Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-01 / 78. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 T984. április 1,, vasárnap (Folytatás az 1. oldalról) A hagyományoknak meg­felelően, április 3-án dél­előtt tíz órakor Miskolcon a Felszabadulási Emlékműnél, fél tizenegykor a Bartók té­ren, tizenegy órakor a Hő­sök temetőjében levő Szov­jet hősi emlékműnél, fél ti­zenkettőkor a szovjet és ro­mán emléktábláknál, hősi sí­roknál helyezik el a párt- és a tömegszervezetek, a lakos­ság képviselői a hála és a kegyelet virágait. Memlékeznek az évfordu­lóról a megye más terüle­tein is. Szerencs és a vá­ros vonzáskörzetének köz­ponti ünnepsége április 3-án. délután két órakor kezdő­dik, a Szovjet hősi emlék­mű megkoszorúzásával. Ez­után megemlékezést és nagy­gyűlést tartanak az új Fel- szabadulási emlékműnél, amelyet ez alkalommal avat­nak fel. Az ünnepség koszo­rúzással és a szerencsi mű­velődési központ munkás­kórusának műsorával fejező­dik be. Sárospatakon, a Comenius Tanítóképző Főiskolán emlé­keznek meg hazánk felsza­badulásának 39 évfordulójá­ról április 2-án. Egyúttal ün­nepük a felsőfokú tanítókép­zés 25. éves jubileumát, majd névadóünnepséget tar­tanak. Délelőtt tíz órakor megkoszorúzzák Dezső La­josnak. a kollégium névadó­jának sírját. Tizenegykor a gyakorló iskola aulájában nyilvános főiskolai tanács­ülést tartanak, majd méltat­ják az évfordulók jelentősé­gét. A kollégium névadása alkalmából rendezett ünnep­ség után emlékszalagokat he­lyeznek el a kollégium zász­lajára, majd kitüntetéseket és jutalmakat adnak át. A program kulturális műsorral zárul. A forradalmi ifjúsági na­pok rendezvénysorozat ré­szeként és április 4-e alkal­mából mozgalmi dalverseny színhelye lesz április 3-án a miskolci Földes Ferenc Gim­názium. KISZ- és úttörő­kitüntetéseket, jutalmakat adnak át április 3-án a esa- nyiki Ságvári Endre Politi­kai Képzési Központban, az eredményes mozgalmi mun­kát végzett aktíváknak. Ezen a napon ifjúsági nagygyűlést szerveznek Borsodszirákon is, az emlékezés jegyében. Encsen délután három óra­kor megkoszorúzzák a Szov­jet hősi emlékművet, majd központi ünnepséget rendez­nek a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központban, ahol egyúttal bezárják a forra­dalmi ifjúsági napok encsi rendezvénysorozatát. Április 4-én délelőtt kilenc órakor kezdődik Özdon az immár hagyományos felsza­badulási váltófutás, a város fiataljai részére. Április 5- én pedig Sátoraljaújhelyen rendezik meg az ifjúságmoz­galmi vetélkedő döntőjét. Ifjú Gárda-verseny Miskolcon (Folytatás az t, oldalról) szakágban helyszínelés, tesz- tes feladatok szerepeltek ál­talános tudnivalókról. A szombati elméleti és gyakorlati feladatok megöl- d*ása után másnap szabad­idős programok következtek. Szakmai filmvetítések, töb­bek között az Ifjú Gárda életéről, történetéről, techni­kai bemutató a rendőrség eszközeiből, karate önvédel­mi és cselgáncsbemutató. Megtekintik a fiatalok azt az emlékszobát is. amely a For­radalmi Rendőri Zászlóalj életével, létrejöttével, jelen­tőségével és tevékenységé­nek eredményeivel ismertet­te meg őket. Az ünnepélyes eredmény- hirdetés ma. vasárnap dél­előtt lesz, amikor is a leg­jobbaknak díjakat, kupákat és serlegeket adnak át ered­ményes versengésük elisme­réseként. A három zsázlóalj- ban indított megyei Ifjú Gár­da-verseny első helyezettjei tovább jutnak — szakágaké nak megfelelően — az or­szágos versenyre. Festményeiét Szekszárdim Tizennyolc ismeretien ere­detű, vizsgálatuk eddigi eredményéből ítélve értékes festményre bukkantak a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum épületében. A nem mindennapi lelet az intéz­mény képzőművészeti gyűj­teményének költözése közben került elő. A stílusjegyek alapján valószínű, hogy va­lamennyi XVIII—XIX. szá­zadi műalkotás. A 13 közül három-három vallási témájú, a többi pe­dig egyházi és világi szemé­lyekről készült portré. Az egyik bibliai jelenetet ábrá­zoló képet fára festette al­kotója, ami abban a kor­ban már ritkaságnak számí­tott Az egészalakos kép­mások pontosan datálhatok: a XVIII. század végén ké­szültek. A megörökített sze­mélyek viselete is hitelesíti ezt az időpontot, mert vala- mennyiüket az e korra jel­lemző főúri ruhában örökí­tette meg a művész. A port­rék közül a hat legnagyobb méretű kép — 120x130 cen­timéteresek — külön érde­kessége, hogy egyetlen mes­ter keze munkája. Matyóföldi tv-óra Gyorsan elröppenő egy óra volt, s hiány­érzetemet maga a vágy táplálja, hogy még néztem volna e színeket, e virágokat, eze­ket az általam is gyakorta látogatott telepü­léseket, utcákat, ezeket az isméi ös és isme­retlen emberarcokat; főleg őket, akik sor­sukban, emlékükben, tetteikben, vágyaik­ban történelmet idéztek. Sajátosan egyedit is, s országosnak is' nevezhető általánost. Matyóföldet — Mezőkövesdet, Tardot, Szentistvánt — láthatta csütörtök este az ország a televízió 2. műsorában, a népsze­rű Falusi esték sorozatban. A Matyóföldet, amelyről az ismert kép aránytalanul torz, csupán virágmintás és summásmúltú. Két­ségtelen, a „külvilágnak” a pozitív és ne­gatív hírt elsősorban ezek jelentették — sok embernek ma is ez jelenti —. ám itt e tájon, hol sík és hegy testvériesen egy­másba szelídül, volt, s tőleg ma, van más is, mi hírt ad, vagy adhat. E csütörtök esti tv-szociográfia erénye elsősorban az volt. hogy nem ragadt le csupán a népművészet­nél. csak a múltidézésnél, hanem jó arány­nyal — szó szerint bóklászva a múltban — a mát (is) mutatta, az építményeiben, arculatában, lehetőségeiben átalakult Ma­tyóföldet, főleg pedig az ott élő, átformáló­dott embert, alti hagyományőrző ugyan, de akinek nemcsak a hímzötűvel jár gyorsan a keze, a motor tekercselését, vagy más ipari munkát is könnyen, ügyesen elsajá­tította. Színek kavarogtak e filmben, színes mo­zaikok. Takás Pista bácsi mozgalmas fres­kói. Nagy Pista bácsi szűcs-rózsái, Hajdú Rátis dános egyedi palettája, a mezőgazda- sági gépgyüjtemény, vagy a tardi óvodások es köve.sdi gimnazisták irodalmat ápoló és múltórzö igényének ötvözete. S mindezek, érzelmeket, nemes indulatokat kavartak a bailadisztikusan tömör summásdalokkal, Gari Takács Margit néni tigyelmeztető igazságával: „Nem úgy volt altkor lelkem, mint ma”, Gál Kálniánné hagyományóvó hűségével, a 40 éve indult utolsó summás- vonat felemlegetésével, a szentistváni ter­melőszövetkezet vezetőinek népességmeg­tartó, erőt jelentő szemléletével. Mert ho­gyan fogalmazott Hajdú Benjámin elnök: „Ami a tsz-nek jó, jó a községnek is”. To­vább folytatva a megkezdett gondolatot: ami jó Szentistvánnak, jó a Matyóföldnek, s ami jó a Matyóföldnek, jó az egész or­szágnak. Apropó, egész ország ... Mit tudott meg ebből a filmből az ország más táján élő ember? A múltból és jelenből nagyon sok tényanyagot. Ezenkívül, vagy éppen ezzel összefüggésben, nem kevés el látogatásra csábító látnivalót. De úgy gondolom, mind­ezeknél fontosabb az egész filmből leszűr­hető tanulság, tapasztalás — amely minden e tájon élőt büszkeséggel tölthet el —: úgy változtatta, tette emberibbé életét Matyó­föld népe az elmúlt 40 évben, hogy közben nem lett hűtlen önmagához. Hajdú Imre II láioplís a szocialista eszmeisóp nMid iái N emrégiben lapunkban kifejtettünk néhány gondolatot arról, hogy a gazdasági nehézségeknek a kulturális életbe történt be­gyűrűzése milyen konzek­venciákkal jár, milyen ösz- szefüggés van napjaink gaz­dasági élete, és a kulturális ,,termelés” között, a keletke­ző többletkiadásokat honnan lehet előteremteni, illetve ki­nek kell azt viselnie. Szót ejtettünk arról, hogy három igen nehéz alternatíva adó­dik, azaz a kulturális élet állami dotációjának emelése, ami jelen körülményeink kö­zött gyakorlatilag * csaknem egészében kizárt; második­ként a megemelkedett árú kulturális szolgáltatások ter- hetinek részbeni áthárítása a kultúrát fogyasztó lakosság­ra, ami viszont azért ütkö­zik nehézségbe, mert a gaz­dasági élet egyéb területein bekövetkezett nehézségek amúgy is nehezítik a lakos­ság életkörülményeit; a har­madik pedig, a kulturális „termelés” csökkentése, azaz kevesebb film készítése, ke­vesebb könyv kiadása stb. Ezek az alternatívák sú­lyos országos gondot jelente­nek és nem is e cikk felada­ta ezek közül választani. Itt pusztán ki kell egészíteni a korábbi gondoiatmenetet, il­letve válaszolni egy olyan kérdésre, amit nem egy ol­vasó felvet az említett cikk elolvasása után. Nevezetesen az olvasók szerint ellentmon­dás van a cikkbeli állítások és a kulturális élet területén tapasztalható gyakorlat kö­zött. Ugyanis, ha az amúgy is anyagi' nehézségekkel küz­dő lakosságra a kormányzat nem kívánja a kulturális termékek és szolgáltatások áremelkedésének terheit át­hárítani, miért lettek mégis drágábbak egyes könyvek, egyes filmekhez a belépője­gyek, vagy miért meglehető­sen magas az áruk a külön­böző szórakoztató rendezvé­nyeknek? * Azt hiszem nem oktalan dolog tisztázni, hogy amikor az állam nehézségei ellenére is messzemenően biztosítani igyekszik a kulturális érté­keknek a fogyasztó nagykö­zönséghez való eljuttatását anélkül, hogy oktalanul át­hárítana terheket, nem hagy­ható figyelmen kívül, mi az a kulturális szolgáltatás, vagy termék, amit a fo­gyasztó magának kíván- Szocialista államunk ugyanis elsősorban a szocialista gon­dolkodást segítő, a szocialis­ta eszmeiséget ápoló kultu­rális ágazatokat támogatja messzemenően, azokat, ame­lyek jó irányú társadalom- formálást végeznek, és ame­lyek a szocialista társada­lom számára elemi szükség­letek. Nem várható el vi­szont, hogy az állam ugyan­olyan magas dotációban ré­szesítse a kevésbé fontos sokszor kulturálisnak nehe­zen nevezhető, vagy ha kul­turális is. de nem társadal­mi szükségleteket szolgáló tevékenységeket, ágazatokat mert ha erre valaki igényt tart. ha valakinek luxus­kívánalmai vagy extrakivá- nalmai vannak, ám járuljon ahhoz hozzá saját erejéből is. Érdemes megemlíteni, heiyr például a színházjegyek ara változatlan. Bizonyára igen kevesen tudják, hogy pél­dául Miskolcon az egy szín­házjegyhez adott állami do­táció meghaladja a másfél száz forintot. De ha valaki a megyében vagy Miskolcon vendégszereplö — rendsze­rint, illetve az esetek nagy hányadában már magán­vállalkozás keretében fellépő — esztrédmúsorokra es egyéb vendégjátékokra ki­váncsi. vagy mindenféle, csá­bos ígéretek nyomán ül be az ilyen produkciók nézőte­rére, természetszerűen ma. gasabb árat kell, hogy fizes­sen a belépőjegyért, hiszen nem várható el az államtól, hogy magasan dotálja a kü­lönféle revük. nemritkán meztelenkedő műsorok költ­ségeit; is. Akinek kell, fizes­se meg. legalább részben. A mozijegyeknél már rég­óta differenciálnak és bi­zony van olyan film, amely­ért húsz forintnál többet kell fizetni a -premiermozik­ban és ha az a film kétré­szes, úgy annak a dupláját. De ha történetesen magas eszmeiségű. művészi értékű filmet akar valaki megnéz- 1 ni, az jóval olcsóbban meg­teheti, mert abban az eset­ben az állam vállalja a do­tációt. az árkiegészítést. Ugyanígy van a hangverse­nyeknél. A Filharmónia hangversenyeinek helyórai alapvetően évek óta válto­zatlanok. De ha valaki a nagy reklámmal beharango­zott rock-együttes, vagy egyéb sztárparádé nézője, élvezője kivárt lenni, külö­nösen. ha külföldi szerep­lőkkel drágított műsorokról van szó, azoknak költségeit bizony részben, sőt nagy részben át kell hárítani az érdeklődő közönségre. Ha­sonlóan differenciáltak a könyvárak is. Tagadhatal- lan. hogy a könyvkiadás összvolumenében áremelke­dés tapasztalható, de ugyan­ebben az összkiadásban roppant nagy hányadot je­lentenek a bestsellerek. » lektűrök, a félponyvák, va­lamint olyan korábbi, elmúlt rendszerbeli népszerű írók műveinek kiadósai, amelyek a szocialista eszmeiség, a szocialista társadalomépités szempontjából semmiképpen sem elsődleges fontosságúak, így azok költségeit nem is fedezheti az állam. (Terme- szetszerüen vonatkozik ez a nem állami könyvkiadó ál­tal közreadott művekre is) ß kérdés gyakorlatilag megválnszoltatott. Az állam továbbra Is do­tálja a kulturális szolgálta­tásokat és termékeket, de elsősorban a szocialista tar­talmú értéket. Akinek ezen kívül van igénye, annak ki­elégítésében még segít is meghatározott keretek kö­zött, de természetesen a z anyagi támogatás itt már nem érvényesülhet oly mér­tékben, mint a szocialista kultúra esetében, itt már a fogyasztók zsebére (isi megy a játék. Benedek Miklós NDK színházi küSdötlség Miskolcon A Magyar Színházművésze ü Szövetség meghívására ha­zánkban tanulmányúton tar­tózkodó német demokratikus köztársaság beli színházi kül­döttség két tagja. Jürgen Fricke, a Frankfurt am Oder városi színház intendánsa és Alfred Nikolaus kreiswaldi színész igazgató-rendező há­rom napol Miskolcon töl­tött, megtekintett több elő­adást. részt vett próbákon, ismerkedett a színház mun­kájával. A vendégek szom­baton elutaztak Miskolcról. Kondor Béla: Muzsika Kondor Béla: önarckép Kondor Béla o Magyar Nemzeti Galériában Kondor Béla: Kis tripticon, Katalin-oltár Április t-e megünneplésére késtől megyénk

Next

/
Thumbnails
Contents