Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-06 / 105. szám
1:984. május 6., vasárnap-ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Egy prügyi próbálkozás fl dohány páíMulása Egy üzemlátogatás tapasztalatai Á gondok és a megoldás lehetőségei Az elnök is érzi, hogy itt valami mentegelözésíélét illik mondani: — Sokáig próbálkoztunk a dohány nagy ü ze mesi lésével. Volt egy álmunk, amiért megtettünk mindent, hogy a legkorszerűbb technológiák igénybevételével olyan ültetvényt alakítsunk ki. ahol a faszerepet végre a gépek játsszák. És nem az emberi kéz . .. Először ehhez ki kellett találni egy olyan új rendszerű szárítót, amelyre elismerően esettintetlek még a legrégebbi dohányos szakemberek is. A folyamatosan dolgozó berendezés majdnem minden gazdaságossági, s teljesítmény mutatóban felülmúlta a hazánkban alkalmazott mesterséges dohány- szári tékát — s bár szabadalmaztatva van —•, az országban mégsem terjedhetett el. Hogy miért? Talán a bürokratikus ellenállás miatt, de inkább azért, mert a drágábba kerülő berendezésekre adlak dotációt, támogatást, s ezért a termelők azokat vették meg. A prügyi Tiszamente Termelő- szövetkezetben mégsem adták fel az ügyet, a termesztés teljes gépesítésének ügyét, mert rá pár évre kidolgozták annak az önjáró betakarító gépnek a terveit, amelyet megvalósítva sikerült kiküszöbölni a kézi munkát a törésnél is. A termesztés folyamataiban a költséges kétkezi munkái a kacsgátló. érésgyorsító, egyenletest tö vegyszerekre bízták, s az eredmények mulatták, hogy elképzeléseik helyesek. És ekkor szinte egyik hónapról a másikra meggondolták magukat, s a termesztést vissza akarják juttatni oda, ahonnan elindultak. a kétkezi munkára. Semsey András, a szövetkezet elnöke nem tiltakozik: — Tudom, hogy visszalépésnek tűnik az egész, de a jelenlegi helyzetben nem tudunk mást tenni. Mi nem vagyunk egy kísérleti intézet, amely óriási állami támogatással éveken át kutathat, keresve a jobbat, a tökéletesebbet. Mi piacra dolgozunk. haszonra, így hiába jobbak a berendezéseink. gépeink, a legtöbb üzeménél, keserűen tudomásul kellett venni, minél korszerűbbé tesszük a termesztés folyamatait, annál jobban nö a ráfizetés veszélye. Ez volt az a pirula, amit le kellett nyelnünk. És amire a következő gazdaságossági számítás figyelmeztetett. A kacsgátlás, s az érésgyorsítás vegyszerei hektáronként ötezer forintra emelkedtek. Eltol az élőmunka költsége — különösen ha háztájiban termesztik a dohányt — lényegesen olcsóbb. Nem is beszelve arról, hogy a gondasabban válogatott, minőség szerint osztályozott dohány növelheti az árbevételt. Az elnök vállat von: — Csak a vak ember nem veszi észre, hogy a legtöbb növény a háztájiban „megbokrosodik”. Alapja az érdekeltség, a több pénz. Mi csak a munkabér költségét növeljük, ha minőségi osztályozásra szorítjuk tagjainkat. Tudomásul kell venni, ha valaki elvállalja a háztáji területet, akkor ki fog szorítani belőle mindent. Így idén már hatvan hektáron (!) háztájiban termesztik Prügyön a dohányt. Fémjelezve: nem elég a techA Borsodi Hőerőmű évek óta nagy gondot fordít a levegő szennyezésének csökkentésére. Ismeretes, hogy ezek az erőművek igen erőteljesen szennyezik a környéket és ugyancsak ismeretes. hogy a szűrők felszerelése sok millióba kerül. A Hőerőmű Vállalat az elnika, nem elég a munka- szervezés, ha hiányzik az a hihetetlen pontosság, lelki- ismeret, amelyek a különben is költséges növénytermesztését gazdaságossá tennék. Az elnök elneveti magát: — A háztájinak megvan a maga előnye. Először tudjuk elérni, hogy vitamentesen, túlóra, ünnepnapok nélkül az ágazatban- dolgozók úgy dolgozzanak, ahogy diktál a dohány. Ugyanis ennél a kultúránál ez a hatékony termelés lényege. Itt nem szabad két napot várni a tetejezéssel, a kacsolással, vagy akár a töréssel, hogy majd ráérünk arra még. A pénzéért hajt mindenki, s nem kell minden percben szólni az agronómusnak, hogy talán ezt egészen másképp kellene csinálni . . . Hogy mi ebből a haszon? A tagnak negyvenezer forint körüli jövedelem. Évente. munkájától függően. A szövetkezetnek az, hogy nem kell kifizetnie ezt a negyvenezer forintos munkabért. ráadásul megkapja a nagyüzemi felárat. A népgazdaságnak pedig a prügyi módszer kétszeres előnyt jelent. A gazdaságta- lanságru hivatkozva, nem számolják fel a dohánytermesztést, másrészt, olyan kislevelű — Virginia típusú — fajtákat vetnek, amelyekét exportálni lehet. Ráadásul a dohánygyáraink is ezeket igényelnék. De azért nem lenne a prügyi dohánytermesztés, prügyi dohánytermesztés, ha itt sem találtak volna ki valami újai. Mégpedig egv teljesen újszerű háztáji szárítót. Az elnök az újdonság műszaki adatait sorolja: — Égy idényben 180 .mázsa levelet tud szárítani. Száz kilogramm termény nedvességelvonásához 70 liter gázolajat használ fel. Szűkített költségvetésünk szerint, mintegy 180 ezer forintba kerül. De mivel kizárólag csak bérbe adjuk, a termelőnek évente mindösz- sze évi 28 ezer forintot kell a készülékért cserébe fizetnie! A szakembernek ezek a számok beszédesebbek, mint egy hozzá nem értőnek, akinek talán mindennél többet mondana, hogy a hasonló berendezések közül ez a legtökéletesebb. Éppen ezért érdekes: miért nem készpénzért, s miért bérbe adja gyártmányait a szövetkezet? Semse.v András: — Mert sose mondunk le arról, hogy a fejlettebb közös gazdaság irányítsa a termelés egészét. Mi szívesen felajánljuk a mindenkori munkája szerinti hasznot a kistermelőnek, de ragaszkodunk ahhoz, hogy ne a piaci haszon, hanem mi határozzuk meg a termesztendő fajtákat — s így a dohánygyárak kívánalmait —, s az ennek megfelelő technológiát. És ezt legjobban úgy érhetjük el, hogy a minőséghez nélkülözhetetlen berendezést, a szárítót (amelyet szervizelünk is. és természetesen garanciás), nem engedjük ki a kezünkből. Mert így akár kétezer hektáron is, ebben a nyírségi tájkörzetben koordinálni tudnánk a kistermelést. Röviden a cél: mindenki jól járjon ... És, hogy a prügyi módszer beválik-e. azl csak a jövő hívatott eldönteni. múlt években látható, szó szerint is érezhető eredményeket ért el a tisztaságért, a környezel védelemért. Jelenleg a !). filteregységet szerelik. melyet várhatóan ez év nyarán helyeznek üzembe. A 1(1. egység szerelése is megkezdődött, ezt a jövő év végén kezdik üzemeltetni. Hogyan tovább diósgyőri kohászat? Talán ez lehetne a mottója annak az üzemlátogatásnak, amelyre a közelmúltban került sor a Lenin Kohászati Müvekben, Juhasz Ádám ipari minisztériumi államtitkár részvételével. A fejlesztéssel foglalkozó államtitkárt a mintegy léi napig tartó útjára Drótos László vezérigazgató, Tóth Lajos kohászati termelési főmérnök és Dutkó Lajos keszárutermelé- si főmérnök is elkísérte. Milyenek is a gondok? Ez kiderült már a látogatás első állomásán, a csavaráru- gyárban. ahol a vendég tanúja lehetett a „szakállas” technológiának, az energia- veszteséges termelési módnak. amellyel az LKM mégis versenyre kényszerül más korszerű gyárak hasonló ter mékeivel. Bár mint az államtitkár megjegyezte: a regi berendezésekkel is nemegyszer leltet jól termelni, ha azok a masinák még alkalmasak a korszerű, minden igényt kielégítő áru elkészítésére. és mindezt gazdaságosan végzik. Ennek az útnak az első tapasztalata éppen az volt. hogy az itt kü- lön-külön elvégzett műveletek nem lehetnek verseny - kepesek, mert a műveletek közben a lehűlt anyagot újra melegíteni kell. Ez rendkívül megdrágítja a különféle végtermékek, csak a világpiaci áron eladható acél- és csavaráruk előállítását. Ugyanez a gondolat fogalmazódott meg később a hengermű gerendáson üzemeben is, ahol a gyár vezetői ismertették a hengersor gyárt- mányszerkezelét. Beszámoltak arról: ez a régi üzem mit tud jelenleg, illetve mit kellene tudnia ahhoz, hogy olyan gyártmányokat is tudjon készíteni — például 400- as I-iartókal —, amelyek jelenleg is keresetlek a világpiacon. Más híradásokból már a nagyközönség előtt is ismert, hogy a több mint 2(H) éves diósgyőri kohászat nehéz A települések aranykönyvébe kínálkozó jeles ünnepségeket tartottak az elmúlt napokban megyénk néhány nagyközségében, községében. Ünnepi tanács-, népfront- bizottsági üléseken, vagy más méltó alkalmat teremtve nyújtották át a lakosság képviselőinek a kiemelkedő társadalmi munkáért a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által alapított Nemzeti zászlót és elismerő okleveleket, velük a Minisztertanács fejlesztési célú pénzjutalmait, illetve a megyei tanács pénzjutalmait. A nem csekély ősz- szegek jo alapot adhatnak az idei társadalmi munkához. A Nemzeti zászló — mint hírül adtuk. Mező- zomborra, a kiváló és jó eredményeket hozó társadalmi munkát elismerő pénzjutalom Encs városába került (melyet azonban még mint volt nagyközség nyert el), a megyei tanács pénzjutalmát Domaháza é.s társközsége, Kissikátor kapta. A településfejlesztő és a meglevő értékeket megvédő társadalmi összefogásnak sok évre visszanyúló hagyományai vannak megyénkben is. Készséggel mozdultak lakóhelyük gyarapítására az emberek — főként a kisebb falvakban — azokban az években is. amikor még bővebben jutott a közös pénzből. Az utóbbi években azonban nehezebb időket élünk. Ha valaha, most nem csupán célszerűvé, hanem szinte nélkülözhetetlenné vált a közhasznú munka, a közösségnek ily módon nyújtott segítség. A múlt évek, mindenekelőtt az elmúlt esztendő azt bizonyítja, hogy megyeszerte tíz- es tízezlielyzetben va-n. Ez a látogatás igyekezett a dolgok mélyéig hatolni, a termelési pontok számbavételétől az alkalmazott technológián ál a késztermékek kibocsátásáig. Lényegében ezért járta végig az üzemeket a ..küldöttség''. a technológiai sor elejétől. az acélgyártás kezdetéiül, a martin-, az elektro- és a kombinált acélműtől a hengerműveken, a vas- és acélöntödén es a kovácsolóüzemeken át. a húzott, hántolt és csiszolt termékeket előállító üzemekig, illetve a már említett csavargyárig. Az államtitkár már a bejárás közben megfogalmazta a benyomásait é.s tapasztalatait, amikor azt mondta, igen jó benyomást tett rá a korszerű technológia, a KAC berendezései, az üstmetallurgia. az ott történő gyártásirányítás technikája és a minőségellenőrzés legmodernebb eszközei, a gvors- elemzö kromatográfok. Jelenleg az a baj, mondta, hogy a gyár bizonyos okokból — ez a világpiac hatása is — képtelen a legmodernebb technológiák kihasználására. tehát a veszteséges üzemelés egyik lé oka. hogy nem olyan minőségű áru kerül ki a gyárkapun, amelyet magas áron lehelne eladni. Ezt a gondolatot elemezték tovább az üzemlátogatást követően. Túl drágán termel a kohászat, fogalmazódott meg egyfelől, igénylik a hazai gépipari vállalatok a korszerű termékeket, de nem hajlandók átvállalni a többletköltségeket. ez másfelől. Az is elhangzott, hogy az öntödei munka színvonala bizony kívánnivalót hagy, az LKM ma nem tud olyan jó minőségű kovácsolt es öntött termékeket előállítani, mint korábban. A termelőberende- zések elavultsága itt fennáll, de tarthatatlan az is, hogy a rek ismerték fel a fejlődésnek ezt a lehetséges útjai. Napjainkban a településfejlesztő és -fenntartó társadalmi munkamozgalom soha nem tapasztalt kibontakozásának lehetünk tanúi. 1983-ban az ország lakossága 10 milliárd 600 millió forint értékkel gyarapította ily módon lakóhelyét; minden állampolgárra — átlagban — 992 forint jutott, önmagában is példátlanul nagy összeg. A meglevő és erősödő lokálpatriotizmus nélkül ennyivel szegényebbek lennénk. A kétkezi és a szellemi társadalmi munka, az egyének és a kollektívák közvetlen befizetései és a különböző társulási önkéntes hozzájárulások révén viszont eny- nyivel gazdagabbak vagyunk. Illetve: gazdagabbak maguk a városok, a falvak lakói, akik joggal örülhetnek eredményeiknek. Sokat mondó számok hangzottak el az önkéntes településfejlesztő tevékenységről a Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának közelmúltbeli ülésén is. Ezek pedig arról szóltak, hogy tavaly lényegesen többet dolgozott megyénk lakossága társadalmi munkában, mint a megelőző esztendőben, és ez összességében 700 millió 640 ezer forint társadalmi munkaértéket tesz ki. Hosszúra nyúlna a lista. ha most azok neveinek felsorolására vállalkoznánk, akik Miskolcon és a megye más településein ezt az érésük 10 two tonnára használja ki. Summázva a látogatás tapasztalatát. az államtitkár megfogalmazta, új utat kell keresni a kohászatnak. Nem lehet arra számítani, hogy a leket áldozatos munkával létrehozták. Elégedjünk meg tehat a statisztikai állaggal, miszerint: a megye minden lakosára az országos átlaggal megegyezően 900 forint jutott... A lapok hasábjain, a rádióban. televízióban év elején mind több elképzelés, terv és javaslat lát napvilágot a települések fejlesztésével kapcsolatban. Az adottságokhoz igazodó, a lehetőségeket figyelembe vevő kidolgozott közeli és távolabbi tervek az ott élők kívánságait fogalmazzák meg. Színesek, változatosak, a jövőt felrajzoló elképzelések ezek: itt egy új élelmiszerbolt, ott iskola építését szorgalmazza a lakosság; máshol a bölcsőde bővítése vált halaszthatatlanná, vagy éppen az új utcában kellene a járdát megépíteni . .. Igen ám! De vágyaink, terveink valahogy mindig előbb járnak, mint azok megvalósítását a helyi költségvetés lehetővé lehetné. Mégis: amikor eljön a leltárkészítés ideje, a legtöbb településen valami többletről adhatnak számot: megépült a járda, elkészült a bölcsőde kerítése, kicsinosították az autóbuszvárót. Pedig év közben nem lett nagyobb a költségvetés. Akkor viszont honnan volt a pénz? A válasz, mely az önzetlen segitökészséget és tenniakarást, az egészséges lokálpatriotizmust fejezi ki. röviden így hangzik: „társadalmi munka” ... Ebben rejlik a gyorsabb előrehaladás, a gazdagodó világpiacon alapvető változások történnek, így csakis az itteni termékek gazdaságosságán kell javítani. Meg kell oldani a korszerű termelő- eszközeik kihasználását, akár a szocialista piacra történő többtermeléssel, hiszen köztudott. hogy a hazai ipar nem igényel annyi nemes- acélterméket. amennyinek a gyártására az LKM képes. A vállalat munkájára mindenképpen szükség van, és ma már a lehetőségek is sokrétűbbek az új formák kereted ár titka: a jő' lakóhelyi közérzetet kitevő sok kicsiny kérdésben: egv-egy városi park. egy külterület: 1 út, vagy akar falusi jarda I közösségi érdeket képviselő íj ügyében egyre inkább a t, gazda, a kollektiv tuiajdo- l j nos szerepében szokás szól- / f ni nálunk. A társadalmi j munka most már hosszú idő j óta a tanácsi feladatok szerves részét képezi: a lakosság, az üzemek, vállalatok ‘ munkahelyi kollektívái által végzett munka minden étben jelentős mértékben hozzájárul közös értékeink gyarapításához. környezetünk szebbé, kulturáltabba tételéhez. H a holnapunkról, vagy mai életünket szebbé tevő környezetünkről esik szó, nem a kívülálló kényelmes, azt „oldja meg a tanács” alapállásba helyezkedünk, hanem mind több helyen azt mondják: „majd mi megoldjuk. Ha kevés a pénz. munkánkkal pótoljuk ...” Ez az a belső tartalék, a forrás, amiben még nagyon sok erő rejlik: erre építette valamennyi város és község idei társadalmi munkaakcióját is. Csupa olyan, a közösséget érintő célok fogalmazódtak meg. amelyek kiegészítik a tanácsi erőforrásból való fejlesztést, összességükben pedig meggyorsítják, kiteljesí- tik tágabb lakókörnyezetünk gyarapodását, otthonosabbá válását. Ónodvári Miklós — kármán — liiabb tiller az erőtrűre sésére. Hajdú Gábor Exportra termelnek A Diósgyőri Gépgyár kabelgépeket gyártó gyáregységének I. szereldéjeben szovjet megrendelésre készülnek a DHICF —04 típusú folyamatos húzógépek. Orosz László szerelő- lakatos a gyártás alatt levő kábelhúzógép szerelésén dolgozik. A DIGEP K-gyáregységében készült gépek a Szovjetunió kábelgyáraiban teljesítenek szolgalatot. Fojtán fe4*. lő 000 tonnás öntödét a gyár -----------------------------------------------------------------Kamatozó lokálpatriotizmus
