Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-08 / 83. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. április 8., vasárnap Százezer fiatalról van szó Kollégiumokról jelen és múlt időben A népi kollégiumokban — 1948-ban — tízezer munkás és parasztíiatal tanult. Ma csak Borsod megyében tízezer általános és középiskolás fiatal éli hétköznapjait a kollégiumokban. Országosan százezerre tehető a kollégisták száma, az olyan 18 éven aluliaké, akik nem lakóhelyükön tanulnak. Nem kevés fiatalról van szó. Az általános iskolai új típusú diákotthoni hálózat kiépítése 1954-ben kezdődött, a középfokú tanintézetekben pedig az 1959-es esztendő az újraszervezés első esztendeje. Ebben az esztendőben szervezték meg a középiskolai kollégiumot Sárospatakon, s ekkor alakult meg a miskolci Petőfi Kollégium. Az elmúlt 30, illetve 25 esztendőre is emlékeztek a közelmúltban a Sárospatakon megtartott megyei kollégiumi konferencián. A tanácskozáson elhangzottak figyelembevételével beszélgettünk a kollégiumi nevelés helyzetéről Pataky Márta megyei kollégiumi szakfelügyelővel és Szabó Imrével, a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársával. — Rangján van-e a kollégium napjainkban? Szabó Imre: — Nincs. Amikor ezt mondom, nem annyira a kollégiumok ellátottságára gondolok, nem arra, hogy mennyi pénzt ad a minisztérium és a megye felszerelésükre, berendezésükre. A kollégiumoknak a nevelésben való szerepvállalása,' s ennek a szerepnek a megítélése az, ami a gondot okozza. A kollégiumi nevelés alábecsülésével függ egyébként össze az is, hogy a pedagógusok nem szívesen vállalnak nevelőtanári állást. Ha taníthatná is azokat, akiket nevel, nyilván nem erezné úgy, hogy felkészült szaktanárként felügyelő szerepre szerződött. Ez az egyik. A másik, ami ezzel összefügg: a legtöbb pedagógus- képző intézményben ma sem tantárgy a kollégiumi nevelés. A szakirodalom sem szentel elég figyelmet rá. Vagyis az a tény, hogy a neveléstudomány nem foglalkozik kellő súllyal a kollégiumi nevelés kérdéseivel, miközben annak mindennapjai folyamatos és sorozatos erőpróbák elé állítanak diákot és tanárt egyaránt. — Azt hiszem, az ötnapos munka- és tanítási hét bevezetése is sok vitát kavart a kollégiumok háza táján ... Pataky Márta: így van. A kollégiumok pénteken este kiürülnek. A többi hétköznapon viszont a diákok roppant leterheltek. Megcsappantak azok az alkalmak, amikor közösségi programokban vehetnének részt a fiatalok. Egyébként, bármily furcsa, de a közösségi nevelést gyengítik azok a modern, szállodaszerű kollégiumok is, amelyekre egyébként általában büszkék vagyunk. A két—három fős közösség, nem közösség. Akik ilyen kollégiumokat terveznek, soha nem konzultáltak pedagógusokkal. A primér kisközösség formáló ereje volt az, ami a NÉ- KOSZ idején is a legtöbbet jelentette. Rendkívül tudatos munkával lehet csak a kedvezőtlen körülmények ellenére is kialakítani ezeket a kisközösségeket, s úgv működtetni őket, hogy formálódjanak benne a fiatalok. Hogy ez nem lehetetlen, arra a mezőkövesdi Földes Kollégium a nagyon jó példa. — A közösség fegyelemre is nevel, alkalmazkodó képességre szoktat... Pataky Márta: Többek között. Hiszen tekintettel kell lenni a másikra. E területen sincs minden rendben. Ezek a gyerekek más anyagi háttérrel érkeznek, mint hajdanán mi érkeztünk. Ez önmagában persze, nem baj. Csakhogy nagyon nagy dolgot kell csinálnia ahhoz a gyereknek, hogy kizárják' a kollégiumból, ahová négy esztendőre veszik fel. S ha kimarad, mi történik? Albérletet vesznek ki nekik a szülők . .. Az új rendtartás szűkítette a diáktanács jogkörét, lehetőségeit is a fegyelmi döntések meghozatalában. Pedig a közösségi nevelésben éppen annak lenne nagy szérepe, hogy a diák- közösségek jobban dönthessenek saját sorsukról. — Eddig jobbára a nehézségekről a szorító gondokról beszéltünk, talán kicsit sarkítva is ... Szabó Imre: Inkább erőteljesebb hangsúlyt adva a problémáknak. Ami nem jelenti azt, hogy rosszabb lenne a helyzet nálunk, mint másutt. Sőt. Vannak nagyon szép eredmények. Általában például a kollégiumi tanulmányi eredmények egy kicsivel jobbak, mint az isko- laiak. Van, ahol a különbség magasabb a kollégium javára. Mint például Mezőkövesden. Pedig az induló átlag általában jóval az iskolái alatt van. A kollégiumokba ma is elsősorban kis helyekről jönnek a gyerekek, olyan társadalmi közegből, ahol ,fnem kergették az asztal körül őket”, hogy’ járjanak színházba, könyvtárba .. Ezt pedagóguskörben felzárkóztatásnak mondják és rengeteg munkát takar, néhány százados átlagjavulás is. Ezt egyébként általában jól csinálják. De meggyőződésem, hogy a kollégiumokban van annyi belső tartalék, hogy új módszerekkel, jól megválasztott közösségi formákkal a nevelés más területein is előbbre lépjenek. S ebben, remélhetőleg hasznos ajánlásokat fogalmaz majd meg a még e tavasszal - megrendezésre kerülő országos kollégiumi konferencia is. Csutorás Annamária Akiről nem készült portréfilm Salamon Béláról, a magyar kabarészínjátszás kiemelkedő alakjáról életében nem készült portréfilm. Most életrajzi írásai és pályatársai. családtagjai, barátai visszaemlékezései alapján Sugár Róbert készített róla filmet a Magyar Televízióban. amely hamarosan •dúsba is kerül. Többek között Kabos László, Kibédi Ervin, Körmendi János, Kazimir Károly, Sándor Csikar és Salamon Béla unokája emlékezéseit látjuk és halljuk. Ebben a portréfilmben lépett utolszor kamerák elé egyik kollégája, Kazal László, aki vei évtizedeken át együtt játszott a Vidám Színpadon. in miskolci művész neppcgf müve Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központ színházi előcsarnokában nyílt meg és április 17-ig látható a Miskolci művészek címmel megnyílt kiállítás, amelyen három alkotó negyvenegy műve látható, az elmúlt évben, az NDK-beli Neubranden- burgban- megrendezett kiállítás anyagából. A válogatásban Nagy Gy. Margit textilművész 10. Pető János grafikusművész 21, Varga Miklós szobrászművész pedig 10 munkájával szerepel. Nagy Gy. Margit több évtizede él és alkot Miskolcon. Gobelinjei, egyéb falikárpit- jai és más textíliái igen sok közület termeit es megszámlálhatatlan otthon, magánlakás falait díszítik, teszik otthonosabbá. Egyedül és férjével — az ugyancsak itt is szereplő Varga Miklóssal — együtt gyakran láthatók munkái Borsod és Miskolc művelődési intézményeinek kiállítótermeiben. Öröm minden tisztelője számára, hogy szűkebb pátriánk képviseletében ő, illetve az ő alkotásai is képviseltek Neubrandenburgban, s hogy annak az anyagnak a válogatását, mintegy a javát most Miskolcon is láthatjuk. A most látható falikárpitok és egyéb textíliák többségben azonos, vagy közelálló színű fonalakból szőtt, geometrikus mintákkal operáló kompozíciók — köztük persze geometriailag „szabálytalanok” is —, két áttört, „csavaros” megoldású művel gazdagítva a választékot, összességében azt bizonyítva, hogy alkotójuk a hagyományos technikát és anyagot a modern formával nagyszerűen ötvözi, munkái a korszerű lakások értékes kiegészítői lehetnek. A> művész munkáját jól ismerő tárlatlátogatóknak talán nem mind újak ezek a munkák, de örömmel látják azokat ismét. Hasonló módon, örömmel láthatja a látogató Varga Miklós hat fém- és négy kőplasztikáját, a stilizált madáralakokat, emberi torzókat, a különféle variációkat, az alig néhány markáns vonással jelzett, szűkszavúan fogalmazott plasztikákat, amelyek Varga munkásságának régi ismerői előtt talán nem újak, legalábbis törekvéseikben, irányulásukban nem, de a szobrász újabb korszakánál? igen jó, markáns útjelzői. Pető János gazdag anyaggal, huszonegy lappal van jelen a tárlaton. Az azonos technikával, azonos méretben készült tusképek bravúros technikáról és valami nagy-nagy világféltésről árulkodnak. A képek között igen nagy számban van jelen a háború Varga Miklós egyik szobra, meg egy érdeklődő. A háttérben Nagy Gy. Margit néhány falitextilje. okozta pusztulás, a nem közvetlenül a háborúra utaló lapokon kívül is több helyen van jelen a romlás, vagy annak árnyéka; több helyen láthatók roncsok, a pusztulás jelei, ahol meg embert ábrázol, ott is szomorúság, vagy éppen sírás. Az emberábrázoló lapokon vissza-vissza térnek Pető korábbi litográfiáinak emberalakjai. Pető újabb munkáséveiben érdeklődési köre szélesedésének lehetünk tanúi, ám ez a sok nyomasztó, pusztulást idéző és a témát a fekete-fehér ábrázolással még inkább komorrá tevő képek sora bizony lehangol. Még ha az anyag egészének technikai megoldásai, az ábrázolás eszközeinek értékessége előtt meg is kell emelni a kalapot. (buti Szép versek 1983 Könyvkiadásunknak több tizedes nemes hagyománya, hogy az előző esztendő legszebbnek ítélt verseit tartalmazó Szép versek című antológiát már a tavaszi könyvünnepet megelőzően, a költészet napjára, József Attila születésének évfordulójára közreadja, mintegy a másfél hónappal később beköszöntő ünnepi könyvhét előfutáraként, egyben visszatekintési lehetőséget biztosítva az előző esztendő verstermése javára. A Magvető Kiadó gondozásában megjelent Szép verselt 1983 című kötet, amelyet a hagyományoknak megfelelően Bata Imre válogatott és szerkesztett, az idén is eljut az érdeklődő olvasókhoz a költészet napjára, már megérkezett a könyvboltokba. Az előző évihez képzést terjedelmében — es árában — némileg megnőtt kötetben most nyolcvankét költő kapott helyet, nem kevesebb mint négyszózhormincnál több versével. A nyolcvankét költő között olvasható még — gyász- keretben — Illyés Gyula neve, okinek hét költeménye gazdagítja a kötetet. A költők között akad, aki egy, vagy két művével von jelen, s vannak, akik kisebb önálló kötetnyi művel jelentkeznek az olvasó előtt, Szűkebb pátriánk, Borsod- Miskolc irodalmát két költő képviseli oz antológiában: Kalász László nyolc, Serföző S.i- mon pedig öt versével von jelen az országosan nyolcvankét költőt és négyszózhormincnál több verset kínáló válogatás bon. (b) Mahukaárusok Szomorú fűz Aki beteglátogatási napokon jár Miskolcon a Szent- péteri kapui megyei kórház környékén, netán maga is beteglátogató, azt tapasztalja, hogy ezeken a napokon olyan hatalmas tömeg áramlik be, majd ki a kórház főbejáratán, amelyhez hasonló nagyságrendű áradat legfeljebb egy-egy izgalmas labdarúgómérkőzésre igyekszik. Pontosabban igyekezett, valamikor régen, évekkel ezelőtt. Mert ma már a legtöbb stadion kong az ürességtől, ellenben a kórház évtizedek óta beteggel, látogatóval „tartósan ellátottÜgy látszik, ez a felismerés késztette — természetesen üzleti meggondolásból — a máskor portékájukat futbqllpályák kapujában kínáló makuka- árusokat „standjuk” megváltoztatására. A DVTK-stadion kapuját egyikük-másikuk ugyanis napjainkra felcserélte a megyei kórház kapujával. Ott kínálják nagy hangon pirított napraforgójukat, szotyolájukat, makukájukat — ki milyen néven ismeri — semmitől, senkitől sem zavartatva. Hogy a mag, illetve az azzal járó köpködés, szemét nem éppen egészségügyi intézményhez illik? Hogy netán a kórház dolgozói — az igazgatótól kezdve a takarítónőkig (más-más szempontból) — nemigen örülnek ennek? Ki bánja! őket egy dolog érdekli, az üzlet. S ez úgy tűnik, megy. Ugyanis sok befelé tartó megáll előttük, s kér egy zsebre valót. (Lehet, hogy ajándékul viszik a betegeknek?) Az egészben tulajdonképpen az a legfurcsább, hogy ez ideig olyan valaki még nem állt meg előttük, aki vásárlás helyett azt kérdezte volna meg tőlük: mit. keresnek itt? hm Egybeírva a fúrva egyik fajtáját jelenti, amely bánatosan csüngő ágaival a temetők jellegzetes fájaként ismeretes. Ezúttal azonban nem ilyenről van szó, ezt a különírt jelzős kifejezés is érzékelteti. Mert mást jelent a szomorúfüz, és mást a szomorú fűz. Ez utóbbival, egy dís*- füzbokorral egyik szép parkunkban találkoztam. Milyen gyönyörű lehetett! — gondoltam rápillantva. Ágai oldalt szabályosan ívelhettek felfelé, de úgy, hogy a középen magasba törő „gótikus” csúcsot arányosan övezzék körüL S amikor a tavasz simogató sugaraira kibontotta óarany színű, bárA hetvenes évek második felében, a miskolci fiatalok kedvenc időtöltése volt a Reflex-klubba járni. A népszerű rockzenekar nem csupán önmagát adta, a hétvégi találkozókon mindig volt ismert vendég is, filmet vetítettek; egyszóval „komplex” klubélet volt. Éppen tíz évvel ezelőtt alakult meg a miskolci zenekar, a Molnár Béla Ifjúsági Házban találtak otthonra. Abban az időben már a Balaton mellett is turnéztak, később pedig eljutottak Csehszlovákiába és Lengyel- országba Is. Amint az lenni szokott, ez a zenekar is több „válságot” megélt, a személycserék náluk is befolyásolták az egyenes vonalú haladást. A hetvenes évek végén és a nyolcvanasok kezdetén jöttek a nehéz idők a miskolci Reflexre. Végül is három évvel ezelőtt megszűnt a zenekar létezni . .. Az emlékek most — a tízéves „születés” — ismét összeállítják a régi tagokat, hogy egy koncert erejéig tasonyos barkáit, h<jgy meglephették a téli fogságukból kiszabadult méhek, s hogy lakmározhattak a fűzbokor felkínálta friss nektárból. Sajnos, nem sokáig. Azért is mondtam múlt időben, mert arra jártamkor mindebből alig maradt valami. A dúsan barkás ágakat ugyanis sorra lekopasztották, s nemcsak a véknyakat, hanem a karvastagságúakat is kíméletlenül letördelték. Ameddig csak fel tudtak nyúlni a vandál kezek, s ahol csak barkát láttak a gallyakon, törték, tépték a tavaszi zsendülésnek indult, szép, formás díszbokrot. Lehet, hogy vázákba kerültek az. ágak, de az sincs kizárva. lálkozzanak azokkal, akik annak idején hűségesen jártak klubjukba. A bemutatkozó-emlékező koncert április 11-én, szerdán, este 6 órakor lesz a Dihogy csomókba kötegelve piacon vagy utcasarkon kínálták a tolvajok eladásra. Kifosztva, lecsupaszítva gzomorkodik most a szebb szerepre, a park ékesítésére ültetett fűzfabokor. Cfeak az elérhetetlen vezérágak csúcsain árválkodik néhány megmenekült bársonyos barka. Ezek is csak azért maradhattak meg, mert olyan magasra már nem tudott „felemelkedni” a gonoszok rontó szándéka. így lett ez a barkabontás előtt szép, formás bokor, amely mint fafajta, nem szomorúfűz ugyan, vandál kezek pusztítása nyomán szánalomra méltó — szomorú fűz ... <h. j.) ósgyöri Vasas Művelődési Központban. Most sem csupán zene lesz, maradtak ugyanis filmes felvételek a régi időkből, ezeket is levetítik majd az érdeklődőknek. Egy koncertre még összeállnak Reflex-emlékek Ez »olt a valahai Reflex együttes első nyilvános fellépése, Tix évvel ezelőtt ...
