Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-11 / 85. szám

1984. április Tl^ szerda

ESZAK-MAGYARORSZAG 3 *,

Merre sül a puska?

Egy elszerződött juhászairól

öl. juhász fogta kalapját, kikérte munkakönyvét s nem rejtve véka alá kissé borsos véleményét — távozóit. Indokuk lényege: nem a dolgozó nyakába kel) varrni egy veszteséges ágazat összes ráfizetését, a gondokat oldja meg a szövetkezet, elvégre azért alkalmaz agronómusokat. szakembereket. És aki ellensége saját zsebének, az csak maradjon.

A megbánásig ...

A többség, ha kissé viharos vitában is, t,le hagyta meggyőzni magát. Így a tar- cali Tokaj-hegyaljai Termelőszövetkezet saját juhászaival szerződést kötött, lényegében elszerződtette juhállományát. Ezek után illik elárulni, hogy egyáltalán miről is van szó.

Elár(v)u!t

nagyüzem

A közös gazdaság pár év-, vei ezelőtt nyolcvanmillió forintos költséggel talán az ország legkorszerűbb juhászától teremtette meg. Mintegy modellként, hogy szilárd külkereskedelmi piacra támaszkodva, az adottságokra alapozva miként lehet a legmodernebb módszerekkel az eredményességet fokozni. Elismerve a beruházás jogosságát, megnyerték azt a pályázatot, amelyet az ágazat fejlesztésére írtak ki az illetékesek. Nos. a puska fordítva sült el, a remélt nagy nyereség helyett hárommillió forintos, „tisztes” veszteséggel zárta az elmúlt évet az ágazat. Orosz István mező- gazdasági üzemigazgató:

— Nevetséges, ha azt mondom, örültünk annak, hogy csak ennyivel? Négy év alatt az eredményeink nagyot javultak. Tizenhét liter tej és 3.6 kilogramm gyapjú helyett 43 liter tejet fejtünk, s 5,1 kilogramm gyapjút nyírtunk egy állatról, és az 54 százalékos szaporodási mutató helyett 116 bárány született száz anyától. De ezek az eredmények önmagukban kevesek, ha egyszer a külkereskedők szokás szerint elszámoltak magukat, s az ezredfordulóig ígért biztos piac helyett eladási gondokkal küzdünk. Ezerh&tszáz pecsenye- bárány maradt a nyakunkon, a túltartás vesztesége 1,6 millió forint!

Ezek szerint úgy ítélik mefe, hogy a juhászat eleve gazdaságtalan?

Az üzemigazgató irónikus: •— Hát ezek szerint úgy! Azt, is mondhatnánk: a jelenlegi helyzet egyértelműen a külkereskedelem bírálata, de sajnos, rajtunk csattant «z ostor. Mi ennek ellenére keressük a kiutat, ami ebből a zsákutcából kivisz. Ugyanis magunkra maradtunk abban, hogy a hatékonyságot megkeressük, s beláttuk, más választás híján —' elárulva, s elárvulva — csak úgy tudjuk jövedelmezővé tenni a nagyüzemet, hogy kisüzemesítjük.

Mi a tartalék?

Négy tényező alakította gazdaságtalanná a termelési. Első természetesen a változó külpiac. És ennek alakulásában a gazdaság teljesen vétlen. Marad a másik három, a drágán termelt takarmány, a rendszertechnológián alapuló magas segédüzemági költség, s a szövetkezet — szakemberekért, bérelszámolókért — fizetett általános költsége. És a költségeket csak itt lehetett csökkenteni. Más kérdés az, hogyan?

— Szövetkezeti szinten nem volt lehetséges. Kimondom őszintén: túlfizettük az embereket ahhoz, hogy az ágazat eredménytelenségét fenntartsuk. Ez már önmagában pazarlás, arról nem • is beszélve, hogy ésszerűtlen is. Miként a nem kis pénzzel kialakított juhászai felszámolására sem gondolhattunk, így már. csak egy választásunk maradt, a juhászat el- szérződtetése. hogy a dolgozókat a minőségi munkában érdekeltté téve csökkenteni tudjuk a segédüzemági s általános költségeket.

— Magyarán, akkor nyolcvanmillióért létrehoztak egy maszek juhászától?

— Szó sincs róla! Az állomány a szövetkezet tulajdonában marad, de a vállalkozóé a haszon. Munkája alapján évente 110—140 ezer forintot kereshet meg a 250 —350 anyajuhot számláló tálkáján. Egy jó bacsó nálunk eddig is simán megkereste a havi tízezrét. Vagyis azoknak a juhászoknak kell többel izzadniuk, akik rosszabbul dolgoztak.

Juhász vagy?

Kucskár Lajosnak nem újdonság ez a szakma. Apjától tanulhatta, aki szintén édesapjától leshette el a szakma titkait. A kérdésre vállat vont:

— Hogy megéri-e? Majd eldönti a jövő. Ha többet kapok, mint az elmúlt évben, akkor elismerem a szövetkezet vezetőinek igazát. Ha kevesebbet, akkor ez a forma rossz. Jelenleg úgy ítélem meg, a tavalyinál valamivel jobban állok.

Orosz István: — Mint minden új, a szerződéses juhászat kidolgózása sem jelenti

azt, hogy a módszer tökéletes. Biztos lesz rajta igazítani való.

Kucskár Lajos: — Akik elmentek — egy kivétellel —. nem a legjobb juhászok voltak. Olyan epiberek, kik mindenért morognak, de a tűzre kevés fát tesznek. Akik maradtak, úgy gondolkoznak, mint én. Onnan vesszük a takarmányt, ahonnan akarjuk — sokan felháborodtak a szövetkezet árain —, s minden beleszólás nélkül irányíthatjuk a magunk dolgát. így munkánk hasznát. Ez nagy lehetőség, most dől el. ki az igazi juhász. Volt, aki már más helyről vásárolta a szénát.

De hol

a szövetkezeti haszon?

Következésképpen: az elmúlt évihez hasonló munkával közepes, jobb munkával, viszont nagyobb jövedelmet érhetnek el a tarcali tsz juhászai. De a szövetkezet haszna hol marad? Az üzem- igazgató:

— Már az nagy nyereség, hogy megszüntetjük a veszteségforrást. Mivel a költségek zöme a szerződőket terheli — takarmányköltség, energia, fuvar —, elkerüljük azt, hogy hárommilliót fizessünk rá az ágazatra. Másrészt, mivel üzemünk kedvezőtlen adottságú, árkiegészítést kapunk a megtermelt árura. Ami nem kevés, hiszen idén harmincezer pecse- nyebárányt kívánunk átadni a kereskedelemnek. Mi arra szerződtünk juhászainkkal, ami a nagyüzemben veszteséges, de ha ők odafigyelnek, nekik már tiszta haszon.

Kucskár Lajos kissé savanyúan: — Az biztos, kétszer is megnézem, mennyi szénát rakok az állat elé. Nem fogja többé az alomba beletaposni.

A végére egy kérdés ir**.- radt: — Mi van, ha ez a puska is fordítva sül el?

Orosz István a fejét rázza: — Nem hiszem. Az érdek nagy úr. Én már sok bacsót láttam, de rosszul számoló juhászt nem. Ha meghajtják az évet — s miért ne hajtanák —, rájönnek arra, hogy érdemes. Mindenesetre azért a szerződésbe foglaltuk, hogy a havi 4500 forint előleget, ha jövedelmük 54 ezer forintnál nem lesz magasabb, nem kell visszafizetniük. De. aki ettől nem tud különbül dolgozni, az jobban teszi, ha más szakmát keres magának.

— kármán —

Államtitkári szemle az LKM-ben

(Folytatás az 1. oldalról)

A találkozón az államtitkári Szönyi Gábor technológiai főosztályvezető tájékoztatta a hazai nagyvállalatok igényeiről és arról, hogy a gépipar és a kohászati termékeket felhasználó vállalatok milyen új igényeket fogalmaznak meg, s amelyeket a vállalat nem, vagy csak igen nehezen Ind teljesíteni. Az árproblémákról. mint a vállalatot sújtó egyik legnagyobb gondról. Csathó Géza, terv- és köz- gazdasági főosztályvezető adott tájékoztatást, aki elmondta, hogy a jelenlegi gondok egyik fő oka az az ellentmondás, hogy a magasabb igényű termékek ára nincs arányban annak előállítására fordított munkával és energiával.

Juhász Adám államtitkár azt hangsúlyozta, hogy mindenképpen meg kell találni a megoldást. A Lenin Kohászati Müvek gyártmányaira a hazai iparnak szüksége van, de a fejlesztésekre, a régi üzemek technológiájának felfrissítésére csak úgy lát módot, ha azok megtérülési ideje „belefér” más iparágak beruházásainak megtérülési idejébe. Áz országnak egyelőre nincs anv- nyi pénze, hogy például tízéves megtérülési időre finanszírozzon beruházásokat. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy újabb lehetőségek és formák kialakításával, akár leányvállalat létesítésével is, meg kell találni azt az utat. és lehetőséget, hogy az LKM termékei versenyképesek legyenek a külföldi cégek hasonló termékeivel.

Költözés elölt a

szövetkezet

(Folytatás ez t. tri dalról)

Végül is megoldódik a gond, áll már az épület a Szinva utca 2—4. sz. alatti telken. A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat ígérete szerint az év végéi valamennyi üzemrész elfoglalhatja végleges helyét az új telepen. Fokozatosan költöznek a bútorosok, mindig az építők nyomán. Először a Rózsa utcából költözik a gépház, őket a korpuszgyártók követik az Álmos utcából. Mint a szövetkezet el nöke, Szabó József elmondta, részletes költözési programot készítettek a termelés folyamatossága érdekében.

Világviszonylatben rs az egyik legkorszerűbbnek mondható automata gépsoron folyik o termelés a Pamutfonóipari Vállalat Miskolti Gyaraban, a másodlagos anyagot feldolgozóüzem, ben. Fojtó« leW.

Gyors termékváltás

A napokban a Miskolci Pomutfonodában osztályvezetői tanácskozáson foglalkoztak az idei első negyedévi (érv teljesítéséről. Kiemelkedő eredményeket' lehetett nyugtázni, különös lekintettel a gépi termelékenységi mutatók alakulására. Januárban 717 kilométeres rekordot értek el.

Hosszasáé foglalkoztak a gyors termékváltás, a rugalmasság problémakörével. Elégtelennek tartották a vevői igényekhez alkalnlazko- dó profilváltozást. Most már gyakran előfordul és a jövőben végig így lesz, hogy csak azt akarják termelni a fonalprofilokból, amelyet a vevő azonnal megvásárol, ami a piacon keresett termék. A lakossági igenyekkel elsősorban a cémagyár- tásban találkoznak. A mis-'

kolci fonalat az Újpesti Cérnagyár dolgozza fel. É területen az igények kielégítései maradéktalanul teljesíteni kívánják. A Miskolci Pa muflonodé ban napjainkban olyan megújulási folyamat megy végbe, amely nem túri a merevséget, a profilváltozás lassúságát.

örvendetes műszaki fejlesztés előtt állnak. Ez év vége felé már fésült fonalat is gyártani fognak, ezzel bővül a termékválaszték. A leginkább óhajtott változás is bekövetkezik, amikor az orsózóüzemben a jelenlegi régi gépparkot kicserélik úgynevezett autoconer gépekkel. Itt a munka összehasonlíthatatlanul könv- n.vebbé válik. kevesebb munkaerőre lesz szükség és a felszabadult lononőket at tudják irányítani a létszámhiánnyal küzdő üzemrészekbe. A tervek szerit»: négy automata orsozogepe* egy dolgozó kezei

A műszaki fejlesztés megvalósításához az elökészüte- I tek megtörténtek. E hónap I közepétől hatalmas kamionokban érkeznek a gépalkatrészek. A szere logar da felkészült azok íogadásáns.

K. I.

Az ÉMV sikere

Blkatazliaiiii a lehetőségekhez

A jelenlegi nehéz gazdasági helyzeloen ritka kivétel az oivan dinamikus előrelépés, amilyet az elmúlt esztendőben az Eszakmagyar- országi Vegyiművek produkált. önmagában is figyelemre méltó, hogy egy hazai vállalat ' jelentősen meghaladja a tervezett termelési es nyereségtervét, de az, hogy a bázisévhez viszonyítva 12 hónap alatt megduplázza a mintegy három és fel millió dollárnyi exporttervét, és több mint ötszörösére növelje a rubelelszámolású export ját, erre valószínűleg kevés hazai példa található. Érdemes elidőzni a sikert hozó módszereknél.

— Ennek az előzményéről talán csak annyit — kezdte a beszélgetést Hegedűs István, kereskedelmi igazgatóhelyettes —, hogy a hetvenes években átgondolt termékszerkezet-váltással tudatosan készültünk a következő évekre. Úgy gondoltuk, hogy a mezőgazdaság súlyának és szerepének növekedésében részt kell vállalnia a hazai vegyiparnak is. hiszen korszerű kemikáliák, műtrágyák, növényvédő szerek es termesfokozó szerek nélkül ma már elképzelhetetlen az intenzív mezőgazdaság. Ebben a folyamatban kívántunk mi is részt venni. A sokéves munkának az eredménye ért be 1983-ban. Az elmúlt esztendő kulcs- fontosságú év volt a vállalatunk életében, mert január elsejével megkezdtük a szállítást a magyar—szovjet agrokémia 11. szerződés keretében is.

— Hogyan indultak el 1983-ban, hiszen köztudott, hogy * külső körülmények,

az Importkorlátozás, a piaci diszkrimináció es mas nehézségek az ÉMY-t is sújtották. Tehát nyilván nem voltak könnyebb helyzetben, mint más vállalatok?

— Bizonytalanok voltunk még az év elején, nem tudtuk, mennyi devizát kapunk és nem bízhattunk sem a hazai piac, sem a külföldi piac stabilitásában. Ezért a vállalati tervet úgy készítettük el, hogy csináltunk egy alaptervet, azt mondtuk, ennyit feltétlenül termelnünk kell. Aztán összeállítottunk egy ettől feszitettebb tervet, amely azt rögzítette, mit szeretnénk elérni, ha arra a feltételek adottak lennének. És végül készítettünk egy harmadik tervet is, - amelyben úgymond, a kívánságlistánkat állítottuk össze.

— Nos. ma már ismertek az eredményeink, és tudjuk, hogy az exporttervünkben szereplő kívánságlistát is meghaladtuk, az árak is megfelelőek voltak, így termeszt lesen a bevételi és nyereségtervünket is túlteljesíthettük.

— A behozatali nehézségek ellenére sikerült előteremtenünk a jelentős túlteljesítéshez szükséges alapanyagokat. Köztudott, hogy a vegyipari késztermékhez szükséges alapanyagok igen nagy százaléka származik importból.

— Rendkívül fontos volt az a termelésszervezés, és technológiafejlesztés is. amit az elmúlt években végeztünk ugyanis az év eleién már megkezdhettük a szovjet félnek a szállításainkat és ez évente körülbelül 8 ezer tonna növényvédő szert jelent. Növényvédő szert gyarló új üzemünk viszonicsak ennek az évnek a középén termelne. Nekünk tehát a légi üzemeink munkájának átcsoportosításával, technológiai fejlesztéssel, valamint * kísérleti üzemeink aktív munkájával sikerült csak az exporttermelést megoldani.

Az ÉMV igyekezett alkalmazkodni a világpiac gyors változásaihoz. 1980 óta olyan piacpolitikát folytat, amelynek egyenes következménye a piaci terület bővülése. 1983-han kulcsfontosságú megállapodások születtek a partnerekkel, es ebben igen jól együttműködtek a CHE- MOLIMPEX-szel. A külkereskedelmi vállalattal a hagyományos bizományi rendszer helyett jól működő er- , dekelteégi rendszert alakítottak ki. Ennek alapján a közős munka igen eredményesnek bizonyult. Természetesen, ennek az volt az alap- feltétele, hogy a rendelkezésre álló piaci információk szerint a gyárban gyorsan hozzáfogjanak egy-egy eladható termék készítéséhez.

Az idei terveket, hasonlóan a tavalyihoz, ugyancsak három variációban készítettek el. Ebbe belefoglalták az anyagbiztosítás, a leemelés es a piac oldaláról valamennyi lehetséges elemet. .Jól tudják, hogy a tavalyihoz hasonló ugrás elképzelhetetlen, de azért az idén ir. körülbelül 8 százalékos termelésnövekedést, a szocialista piac szintenlartását. * tőkés piacon pedig 8 százalékos növekedést szeretnének elérni.

Hajdú Gat»*» ,