alapból juttatnak pénzt — kölcsön, vagy támogatás formájában. Az alap ilyesfajta rendeltetése nein kevésbé fontos, mint a válságiparágak megsegítése, hiszen lehetővé teszi, hogy a vállalatok ne felsőbb utasításra szolgálják majd a népgazdaság érdekeit, hanem m egfelelő ösztönzés és segítség reményében. LEGYEN PÉNZÜK Természetesen egy vállalati szintű fejlesztés nem kerülhet ebbe a kategóriába, elsősorban más ágazatokat vagy az egész népgazdaságot érintő, de a vállalat munkájától függő feladatok végre-, hajtásáról léket csak szó. Az intervenció« alap létrehozása csak egyike a gazdálkodást segítő irányítási eszközöknek. Bár számos központi intézkedés csökkentette a vállalatok nyereségét.. a másik oldalról a kormányzat, a lehetőségek szerint,- mindenl megtesz azért, hogy jusson elég pénz a kiemelt célokra. A 80-as évek második felétől éneikül nem fejlődhet a magyar gazdaság. I- M. A kukoricát is öntözik Heyyalján Ai elmúlt hetek csapadékos időjárása ellenére is öntöznek, ahol ez indokolt. A Talaj-hegyaljai Állami Borkombinát Tárcái közelében a Mé- zesmáj-dülöben 30 hektár területen kukoricát vetett olyan területen, ahol oz elmúlt években alanyvesszöt termesztettek. Mivel nincs nagy kereslet az oltványokra, ezt megszüntették. Ezután a területet olyan vegyszerrel kezelték, melynek használata után három évig csak kukorica termelhető itt. Tamás István felv. Csüüiaplógépek Az idén már folyamatosan készítik a keresett automata és félautomata zsugorfóliázó, folyadéktöitö gépeket a széc.sényi II. Rákóczi Fet'enc Termelőszövetkezet ipari üzemeben. Az egymásfél millió forint értékű berendezéseket már szinte a gv ár tószalagon meg vás árol- ják. A vevők között a gyógyszeripartól a pincegazdaságokig, szinte minden iparág megtalálható. A szövetkezet szakemberei közben már továbbfejlesztik a berendezést. Többek között bútorok csomagolására alkalmas változatát is kifejlesztik. Sikerült megoldaniuk azt is, hogy az automata zsugorfóliázó gépek műveleti sebessége szinkrónban legyen a konzervipari, úgynevezett palettázó gépekkel. la ríéís a szén... Változások a vasgyári kenyérgyárban Létszámhiány miatt átcsoportosítások Odakint plusz húsz fok van, idebent, a vasgyári kenyérgyárban közel a dupláin. Így aztán az itt dolgozók érthetően igyekeznek szellősen öltözködni. A nőkön köpeny, kismamacipő, fejkendő. A férfiakon rövid nadrág, atlétaing, sapka, tornacipő. Az öltözékek fehér színűek, ez is előírás, akárcsak a patyolattiszlaság. Figyeljük a pékeket. Állnak szemben a nyitott kemenceajtóval, lépésnyire a lobogó lángoktól, s a hosz- szú nyelű lapáttal négyesével szedik ki az egyenletesen barnára sült vekniket. — Szép, de nehéz szakma a miénk — jegyzi meg a 49 éves Doboveczky Géza. — A hőség, a gőz, nem utolsósorban pedig a hajlongás, ,az emelgető* megviseli a szervezetet. Hozzáértők állítják: a hagyományos módon dolgozó pékek fizikai igénybevétele vetekszik a kohászokéval, a bányászokéval. Mostanában pedig különösen nagy a leterheltségük, kok a túlóra. — Júniustól nálunk is bevezették a 40 órás munkahetet — magyarázza a kenyerét 1952-töl pékként kereső szakember —, de csak papíron. A valóságban az eddiginél is többet kell dolgoznunk. A múlt hónapban is 225 órát töltöttem, a kötelező 170 órával szemben. Tajthy Gáspár üzemvezető kiegészíti az elhangzottakat : — Kevés nálunk az ember. Pontosabban fogalmazva: sok a beteg. Hiába, megöregedtünk. Jómagam is decemberben megyek majd nyugdíjba. Azt. aki harminc évet lehúzott ezen a pályán, akár naponta kiírhatná az orvos. Most is tizenegyen vannak táppénzen. Az itt maradóknak kell biztosítaniuk az előírt termelést. Kisvártatva így folytatja: — Folyamaiban van kenyérgyárunknak a rekonstrukciója, a fejlesztése. A tervek értelmében új üzemcsarnokot, s abban három alagútkemencét építenek, bővítik a raktárt, ideálisabb feltételeket teremtenek a szakmunkástanuló-képzéshez. A költségeket 50 millió forintban állapították meg, a pénz egyharmudu viszont még hiányzik. Így aztán alighogy megkezdődött a munka, máris abba kellett hagyni, holott a korszerűsítések volnának hivatottak ellensúlyozni a létszámhiányt. — Mit tudnak tenni ebben a helyzetben? — Igyekszünk ügyesen szervezni. oda csoportosítjuk ‘ át a létszámot, ahol a legnagyobb szükség van rá. Átmegyünk a kéthajós, egymásba nyíló sütőüzem másik részébe. Ezen a területen sütik a zsömléket. A kemence szállítószalagjáról fürge- kezű, idősebb asszony kapkodja le és rakja műanyag' kosárba a kedvelt péksüteményeket. — Roppant ügyesen csinálja! — dicsérem, mire így szabadkozik Filekovszki Belőné: — Még csak két napja vagyok itt. Azelőtt takarítottam. Az előző dolgozó megbetegedett, be kellett lépnem helyette. Műszak végére bizony, már alig állok a lábamon, úgy elfáradok; ha tehetem, megyek is vissza a söprűhöz. Tovább haladunk, majd megállunk az egyik kerekeken gördülő emeletes tolópultnál. Kísérőm leemel egy kenyeret a rakat tetejéről. — Ez a legújabb termékünk. a házi kenyér. A tésztáját kizárólag kézzel készítjük ki, így garantált a kivá' ló minőség. Valóban roppant ízletes az egy- és kétkilós súlyban ‘készülő házi kenyér. Egyelőre csak a gyár saját, szakboltjaiban vásárolható. — Meg kell vallanom — mondja Tajthy Gáspár —, kényszerből váltóttunk. A létszámhiány miatt ugyanis az eddigi hárommal szemben csak két gőzkemencét üzemeltetünk, s ezekben nem tudunk elegendő krumplis kenyeret sütni. A krumplis kenyér most már teljes egészében átkerült a kiliáni kenyérgyárba, ott, a korszerű gépeken elegendő előállítható belőle. — Hogyan alakul tehát a termelésük? — Továbbra is sütünk naponta 170 ezer zsömlét és H0ü kilogramm rozslángolt kenyeret. Hetente kétszer 150 kilogramm alföldi barna kenyeret is szállítunk a boltokba. Mindezt természetesen a házi kenyéren felül. A vasgyári kenyérgyárban ezekben a napokban feltűnően sok a fiatal fiú és lány. Aminl Orofti Lajos és Csorba Kálmán, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet két elsős tanulója újságolja, a nyári gyakorlatukat töltik itt. Találkozunk a szakoktatójukkal, Dávid Józsefjei: — Magam is itt dolgoztául másfél évtizedig. Úgyhogy igyekszem megszerettetni a fiatalokkal Miskolc legrégebbi kenyérgyárát. A most végzett és a vállalattal szerződésben álló 25 újdonsült pék legtöbbjének is ez lesz a munkahelye. Megoldódik tehát az utánpótlás. Kolaj I,ászt6 A szénhidrogének drágulásával egyre többen használnak otthonuk fűtésére újra szenet. Ezzel párhuzamosan évről évre nő a lakosság és a TÜZÉP-telepek szénreklamációinak száma. Igaz ugyan, hogy a Borsodi Szénbányák által kitermelt szénnek a kifogásolt mennyiség csupán elenyésző része, ugyanakkor azoknak nagy problémát jelent. akikek egy-egy megrendelés alapján a megengedettnél jóval porosabb, illetve meddősebb szén érkezik. Az esetek többségében ez utóbbit reklamálják. (A megengedett meddőtartalom a lyukói szén esetében két és fél, a többinél három százalék.) Az értékesítés mindig a TÜZÉP-eri keresztül történik, azonban megkülönböztethető a TÜZÉP-telepről, illetve közvetlenül á termelőüzemtől elszállított: (úgynevezett művi) szén. Ennek megfelelően más a kifogások bejelentésének helye, és a kivizsgálások módja. A bejelentéseket: lehetőleg 48 órán belül kell az illetékes TÜ- ZÉP-telepen. illetve — ha művi értékesítésről van szó — a bányaüzemnél megtenni. (Ez történhet telefonon és levélben is.) A TÜZÉP-telepről vásárolt szén reklamációit az adott telepen az erre kijelölt dolgozók végzik. Az ügyintézés ebben az esetben a legrövidebb: a vásárló csaknem mindenkor nyolc nap elteltével átveheti a kártalanítás összegét. Jóval bonyolultabb a hely. zet a művi értékesítésű szénnél. Borsodban számottevően csak Lyukóbánya osztályozójárói szállítanak közvetlenül a fogyasztóhoz szenet. (A megyénkben értékesített lakossági szénnek megközelítőleg egynegyede a lyukói aknából származik.) Az ügyintézés menetéről az Észak-magvarországi Tüzelő- szer és Építőanyag Nagykereskedelmi Vállalatnál Palá- gyi Szabolcs tájékoztatott. Megtudtuk, hogy a bejelentések kivizsgálását az üzemi meo-csoport végzi. A helyszínen — a vevő érdekeinek figyelembevételével és beleegyezésével — döntenek arról, hogy a kártalanítás csere. vagy pénz útján történjék. Csere esetén a szenet két héten belül eljuttatják a vásárlóhoz. A jegyzőkönyvek felvétele nyolc napon belül megtörténik, Innen tovább küldik a Borsodi Szénbányák meo. osztályára, ahol a jegyzőkönyvek adatait ellenőrzik, majd postán továbbítják a TÜ ZfiP-közpon tba. — Az ellenőrzési csoportunkhoz egyszerre 400—500 jegyzőkönyv érkezik — mondta Palágyi Szabolcs —, legtöbbjük egy-másfél hónappal ezelőtti keltezésű. A csoport dolgozói újra átszámolják a bennük szereplőér- tékeket: Meg keli jegyeznem, hogy az eseteknek körülbelül a felében hibásak a számítások. Ezeket kijavítjuk, majd a jegyzőkönyveket átadjuk a pénzügyi osztálynak. A kártalanítás összege (mely a selejtes mennyiség után járó fogyasztói árból, és az erre jutó fuvardíjból tevődik össze) két-két es fél hónap múltán jut el a vásárlóhoz. — Elképzelhetőnek tariom — főként a kispénzű nyugdíjasokra gondolva —, hogy a vevőnek csupán az a néhány száz forint állt rendelkezésére tüzelőjének beszerzéséhez, amit korábban beii»e- tett. Ön szerint le lehetne-« rövidíteni ezt az időt? — Ha Lyukóbányáról közvetlenül hozzánk küldenek a jegyzőkönyveket, ezt az időt akár két hétre is le lehetne rövidíteni — felelte Palágyi Szabolcs. Ezek után megkérdeztük iSz öcs Elemért, a Miskolci Bányaüzem főmérnökét, mi az oka a periódusosán fellépő minőségromlásnak, s várható-e javulás e téren, valamint befolyásolja-e a minőséget a berentei m«só üzembe állítása? — A minőség időnkénti romlása a geológiai-tektonikai körülményekre vezethető vissza, amelyeket: gépi fejtés mellett nem lehet kiküszöbölni. Emiatt azonban a vásárlókat károsodás nein érheti, ezért minden jogos reklamáció esetén kártalanítunk. Jövőre — hasonlóan itt ideihez — 190—200 ezer tonna lakossági szén eladását tervezzük. Az összes termelésnek csupán a 20 százaléka kerül majd át a berentei mosóba, s mint mosott szenet, jobb minőségben, valamivel drágábban hozzuk forgalomba. Természetesen a berentei szén minősége — eddig ez ellen merült föl a legtöbb kifogás —■ lényegesen javul majd. A lyukúi kocka-darabos szén — amelyik elsősorban Miskolc és környéke tüzelőellátásót biztosítja — minőségében viszont csak csekély javulás várható. (A fejtéseken dolgozó csapatokat anyagilag is érdekeltté tesz- szük a meddőtartalom csökkentésében. Emellett a kézi válogatás hatékonyságát is fokozzuk.) Várhatóan továbbra is keresett marad a lyukói szén, mivel olcsón kapható — válaszolt a főmérnök. Az elhangzottak alapján úgy tűnik, érdemes lenne megoldást találni ró. hogy az úgynevezett művi értékesítés útján szénhez jutóknak se kelljen hónapokig várniuk — jogos reklamáció esetén — a pénzükre. Szalóczi Katalin r V« i
