Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-27 / 123. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. május 27., vasárnap / Most éppen nem a szebbik arcát mutatja. Felkavart fe­nék iszaptól szürke, hosszú hullámok szaladnak neki a nádnak, rángatják, dobálják a vízben korhadó csónak­maradványt, a parti köve­ken magasra fröccsennek, a süvöltő szél a köveken szét- porló vizet is felkapja, a permetező eső közé viszi. A hullámokon két vadkacsa himbálózik, fölöttük sirályok vijjognak, a part üres. fázós, a víz — nem is messze — összeolvad a szürke éggel. Előszezoni Balaton. De azért most is hosszan lehet nézni, hallgatni ezt a csodás vizet, mely mára, holnapra feltehe­tően ismét más arcot ölt, ké­kes színűvé, zöldessé válik, elsimul, kivilágosodik. De bármilyen: a legtöbb embert — hazait, külországit — to­vábbra is ez a természeti kincs vonzza hazánkba. Többet, mint amennyit ét­hír. Régóta tód ott, hogy szépsé­ges Balatonunk éppen szép­ségé, hatalmas vonzása mi­att károsodik. Egyebek kö­zött persze, hiszen a mégis­csak nagyobb szennyezést, károsítást a közeli állattar­tó telepek, ipari, mezőgazda­sági, háztartási szennytől fer­tőzött vízfolyások okozzák. Minderről nagyjából az utób­bi évtizedben cikkek, tanul­mányok könyvtárnyi sokasá­ga jelent meg, sürgető, ke­sergő, nyugtató, dühöngő, fe­nyegető, rimánkodó írásoké es valamennyi a nagy ügy, a Balaton érdekében. A kö­zelmúltban központi és me­gyei lapok munkatársai is­mét a Balatonról konzultál­hatlak Tihanyban a Közpotv- ti Népi Ellenőrzési Bizottság, az Országos Vízügyi Hivatal, m Építési és Városfejleszté­si Minisztérium illetékesei­vel. Az utóbbi három évben mintegy 500 0) népi ellenőr vizsgálta szisztematikusan a Balatonhoz szinte bármi mó­don kapcsolódó kérdések, problémakörök sokaságát. A három évig tartó munkát be­fejezték, a tapasztaltakat ösz- szegezték, ezzel nyilván hat­hatósan járultak hozzá a to­vábbi előbbre lépésekhez. Is­meretes az is, hogy már ko­rábbi időtől a kormány ál­tal jóváhagyott programok megvalósításán munkákodnafc a Balaton érdekében, ennek a több szakaszra, több évre szóló programnak a hatása is mindinkább látszik. Milyen mégis most a Ba­laton? A legfontosabb jó hír, mely a tihanyi tájékoztatón el­hangzott: a vízminőség nem romlik tovább! Hogy ezt a rövid mondatot ki lehessen jelenteni, ahhoz persze ren­geteg munkára, pénzre volt szükség és lesz is még a to­vábbiakban. Az elmúlt évek­ben sikerült számos derítőt, víztisztítót megépiteni, a víz­gyűjtő területeken is sikerült hathatósan tenni a környe- cetvédelemért. Az intézmé­nyes szemétszállítás kiszéle­sítése, a csatornahálózat bő­vítése szintén jótékonyan hatott a nagy vízre. Jellem­zésként a munka nagyságá­ra: a hetvenes évek elejé­től számítva most kezdték meg a tizenkettedik milliárd (!) forint „beépítését”, fel- használását a Balaton érde­kében. A milliárdok mögött levő beruházások, munkák eredményeként közölhették a szakemberek: a tó vizének minősége jelenleg a néhány évvel korábbi minőségnek felel meg. A későbbi beru­házási szakaszok feladata: visszaállítani — megteremte­ni — a hatvanas évek víz­minőségét. De addig még sok min­dennek kell történnie. Pél­dául meg kell teremtenünk a Kis-Balatont. Annak ide­jén rendkívül kártékony in­tézkedés következményeként lecsapolták ezt a természetes, ingyenes, kitűnően működő szűrőt — állatvilágának ká­rosításáról már nem is be­szélve —, amely tisztán en­gedte a tóba a Zala és víz­gyűjtőjének vizét. A lecsapo- lás után a mezőgazdaság, húsüzem, a városok, közsé­gek minden elképzelhető szennye töményen — vagy alig-alig tisztítva ömlött a tóba. A helyreállítás most mintegy 1,5 milliárd forintot igényel. Jó hír, hogy a Kis- Balaton újrateremtése, reha­bilitálása a tervezettnél gyorr aabb ütemű. Jelenleg 8 négy­zetkilométernyi felületen csillog a víz, jövőre a ter­mészetes szűrő egy részét már munkába is állítják. A Keszthelyi-öbölről, en­nek a csodásán szép terület­nek a pusztulásáról, szennye­zéséről különösen sok ' szó esett az elmúlt években. Mi itt a helyzet most? Nem va­lami jó. A menté«, a tisztí­tás munkái persze továbbra is folynak, de látványos eredmény hirtelenjében nem várható. Mert: a Balaton víz­készletének csupán mintegy 5 százaléka van ebben az öbölben és ide jön az összes szennyezés 80 százaléka! A szépséges tó ellenben nemcsak arra való, hogy messziről csodáljuk, hanem használjuk is a magunk módján. Hát ezek a módok nem mindig tisztességesek. Az építési tilalom életbelé­pése óta minden bizonnyal sokkal több ház épü mint előtte. A tiltó rendeld ké­szülésének híre jó előre el­terjedt, széjjelröppent és az illetékes hatóságok hirtelen­jében alig győzték kiadni az engedélyeket. Akik mosta­nában utaznak a Balaton környékén. tapasztalhatják, láthatják a mindenféle épít­kezéseket, irgalmatlan nagy a zsúfoltság, ennél talán csak a flanc nagyobb, de szépségdíjas házat elég ne­héz lenne találni. Az építők közül többen itt is ismerik azokat a — primitív — fortélyokat, melyekkel a mi megyénkben is sokan okoz­nak mindahányunknak és saját maguknak is felmér­hetetlen károkat: a kötelező szennyvízderítőt megépítik ugyan, de stikába ki is lyuggatják, hogy ne kelljen a szippantó« kocsi miatt fi­zetniük, a szenny hadd men­jen. szivárogjon, ahová tud. A felszín alatti vizekbe tud, mindenféle fertőzéseket okozva. A Balaton partjáról természetesen a tóba megy. Megérzi a víz persze — meg aki benne pancsikál — az olajat is. A szezonban min­dennap körülbelül egy ton­na (!) napolaj kerül a víz­be. Ez sem kevés. Meg az a szennyezés sem, amit a „húshorgászok”, a minden­áron halat akaróik beetetnek, összességében a beszórt, bomló, vízkárosító anyag is tonnákban mérhető. Mindezekkel együtt is: aki­nek módja, tehetősége van rá (előszezoni, olcsó ár. nem j jegyzett vendéglőben: rántott | csirke krumplival 80, ha­lászlé 70, bográcsgulyás 60, üres zöldbabfőzelék 20 fo­rint), nyugodtan induljon a Balcsira ezen a nyáron is. A következő nyarakon pe­dig még inkább. Ha minden jól megy. a Balaton védői 1987-ig elérik, hogy Tihany- tól Fonyódig tisztitatlan víz nem kerül a tóba. Ezen a részen talán még tisztított sem. Szóval: él a Balaton. A népi ellenőrök pedig há­rom év múltán ismét meg­nézik: hogyan. Priska Tiber Maoyar—NDK baráti találkozó Ernődön A Hazafias Népfront Bor­sod megyei Bizottsága, Ernőd nagyközség Tanácsa, és a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat a béke és barátság hónapjának keretében ma­gyar—NDK baráti találkozót rendez május 29-én 17 órai kezdettel Ernődön az MSZMP Emődi nagyközségi Bizottsá­ga székházának tanácskozó- termében. A résztvevőket Tóth Elek, a nagyközségi ta­nács elnöke köszönti, majd Randevú az NDK-val cím­mel filmet mutatnak be. Ezt követően a találkozó vendé­ge, Werner Warnecke, a bu­dapesti NDK-centrum igaz­gatója válaszol a résztvevők kérdéseire, beszélget velük az NDK életéről. A találko­zó alkalmából Az NDK élete képekben címmel kiállítás is nyűik. II szovjet film ta’yzelétíil és feladatairól Az új világ építése any- nyit jelent, hogy fáradhatat­lanul gondoskodni kell az új világ emberének formálá­sáról és eszmei-erkölcsi fej­lődéséről. Többek között er­re mutatott rá Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko, az SZKP főtitkára, szovjet ál­lamfő, mint az a Szovjetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának és a Szov­jetunió Minisztertanácsának „A filmek eszmei-művészeti színvonalának további eme­léséről és a filmművészet anyagi-műszaki bázisának megszilárdításáról” hozott határozatában, illetve az ar­ról kiadott közleményben ol­vasható. Megállapítja a ha­tározat, hogy a szovjet film­művészet lényeges mértékben hozzájárul a szocialista mű­vészeti kultúra fejlődéséhez, az emberek eszmei, erkölcsi és esztétikai neveléséhez. Az elmúlt években több film azzal hívta fel a nézők fi­gyelmét, hogy meggyőzően mutatta be a szovjet társa­dalom szociális és szellemi fejlődésének fontos aspektu­sait, jelentős eredményeit, mindezt igen magas szakmai színvonalon tette. Jelentős si­kert értek el a legsikerültebb történelmi, forradalmi és há­borús-hazafias filmek. A filmművészet jelentősége a televízió közbeiktatásával sokszorosára nőtt. Az SZKP Központi Bizott­sága plénumán arról is szó esett, hogy az emberek kul­turális színvonalának emelé­sével a művészet egyre in- - kább hat az emberek értel­mére, s ez még nagyobb fe­lelősséget követel a művé­szeti dolgozóktól, hogy a ke­zükben levő fegyver, a nép, a kommunizmus ügyét szolgál­ják. A határozat megállapítja, hogy a soknemzetiségű szovjet filmművészet hatalmas alko­tói lehetőségekkel rendelke­zik és olyan káderekkel, akik , tehetségesek és képesek a legbonyolultabb feladatok megoldására is. Felülmúlha­tatlan jelentőségű a szovjet filmművészet legkiemelke­dőbb mestereinek tapasztala­ta. A filmművészet kötelessé­A közeim úlTban készüli el és bemutatásra vár a Magyar Televíziónál — többek kö­zött — Sárost István és MáJ- npy Levente Zsákutca című tévéjátéka, amelynek fősze­replője tehetséges, fiatal kar- diológus, aki az egyetem el­végzése után egy vidéki kór­házban helyezkedik eL A munkájáért rajongó, azt ge, hogy a legkiválóbb ha­gyományokra támaszkodja­nak, azokat új alkotói ered­ményekkel gazdagítsák. A szovjet filmművészet joggal vált ki elismerést világszer­te, mint humanista, az alko­tóvágytól és a kísérletező szellemtől áthatott, eszmei tartalmát tekintve haladó művészet. A szovjet stúdiókban ké­szülő filmek közül sok fog­lalkozik korunk problémái­val. A filmművészet nagy­mértékben hozzájárul mind­ezek művészi megfogalmazá­sához. Érezhető hiány mutat­kozik viszont olyan alkotá­sokból. amelyek az eddigiek­nél teljesebben mutatnának be kortársi jellemeket, er­kölcsi problémákat, a fejlett szocializmus tökéletesítésé­nek sokoldalú folyamatát. Egyes alkotók ritkán vállal­koznak társadalmilag* jelen­tős témákra, és adódnak elég gyakran az élet lényeges problémáitól távol eső, a szov­jet embereket foglalkoztató kérdéseket megkerülő filmek, máskor meg kitalált konf­liktusok, kicsinyes viszályok, csüggedt hétköznapiság kerül az előtérbe. Néha igyekeznek idealizálni holmi elavult er­kölcsi normákat, sók film nem elég dinamikus, hiány­zik belőle a látványosság, nem érezhető a pozitív hős vonzereje. E megállapításokat kőve­tően arról szól a határozat, hogy a filmművészetnek az eddiginél tevékenyebben kell részt vennie a kommunista nevelés nagy és bonyolult feladatainak megoldásában, a tömegek munkabeli és tár­sadalmi aktivitásának foko­zásában. az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésében, élesebben kell látnia azt az újat, ami születőben van a termelési kapcsolatokban, a párt-, állami és a gazdasági tevékenységben. Megállapít­ja a határozat, hogy miköz­ben jelentős sikerek szület­tek a nemzetközi tematiká­ról szóló film- és tévépubli­cisztika terén, egyelőre ke­vés a játékfilm, amely le­őszinte hrvatásturlattal vég­ző fiatalember hosszú ideig szinte semmit sem észlel, majd nem akar érzékelni a kórházban uralkodó állapo­tokról. Feltétel nélkül védi főnökét, s annak módszereit, s igen sok csalódás után jut ei a cselekvés gondolatáig, ám annak megvalósítását megakadályozza személye* leplezné a mai imperializ­mus lényegét, s elősegítené az ideológiai ellenfél lelep­lezését. Utal rá a határozat, hogy az eddiginél nagyobb mértékben ki kell használni a szovjet filmek iránt kül­földön tapasztalható fokozott érdeklődést, s ezzel javítani a filmek külföldi forgalmazási lehetőségeit. A határozat a diagnózison túl, a továbblépés útjait is meghatározta és egész sor intézkedést is tervezett a kí­vánatos fejlődés anyagi, szellemi bázisának megte­remtésére. Számos intézke­dést hoztak a filmművészet műszaki ellátottságának ja­vítására, a filmgyártás táv­lati és tematikus tervezésé­nek jobbá tételére, bevonva egy sor országos szervet és bizottságot, amelyeknek köz­reműködésével a tervezésnek olyanná kell válni, hogy a filmek megfeleljenek a kö­zösség eszmei-művészeti szükségletének, a párt ne­velő munkája fő irányvona­lának. Számos intézkedés* vettek tervbe az anyagi ösz­tönzés, az írói honoráriu­mok, az állami dotáció ked­vező módosítására, a mozi­hálózat fejlesztésére. Az SZKP Központi Bizott­sága a Szovjetunió Minisz­tertanácsának a szovjet film- mű vészeiről hozott határoza­ta azt tanúsítja, hogy a film­művészet jelentősége ebben a hatalmas országban napja­inkban sem csökkent, a párt és az állam vezetése Válto­zatlanul nagy jelentőséget tulajdonít neki a híres le­nini megállapítás szellemé­ben, s mert Csernyenko meg­állapítása szerint is az új vi­lág építése annyit jelent, hogy fáradhatatlanul gon­doskodni kell az új világ emberének formálásáról, esz­mei-erkölcsi fejlődéséről, eb­ben a gondoskodásban vál­tozatlanul nagy szerep jut a filmművészéinek. Hogy ezt a szerepét betölthesse, felada­tát mindjobban elláthassa, abban kíván segíteni a ha­tárodat. (hm) tragédiája. A játékot Málnay Levente rendezte, főszerep­lője Lukács Sándor. Ugyancsak elkészült, és be­mutatásra vár a Csendélet, Molnár Ferenc szikrázóan szellemes vigjátéka a szín­házról. (A játékot Molnár a villanásnyi Színház című je­lenetéből írta.) A pompás szercplehetöségeket biztosító művet 15 évvel ezelőtt már játszotta a televízió Domjáft Edit és Bessenyei Ferenc elő­adásában; most Hernádi Ju­dit, Huszti Péter és Varga Mária játssza el Szirtes Ta­más rendezésében, Darva* Máté kamerája előtt. Gyermeknapi rekviem Újra itt a gyermeknap, és a felnőttek; szülők, nagyszülők, pedagógusok — titkon vágyva — mind arra készülődnek, hogy emlékezetessé tegyék ezt a napot a gyer­mekek számára. Szeretnénk napsugarat, békét, boldogságot, biztonságot nyújtani számukra. Épp ezért mindent beragyog a készülődés, tervezgetés fénye. Plakátok fi­gyelmeztetnek bennünket. Nézem a képe­ket, vidám gyermekarcok fénytől, értelem­től. egészségtől sugárzó tekintetek. De vajon odafigyelünk-e azokra, akikben a tudat csak bukdácsol, szemük fénye érte­lemtől nem ragyog, és érdeklődést is alig- alig hordoz. Kiknek világa — gyermeki vi­láguk is — beszűkült, korlátozott. De ne feledjük: gyermekek ők is, a „Véletlen hí­nárjából kimentett sebzettek”. Igen, rájuk gondolok aggódva, mint ahogy a Kis Herceg gondol a rózsájára: „Tudod ... a virágom . .. felelős vagyok érte. / Hiszen olyan gyönge! És olyan gyámoltalan / Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, / hogy a világtól véde­kezzék .. Mellettük vagyunk-e, óvjuk-e őket elég­gé, hisz az a négy semmi kis tövis roppan­tul kevés. Tereintünk-e körülöttük olyan légkört, hogy sem ők, sem szüleik ne szé­gyenkezzenek, ne rekesztődjenek ki az „épek társadalmából”. Talán szentségtörés épp a gyermeknap kapcsán össztársadalmi-lelkiismeretűnket ébresztgetni, de félek, hogy bennünk még nem tudatosult a Garai által is oly szépen megénekelt felismerés: „Mert emberek, mert szomjazzák a jót, / mert rettegik a rosszat és nevetni, / sír­ni tudnak, s akármily együgyűn, / és a maguk módján még boldogok, / igen, bol­dogok is lehetnek ...” Boldogulásuk tőlünk. ..ép” emberektől függ, hisz ők oly kiszolgáltatottak Figyel­jünk hát rájuk, s ha a legtöbbet, az „értel­met" nem is ajándékozhatjuk nekik, tegyük könnyebbé, boldogabbá életüket. S ne feledjük, nekik is: „joguk van játszani, remélni, látni, / ta­nulni, emlékezni, hinni, tenni, / lebírni tébolyt és kora halált, / Dicsőség annak, ki pártjukra állt.” Oláh Er« Bemutatásra vár a Zsákutca, meg a Csendélet /

Next

/
Thumbnails
Contents